Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-06-26 / 26. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. június 26. 26. (1970.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITO-EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. MEGJELENIK :MI I 3ST ZD E HST S .A. ES 3>T .A. F. Az „éretteké ről. Nagy és erős munka folyt e hó második felében országszerte: mérlegelték az érettségi vizsgálatra bocsátott ifjakat. Szülők, gyámok, felserdült ifjak és környezetűk hetek óta mind izgalomban és aggodalomban voltak az eredmény felett... A nevelés-oktatás világában Rubiko- nok (vizsgálatok) vannak, melyeken át kell hatolni, hogy valaki „müveit ember“ számba mehessen. Az „érettségi“ egyik legfőbb lia- tármesgye, ahol megforgatják a gimnáziális osztályt végzett ifjú embert aziránt, mit tud s mit bírnak el vállai ? Nekimehet-é a felsőbb tudományok tanulásának, vagy a gyakorlati élet bizonyos köreinek ? Ez a mérlegelés helyes és szükséges; csak az a kérdés: alkalmatos-é az az ut és mód, melylyel a mostani tanulmányi rend odavezeti az ifjú embert a vizsgáló bizottság elé- és alkalmatos-é az az eljárás, melylyel a főigazgató és tanárok mérlegelnek? Az ifjak már az egész éven át izgalomban éltek a reájok váró erős próba miatt. Májusban tényleg vége van reájok nézve a rendes tauitásoknak. Az osztályvizsgálat után jó sokára jön az Írásbeli; azután ismét darab idő múlva a szóbeli. Az osztályvizsgálat még csak hagyján, az elég higgadt munka, de azután a forrongó fiatalember belekerül egy forgatagos áradatba, melynek padmalyai itt is, ott is elnyeléssel fenyegetik s amelyből nem mindig az hatol ki, aki- legtöbbet tanult és tud, hanem az, aki legügyesebb és legszerencsésebb. A latin, a görög, a német, a matézis, a fizika, a magyar irodalom, a történet és algebra : mind ott kóvályog zűrzavaros go- molygással. Minden olyanhoz, a mi tudást követel, nehéz eljutni. Az okos gazdálkodást hosz- szas izzadások árán, a mesterséget éveken át tartó próbálgatás után, a művészetet, tudományt odaadó gyötrődések közben, sokféle vizsgálatok kiállása mellett lehet igazán sajátunkká tenni. Maga a nagy természet is megbirkózik a hervasztó öszszel, a dermesztő téllel s úgy jut el a virágzó tavaszhoz s a gyümölcsöző meleg nyárhoz. Ez az örök rend; ez a tiszta igazság. Ez nyer kifejezést e szavakban : „Fáradt Sággal egyed te kenyeredet. . . .“ Ezt fejezte ki a nagy római iró is, mikor azt mondta: „Múlta túlit, fecitque puer, sudavit et alsit.“ r Ámde a hosszú ut, mely a gazdát, az iparost, a művészt a tudáshoz elvezeti, felettébb göröngyös. Annyi Szcillája és Ka- ribdisze vau a tudásban való előre menetelnek, anynyi gátja a tanulásnak, hogy azokat mindenkinek jól átlábolni csaknem lehetetlen. A tanulói pályán rendkívüli sok az ingadozók száma. Igazán künyörületet érdemlő sereg. Az ingadozók, a szenvedők mindig kihívják szánalmunkat. Egy ilyen érettségi-vergődővei rendesen vele szenved egy egész família is: a szegény szülék is. A jóhiszemű szüle ezer bajban felvezette gyarmekét a VIII. osztályig, a Nebó hegyére. Előtte áll az Igéretfölde, és nem szabad belépni. A család minden reménye egy hajszálon függ. A vizsgáló bizottság kezébe sok nagy érdek és nagy felelősség van letéve. Ha lemarasztja; lehet, hogy később kifejlődő tehetségnek, egy kiváló gyakorlati embernek rontja el jövendőjét. Egy 18—20 éves ifjú még lappangó szikra; patanhat ki belőle egy pompás ember, vagy egy mihaszua proletár. Szegény bizottság, mit tegyen? Oda van állítva a lehúzott sorompó mellé; becsületével, tudásával, egész lelkiismeretével arra van kötelezve, hogy csak azok előtt nyissa fel a kaput, akik a kellő vámot le tudják fizetni. A zörgetők elébe rakják a VIII. ősz tályig szóló összes igazolványaikat. Vájjon ezek az ingadozó fiuk mind gyengék — és az erősnek látszók mind tudósok lesznek-é? Tévedés, rokon- vagy ellenszenv, harag vagy barátság, véletlenség, vagy egyébb mellékkörülmény nem gurulhat-é a serpenyőbe, hogy félre huzza azt? Mind eme kérdések előtt megdöbbenve állunk mi aggódó szivö szülék, gyenge emberek és eszünkbe jut sokszor, hogy: „summum jus, summa injuria.