Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-05-08 / 19. szám
Kuba-sziget körülzárolására éjjel-nappal gyülekezik az amerikai hajóhad. Legújabb hir szerint az egyik hadi hajónak sikerült kikötni s egyszersmind szárazföldi katonaságot és lövőszereket partra szállítani. A spanyol lovasság nem bírta megakadályozni az amerikaiak egyesülését a fölkelő csapatokkal. Hírek az országból. Őfelsége a király holnap Budapestre érkezik. Hétfőn és kedden csapatszemlét tart az egész helyőrség fölött. Stefánia özvegy trónörökösné teljesen kiépülvén súlyos betegségéből, viruló jó színben van. József Ágost főherceg és neje Auguszta fh.-asszony Kis-Jenőn időznek. Nansen, a hires északi sarki utazó, kit őfelsége a király a Ferenc-József-rend nagykeresztjével tüntetett ki, Pozsonyba érkezett, onnan Budapestre jön sarki utazásáról előadást tartani. Színház. Híre jár, hogy „tekintettel erre és tekintettel arra“ Tiszay a máj. 15-ig tervezett szezont meghosszabbítja s készül kinyújtani a hó végéig. Örülnénk, ha sikerülne. Aggódva féltjük azonban a balsikertől; mert ha teljes erejével kibontakozik esőköpönyegéből a „szép május“ — bizony fügét mutat a szezon-hosszabbitás tervének a kacér napsugár és csakugyan „csalogány“ lesz a fülemile, de nem a színházba befelé, hanem a szobai, városi rabságból üdülni kifelé. Mivel pedig az a „ha“ kétségtelenül bekövetkezik: ergo Tiszay kitűzheti a bucsuvétel, a szezon-zárás zászlaját. A negyedik hét színházi története ez: * Szombaton, ápr. 80-án, „Talmi hercegnő“, Konti nagy operetjc, újdonságképpen, telt ház előtt, a tetszés élénk megnyilatkozásai között, amik szólották épp úgy a kedves, invenciókban gazdag, nüánszaiban kellemesen üdítő zene költőjének, mint szólották a könnyed, szellemes szöveg íróinak, Kövessy Albertnek és szerzőtársának, Makai Emilnek. — A címszerepet (talmi hercegnő) Tiszayné (Kazimir korcsmáros neje) adta az ő utólérhetetlenül kedves, elbájoló természetességével. Csakugyan úgy, amint énekli is, hogy „két szeme megigézi azt, aki nézi.“ — Tiszay (Dárius hg.), a nyalakodó vén kecske, mint rendesen, ma is a legszeretetreméltóbb kópé, művészien diszkrét, aki fenséges erővel csiklandozta meg az embernek kacagásra hajlékony minden porcikáját, — épp úgy Nagy Vilma (Mirabelle) is, Dárius őhercegségének csókra- szomjas, különben pedig már a „harmadvirágzás“ örömei közt lihegő életepárja. — Staud Margit (Margarita hg.-nő) „bármi bolondra kész“ inkognitójában fess ifjú szobrász, — Sár lay K. (Cognac br. udvarmester) kacagtató figura, afféle „füstös piszkafa“-alak volt. Modeljét aligha nem egy „Vexir-Dósen“-ből, vagy valami krampuszműhelyből leste el. Akár innen, akár onnan: fotografálni méltó eredetiség! — Kozma Pista (Kazimir korcsmáim), akinek „gyakran kevés, néha semmi“ a vendége, igen szeretetreméltó alakításában túl-eleven s a kelleténél kevésbé bamba. Lépten-njminou felejtette, hogy az ő családi címerében egy i-á-zó Krisztus lova uralja a hegyeket és völgyeket. — A zenei részből az I. felvonás kvartetje és nagy fináléja, — a II. felvonásnak etiket-kupléi, („Mutassa hát hogyan is kell“ Tiszayné—Staud) és a fenségesen nü- ánszirozott záró karének, — a III. felvonásban Dárius hg. kupiéi („Már bocsánat“ ... a Tiszay- nak titkos rugókra berendezett művészi arcizom- játékával kisérve) tomboló tapsra ingerelték az igen hálás közönséget. Az egész operetnek pompás betanításáért, Hubertre mondom! teljes el- ösmerés illeti meg a társulat jeles karmesterét. Ezennel s ezer örömmel állítom ki számára a „Talmi hg.