Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-06-19 / 25. szám

1898. július 19. I. Melléklet a „Zemplén*' 25 számához. Uj betegség. Erdélyben egy eddig egészen ösmeretlen bőrbetegség jelentkezett, az úgyneve­zett pellagra, mely, mint hiszik, a kukoricából készült eledelektől származik, s mint minden bőr­betegség, úgy a pellagra is ragadó«. Lefolyása föltétlenül halálos, mert az agyat és gyomrot tá­madja meg. Az orvosok még nem ösmerik a baj ellenszereit. A pellagra ellen foganatosított óvó­intézkedések főszabálya, hogy őrizkedjünk a ku­koricából készült e'edelek élvezésétől. A nyilvános betegápolás költségeinek országos alapból leendő fedezése iránt benyújtott törvényjavaslatot a Ház részleteiben is letárgyalta. „Nemzetközi gyermekvédő kongresz­szus lesz a jövő év szeptember havában Buda­pesten József főhg. pártfogása alatt. A gyermek védelem és a gyermekszeretet nemes eszméje nem egyéni feladat, ezreknek kell közreműködni, hogy biztosan rakhassuk le a szebb jövő alapját, melynek munkásai a megmentendő gyermekek lesznek. Tagsági dij a részvételre egyénenkint 5 ft, mely Mandello Károly dr.-hoz, a kongresszus előkészítő bizottság pénztárosához küldendő. (La­kik Budapesten. V. Sas-u. 6 sz. a.) Másnemű ügyekben a kongresszusi iroda vezetője : Scherer István (Bpest. VIII. Sándor-ú. 38. sz.) ad felvilá­gosítást. Különfélék. — A f. év második negyede vége léié lárván, tisztelettel kérjük lapunk igen tisztelt előfizetőit és hátralékosait, előfizetéseiknek niegujitására, illetőleg hátralékaiknak megküldésére. A fürdő- idény alkalmából lakást változtató a vagy fürdőbe ráiiduló előfizetőinket kérjük velünk ujabbi címüket egy le­velező-lapon tudatni, hogy számukra lapunkat pontosan megküldliessük. A t. tanító urakat is szívesen kérjük, hogy előfizetéseiket rendezzék; egyrészt a közelgő uj félév alkalmából, másrészt azért is, mert még a múlt félévi előfizetést is többektől nem kaptuk meg; már pedig a részünkről felajánlott előnyös előfizetési fel­tételeket csak úgy tudnánk teljesíteni, ha a csekély előfizetési dijakat pontosan kapjuk meg. Tisztelettel: A kiadóhivatal. — Rendjel-adományozás. Őfelsége a király, főispánunk előterjesztésére, Sulyovszky István köz- és váltóügyvédő, nagy mihályi lakos és birtokosnak a közügyek terén tanúsított kiváló szolgálatai és szerzett érdemei jutalmazásául a Fercnc-József-rend lovagkeresztjét adományozta. A legmagasabb helyről érkezett eme kitüntetés hire az öröm élénk érzetét ébresztette föl várme­gyei közéletünk és a köztársadalom köreiben ; mert a királyi kegyességnek eme szép megnyilatkozása a közügyek önzetlen szolgálatában és a zempléni köztársadalom feladatainak teljesítésében magit kitüntetett egy oly férfiúra irányult, aki évek hosz- szu során át nemc-ak számottevő, de nagy tényező is volt a kulturális, emberbaráti, közgazdasági érdekek megmunkálásában és föl­egy egész más világba, ahol nem oly egyhangú, nem oly mindennapos az élet Oda, ahol egy­máson át gázolva kergetik a tüzgolygót az embe­rek. Oda, hol minden vehető, mert mindent el­adnak. Minden eladó, mert mindent vesznek. Ott, hol elbukik a gyönge s a világ szánako­zása a gunykacaj. Ahol a zsibongó élet minden perce újabb s újabb fájdalom, minden pillanatja újabb seb, újabb csalódás, újabb hullám, mely magával sodorja a gyengén kezelt csolnakot s ha el nem sülyeszti, parthoz