Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-06-19 / 25. szám
rasztságunk szaporodását, meg kell neki köny- nyiteni a birtokszerzést s ekkép ki kell nyitni előtte, nem pedig becsukni e hóditó útra vezető kapukat. És nemcsak fajunk terjeszkedése, hanem egyszersmind társadalmi átalakulásunk szerencsés befejezése miatt is kell követnünk ezt a paraszt- szaporitó és népterjesztő politikát. A közép földbirtokososztály nem viszi többé azt a vezérszerepet, amelyet a haza érdekében annyi századon keresztül vitt. A városi elemből keletkező uj közép-osztály sok hézagát kitölti ugyan hatalmas történeti közép-osztályunknak, de nem tölt ki minden hézagot. Gazdagodó parasztságunkból s különösen az alföldi parasztságból uj rétegek keletkeznek, amelyek igen becses anyagot szolgáltatnak társadalmi átalakulásunkhoz s az uj közép-osztály létesítéséhez. A parasztságunkból kiemelkedő müveit és vagyonos elemek nemzeti érzületéhez semmi kétség nem fér, s ez elemek olyan becses tulajdonságot hoznak a most alakuló s az össze- forrás küszöbén levő közép-osztályunkba, aminővel a történeti középosztály soha sem birt és ami — fájdalom — ennek részleges bukását előidézte. Beleviszik a munkaerőt, munkakedvet, takarékosságot és a vagyonszerzés vágyát. Közép- osztályunk ekkép felfrisülve s megerősödve újra letéteményese lesz régi nemzeti hivatásának s legbecsesebb eszköze nemzeti konszolidációnknak. Parasztságunk tehát kettős hivatást teljesít. Meghódítja a haza földjét, s a belőle kiemelkedő müveit elemekkel nemcsak kiegészíti, hanem egyszersmind szerencsésen átalakítja közép-osztályunkat. Boldog nép, melynek ily parasztsága van. Nem maradhat ott el a nemzeti s állami konszolidáció, a hol e konszolidációnak ily széles és mindinkább kiszélesedő alapja létezik. Ha egy fráncia történész büszkén mondhatta, hogy valahányszor tönkretették Francia- ország ügyét a császárok, politikusok és hadvezérek, ez ügyet mindig megmentette Jacques, vagyis a fráncia paraszt: a magyar parasztság még inkább mint a fráncia meghódítja a magyar nemzeti eszme számára az egész országot s oly szaporodás-arányokat mutat, melyek a legnagyobb nemzetiségi tömegeket is rövid idő alatt törpe minoritásra fogják leszorítani. Költők, szindarabirók magasztalhatják népünk érdekes tulajdonságait. Részemről a magyar paraszt egészen prózai tulajdonságai előtt emelek kalapot. Magasztalom túlhajtott takarékosságát, földéhességét, túlságos józanságát; de legfőképp szaporodás-képességét. Ezek a tulajdonságai döntik le a gátakat fejlődésünk és nemzeti jövőnk előtt. Vármegyei ügyek Szózat a nép érdekében. Komoróczi és szentandrási Bencsik István, a bodrogközi járás főszolgabirája, Mailáth József grófné Öméltóságához és a járás intelligens női közönségéhez, abból az alkalomból, hogy a bodrogközi jótékony nő- egyesület hangversenyének fényes anyagi sikerről a »Zemplén« f. évi 24-ik száma leszámolt, nyílt levelet intézett s abban a bodrogközi járás szellemi és anyagi gondozásra szorult lakossága nevében úgy a nemeslelkü grófnőnek, mint az eddig elért eredmény minden egyes tényezőjével szemben köszönetének és forró hálájának ékes szavakban adott kifejezést. — A levélből ide ig- tatjuk a következő szózatot : . . . Igen Hölgyeim ! önök vannak hivatva arra, hogy vezetése alatt járásom