-nő“-ben magas zenei intelligenciával végzett szép munkájáért a közelismerés nyug- tatóját. Vasárnap, május 1-én, közkívánatra s ismét telt ház előtt a „Talmi hg.-nő “ Hétfőn, május 2-án, közkívánatra dettó ház előtt „Niobe, a siró kőszobor“. Ez a ház és a telt háznak buzgó áhítata, szívesen ösmer- jük el, hogy a Gazdy Aranka művészi játékának a hódítása. Kedden, május 8-án, újra „Folt amely tisztit,“ zsúfolt ház előtt, melylyel Ecsegaráj jóvoltából Gazdy ajándékozta meg Tiszay Dezsőt. A zsúfolt házban ott voltak nemcsak az újhelyi, de a környékbeli „yxionisták“ is, akik nyerítő vasparipáikon érkeztek. — Csak újból ismételhetjük, hogy Gazdy Aranka a mai tehetségek ideálja. Nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy ez a fiatal tehetség, ki már is a zeniten áll, ünnepelt művésznője lett hazánk első színpadának. Matilde szerepében csillámlik fel legjobban tehetségének fénye ; alig hiszszük, hogy a démoni szenvedély, mely alakításaiban annyiszor felvillan, az aluszékony iskolafalakon belül ily magas fokig felcsaphatott volna. Nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni, hogy a mi, különben nagyon hasznos szinésziskolánk, ez egyben hiányosnak mutatkozik; vagy hogy elnyomja növendékeiben a szenvedélyt, vagy nem tudja kellően és a kellő fokig kiképezni. Pedig a művésznek fele: a lélek ismerete. — Gazdy Arankát annak tanultuk megismerni, ki minden szerepében belepillant a lélek, a szív, az idegek, a vér törvényeibe, küzdelmeibe, háborgásába, az erkölcsi erők egész szövevényébe. A nagy vonzás amit ő a nézőre gyakorol, abban gyökerezik, hogy ő a szerep-lélek indulatkörének nemcsak színezetét felfogni, de egész híven visszatükröztetni is tudja. Még nyugalmában is tükrözik az indulata, a szánalmat, a félelem ikertestvérét, a szívfacsaró panaszt, fuldokló sirást, a legmélyebb metsző fájdalom felsikoltását szintoly élethűen tolmácsolja művészete, mint a félelmet. Játéka az átérzett indulatoknak művészies visszatükrö- zése ; a plasztikai nyugalom nála a vihar közepett is az a királyi fensőbbség, mi a hőst a közönséges ember fölé helyezi. — Gazdy Aranka, mint arról mai tárcánk részletesebben is szól, ma újra eszményi szépen alakított Matildét ábrázolt. Ma is, mint a darab első előadásánál frenetikus taps kisérte minden nagyobb jelenésében. — Enriquetát Várhidy Rózsika nagyon szívtelenül alakította. —- Fernandót Palágyi nem játszotta ma annyi poézissal, mint először. — Don-Justót Szepessi nemes felfogássál másolta. — Nagy Vilma előkelő Donna-Concepcion volt. — Még egyre figyelmeztetjük a t. szereplőket — vigyázzanak arra, hogy ne mondják el minduntalan a mások szerepét is. Ezt az utóbbi időben nem egyszer tapasztaljuk, ami az ilyen szép előadás sikerének a méltóságából bizon sokat levon! Szerdán, május 4-én, liszav Dezső jutalomjátékául, Varney operetje „Tiszt urak a zárdában.“ —• Nem tudom hogy függenek össze zenei koncepció, meg világra jövetelük sorrendje szerint ez a „Tiszt urak“ meg a „Nebánts-virág“, de annyi bizonyos, hogy úgy a fülbe mászó áriák, mint kolorit dolgában az meg ez az az operet ikertestvérek. Ha tőlem függene és rajtam állana, bevinném s bent hagynám parádés misékre az apáca-templomokba azokat a szimfóniakus karénekeket, melyeket hallva a hetedik mennyországba képzeljük magunkat és ott is mintha a keruboknak azt a fönségeseti szép khoráljait él- veznők, melyeket maga Szt-Cicelle szerzett és dirigál. — A közönség ma este csak nagyjából töltötte meg a házat. És ennek az a magyarázata, hogy Tiszay nem volt leleményes a jutalomdarab kiválasztásában. A „Tiszt urak“ nálunk az unalomig ösmeretes darab. Az ám kedves Tiszay ! „így áll — a bál.