Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-05-01 / 18. szám
2187./k. i. 98 sz. A bodrogközi járás főszolgabírójától. Körlevél a járás lakosságához és a birtokos osztályához ! Folyó évi Március hó 1-én a járás lakosságához intézett körlevelemben, kötelező nyilatkozatott tettem az iránt: hogy a socialis mozgalom által járásom területén megzavart köz és társadalmi rendet — a hatalmi körömbe vont törvényes eszközök meghasználásával — hivatalos állásom és köteleségemből kifolyólag kétségtelenül helyreállítom. — Eme nyilatkozatom és kijelentésem con- sequentiája azon kötelezettség, — hogy ez alkalommal — a midőn 1 havi küzdelem után vármegyénk közszeretetben álló főjegyzőjének Méltóságos Dókus Gyula ur kiküldött alispáni helyettesnek, s a segélyemre kivezényelt katonai hatóságnak erélyes támogatásával, egy fanatizált tömegnek — a socialis mozgalommal elérhetlen anyagi előnyök után fölvert hajszáját lecsillapítani, sőt remélem : teljesen beszüntetni sikerült, — arról, hogy mily mértékben vált lehetővé tett ígéretemnek a beváltása — járásom lakossága előtt beszámoljak ; s egyidejűleg a kivívott eddigi eredményekről, — miként a lezajlott mozgalom jellege, iránya s mérve iránt szerzett személyes tapasztalataimról őket kellően tájékoztassam. — Mindenekelőtt is a felmerült mozgalom minden viszonyait kellőleg megfigyelve, mint határozott tényt kell konstatálnom azt: hogy a „Földmivelő“ hetilap lázitó közleményeinek szabadon élvezett hatása alatt a szabolcsvármegyei apostolok által járásom területén szervezett paraszt socialismusnak nem az volt a kitűzött célja : hogy a sociális tanok elvi álláspontjából a tisztességes munkát kiérdemelt díjazásban részesítse. Az a népességgel szaporodó szükség, az a paraszt fényűzés, amely az általános civilisatió- val a munkás osztály és földmivelő nép között napról-napra mint egy epidémia terjed, — a napi bérekben többé nem talál kielégítést; csoda-e tehát, ha jólétét az anyagi érdekeknek egy olyan őrült cultusában keresi s reméli feltalálni, — amely vágyainak, túlhajtott igényeinek kielégítését tisztességes munka és szorgalom nélkül is kilátásba helyezi, — s ez egyedül a földosztás. — E cél elérése ösztönzé, ez fanatizálá a letett eskü hatásával munkás-egyletek leple alatt szövetkezetté alakult tömegeket; — e tant emelé a szövetkezet minden tagja titkolt vallásává, — s eltűrve a butaság s gyalázat bélyegét — ennek lett volna képes ha kell martyrjává válni. — Mindama bevallott célok, — amelyek a feles földek kedvezőbb használatát, a napi bérek emelését, — az adók leszállítását, — idegen munkások kizárását, a legeltetési viszonyok kedvezőbbé tételét, s végre a kutya-adó, kéményseprődijak eltörlését tüzék ki a szövetkezetek zászlóira, — csak elpalástolásául szolgáltak azon titkon ápolt és rögeszméké vált óhajnak, mely a földbirtok felosztásával, a társadalmi fokozatok eltörlésére, — s az ez iránt történelmileg jogosult és köteles tiszteletnek kiirtására fanatizálá a józan ész használatától megfosztott szövetkezeteket. — Elmerem mondani, hogy kevés ember van kinek a természettőr érzékenyebb szív jutott volna mint nekem; a szenvndés, melyet magam körül látok rendszerint fájdalommal tölti el lelkemet: — De midőn a fentjelzettt irányban elfajult mozgalommal szemben a jóakaratu felvilágosításnak, csaknem 2 hóig tartó munkájában kifáradva — azon tiszteletlen magaviseletét, azon kihívó praepotentiát kellett tapasztalnom járásom félrevezetett lakossága részéről, amely- lyel a szelidebb eszközökkel célbavett megtérítésnek, t— s hatósági beavatkozásomnak a sikerét meghiúsítani törekedett, —- s midőn tapasztáléin, hogy a „Földmivelő“ által arcátlanul terjesztett osztálygyülölet, — mint a sértő nyílnak a töredéke, újabban felszaggatta a régen begyógyult sebeket, — hidegen hagytak érzelmeim, fájt a lelkem, — de nem változott s nem változhatott a küzdelem alatt, mert teljesen meg voltam és meg vagyok győződve arról, hogy a köz- és társadalmi renddel szemben veszélyes irányban fanatizált tömeget békésen adminis- trálni többé nem lehet, — s éppen azért, ha valamikor, most vált eminens hivatásommá az, hogy a megzavart törvényes rendet, hivatalos érdekben is minden eszközökkel helyreállítsam. E cél vezérelt akkor — midőn azon felfogástól áthatva, hogy az anyagi előnyök utáni jogosulatlan hajszát csak anyagi veszteségekkel lehet ellensúlyozni, a szociális szövetkezetek részére azon nyilatkozatot, — melyben kötele- zőleg kijelentik: hogy szövetkezetöket feloszlatják, letett esküjöket erkölcsileg kötelező erejűnek nem tartják — s hogy egymásért egyetemlegesen jótállva a központi szegény-alap javára 100 forintot lesznek kötelesek fizetni minden esetben, ha jövőre a törvény által tiltott szövetkezetek avagy gyűlésekben résztvennének — megfogalmazva aláírás végett kiadtam. Bevallom, hogy a nyilatkozatoknak aláíratása nem csekély feladatot képezett. Erezte minden tagja a szövetkezetnek, hogy egymásért erkölcsi és anyagi felelősséget vállalva — aláírásukkal egyszer s mindenkorra kizárják őrült vágyaiknak teljesülését; — s bár tudták, hogy eszméikre győzelem nem várhat — ama tény, hogy minden községben a mozgalomban részt vett vagyonosabb földmivelő osztály lett az egyetemleges kötelezettségből kifolyó felelősséggel, a vagyontalan osztály ellenőréül odaállítva, mint titkolt vágyaiknak sírköve nehezedik lelkűkre igazolásául annak, hogy mig állam és társadalom létezik, — a hatalom van hivatva arra, hogy annak kötelékeit a törvényes életformák között, végső esetben még nyomása által is — összetartsa. E nyilatkozatokat — járásom mindazon 43 községében, amelyekben a szociális szövetkezetek tényleg szervezve valának, — minden szövetkezeti tag — tehát 4210 ember aláírta, a többi 7 község elöljárósága és képviselőtestülete pedig kötelező nyilatkozatot tett az iránt, hogy miként eddig, úgy jövőre is, hasonló törvény- ellenes mozgalomba belémenni nem fognak, s igy remélhetőleg — helyre állíttatván a megzavart törvényes rend, — e pillanatban, amidőn eziránt, járásom lakosságát teljesen megnyugtathatom, — nem mulaszthatom el, hogy mélt. Dókus Gyula cs. és kir. kamarás s vármegyénk főjegyzőjének, azon odaadó tapintatos s jóakaratu támogatásáért, amelyben engemet — minden oldalról zaklatott eljárásom körül azon ügybuzgalommal, amely minden tényét jellemezni szokta —- részesíteni szíveskedett; úgy nemkülönben a katonai s csendőri karhatalom alkalmazására kivezényelt 34. és 66. gyalogezred — s a csendőrség tisztikarának, de különösen a küzdelem hevében s végső lebonyolításában velem részt vett 34. ezred rokonszenves tisztikarának, végül a segélyemre kirendelt szolga- biró urak: Nemes Sándor, Meczner Gyula aljegyző, Fischer Lajos báró és Szmrecsányi Béla dr.-nak ügybuzgó és erélyes közreműködésükért járásom lakossága nevében e helyütt is forró hálám és köszönetemnek méltó kifejezést ne adjak; s e kedves kötelességemnek azon kijelentés mellett teszek készséggel eleget, hogy a 34-ik ezrednek különösen a II. zászlóalja a hatóság támogatására kifejtett erélyes eljárása által újabban fényes bizonyítékát nyujtá azon felfogásnak, hogy a tényleg fenálló társadalmi rend értelmi és erkölcsi ereje csak akkor képezheti biztos talpkövét az állam-szerkezetnek, ha a különböző hatósági tényezők, annak állandó biztosítására, fejlesztésére együttes erővel közrehatni igyekeznek. Végül azon óhajom mellett zárom be soraimat, hogy a- múlt idők békés egyetértése, eme egyetértés édes emléke, tegye újólag fel- oldhatatlanná azon köteléket, mely járásom területén a birtokos osztályt a földmivelő néppel összeköté. Szeretet tehet csak nemzeteket, társadalmakat nagygyá; — e szeretet nélkül társadalmak nem állhatnak fenn, — de ha valamikor, most van e szeretet lelkesedésére leginkább szükségünk, hogy a felettünk átvonuló förgetegnek még netalán észlelhető nyomait is örökre elenyésztethessük. Adja isten, hogy úgy legyen! Kelt K.-Helmeczen, 1898. évi ápril 4-én. Bencsik István, járási főszolgabíró. 2187/k. i. 98. sz. Nyilatkozat. Járásom lakossága és birtokos osztályához 2187. sz. alatt intézett körlevelemben — azon hatósági közegek sorai között — akik a vármegye tek. tvhatósága által a szociális mozgalom által provokált hatósági intézkedések végrehajtásához, támogatásomra kiküldettek, fele- dékenységből, Szmrecsányi Béla dr. szolgabiró urat, miután hivatalos érdekből a szerencsi járásba visszarendeltetvén, a mozgalom elleni küzdelemnek csak első két hetében vett részt — megnevezni elmulasztottam. Miután pedig Szmrecsányi Béla dr. szolgabiró ur, itteni működésének ideje alatt hatósági teendői körül teljes ügybuzgalmat s fáradhatatlan odaadást tanúsított, ezt személyesen szerzett tapasztalataim alapján, az osztó igazság érdekében pótlólag a nyilvánosság előtt is szives készséggel dokumentálom, s kifejtett tevékenységéért, részére járásom lakossága nevében ez utón is köszönetemet nyilvánitom. Kelt K.-Helmecz, 1898. ápril 26-án. Bencsik István, a bodrogközi j. főszolgabiraja 15 m. r./1898. sz. Hirdetmény. Egy bitangságban talált 12 éves pej kanca ló, a bal csípője hibás, folyó 1898. évi április hó 18-án mezei kárban találtatott. A tulajdonos jelentkezzék mától számított 20 nap alatt Sárospatak város házánál a ló átvétele végett, mert ellenkező esetben a ló 1898- május 11-ikén nyilvános árverésen a legtöbbet Ígérőnek el fog adatni. Sárospatak, 1898. április 19. Molnár János, főbíró. 1766./98. I. sz. A homonnui járás főszolgabírójától. Körözés. Ehrenreich Náthán göröginyei lakos egyéves daruszőrü, rövid tömörszarvu ökör-tinója a legelőről eltűnvén, köröztetik azzal, hogy felta- lása esetén hivatalom értesítendő. Homonnán, 1898. április 17-én. Haraszthy Miklós, főszolgabíró. 1968. /I. 1898. sz. A szerencsi j. főszolgabírójától. Körözés. Lovas József mádi lakoshoz f. évi április hó 25-én egy sárga szőrű nőstény agár kutya került, melyet nevezett igazolt tulajdonos a jelentkezéséig gondozás céljából magánál tart. Körözését elrendelem. Szerencsen, 1898. április 29. Pintér István, főszolgabíró. 1969. /I. 1898. sz. A szerenesi j. főszolgabírójától. Körözés. Folyó hó 25-én Dajka János ondi lakos udvarába egy fekete pókos kanca ló betévedt és általa gondoztatik. Felhívom a tulajdonost, hogy 15 nap alatt annál is inkább jelenjen meg a ló átvétele végett mert, különben az mint gazdátlan jószág az 1894. XII. t.-c. 105 §-a értelmében fog eladatni. Szerencsen, 1898. április 29-én. Pintér István, főszolgabíró. Nyilt-tér.*) Alaptöko: BUIVAPEST Tartalék-alap: 15 millió forint v. Dorottya-utcza í. Il millió forint. elad a II ik sorsjáték l-sö osztályára érvényes Magyar osztálysorsjegyet ■a 6 frl, 74 trt, ■/« 1 Irt 50 kr., l/> 75 kr. a pénz beküldése, vagy utánvétel mellett. Minden vásárló megkapja a hivatalos tervezetet. Az ezen intézetnél vásárolt sorsjegyek a bank bélyegzőjével vannak ellátva. A megrendelések postafordultával kéretnek, mert a készlet máris fogytán van. Köztudomású, hogr az első sorsjátéknál a legtöbb fÖ- és melléknyeremény az ezen Intézetnél vásárolt sorsjegyekre esett. *) Az e rovatban közlőitekért nem vállal lelelös- séget a Szert. Heti naptár. május 1. Józs. olt. május 2. Atanáz ea. május 3. Sz. kér. megt. május 4. Flórián vt. május 5. V. Fiús pp. május 6. Olajb. János f május 7. Szaniszló pk. „A. szerkesztő pÓ3tája,. I Z. urnák — K.-Helmecz Nos: közzétegyen! ? Felelős szerkesztő : Dongó Gyárfás Géza. Kiadó-tulajdonos Éh.lert Gyula Árlejtési hirdetmény. Mernyik községben az ág. liitv. ev. lelkészlak és iskolai tanterem tervrajz szerinti felépítése 4200 írtál talány összegben, négy év alatti kifizetéssel, árlejtés utján kiadatik. Felhivatnak az édekelt vállalkozók, hogy zárt ajánlataikat alólirthoz czimezve folyó évi május I5-éig adják be, hol a tervrajz az építkezési munkálat összeírása megtekinthető, valamint részletesebb feltételekről tudomás szerezhető. Varaimon, 1898. április 20-án. Werner Gyula, egyházközségi felügyelő. Vasárnap, Hétfőn, Kedden, Szerdán, Csütörtökön, Pénteken, Szombaton.