azon főrangú hölgyeinek, akiknek kimagasló női erényei előtt és mindnyájan hódoló tisztelettel emelünk kalapot, egyesületté alakulva, az emberbaráti sze- retetet testületileg érvényesítsék és a női nem azon közvetetlen tapintatával, mely a szigorú észnek néha talán szerfölötti akadályaitól menten könnyebben eltalálja a tennivalót, mondom, a nőnek minden oldalra figyelő, minden tényezőt beszámító szellemi érzékével és gyöngédségével megtanítsák a népet: hogy azon életformák között keresse üdvét, amelyek közzé Isten pályáját rendelé ; hogy kibékülni tudjon sorsával s megfelelni rendeltetésének, a mindennapi élet nélkülözhetetlen munkáira ; s hogy nem az őrült szociális tanok, hanem igen is a hit tanaiból, ebből a természetfölötti forrásból, tanulja megösmerni mindazon erkölcsi és jogi eszmét, amely saját életformáinak a korlátái között őt a törvények tiszteletére, a hagyományos társadalmi rend fentartására ösztönzi . . . . . . Kisértsék meg, tisztelt Hölgyeim ! ama kedélyi szelíd tényezőkkel mely a fennkölt női jellem hóditó szellemének, egyedüli, de egyszer smind ellenállhatatlan hatalmát képezi, átkisérni a megtévesztett tömeget a józan felfogás ama gondolatvilágába, hol a tiszta erkölcsök fékezik meg az emberi indulatokat, hogy megizmosod jék az alsóbb néposztály szellemi élete az élet viszonyainak helyesebb megítélésére és jövőben képes legyen visszautasítani a roszakaratu csábításnak minden kecsegtető ingfrét 1 . . . Buzdítsa a méltóságos grófnőt és lelkes társnőit, a báró Sennyey családok nőtagjait, megkezdett s a mi kegyelmes asszonyunk báró Sennyey Pálné védnöksége alatt annyi nemes lelkű nő által támogatott munkájában az a meggyőződés: hogy kibontott zászlója alatt fog kifejteni szigetünkön az igazán természetszerű társadalmi élet, az egyedül méltó uralom: a műveltség boldogító hatalmai — Igyekezni fogunk: hogy méltóságtok nemes munkájának s küzdelmeinek hevében mi férfiak anyagi erőnkkel is ott lehessünk ! Szendroi Geőcze Miklós birtokos, vármegyei bizottsági tag, Leleszen f. hó 17-én, életének 68 ik évében elhunyt. — Vele egyike szállott sirba azoknak a tipikus szittya-alakoknak, kiknek száma már már kiveszőben van tiszta, hamisítatlan magyar társadalmunk keretéből s akiket ma-holnap már nem is az eleven, hanem a képiró és a képfaragó alkotta müvekből fog ösmerni, tisztelni, megszeretni, nemes hevületeiben példányképekül tekinteni a serdülő nemzedék. — Geőcze Miklós a zempléni dzsentrinek egyik törzsökös tagja, józan életelvekkel nem csak arra volt képesítve, hogy a szertelen igényeket önmagában mérsékelje, de mint »Lelesz Cato Censora« hivatva egy egész nagy község életfolyásának helyes irányzására is. — Halála nemcsak az előkelő s kiterjedt rokonságnál, de szélesebb körökben is igaz részvétet támasztott. A »Zemplén« hü öreg munkatársát gyászolja az e'hunytban, kinek ravatalánál az ősi címert, minthogy gyermekei nem maradtak, megfordították. — Geőcze Sarolta, a jeles pedagóg és írónő, úgyszintén a Geőcze testvérek »hőn szeretett nagybátyjukat« siratják a néhai való jó Geőcze Miklósban, kinek a halállal folytatott hosszas tusában megtört délceg alakját ma délután helyezik a leleszi sirkertben örök nyugovásra. Béke és áldás emlékére ! Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1898. jun. 10-étől jun. 17-éig) a) házasságot kötött: 3 pár ; b) kihirdettetett: 2 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 15 esetben; d) elhalálozott: 13 egyén. Hírek a nagyvilágból. Vilmos német császár őszre tervezett nagy utazása alkalmával meglátogatja Jeruzsálemet s ugyanakkor útba ejti Kairót is. Natália szerb királyné saját költségén betegápoló személyzetet szervez s ezzel együtt maga is a spanyol-amerikai harctérre indul, hogy ott az amerikai és spanyol-sebesülteket ápolja. A román királyi pár júl. 2-án Szentpétervárra érkezik a cári pár látogatására és a nagy paloában fog megszállani. Károly román kiráy és neje Erzsébet királyné augusztus vége felé meglátogatják királyunk őfelségét sehőnbrunni kastélyában. A Sipka-szorosban elesett harcosok emlékére az orosz kormány kolostort szándékozott építeni a Bulgáriát Kelet-Ruméliától elválasztó hegy egyik csúcsára. A kolostor fel is épült, hanem olyan vár lett belőle, hogy legutóbb nagy ágyuszállitmánynyal is fel szerelték. Lengyelországban a zsidóság ellen irányuló zavargások a nép körében egyre fenyegetőbb arányokat öltenek. A csendőrség már nem bir a zavargókkal, azért Krakkóból katonaságot küldöttek a csendőrök támogatására. Hírek az országból. J Tóth Vilmos. | A magyar közéletnek ismét egy kimagasló alakja dőlt ki az é ők sorából : Tóth Vilmos, a főrendiház elnöke hosszas szenvedés után elhunyt. Élete a legelőkelőbb közügynek szolgálatában szakadatlan láncolata volt a lelkiösmeretes, fáradhatatlan tevékenységnek. A főrendiház nagynevű elnökét »Deák Ferenc barátját« f. hó 16 án helyezték örök nyugalomra ősei sírboltjában, Nyitra-Ivánkán, ezerekre menő közönség és az ország előkelőségei jelenlétében. A király legbensőbb részvétét sürgönyben tudatta a gyászoló családdal. Nyitra vm. alispánja beszéddel búcsúzott el a vármegye legnagyobb fiától. — Áldás emlékére ! A Mátyás király szülőházát Kolozsváron mégsem engedik romba dőlni. Legújabban ugyanis arról értesültünk, hogy az érdekes és minden kegyeletre érdemes házat az EMKE veszi gon dozás alá s fog gondoskodni jó karban tartásáról. Szarvas Gábor, a kitűnő magyar nyelvész emlékszobrát Ádán, szülötte helyén, ma leplezik le nagy ünnepiességgel. A néprajzi múzeom Budapesten f. hó 16-án ünnepiesen megnyittatott és nem kevesebb mint 32 szobában átadatott a közérdeklődésnek. Végre hát ezen a téren is utói értük a nyugati művelt nemzeteket. Van intézetünk, melyben ősi és egykorú em'ékek szemléléséből láthatjuk, tanulmányozhatjuk a magyar embernek, mint társadalmi lénynek történetét a legrégibb időktől egészen máig. Különösen tanulságos a halászati foglalkozás osztályának a berendezése. Aki Budapestre megy, el ne mulaszsza megszemlélni ! A terméskilátásokról szóló tudósítások országszerte kedvezők. volt szükség rá. Mert ha az a férfi tudott a lányka szemeiből olvasni, akkor kiolvashatta onnan azt mind, mert benne voltak ezek a gondolatok, valahányszor találkoztak. És találkozni találkoztak gyakran. A kasz- nárnénak volt gondja rá, hogy ne lássa senki. A kasznár pedig arról gondoskodott, hogy ilyenkor, mikor a kisasszony a harisnyakötést tanulta, az öreg nagyságos ur a harmadik majorban vizsgálja a birkákat. Ha az ispán mindezt tudta volna, akkor megértette volna azt is, mért ráncigálja oly idegesen a kasznár a