Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-05-22 / 21. szám

lyeknek társadalma gondoskodással és szeretettel övezi körül a nemzet legféltetebb kincsét: a népet, már régen gondoskodott olyan intézményekről, melyek minden haszonlesést félretéve, csupán a nép jóvoltát tartják szem előtt s gondoskodnak nemcsak betegségében róla, hanem öregségére gyámolitóikká szegődnek és biztosítják tisztességes megélhetését.

Végre megmozdult a nagy magyar társadalom is ! A lezajlott mozgalmak iszonyatosságai mély bepillantást engedtek abba a rettenetes örvénybe, mely már-már elnyeléssel fenyegeti a magyar népet.

Önzetlen és lelkes emberek, a népnek igaz barátai, éjt- napot egybeejtve dolgoztak hónapokon keresztül egy hatatmas terven, egy intézménynek a megalkotásán, mely behálózná az egész országot s végre rendezné a szomorú állapotokat. Mennyi munka, mennyi nemes áldozatkészség és ernyedetlen kitartás kellett ahhoz, inig végre a nép elé állhatták, s mint akik tudják, hogy mily nagy jót cselekednek, az önérzet büszkeségével állnak a küzdőtérre, s mondják lelkesedéstől áthatott hangon:

„íme, nép megalkottuk részedre az országos alapra fektetett Védőegyesületet, amely is- tápol téged akkor, ha beteg vagy; — ha tél idején kisebb pénzkölcsönre van szükséged ; — ha örök .nyugalomra térsz, utódaid feje alul a párnát nem engedi kihúzni, kunyhódat elárverezni, hanem segíti a hátramarodottaidat; — neveli és tovább képezi a fiatal embert, gyámo- litja a férfit és segíti az öreget.“

A Védőegyesület megalkotóinak ezt a felhívását azonban nem csak a nép, hanem hallják meg azok vezetői is.

És itt különösen a tanítók figyelmét kívánjuk erre a nagyfontosságu intézményre felhívni.

Olyan a Védőegyresület szervezete, hogy minden városban, minden kisközségben megalakíthatok az „élőhelyek,“ melyek keretében nemcsak a földművelő és iparos munkások, hanem általában a szegényebb néposztály is egy hazafias egyesületbe vonhatók össze. Ezekből kell azután a munkások vezetésének kiindulni, mely pedig annál könnyebb, mivel az egyesület nemcsak munkásbiztositással, szükségkölcsönnel és betegsegélyezéssel, hanem egyúttal munkásképzéssel is foglalkozik.

Az ilyen „élőhelyek“ részére szinte természetes vezetőkül kínálkoznak a tanítók, a körjegyzők s esetleg a körorvosok is, akik leginkább és legközvetetlenebbül érintkeznek a néppel, és igy ismerik annak minden ügyét-baját. Működésűk természetesen dijaztatnék, a mi, — ismerve viszonyaikat, — nagyban hozzá járulhatna anyagi helyzetük megjavításához.

Midőn tehát üdvözöljük a Védőegyesületet, újból felhívjuk társadalmunk s különösen tanítóink, jegyzőink és körorvosaink figyelmét annak nemes céljaira, megjegyezvén, hogy az egyesület igazgatósága (cim : Védőegyesület igazgatósága Budapesten) bárkinek is szívesen ad további felvilágosításokat. B—g.

Vármegyei ügyek.

Üdvözlő-levél. Bencsik István bodrogközi főszolgabíróhoz K.-Helmecz város nevében az elüljáróság a következő sorokat intézte: „Teleinkül leszállani a földre, a durva anyagra, a ve- risztikus igazságot demonstrálni. Zseniális feladat és csak ritka kiválasztottnak adatott meg, hogy e nagy feladatnak sikeresen tudjon megfelelni.