“ A müveit államok: Ánglia, Fránciaor- szág, stb. úgy tesznek, hogy rábízzák minden emberre ott tanulni és azt tanulni, a hol és amit akar. Vizsgálatot tenni sem muszáj 8—10 stúdiumból; hanem aki jelentkezik, például a matematikából: az állami vizsgáló bizottság maga elé bocsátja; s nem nézve, nem kérdve: kitől, hol, mikor tanulta; — nem vizsgálva, tud-é e mellett görögül, latinul vagy németül, — kiállítja és kiadja az eredmény szerint akár a doktori diplomát is abból az egy tárgyból. — És bizony ez a tanulás szabadságának az ideálja. Bizony erre kellene törekednünk. Mindenki azt tudja amihez kedve; annyit tudjon, a menyit akar; akkor tanuljon amikor tetszik. Az erőszakolt tudás, csak tapogatózás. Az érettségnek olyan alakja, amilyen a miénk, túlélte már magát. Örömmel olvassuk azokat a fejtegetéseket, melyek ennek a fontos vizsgálatnak újjáalakítására megindultak és folynak. Egész nevetséges, például, hogy a magyar érettségi viszgálatnak a német nyelv és irodalom olyan tárgya, a miből meg is lehet bukni. Vájjon a németek tanitják-e viszont a magyart ? A görög már helyesen fakultatívvá van téve. így kell tenni a latinnal, némettel fránciával és ángollal is. Aki szereti vagy szükségét látja: tanulja meg; de aki YAKGA. IiTótáö.2n.2c— A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Szép nóta a magyar nóta, csak az az egy hibája van, hogy kevesen tudják. Annyira kevesen és annyira felejtik napról-napra, még a vén cigány is hogy maholnap meg fog kelleni siratni, mint a legdrágább halottunkat. A sok sirás között — mert hisz minden nap van valami elsiratni valónk, —- rákerül majd a sor erre is. Haladunk, mint a gőzmasina, s haladásunkban lerombolunk, letapodunk minden emléket, a mi a múlthoz fűz ; kiégetjük szivünkből a patriarkális érzés minden idegét; kirúgunk magunk alól minden történeti alapot; szétszaggatjuk lassanként mind azokat a gyenge szálakat, melyek még összekötik a múlttal haladó lelkünket. Nap-nap után foszlanak le rólunk olyan rétegek, melyek megadták nekünk a magyar karaktertAhaladók „cafrang‘-nak nevezik azt a lehámlott valamit némelyek “páncélénak. Hiába minden tűrés-tagadás, a mi művelődésünk nem igaz utón halad ; ez a haladás nem csiszolja, tisztítja a karakterünket, de kivetkőz- teti, kiirtja eredetiségéből, megrontja, s nem mondom akarattal, kozmopolitává alakítja. ' 99* ^ így vagyunk a népdallal is. Gyártanak, gyártanak most is népdalokat szekér számra, de a melyek minden mások, csak nem magyar népdalok. Valami új, valami bántó van ezekben az újabb gyártmányokban A magyar ember szivét nem ily népdalok indítják meg. A kottában ki van fejezve annak az embernek a karaktere, az érzelemvilága a ki csinálta, de azé is a ki megértette A magyar ember csak magyar nótát ért meg, magyar nótát csak magyar ember csinálhat. Idegen zene bámulatra, csodálatra ragadhatja a magyart, de a szivét megindítani csak az ő nótája tudja, a melyik közel van ahhoz, hogy megsírassák. Pedig ebben az egy dologban még csak meg se tudott közelíteni ezen a kerek földön senki! De hát, sajna, pusztulunk és veszünk az egész vonalon A régi urak kivesző félben vannak, művelődésünk pedig olyan irányban halad, hogy a modern esztétikai érzék fázik és fenhéjázóan undorodik a világ egyik legszebb zenei termékétől — a magyar népdaltól. Mi teremtettük azt az uj intellignciát, mely a fővárosból sugárzik szét és küldi Ízlését a vidék minden csomójába, ez az intelligencia teremtett magának egy uj, magyarnak „nevezett“ népdalt uj szerzőkkel. És maholnap ezeket a „népdalokat“ a divat és a cigánymajmolás lecsalja — a mint már egy párat le is csalt — a kávéházi cigány húrjáról a paraszt, a vályogvető cigány húrjára is. Zeni pl éu nini száma tiz oldal. A parasztnak, a még romlaltan magyar parasztnak eleinte nem veszi be se teste se lelke ezeket a sületlenségeket — ez az igaz ! — de az is igaz, hogy az a nemzedék, a melyiknek gyermek-leikébe ezek a „nóták“ vésődtek be a cigány húrjáról, hogy az a paraszt ráfanyalodik az újságra. A paraszt esztétikai érzéke nem igen mer küzdeni az úr esztétikai érzéke ellen s ha keserű is a pirula, beveszi, mert ur adta be neki. Akkor pedig, a, mikor a magyar paraszt nem a beéri Balogh Adám nótájára üti össze bokáját, de az „An der blauen Donau“ áriájára s nem a „ Juhász legény, szegény juhász legény“-ért de a „bánatéhes csalogány dalok“-ért fog lelkesedni: akkor a magyar népdal, de a magyar nép felett is megtarthatjuk a rekviemet! Akkor már mindkettő a történelemmé lesz“. Mert mint már régi dolog, hogy az arisztokrácia züllésétől van feílebezés a középosztályhoz, a középosztály romlásától a néphez, az is igaz régi dolog, hogy a nép romlása ellen nincs ap- pelláta, Most pedig ennek az utolsó fórumnak a leikébe is kezd befészkelődni a kozmopolita romlás Nem mondom, hogy öntudatosan történik, nem mondom, hogy könnyen észrevehető is ez az átalakítás; de annyi bizonyos, hogy ott, a hol ilyen újkori sületlenségeket bevesz a nép lelke, hogy ott karakterben, névben, nemzeti jellegben romlásnak: kellett történnie. És az ostrom napról-napra hevesebb. Gom- ba módra nőnek az uj népdalok, a régivel nem