nem engedi soha Azon az országúton ment el éjjel, sötét­ben, titokban az a lányka, akinek ő azt mon­dotta : parancsolom. Itt hagyta a prima négy­ezer holdat, gazdag vőlegényt, kényelmet, fényt, pompát s elment nyomorogni, éhezni, csak azért, mert: szeretett. Az oszlophoz támaszkodva nézte az öreg ur az országutat Mintha nem is hinné, mintha visszavárna. Vissza! Talán el fog jönni. Titokban a mint ment, sötét éjjel, egyedül vagy másodma­gával. Talán visszahozza az országút. Elhozza, hogy kopogjon a kastély ablakán s kérjen egy kis darabka földet, csak egy parányi kis részt, abból a négyezer holdból. Csak még egyszer engedjék meg neki, hogy virágai közé ülhessen, keblére ölelhesse mind-mind, egyedül való hü ba­rátait. Magával akarja őket vinni, hogy ott lenn az örökké tartó éjszakában velük álmodjon ar­virágoztatásában. Mindezeknél és egyéb okoknál fogva kedves kötelességet teljesítünk midőn igen tisztelt barátunknak a király jeles rendjéhez igaz szívvel gratulálunk a közvélemény nevében is, kérve őt, hogy a közboldogulásra vezető al­kotások terén legyen továbbra is, mint volt, fá­radhatatlan, nagy stilü tényező, — és kívánjuk neki, hogy mindig szerencsés, buzgó és önzetlen fára­dozásait koronázza ezután is a legteljesebb siker! — A király adományai. Őfelsége, ka­binet irodája utján s főispánunk közbenjárásával, Vaskovics Antal lomnai lelkésznek 25 ftnyi, — Szedtin Antal nagy-toronyai, Bednarik Péter sza- lóki és Kizák Péter lomnai tanítóknak pedig egyenkint 15 ftnyi legkegyelmesebb adományt küldött. — Esküvő. Eperjesy Ferenc, nagyváradi törvényszéki albiró e hó 14-én esküdöttett örök hűséget Ujhelyben Görgey Irén kisasszonynak, Görgey Gyula ujhely jájásbiró és neje Cseley Anna őnagyságakedves és müveit szép leányának. A polgári kötést Dókus Gyula vm. főjegyző tel­jesítette, az egyházi áldást pedig a ref. templom­ban Fejes István ref. lelkész adta az ifjú párra, persze a tőle megszokott ékesen szóló, szívre és lélekre ható szép beszéd kíséretében Az ifjú pár­nak háborittatlan tartós boldogságot kívánunk ! — Arany-mise. Szabolcs vármegyében, Tornyos-Pácza községben, f. hó 7-én mondotta aranymiséjét Iványi János gk. esp. lelkész, szent­széki ülnök, kinek vendégszeretetéről messze földön ösmert úri házát ez alkalommal nagyszámú és fényes társaság töltötte meg. A rk. és gk. klérus tagjain kívül, kik a környékről teljes szám­ban voltak jelen, nagy számmal volt képviselve a világi elem is Szaboles és Zemplén intelligen ciájából, akik a vármegye kedves János-bácsiját, az ünnepeltet, aranymiséje alkalmából a szó leg­nemesebb értelmében elhalmozták szerencse ki- vánataikkal. Arany-mise után kedves vendégeinek tiszteletére az ünnepelt fényes ebédet adott, mely­nek páratlan kedélyességét jellemzi az, hogy mélyen benyúlt az öreg éjszakába és jellemző a mi hőn szeretett János-bátyánk aranyos kedélyére, hogy úgy »szép szóval« mint »jó példával«, a legkedvesebb szórakozás terén mindvégig ő járt elül Felköszöntőket mondottak: az ünnepelt Őfelségére a királyra, azután XIII. Leó pápa őszentségére, — Fekete gk. esperes az ünne peltre, — ismét az ünnepelt Firczák Gyula me­gyés püspök Öméltóságára, — Vidovich j fő- szo’gabiró az ünnepeltre, — a tornyos páczi ev. ref. lelkész szintén a vármegye »János bácsi­jára, — Orosz Pál ajaki gk. pap az öreg ur ked­ves családjára, ezek sorában a Korchma Menyhért agárdi körjegyzőnek jelen volt szép családjára, — Korchma Menyhért jegyző a ünnepelt személyé­ben képviselt legkedvesebb »nagyapára.