Trilby a női bájban gazdag mély önfeláldozás közvetetlensége, gyönyörűen átváltozott a Mariána hideg kegyetlen idegrázó alakjává. Végig szenvedtük Dániel sebének fájdalmát, melyet ez a büszke asszony élete árával gyógyított meg, a költői igazság rovására. Az asszony megtestesítése, ki mást sem érez, csak vére forrásának enged — édes anyja emlékét akarván megboszulni — légyen bár az áldozat szerelme tárgya is.

Halálában sem rezignál, a megkínzott Dániel karjában löveti le magát férjétől (DonPab- lótól), kinek gyűlöletből lett neje. Gyűlölködéssel múlik ki a világból Mariána, mert hát ezzel megölt édes anyja emlékének tartozott.

Gazdy Aranka igazi isten kegyelméből való művész, ki ilyen hatásosan tudta a halálozás jelenetét bemutatni. Arcban ugyan nem szabályos szépség, de kedves, bájos, sőt játék közben szép, mindig érdekes; alakja magas, sugár. Tartásában nemes, simulékony, kifejező; karjai termetével arányosak, taglejtései plasztikusok, mértékletesek; kezei — igen ezek a kezek, valóságos önálló lények : éreznek, gondolkoznak, beszélnek, nevetnek, vagy sírnak, ölelnek, vagy gyilkolnak. Amit az ő karjai cselekszenek, amit kezével mivel, nekünk talán feltűnő, sok bennük a gesztus, de soha egyetlen mozgása sem ellenkezik azzal, ami szép és ami igaz. És ilyen az ő előadása is. A koturnusznak

tetes főszolgabíró ur! Amily aggódással láttuk azt a nagyfokú lelki eltévelyedést, amely erőt vett a bodrogközi járás munkás és kisgazda népén, épp oly bizó reménységgel néztünk eléje annak a fárasztó és nagy munkának, amelylyel a főszolgabíró ur az immár lázadásra kész elemeket lecsillapította s a megingott közbátorságot és a rendet helyreállította. Reménységgel néztünk eléje e működésnek, nemcsak azért, mert a munkában fáradhatatlanságát és erélyét, a veszedelmek között bátorságát és szívósságát, az eljárásban okosságát és tapintatosságát régtől fogva van szerencsénk ösmerni, hanem azért és főképpen azért is, mert mindnyájan éreztük és láttuk már szive jóságának és érzései humánus voltának kifejezéseit, tudtuk előre, hogy eltéve- lyedett szerencsétlen embertársainkkal szemben nem a rideg megtorlás gondolata fogja vezetni, hanem az atyai gondoskodás, amelynek súlyt a tekintély, jó hatást az erő és bölcseség, sikert a szánalom és a szeretet érzése kölcsönöz. — Örvendve értesültünk a tekintetes főszolgabíró urnák körleveléből, hogy két hónapi fáradozásának meg lett az óhajtott sikere: a felhevülés és gonosz irányú izgat ttság a járásban megszűnt, a félrevezető lelketlen izgatok biráik előtt állanak, a szocialista szövetkezeteket maguk a tagok feloszlatták és a .veszedelmes törekvések ellen mindnyájan biztosítva vagyunk. — Örvendezésünkhöz a megnyugvás érzésén kívül a tisztelet és a hála érzete is hozzájárul, s ennek akarunk mi Király- Helmecz város nevében kifejezést adni most, apaikor a tekintetes főszolgabíró urnák hálásan megköszönjük erélyét és emberiségét, melylyel járásunkban a rendet és közbátorságot helyreállította és jövőre is biztosította. — Király-Hel- mecz, 1898. május hó 1. A tekintetes főszolgabíró urnák alázatos szolgái: Soltész József biró, Kemecsey János v. főjegyzője.