“ — De ettől eltekintve, a jelenvolt előkelő közönség szívből, igen lelkesen tapsolva köszöntötte Gontván muskétás kapitány urat (Tiszay), amint a színre lépett. Alattomban értetik, hogy Gontrán is hasonlóul szalutált vissza s kivált a „prédikáció-jelenet“-ben úgy megkacagtatott mindnyájunkat, hogy nevető könymiri- gyeink szinte kiapadtak. — Az est második hőse Mátray volt Briden ábbé képében, olyan csupa- sziv, csupa-kedély főtisztelendő ur, hogy csak sajnálni kellene, ha az olyan abbénak magva szakadna. A Mátrai révén sokáig éljen ! — Tiszayné (Luiz) kedves kis koket kolostorbeli iskolásleányka volt. Kár, hogy reketsége miatt nem énekelhetett. — Hevesi Janka (Mari) csattogott ma is, mint egy „ungvári“ fülemile. —■ Staud Margit (Szimon) csalafinta korcsmáros-leány; románcait igen szépen énekelte. — Kozma I. (Narcis) akit a glédában már előbb kellett volna emlite- niink, nyalka muskétás kapitány, Gontrán mellett is figyelemre méltó szeleverdi jelenség. —- Szepessi G. (Ponkurlé gr. helytartó) aki a zendülő népnek erre a rivalgó énekére lép be „Atkozott a helytartó !“ nem reágált, sőt igen is halkan viselte magát, talán beteg. — Nagy Vilma (Opportuna nővér) kedvesen torzított, M. Várhidi Rózsi (fejedelemasszony) igen jól beletalálta magát szivből ájtatos szerepébe. — Taps is, kihívás is „quantum satis“. Csütörtökön, máj. 5-én, a „Diplomás kisasszonyok,“ Kövessy Albert énekes életképe csütörtököt mondott. — Mátrai (Lipkai Fridolin), Nagy Vilma (Eudoxia, Lipkainé), Gazdy Aranka (dr. Csillag Arabella), Sarlay K. (Grafini Góliát oroszlánszeliditő, állat- és madárimitátor), Staud Margit (dr. Faragó Margit), Szepes (az öreg Faragó), Hevessi Janka (Oceána trapéz- művésznő, a légkirálynéja) legjobb igyekezetük dacára is hidegen hagyta a „Diplomás kisasszonyok“ a gyér számú közönséget. Miért? mert az összetákolt darabból hiányzik az egységesen mozgató lélek, szórványos benne a szellemesség s alig-alig akad benne valami érdek- feszitő. így történt aztán, hogy habár Mátrai és főképp Sarlay excellensűl játszottak, (az utóbb említett pláne egy olyan eredeti arlechino-alak volt, mintha direkt erre az estére s egyenesen Szalámi-országból liferáltatta volna a direktor) mint már mondottam is, nem bírták magasabb fokra emelni a tetszés hőmérőjét. Ami nagyobb hatást szült: a Mátrai-Hevesi duetje a II. felvonásban, a „Szökjünk-kuplé,“ az is csak ügyes vérbeömlesztés volt a sápadt arcú életképbe, — azonfelül a III. felvonás kupiéi Mátraitól, — a férj kérő jelenet Staud Margittól, — az „össze- különbözés“ jelenete, midőn a két doktrix (Gazdy és Staud) egymást latin nyelven lepocskondiázza, — no meg Faragó Margit dr. (Staud) csicsergő dala a szerelemről ébresztett annyimennyi derültséget. Pénteken, máj. hó 6-án, leszállított helyárakkal Géczy „Ördög mátkája.