Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-23 / 4. szám

Sátoralja-Ujhely, 1898. január 23.

4. (1948.)

Huszonkilencedik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ARA:

Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr.

A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMFLÉN-VÁHMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK

ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK NL I IST ID E IST TT A. S .Á. EB DST ^

HIRDETÉS DIJJA

hivatalos hirdetéseknél:. Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzküldemények ä kiadóhivatalhoz intézendők.

Otthon való társalkodás*).

ElDyelt bosszú, gúny, tettetett kimólet, Uralkodó elsőség hiú szomja,

S a többi semmiség mind, mi az élet Derült egét felhők ködébe vonja;

A józan kényelem s egész sereg Kis ok, miből elégültség ered,

Lány, feleség, barát sok semmisége:

— Ez, a mitől függ a családi béke 1

Kevés dolog fontosabb az otthonban, mint a személyes érintkezés s társalgás, de épp oly kevés, a mire csekélyebb megfontolást és gondot fordítanánk. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy házunk jól legyen felszerelve; szőnyegeinket s festvényeinket a legnagyobb gonddal megválogatjuk. Gyermekeinket iskolába küldjük, hogy tanuljanak. Igyekszünk lakásunkat a lehető legtöbb kényelem s jóllét eszközeivel ellátni. De hányszor hagyjuk az otthon való beszédeket neveletlenül és íegyelmetlenül folyni ?

Hogy mennyi jót tehetnénk otthonunkban a nyelvünkkel, ha annak használó és vidámitó képességét teljes mértékben kifejtenők: azt meg sem mondhatjuk, ki sem számíthatjuk. De az világos, hogy a legtöbb családban a beszéd adományának elérhető eredményét meg sem közelitik. Miért kell egy ily hatalom áldását elpazarolni vagy heverni hagyni ? Különösen miért kell ily becses adományt rosszra forditani s nyelvünkkel kellemetlenséget okozni, keserűség magvát hinteni el ? Szomorú dolog, ha egy gyer•) A könyv, melyből e szép cikkelyt vettük: Miller J. R. dr. hires angol Írónak A Csendes Órákból című müve. Megjelont Budapesten a Prot. Irodalmi Társulat kiadásában, Szász Károly fordításában. Ára 1 ft A könyv 24 cikkeiből áll. Mindenik cikkely egy-ogy teljesen be- vógzctt egész, más-más szempontból veszi birálás alá társadalmi bajainkat, korunk sebeit, de a teljes könyv mégis egy különféle darabkákból összerakott mozaik- mű hatásával van reánk. A könyv azon célját, hogy az életben elfáradtakat, otthon a „csendes órákban“ oktassa s megnyugtassa teljes sikerrel éri el. Korunk kérdéseit oly meglepően uj és magas szempontból veszi tárgyalás alá, hogy olvasása közben úgy érezzük, mintha egy ózon- dús erdőben sétálnánk. Ehezjáruiaz élénk, fordulatokban gazdeg, de minden cikornyától ment, nemesen egyszerű stilus, melyet Sz. K. sikerültön adott vissza. Fő érdeme, hogy bár egy felekezeti írod. társulat kiadása, minden elfogultságtól ment, ami helyén is való mert az egósz Társadalomra akar hatni. így minden müveit nép csak haszonnal élvezheti.

Péter Mihály.

TARCA,

Részlet Lord Byron „Nyugaton órái - cimü ciklusából ) Caimar és Orla halála.

(Macpherson „Ossain‘-jának utánzata.)

Drágák az ifjúság napjai! . . . E kor elő- előcsillámlik emlékezetünkben az idő ködfátyo- Ián keresztül. Az élet alkonyán elővarázsolja a reggelnek napfényes óráit. Korunk már reszke- teg kézzel emeli föl harci fegyverét, s elmondhatja : „Nem ily gyöngén forgattam én az acélt atyáim előtt!“

A hősök kora lejárt. De a hősök emlékezete újra él — a hárfán; lelköket a szelek szárnyai viszik tova magukkal; ők meghallják a hárfák zengését, a viharok hosszú sóhajain keresztül és vigadoznak felhőcsarnokaikban !

Ilyen hős Caimar. Szürke kőszirtek jelölik

*) A jelen, „prózai költemény“-féle részlet, — a mint azt Byron is kijelenti az említett ciklus előszavában, — a halhatatlan költőnek egyik ifjúkori dolgozata Müveinek kevés kiadásába vették fel a »Caimar és Orla halála*-! Éu Poétái Müveinek Rosseti W. M. által rendezett legutóbbi londoni kiadásából fordítottam. Mindenesetre érdekes e részlet azért is, mert meglátjuk belőle, hogy Byron miképpen köszörülte tollát, melylyel annyi örökbecsű gondolatot vetett papirra. A Nyugalom órái c. c klust Byron az 1802—07 óvek alatt irta. Az itt bemutatott részlet az egyedüli, amelyet Byron, tudtommal, prózában irt: az egész ciklus, amelyet eddigeló még senki sem fordított magyarra, kisebb ötletes költemények sorozatából áll, a melyből néhányat alkalmilag lesz szerencsém bemutatni a „Zemplén“ t. olvasóinak. Zs. B.

mek némának születik; de jobb volna némán születni s örökre úgy maradni, mint bírni a beszéd adományával s azt mindig éles, szúró s haragos és sértő szavak kiejtésére használni.