Villamos, vagy pedig gó'zmozdonyu helyi érdekű vasút építésére adott előmunkálati engedelmet a kereskedelemügyi m. kir. minister, amely vasutvasutvonal, az állami közút fölhasználásával Sátoralja-Ujhelyt kötné össze Sárospatakkal. Kiindulna pedig Ujhelyből a Wekerle-térről és végződnék Sárospatakon a Szent-negyed utca bejáratánál. Az igen életre való helyiérdekű vasút ügyét, kétségtelenül, melegen fogja fölkarolni vármegyénk közönsége és egész készséggel fog megfelelni a minister in- tézvényében kifejtett fölhívásnak, hogy t. i. az előmunkálati engedélyeseket, névszerint Neu- wohner Manó, Neuwohner Jenő és Weiler Jakab dr. budapesti lakosokat, egyszersmind a Tokaj-Hegyalján szőlő-nagybirtokosokat, kiket korszakos vállalatuk terén örömmel köszöntünk, a szükséges hatósági támogatásban részesítse.

A magyar nyelvet és népnevelést Zem plén-vármegyében terjesztő egyesület f. é.

május hó 26-án, d. u. 2 órakor, a vármegyeháza kistermében közgyűlést tart, melyre a t.

e. tagokat van szerencsém tisztelettel meghívni. Sátoraljá-Ujhely, 1898. május 19-én. Fejes István, e. I. alelnök.

Versenytárgyalások. A kassai kir. állam- épifészeti hivatal lapunk utján is tudatja, hogy a kassa-újhelyi törv. hat. közúton fennálló 1. 2. és 13. számú hidak javítása és a 22 a. 34 számú

nem barátja, a művészileg fokozott hangulatot nem ismeri, épp úgy mint távol esik tőle a modern erkölcs-drámák fontoskodó pátosza.

Nyugodtabb hangulatok, a boldogító szerelem hatása alatt hangja suttog, nevet, turbé- kol és csodás varázsával majd az erdei patak csobogására, majd a hulló gyöngyök zizzenésére vagy pedig a fülemile csattogására emlékeztet. Haragot, gyűlöletet, boszut úgy tud kifejezni, hogy végig borzong rajtunk a hideg, megdermedünk és észre sem veszszük, hogy ezek a lelki kitörések csak suttogva ejtetnek ki.

Játéka az abszolút igazság; a természet utánzása, magas tökéletességgel, felfogása és alakítása esztétikusán szép, mindig nemes, mértékletes, sohasem visszataszító, soha túlzott, sohasem keresett.

*

Távolról sem az a szándék vezérelt, hogy e művésznőt agyondicsérjem, mert hiszen dicséri ő magát alkotásaiban, de tartozunk vele olvasóinknak, hogy írjunk róla, ki művészete fényét a világot jelentő deszkákon szemkáprázta- tóan ragyogtatja.

Dánielt (Palágyi Lajos) annyi meleg po- ézissal alakította, olyan művészi enunciációval, amilyet mi még tőle nem láttunk. Nagy érdeme van tehát Dánielnek a Mariána fényes ünnepében. — Don Joaquint (Kapossy) kevés rutinnal és intelligenciával; szívesebben láttuk volna a Szepessi kezében ezt a szerepet, mely őbenne biztosabb és intelligensebb jellemzőre akadt volna. Az ügyes rendezés különben is az ő érdeme.

*

\

átereszek, végre a 28. és 31. számú hidak újraépítése összesen 2653 ft 08 krnyi összeg erejéig megengetetvén, a munkálatok kivitelének biztosítása céljából Kassán a vármegye alispánjának helyiségében, a f. évi jun. hó 2-án, d. e. 10 órakor, zárt ajánlati versenytárgyalás fog tartatni. — Ugyanott f. hó 25-én d. e. 10 órakor versenytárgyalás lesz 1306 ft 73 kr. erejéig és az encs—erdő-bényei közút 2—3 és 6—7 kim. szakaszain levő műtárgyak újjáépítése tárgyában.

Állami anyakönyvi statisztika. A sátoraljá-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1898. máj. 14-étől máj. 21-éig) a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 7 egyéne) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 16 esetben ; d) elhalálozott: 5 egyén.

Hírek a nagyvilágból.