“ — Nagyon helyesen tette az igazgató, hogy leszállított helyárakkal adta, mert népszínművel ilyen pongyola előadásban már rég nem volt alkalmunk találkozni. — Szepessi, Botár gazda szerepével és Gazdy Aranka, Botár neje Anna, mentették meg a darabot a tökéletes tönkretételtől. — Szepessiben megismertünk ismét egy jeles dulajdont, amit a drámai téren fényesen érvényesített. — Gazdyvól csak annyit, hogy kicsinyke szerepével is, melyben szivet és meleg érzést tolmácsolt, ugyancsak megrikatta a gyér- számú úri közönséget. — Tiszay mókáin ez este is szivből kacagtak. — Staud Margitot szívesen kérjük, ne hadarjon, nótáival se siessen. — Kozma natúrburs-szerepekre kissé nehézkes. a I b. * Jövő heti műsor: Ma, vasárnap, másodszor „Trilbik, az aggszűzek“, Feld énekes életképe, — hétfőn, május 9-ón, leszállított helyárakkal, „Holtomiglan“, Rátkay énekes népszínműve, — kedden, május 10-ón, „Szép Helena“ Offenbach operetje, — szerdán, május 11-én, itt először, „Bohém élet“ Murger nagyhírű színmüve, — csütörtökön, május 12 én, Tiszayné Ilona jutalomjátékául, „Lili“ Hervó énekes vig- játéka, — pénteken, május 18-án, „Három Káz- mér“ Beöthy énekes bohózata, — szombaton, május 14-én, „Kremonai hegedüs“ Huber nagyhírű operája és „Barátságból“ angol vígjáték, — vasárnap, május 15-én, „Géléi kis király“ Géczy legújabb népszínműve. A jutalmazandó kedves direktoráét a mi jó közönségünk bizonyára a legmelegebb pártfogásban fogja részesíteni. Különfélék. — Személyi hir. Reviczky Pál temesvári központi főszolgabírót, földiákét és t. barátunkat, Temes-vármegye törvényhatósági közgyűlése főjegyzővé választotta. Gratulálunk! — Nagylelkű adomány. Andrássy Géza gróf őnagyméltósága a homonnai ev. ref. missiói egyháznak, a már megkezdett toronyépítéshez, 20.000 téglát ajándékozott, — Az egyháztanács az áldozatkészségéről, nemes szivéről általánosan ismert grófnak e nagy adományát egyelőre jegyzőkönyvi kivonatban köszönte meg. rl. — Kinevezés. E percben értesültünk, hogy Finkey Pál kir. aljárásbiró K.-Várdáról törvényszéki bíróvá neveztetett ki Pécsre. Fogadja t. barátunk és munkatársunk jól megérdemelt kineveztetéséhez legőszintébb szerencse- kivánatunkat! — Kazinczy-ünnep. A helybeli főgim- náziom az idén is kegyelettel emlékezett meg a nagy Kazinczy Ferencről. F. hó 2-án, Írja alkalmi tudósítónk, az igazgató és tanárkar vezetése alatt korán reggel Széphalomra vonult a főgimn. ifjúsága. A megnyitó beszédet Bauer Lénárd kegyesrendi tanár tartotta a nála megszokott szónoki hévvel s lelkesedéssel. Ezután a főgimn. énekkara Löb Antal kr. tanár dirigálása mellett hazafias dalokat zengett. Majd az ifjúság nevében Füzesséry Géza VIII. o. t. beszélt a nagy férfin érdemeiről és munkálkodásáról. A szűk, monhatni zártkörben tartott ünneplés a „Szózat“ eléneklésével ért véget. — Esperes-jelölt. Beavatott helyről vettük a tudósítást, hogy a i.-zempléni ev. ref. egyházmegye gyülekezeteinek nagy többsége, a nt. Fejes ' István lemondásával megüresedett esperesi székre Sárkány Imre gálszécsi lelkészt, egyházmegyei tanácsbirót és a lelkészértekezlet elnökét akarja megválasztani. Az esperes-jelölt, a kit kiváló egyéni képességek, tudomány, ékesszólás, kormányzói bölcseség, tapintat, és mindenkit megnyerő, lekötelező fellépés ajánlanak, megválasztatása esetén méltóan foglalhatná el a nt. Fejes István örökségét, a díszes esperesi hivatalt. rl— Csillaghullás. Az úgynevezett tavaszi előléptetések a kir. honvédségnél az idén igen gyér számban történtek, amit bizonyít az is, hogy pl az újhelyi zászlóaljnál is több biztosra vett előléptetés halasztatott el. No de ami halad — el nem marad. Zászlóaljunknál egyébként előléptek: földvári és bernátfalvi Földváry Árpád II. oszt, százados I. oszt, századossá, GásFolytatás a II. mellékleten.