szakálát és a kasznárné mért lett olyan fehér, mint a fal. Tudtak ők, amit tudtak. Látták azt az erős szerelmet, mely a lánykát a jegyzőhöz köti. Tudták azt is, hogy bármily csendes, szelíd is a kisasszony, mégis a maga feje után jár. Bizonyítják ezt az elutasított kérők. És ha most is azt fogja mondani: ez sem kell, egyik sem kell, mert én csak azt az egyet szeretem : — akkor nem lehet tudni, mi lesz ennek a végesvége. Az öreg ur már nagyon beleunt a kérőknek szép szerivel ajtót mutogatni A kastély kertjéből három ostoros gyerekugrás volt a jegyzőiroda. Oda a kertből, a plébánia mögött el lehetett jutni, anélkül, hogy észrevegyék a jövőt-menőt. A jegyző irodában egyedüldolgozott a fain fiatal jegyzője mikor az ablakát valaki megkopogtatta. Szinte megitedt, de mikor az ablakra tekintett, akkor már [remegett az egész teste. Akit ott látott, az nagyon megijesztette. Gyorsan az abalaknál termett és kinyitotta. Az ablak előtt álló lányka lázas egymásutánban mondta a következőt: — Imre ne haragudjon rám. — Emlékszik-e még az első csárdásra ? A férfi lángvörös lett. — Ugy-e emlékszik arra is, aki a homlokán hordja az első csárdás jutalmát. Az a férfi el fog holnap jönni, hogy eljegyezzen. Atyám nem akar tovább várni, nem akar több kérőt elutasítani. Megparancsolta, hogy mondjak igent. Maga tudja, hogy mit jelent ez nála, ha megparancsolja. Oda akar kötni egy férfihez, kit gyűlölök- Bekergetni az örökké tartó boldogtalanságba En boldogtalan nem akarok lenni. Boldog akarok lenni. Rendes utón nem érhettem el, de elérni akarom — Imre érti — akarom. Klement báró holnap este eljön én holnap este nem akarok itt lenni. A férfi felelni akart, de a lányka nem engedte beszélni, nyaka köré fonta két karját, megcsókolta és sietve elhagyta az ablakot. A jegyző hivatalos szolgája nagyot bámult, mikor belépett az irodába. Olyan halaványan nem látta a „jegyző ur“-at még soha. Mintha nem is élne, olyan mozdulatlanul ült, folyton az ablak felé nézve az Íróasztala mellől Megszólította, de nem kapott feleletet. Elmondta, hogy mit üzent a szolgabiró ur. Erre sem kapott feleletet. Á jegyző ur még mindig az ablakra bámult. A szolga megismételte mondókáját, kétszer, háromszor s mikor negyedszer belekezdett, a jegyző hirtelen felugrott s szó nélkül elhagyta az irodát. II. Az ostorosgyerek hármat ugrott s szaladt az ispánhoz. Az ispán maga is szaladt ez egyszer és felment a kasznárhoz. A kasznár végig- simitotta szakálát s azt mondta rá — hm ! Keressük a kisasszonyt A kisasszony szobája üres. Este még ott volt, de reggelre hiilt helye maradt. A kasznár elküldte az ispánt az alsó faluba, az ostorosgyereket a felső majorba, maga a legrövidebb utat választotta, elment a jegyzői irodába A jegyzőiroda szintén üres volt. A szolga csak annyit tudott mondani, hogy a jegyző ur éjféltájt elutazott, hogy hová: nem mondotta. A kastély udvarán egy oszlophoz támaszkodva várta az öreg nagyságos ur a híreket. Mikor a kasznárt megpillantotta, a keze mozdulatával kérdezte — nos ? A kasznár szintén kézmozdulattal felelt. Rámutatott a,z országúira: elment Az országut elvezet a másik faluig. A másik falu végén elvezet a patakig. A patak elé^ mély, hogy vigasztalja azokat, kik tőle orvoslást kérnek. De elvezet még tovább is. Messze, Folytatás az I. mellékleten