Gladstone Vilmos, az ángol nemzet Deák Ference, akit otthon mindenki „grand old man“-nak, vagyis „a nagy ember“-nek nevezett, nyolcvankilenc éves korában elhunyt. A legnagyobb ángol államférfiu halála, kinek neve elválaszthatatlanul egybeforrott hazájának ujabbkori történetével, nemzeti gyászba borította Nagybrittaniát és egész Anglia őbenne legnagyobb díszének elvesztését siratja. Az ángol nemzet gyászában a magyar őszinte yokonszenv- vel osztozik.

XIII. Alfonz, Spanyolország királya, f. hó 18-án múlt tizenkét éves. Születése napját nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a spanyolok úgy az anyaországban, mint a gyarmat-tartományokban.

Henrik porosz kir. herceg, a német hadi hajóraj főparancsnoka, Pekingben a kínai császárnál és az özvegy anyacsászárnénál látogatást tett és átnyújtotta Vilmos német császár aj ándékait.__________

Reményi Ede | a nagy magyar muzsikus, a század egyik legkiválóbb hogedüvirtu- óza, magának világra szóló hirt-nevet biztosi- sitott hazánkfia, New-Yorkban f. hó 17-én, 69 éves korában elhunyt. Ezelőtt tiz évvel hallottuk utoljára, midőn bucsukörutját tartva a hazában nálunk is ragyogtatta hegedűjének csodás stílusát. Nemzetét örök hálara kötelezte a „Petőfi-szoboralap“ megteremtésével, amelyhez koncertjei dús jövedelméből 67,000 fttal járult. A kamara-zene fejlesztésének egyik lánglelkü apostola volt s ami legfőbb érdeme, a világiélek minden érintései dacára is maradt, mint volt, szívben, lélekben, művész-kedélyben magyar. A „Repülj fecském“ az ő virtuóz átiratában tisztelő bámulatot ébresztett a magyar géniusz, a magyar müzene iránt az egész világon. Fény nevére, áldás emlékére !

Á spanyolok Portorikó szigetén harmadfél órai harc után dicsőségesen visszaverték az amerikaiknak tizenegy hadi hajóból állott hajóraját. Sampson tábornokot, akiről azt beszélik, hogy fogalma sincs a hadviselésről, hadi törvényszék elé akarják állíttatni a jenkik.

Olaszországban a zavargások szemmel láthatóan lecsillapodtak. A svájci határon a Szimplon-szorost katonaság tartja megszállva, hogy a felkelők betódulását megakadályozza.

Az előadás végeztével a színház tágas udvarán a s.-a.-ujhelyi főgimnáziom lelkes ifjúsága foglalt állást, hogy az ünnepelt művésznőt a színházból kijövet — éltessék. Egyik oldalon Dandás Aladár zenekara kérelmezte, hogy játszani engedtessék neki: és úgy haladt a művésznő a diákság éljenzése és a Rákóczi-in- duló gyújtó hatása alatt, babérokkal elhalmozva, a tisztelők kedves emléktárgyaival birtokában lakására.

Kapuzárás.

A magyar nemzet első ünnepének napjai múlófélben vannak. Első ez ünnep nemcsak fontosságra, első ünnepe ez a nemzetnek ezidő- szerint is. Addig is voltak a magyar nemzetnek ünnepnapjai, de addig ez a nemzet, bizony, nem volt nemzet, nagy napjait a királynak s néhány főrangúnak köszönhette. A legelső tett, a legelső diadal, melyet az egész ország aratott magának : 1848 március tizenötödike.

E nap ötvenéves fordulója már eltelt. Megültük méltóan sziveinkben, — de hol maradt emlékjele a nemzeti felbuzdulásnak ? Hiába keressük.

Egyenetlen egy emlék készült, ami egyenesen ennek az évnek megörkitését tűzte ki céljául, egy könyv, azt is az ötven év előtti újság egyik vezére készítette a nagy idők emlékéül, mintha más nem mert volna a kegyeletes kor alakjaikoz, emlékeihez közeledni.

Folytatás az I. mellékleten.