« — Re- ferádámat zempléni részről avval végzem, hogy a Melchizedek rendje szerint való pap, a mi hőn szeretett és a legáltalánosabb tiszteletnek örvendő kedves János bácsink, érje meg legteljesebb testi és szellemi frisseségben még gyémánt-miséjét is ; és ha most legigazabb örömét lelhette az onokák onokájának látásában : akkor láthassák őt és örülhessenek neki még a dédunokák is! Úgy le­gyen ! — Egy jelen volt. — Eljegyzés. Legenyei Pintér Jenő, m. kir. honvéd-huszárfőhadnagy, a Ludovika akadémia tanára, f. hó 12 én eljegyezte Budapesten Rózsa­völgyi Aranka kisasszonyt, Rózsavölgyi Gyula Budapest fő- és székesváros alpolgármesterének ról a boldogságról, melyet az a rövid álom itt fenn megtagadott tőle. Vagy vissza se jön. Nem lesz elég ereje hozzá. Vagy megtalálja a boldogságot s elfelejti a múltat Megfeledkezik a gyermekkori virágok­ról, megfeledkezik az öreg úrról, ki neki azt mondotta: parancsolom. Furcsa kerék a sors, kétfelé forog Ki tudja ? III. A Dömötörék kastélya azóta nagyoncsöndes A kertben nő a dudva, nincs ápolókéz, elment. A virágokat nem öntözi senki, kiszáradtak, el­hervadtak Nincs, aki meséljen nekik, nincs akinek titkát kellene őrizniük. Nincs akinek üzenetet vinnének, az is elment A kastély ura naphosszat az ablaknál ül. Mintha várna valakit. Ha belefárad, lehajtja fe­jét és a Zsuzsi állítása szerint sir. Mintha si­ratna valakit De azért a kasznár mindennap csak azt hallja : — N em igaz, nem fáj Itt hagyta a négyezer holdat, az ő baja. Nekem nem fáj A sirbolt bezárul, a címert megfordítják. A négyezer hol­don kapkodnak az atyafiak. Jól teszik. Nem fáj. Semmi sem fáj: hliktri! Hanem az arcán végigfutó könyek mégis mintha gúnyolnák a bliktrit. kedves és szép leányát. — A fiatal vőlegénynek, úgyis mint kedvesjöldinknek s barátunknak, el­jegyzéséhez mi is szívesen gratulálunk. — Időjárás. Méltó a följegyzésre, ami különben méltatlan a június közepéhez, hogy t. i. e héten, tegnapelőtt, a hőmérő, mely már előbb R. mértéke szerint a 25—27 fokon sütkérezett, lekényszeredett a 10—12 lókra, vagyis a hőmér­séklet átlagosan 15 fokot esett. így hát újság­számba megy, hogy az »öreg urak« június kö­zepén téli kabátban jártak, amit egyébként »sans géné« tehettek, mert biz ugyanakkor a »tüzes vérü« fiatalság sem restelkedett felölte ni az őszi ka­bátot. A hőmérsékletnek ez a szokatlan alászál lása a Tátrákban frisen esett hó didergő le­heletétől származott. Ami jó volt mégis a rosz- ban, az, hogy a csütörtök esti pár óráig tartott eső az újonnan telepitett szőlőkben az oltványokat alaposan meglocsolta. — Beton-építkezés. A m. kir. államvas­utak s. a.-újhelyi pályaházának megnagyobbitá- sánál mintegy bevezetőjét képezte az uj építke­zésnek az a föld alatt majd 500 méternyi hosz- szaságban húzódó beton-csatorna, melyet a vál­lalkozó Szent-Györgyi Dezső v. mérnök e napokban fejezett be és fog átadni a felülvizsgáló küldöttségnek. Bizony szizifusi egy feladat volt ennek a beton-csatornának a kiépítése ; mert el­tekintve attól, hogy lépten nyomon a legerősebb összetételű talajt, sokszor dünamit-erővel kellett föltárni, — a csatornát építő munkásoknak nagy alkalmatlanságára volt a föld alatti dús erekből hatalmasan előtörtető viz