Mivel szavainkat mindenütt s mindig jól meg kell váltogatni: sok ok van arra, hogy a családi társalgás különösen szeretetteljes legyen. Az otthon a gyöngédség melegháza; ezt a világon a legfényesebb s legédesebb tanyává kell tenni azok számára, kik falai közt laknak. Mindnyájunknak oda kell vinni legjobb modorunkat, hangulatainkat s jó érzéseinket. Különösen beszédünkben arra kell törekednünk, .hogy a családi élet gazdagításához járuljunk, annak emelésével, simításával s minden tekintetben nemesítésével. Az otthon mindenkit arra ösztönöz, hogy a legszeretőbb szavakat ejtse; mégis sok családban a nyájas beszéd a legritkább. Sok helyt egyáltalában nincs oly érintkezés, mely a társalkodás nevét érdemelné — még csak reggelenként szives üdvözlés sincs, sem n3rájas jó éj-kivánás; az ebédet együtt, de szótlanul töltik el, s a kandalló körűi, téli estén, körbe sem ülnek, a nap. eseményeiről jól eső bizalmassággal beszélgetni. Az idegen az ily családi kört siketnéma iskolának gondolhatná, vagy oly vendéglőnek, hol egymást sose látott idegenek találkoznak az étkezőben. Másutt meg jobb volna, ha hallgatnának, mert örökös vitatkozás és szégyenletes veszekedés lármája í'oly napról-napra; férj és feleség, kik az oltárnál egymás iránt sírig tartó gyöngéd szeretetet fogadtak, szüntelen szóharcot folytatnak, a nyelv — minden kardnál élesebb fegyverével; szülők, kiket a Szentirás arra int, hogy ne ingereljék gyermekeiket s ne boszantsálc elkeseredésig, hanem neveljék őket az Ur félelmében s szelíden és gyöngéden bánjanak velők: úgy látszik, mintha azt hinnék, hogy csak folytonos szidalommal kormányozhatnák gyermekeiket, A legcsekélyebb hibájokért szenvedélyes haragra lobbannak s minden parancsot oly durva hangon adnak s oly szavakkal végeznek, hogy inkább egy vad-csoport fejének, mint keresztény családapának látszanak lenni. Nem csuda, ha ily nevelés mellett a gyermekek, a helyett, hogy békés szeretetben élnének, egymással is folytonosan veszekednek s keserű szavakkal és szidalmakkal illetik egymást, s ugv vannak, mint

keskeny lakását. Alátekint a forrongó viharokból ; alakja tovagördül a forgószélben és a vészes leheletü hegyek fölött lebeg.

A morvák között lakott a vezér : Fingallal háborúja volt készülőben. Lábnyomait a csatamezőn vérpatak jelölte. A Lochlin fiai elmenekültek áldáz fegyvere elől: de szelíd, nyájas volt a Caimar tekintete; lágy volt aranyszínű hajfürtéinek hulláma: úgy folytak alá azok, mint, a meteor az éjszakában. Lelke még nem sóhajtozott leányka után, minden gondolatát egyedül a barátságnak szentelte, — a sötét haj - fürtü Orlának, a hősök legyőzőjének. Kardjaik egyenlők voltak a csatamezőn; de mig az Orla büszkesége vad volt, a Calmáré nemes. Együtt laktak ők az Oithona barlangjában. Swaran király kikötött a kék hullámok födött. Az Erin fiai meghajlottak hatalma alatt, Fingal ütközetre buzdította vezéreit. Hajói elfödték az óceánt. Hadaik a zöld halmokra tolultak. Ok az Erin gyámolitására siettek.

Az éj beállott a felhők között. Sötétség burkolta be a harcosokat; csak a lobogó cserfalángok fénylettek a völgyön keresztül. A Lochlin fiai aludtak: álmaik véres álmok voltak. Képzeletben ők már fölemelték fegyvereiket, — és Fingal menekül.

Nem igy a morvák hadserege. Az Orla állomáshelye volt az őrhely. Calmár mellette állott. Fegyvereik kezeikben voltak. Fingal vezéreit hivta: körülötte állottak azok. A király a közepén volt. Hajfürtéi őszbe borultak, de karja erős volt a csatára. A kor nem csökkentette erőit.

— Morvák fiai, — igy szólt a hős, — holnap találkozunk az ellenséggel. De hol van

a kutya a macskával. Hogy vannak ily családok, tagadhatatlan. S hogy ily házakban még reggeli s esteli imádkozások is vannak, ez annál szomorúbbá teszi a tagadhatatlan igazat, mert valódi gúny, ha egy család tagjai úgy kelnek fül az imádkozásból, hogy azonnal veszekedni s szitkozódni kezdjenek.

A családi életben semmit sem kell jobban őrizni s gondosabban művelni, mint a társalko- dást, egészen a szeretet leikével kell azt eltölteni. Soha sem volna szabad keserű szót ejteni.

Az igazságot is, helyén kívül Ne mondd ki, tán szivén szúrhatsz vele.

Egy szó, kiejtve józan ok nélkül:

Öldöklő méreggel lehet tele.

A férj és nő beszéde, egymás közt, mindig gyöngéd legyen. Haragot a szóban, sőt a hangban se rejtsen soha; szidalom vagy zsémbelődós ne szövődjék bele, érintkezésök simaságát megzavarni ; sziveik melege, gyöngédsége hassa át minden beszédökét, amit egymássáI folytatnak; mint szülők is gyermekeikkel szemben mindig keresztyéni szeretettel legyenek s ha hibáztatás- sál is, szelid intésként szóljanak. Végzetes tévedés azt hinni, hogy a gyermekeket rideg bánásmóddal kell s lehet jól nevelni. Nyers s haragos szavak érzékeny lelkökre úgy hatnak, mint fagyos dér a gyönge virágra.

A nyájas szó áldott befolyása, napról- napra, hónapról-hónapra, megbecsülhetetlen értékű: olyan, mintha napos verőfény s csendes eső hull a kertre. A jellem szépsége, jósága, csak ilyen házi körben képződhetik.

De a helyes családi társalkodáshoz nem elég csak a szeretet, okosság is kell hozzá.

Minden bölcs szülő, családját tanuságos s szivképző társalgással igyekszik nevelni. Az asztalnál együtt levő családi kör a legjobb alkalmat nyújtja ily gyermek-nevelésre. Naponként háromszor gyűl igy egybe a család nagyja- apraja; ez a legszivólyesebb együttlét helye. Már csak egészségi okból sem jó hallgatva enni. Vidám, nyájas beszélgetés az étel legjobb fűszere s az egészséges emésztés előmozdítója. Ha az meghosszabbítja az ebédet kinyújtja a vacsorát, s a munkás napból igen sok időt látszik elfoglalni, végre az élet meghosszabbítására s az egészség nevelésére szolgál. Az élet kelle- ifiessé tételére s a családi együttlét hasznositáCuthullin, az Erin harcosa"? Ő Túra termeiben nyugszik és mit sem tud jövetelünkről. Ki siet a hőshöz a Lochlin táborán keresztül'? — és ki hívja el a seregek vezérét? Az ut az ellenség kardjai közt vezet el, de sokan vannak az én hőseim is. Ok a háború menykövei. Szóljatok, vezérek! Ki fog elmenni ?

— Trenmor fia! hadd legyen enyém e tett! —• mondá a sötét haj fürtű Orla, — és az enyém egyedül! Szeretem a hatalmasak álmait; de csekély a veszedelem. A Lochlin fiai alszanak. En fölkeresem a kocsiban járó Cuthullint. Ha elesem, hadd zendüljön meg a dalosok éneke, s a Lubar folyó hullámai ragadjanak tova en- gemet!

— Es te egyedül esnél el ? — kérdé a szőke hajú Caimar. — Te messze hagynád magadtól barátodat ? Oithona vezére ! nem gyönge az én karom a csatában! En téged meghalni lássalak és ne emelhessem fel a fegyvert ? Nem, Orla! Mi együtt vadászgatunk az őz-bakokra, s együtt ünnepeltük meg azok lakomáját: legyen a miénk a küzdelemnek útja is; a miénk volt az Oithona barlangja: hadd legyen most a miénk a szűk lakás a Lubar folyó zátonyai közt! —

— Caimar, — mondá Oithona vezére, — miért mocskolnád be aranyszínű hajfürteidet az Erin porában? Hadd essem én el egyedül. Az én atyám égi csarnokában lakik: neki öröme fog telni fiában ; de a kékszemii Móra az ő fia részére lakomára fogja teríteni az asztalokat. O figyelve fog hallgatódzni a vadász lépteire a sivatagban, s azt hiszi majd, hogy azok a Caimar képtei. Hogy ne mondhassa majd :

— Caimar elesstt a Lochlin kardjától; ő

A Zemplén mai szama tizenkét ölelni. *^|