is, melytől erőnek ere­jével kellett a csatorna lerakásához megkívánta- tott tért elhódítani. Mindez előre nem látott s még csak nem is sejtett természeti akadályok dacára a csapadék és szennyvizek levezetése cél­jából épített beton-csatorna nemcsak hogy elké­szült, de a vállalati szerződésben kitett határidő­nél hamarább elkészült, amit a vállalatnak a ja­vára kell Írnunk annyival is inkább, mert a felül- épitmény, talán mert a beton csatornára kellett várni, csiga-lassúsággal halad; pedig nagyon is kívánatos lenne, hogy az utas-közönség ké­nyelmére, mely most provizórius helységekben szorong és nyomong, gőzerővel jutna a bejefezés stádiomába 1 — Kongrua-ügy A lelkészi fizetések ki­egészítéséről szóló törvényjavaslat végleges meg­szavazása után semmi sem áll többé útjában an­nak, hogy a már kész törvény a jövő é^ben megvalósulást nyerjen s megkezdhesse áldásos működését. Az életbeléptetés módozatait már meg is állapította a ref. egyházakra nézve a konvent részéről ebből a célból megbízott országos köz­alapi végrehajtó-bizottság, mely elnökével, Dókus Ernő cs. és kir. kamarás orsz. képviselőnkkel, fáradhatatlan buzgóságot és tevékenységet fejt ki, hogy a törvény igazságos alapon s az érdekelt lelkészekre nézve a lehető legkedvezőbb formában legyen keresztülvive. — Bizony sok aggodalmat eloszlat és sok könyíít letöröl ez a jótéxony in­tézmény, ha megvalósul, s igaz hálát, elismerést, tiszteletet érdemelnek azok, akik a siker érdekében működtek s ma is hűséggel fáradoznak ! K—r. — Nyári mulatság. E hó 12-én tartotta az újhelyi izr. népkonyha egyesület nyári mulat­ságát Abonyi D. Mór kertjében. Szívesen jegyez­zük fel, hogy ez a mulatság volt az idei újhelyi nyári mulatságok legsikerültebbje, mert nagy és szép közönség különösen sok szép asszony vett részt e kedves alkalmon, amelyet elejétől végig, egész a napkeltéig vidám hangulat és a táncnak lankadatlan ingere jellemzett íme a jelen volt höl­gyek névsora; asszonyok: Erényi Manó né dr.-né, Fleiszner Frigyesné, Frisch Hermanné, Guttmann Mőrné (Luka), Groszmann I.-né (Dombrád) Halász József né, Haas Fúlöpné, özv. Hell Adolfné, Haas Mórné, Haas Bernátné dr -né, Haas Adolfné, Herczog Lipótné, Havas Lajosáé (Kolozsvár), Juhász Jenőné, Kellner Edéné, Kaufmann Márkné, Kroó Henrikné (Munkács), Kaufmann Árminná, Klein Henrikné, Kun Frigyesné, Kellner Sománé dr -né, Korinko Jánosné. Ligeti Józsefné dr.-né, Mandel Gézáné (Kemecse), Matyasovszky Kál­mánná, Mandel Imréné, Markovits Miksáné, Nagy Árminné dr. né, Rosenberg Bernátné dr.-né, Ro­senberg Sámuelné, Rosenthal Sándorné dr.-né, Roóz Adolfné, Reich Lipótné (Luka), Róth Adolfné (Szerdahely), Róth Józsefné, Schwarcz Hermanné (Miskolcz), Spotkovszky Károlyné, Szepessi Arnoldné dr. né, Schön Miksáné, Weisz Adolfné (Újpest), Schön Vilmosné dr -né,Waldmann Adolfné dr. né, Widder Gyuláné, Zinner Adolfné, Zinner Henrikné. — Lányok : Albrecht-nővérek, Friss Ciliké, Groszmann Ilon és Etel (Dombrád), Har- sányi Lujza (B.-K.-Váralja), Hell Sári, Juhász Ilonka, Klein Anna, Korinko Ilona, Moskovits Irén (Csá­kány), Friedmann Relka, Nagy Elza, Reich Jolán (Luka), Matyasovszki Sári, Lindenfeld Hermin, Rónai Lenke és Janka, Roth nővérek (B.-Szerda­hely). Róth Margit, Szepessi Paula, Szép Zsuzsa (és Ilonka, Zinner Jolánka és Erzsi, Reichard Ilonka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom