Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-04-17 / 16. szám
1898. április l7. IL Melléklet a „Zemplén“ 16. számához. nál (1898. ápr. 9-étől ápr. 16-áig) a) házasságot kötött: 1 pár; b) kihirdettetett: 2 egyén o- születési anyakönyvi bejegyzés volt : 14 eset) ben: d) elhalálozott: 12 egyén. Hírek a nagyvilágból. Háború. A béke reménye, úgyszólván, elenyészett s nem lehetetlen, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a szabad Államok és Spanyolország közt az első ellenséges lövés eldördül. Hogy a formaszerü hadüzenet még meg nem történt, annak egyik oka, mert az amerikaiak még nem találták meg maguknak az alkalmas főhadvezért. Zichy Jenő gróf Tihiszből (Transzkau- káziából) táviratot intézett az országgy. Képviselőházhoz, jelentvén a messze idegenből, hogy a nemzettel ápr. 11-én szívben együtt ünnepelt. Miklós, montenegrói fejedelem, az orosz cártól 30,000 db. ismétlőpuskát és 30 millió ahhoz való töltényt kapott ajándékba. Hírek az országból. Őfelsége a király, az országgyűlés úgyszintén a székes főváros hódolatának fogadása után, f. hó 12-én Budapestről Bécsbe utazott. A hódoló felirat, melyet királyunk őfelségének ápr. hó 11-én Budavárában Szilágyi Dezső dr. az orsz. gyűlés képviselőházi elnöke nyújtott át rövid beszéd előrebocsátása után, igy szól : Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb Urunk ! A nemzet újjászületésének félszázados emlékét ünnepelve, törvényben megörökített kegyelettel rójuk le hálánkat az iránt a korszak iránt, a mely Magyarországnak történeti egységét, nemzeti jellegét és államjogi önállóságát megfelelő intézményekkel biztosította. Az átalakulás nem volt sem rögtönös, sem erőszakos. A nemzet legjobbjainak évtizedeken át tartó hazafias munkája érlelte meg azt a tudatot, hogy a hanyatló nemzeti életet a régi intézmények mellett felvirágzásra juttatni nem lehet, hanem helyükbe az uj idők szellemének megfelelő alkotásokat kell ültetni. Az intézmények emez ujjáalkotását a Felséged királyi előde által szentesített 1848-ki törvények valósították meg. Ä népképviseletre alapított törvényhozói hatalom osztályokra, fajokra és felekezetekre való tekintet nélkül lépett életbe s ezzel kapcsolatosan alakult meg a végrehajtó hatalom gyakorlására hivatott felelős ministerium. Erdély uniójával és kapcsolt részeinek az anyaországhoz való visszacsatolásával az ország területi épsége helyreállott. Az egyenlő jogképesség s közös teherviselés elvei alapján az előjogok megszüntetésével, a nemzet fiai minden osztályra és nemzetiségre való tekintet nélkül fogadtattak be az alkotmány sáncaiba; a nemzet erősebb és nagyobb lett. Szabaddá tétetett a sajtó, hogy a nemzet állami és társadalmi boldogulásának czél- jaira, az uj intézményekkel kellően élhessen. A nemzet színei visszaállitattak ősi jogaikba! Felséges Urunk! Az ezekben az intézményekben rejlő nemzeti erő nemcsak alkalmas válságok leküzdésére, de szellemében érintetlenül, a Felséged bölcs hozzájárulásával azóta létrehozott alkotásokban újra és újra megnyilatkozva, e nemzet boldog fennállásának s Felséged uralkodó háza dicsőségének pótolhatatlan biztosítékát nyújtja. Nemzetünk, hála az örök Gondviselésnek és Felséged atyai bülcseségének, ma nem áll létét, érintő válságok előtt. Gondolhatunk kegyeletünk lerovására is, mely immár az 1848-iki alkotásokat megünneplő törvényben kifejezésre jutott. A midőn a félszázaddal ezelőtt lefolyt nagy napok közül egyet kiválasztottunk, ünneplésünk tárgyává nem tehettünk más napot, mint azt, a melyben az ige testté lön, a melyen a fenkölt eszmék Felséged elődjének királyi szavára megszűntek csupán nemzeti óhajok lenni, de királyi szentesítéssel ellátva, mint az azokban egybeforrt nép és korona akarata átadva a való életnek, megkezdhették s meg is kezdették általakitó, örök- erejű hatásukat! Kegyeletünk e gyakorlásának fonalán fel kell ismernünk örök időkre azt a nagy tanulságot is, hogy a nemzet és a király boldogulását csak közös egyetértésük biztosítja. A midőn e tudatban nemzetünk ama dicső korszakának és e korszak alkotóinak emlékét kegyelettel ünnepeljük, elfojthatat- lanul tör ki keblünkből történeti hü ragaszkodásunk és hálánk érzete Felséged iránt, mint a ki a jogfolytonosság alapjára állott és a nemzettel teljes egyetértésben, törvényben jelölte meg fejlődésünknek útját. Haladásunknak ezen az utján jövőben sem vezethet bennünket más, mint alkotmányunkhoz való törhetetlen ragaszkodásunk s a bizalom és hűség Felséged személyéhez, trónjához és az uralkodó házhoz! Ezek az érzések hatván át nemzetünket, mi, mint annak törvényes képviselete, ez alkalommal is, a minden hazafi szivében élő azt az óhajtást tolmácsoljuk, hogy Felségedet s királyi családját nemzetünk boldogulására s dicsőségére a mindenek Ura hosszú, boldog élettel áldja meg! (Általános, élénk éljenzés.) Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk császári és apostoli királyi Felségednek legalázatosabb szolgái: A király válasza, melyet az országgyűlés hódoló küldöttségének adott, kiapadhatatlan forrásává lett a nemzeti lelkesedésnek. A felséges ur kimondotta ugyanis, hogy a 48-as törvények képezik azt a szilárd alapot, amelynek Magyarország örvendetes fölvirágzását köszöni. Örömmel szentesítette az 1898. V. t. c.-et, mert annak megalkotását a hazafias kegyelet sugalta. Bízik a magyar nemzet hazafiságában és a magyar törvényhozás józan bölcseségében. Havazás hire érkezett Iglóról. A Kárpátokat frisen esett hó borítja. A havazás zónája lenyúlt egész Szalánczig, ahol f. hó 14-én szintén havazott. Ez az oka a szokatlan hidegnek, mely pár nap óta nálunk is uralkodik. Színház. A Tiszay-pár és színtársulata egy év hosz- szára kiterjedt távoliét után újra ellátogattak székes városunk falai közé. Ürülünk a viszontlátásnak : a Tiszay-párnak, kedves jó ismerőseinknek, s velük együtt a társulat többi érdemes tagjának, kik beeveztek „az idők hajóján“ Sá- toralja-Ujhelybe. Találják olyannak a jelenben is, mint találták örömmel telinek a múltakban: kedves helynek és a mi fő olyan kikötő-helynek, ahol kapós portéka és gazdag kelendőségnek örvend a „hajósnép“ szellemi értéke. Valljon olyannak fogják-e találni'? Kettőn áll a vásár, mondhatnók, hármon: a repertoáron is. Ebben a mi közönségünk, joga van hozzá, válogatós. És nemcsak zt nézi, hogy mit adnak, de nézi azt is: hogyan adják. Tiszay ezt jól tudja. Mű- sor-lisztáján opera, operet, népszínmű, dráma az összes válfajokkal, szerepel dús választékban. A kínálat meg van: ne maradjon el a kereslet sem. De van egy bökkenő. A társulat drámai személyzete gyenge. Egy-kettő-három------azután egy pauza, két pauza —■ — és az erők után következik a gyengeség. Ez öreg hiba, öreg! Ezen segíteni kell, de hamar! A társulat zenei érték-skalája már gazdagabb s összependül. — Egyébként pedig a próbahétnek vége. Nem tűz- próbája volt ez a mi kedves jövevényeinknek, mint inkább vizpróbája. Az egész héten szakadó eső ! De azért nem mosta el a jó közönség rokon- szenvét, mely jó szezonnal biztatóan nyilatkozott meg. Úgy is legyen: kívánjuk, hogy legyen jó szezon! A hét története ez: * Vasárnap, ápr. hó 10-én, bemutatkozó előadásul „A kék asszony“ (La falotte) operet, Tiszay igazgató gondos rendezése mellett és telt ház előtt. — A színházi zenének ez a méltán nagy hírre vergődött alkotása, A kék asszony, nálunk is meghódította az operetkedvelő közönséget. Különben az operet áriáin valami kellemesen borongó-derengő tónusa ömlik el a kísértetiesnek, a sírból föl és sírba le járó szellemek suhogásának, szóval a Kék asszony idegberzegető miszticizmusának. — Tiszayt (De la Hoquette báró) Tiszaynét (Teréz) amint kiléptek a világot ábrázoló deszkákra, zugó tapsok igen lelkes ovációjában részesítette a közönség, aminek csak örülni tudunk, mert a ragaszkodás eme szép megnyilatkozásának következetesen szép s mindvégig kitartó folytatása is lesz — bizonyára. Különben játékukkal is, szinte felesleges mondanom, kellemesen fülmelegitő és éltető hatást gyakoroltak ránk, mint a tavaszi napsugár. A „szent milli-milli gyertya“ ária gyujtóan hatott a közönség tetszésének föllángolására. — Hevesi Janka (Joland) csinos jelenség, belépő remény-dalát igen szépen, behizelgően tudta énekelni. — Staud Margit (Mariolle) kis szerepében is figyelemre méltó volt. — Kozma (Mi- rasol) légyottjaiban le tudta, győzni finom tapintattal a szilaj érzékiséget. Énekében kellemesen csendült tenorjának érce. — Sárközi (Piere) érzéssel tudja érvényesíteni baritonját, de le kell szoknia ajakának visszatetsző fölbiggyesztéséről. — A többiek kisebb szerepköreikben ügyesen forogtak. A színpadi „karok és rendek“ mindannyian kedvelt híveivé lettek a tetszés őfenségének. Úgy vettük észre, hogy a karnagy, Huber, iskoláját fegyelem, szorgalom, tudás ' jellemzik: amikhez gratulálunk! Hétfőn, ápr. 11-én, a nemzeti ünnep alkalmából díszelőadás. — Illendő is volt, már csak azért is, mert a magyar nemzeti színészetnek különös oka van arra, hogy az 1848. XXXI. t. c. királyi szentesítésének szívből örüljön. Hiszen az idézett törvénycikkely 2. §-a is, mely igy szól: „A színművek előadására nézve eddig a könyvvizsgálók által gyakorolt vizsgálat eltörölhetik“ szabadságjogi vívmány talán, vagy mi'? s egy ünnepi díszelőadásra a színházban minden körülmények közt méltó és érdemes ! — A díszelőadás nyitányául a Rákóczi - indulót zenditette rá a színházi zenekar, miközben lassan, méltóságosan fölemelkedett a függöny. Nemzetiszinü piedesztálon Hunnia állott, büszke fönséggel, balját az ország nagy címerére nyugasztva, jobbjával a királynak eserkoszoru övezte képére mutatva, körötte imponáló számban, mély megilletődéssel, a társulat összes személyzete, Huber karnagy igen lelkes dirigálása mellett, a nemzeti Himnuszt énekelte. Most a szingazdag allegorikus képen bengáli fény áradott széjjel és a kar ,igen hatásos tónusban dek- lamálta háromszor : Éljen a király ! mi a hallgatóságot élénk éljenzésre buzdította. — Az élőképet Tóth Kálmánnak „A király házasodik" c. történeti vigjátéka követte pompás előadásban. Nagy Lajos királyt Palágyi ábrázolta, imponáló fönséggel. Hazafias enunciációit (pl. hogy a király boldogsága: ha népét szereti s népétől szerettetik) lelkesen tapsolták. — Gazdi Aranka (Fiori hercegnő) a megtestesült elegáncia; teljes mértékben fölköltötte maga iránt a tisztelő ro- konszenvet. — Hagy Vilma (anyakirálynő) régi jó ismerősünk, ma indisponálva volt. — Ánnál szerepére termettebb Mátrai Kálmán (kis kopjai, nagy kopjai Kopjay Imre) mintha ereiben nem is vér, de az elevenesőt helyettesitő piros borszesz pezsgett volna, olyan sebbel-lobbal könnyü- vérüsködött; — úgy ő, mint az álszenteskedés szemforgató lovagjai: Sár lay Kornél (Magnifi- cus Balbó) és Szepessi (Doctissimus Quido) jezsuita-páterek, kacagtató figurákat mutattak be. — Várhidi Rózsika (Bamila) törül metszett bosnyák szépség, nemzeti markáns vonásokkal, kár, hogy nemzeti tünde öltözékét otthon felejtette, mint atyja Kapossy bosnyák bán is, aki magyar f'őuraságoktól levetett díszruhában hódolt a királynak. — A rendezőt, azért, hogy a király mellszobrának igen hatásos jelenetét szobor nem létében büvészi hókusz-pókuszszal engedte helyettesíteni, figyelmetlennek kell neveznünk. — Ä díszelőadásról egyébként a hazafias érzés emelkedettségével, a király-szeretet leglelkesebb manifesztációjának érdemével távozott a közönség. Úgy hiszem: Tiszay igazgatónak is azt, hogy ez alkalommal a hazafiságot fölibe helyezte az üzleti érdeknek s ünnepi díszelőadást tartott: a XXXI. t. c. értelmi szerzői, a mennyei triumvirek (Bajza, Kölcsey, Vőrös- mathy) érdemül jegyezték föl a „sic itur ad astra“ könyvében. Kedden ápr. hó 12-én, Niobe, a siró kő- szobor, bohózat, gyérszámu közönség előtt, mely azonban annál nagyszerűbben, az önfeledt- ségnek szinte hahotázó kedvével mulatott. A főszereplők Gazdi Aranka (Niobe szobor) és Mátrai Kálmán (Dunn Péter, az ált. biztositó társaság igazgatója) amaz az ó-kori világnézlet, emez a legmodernebb világfelfogás megszemélyesítője, a kiáltó ellentétek egymás mellett, egymás irányában, szellemi kölcsönhatásukban, a tragikum és a komikum ütközésében, a humor legragyogóbb szappanbuborékait röpítették széjjel, rövid pár óra alatt kacagtató szangvinizmussá formálván át a legéletuntabb melankolizmust is. Gazdi Aranka ma „nőmén et omen“ volt: aranyos egy tündéri jelenség, akár márvány- szerű nemes plasztikáját, akár művészi öntudattal interpretált jambusait vettük testi és szellemi szemügyre. Nem jósolunk, csak konstatálunk jeleket, hogy a kedves diva, Gazdi Aranka, a magyar tragikák olimposzi magaslatára vágtatva fog fölérni. Apolló és Artemisz segélljék! — Mátrai, leszámítva a szűkölés jelenetét (mikor látja, hogy Niobe szobra megelevenedik) szintén remekelt. Elösmerés illeti Nagy Vilmát is (Griffin Helén) aki ma tipikus harpia-alak volt. — Várhidi Rózsika (Griffin Hetty) baba-szerepében tulmolett. Nem lehetne-é váltogatni Mikey Rózsikával'? — Palágyi (Griffin Kornél) nyugodt, temperamentumával sokat Ígérő tényező ma is. — Áz előadás teljes egészében pompás lendületű, mint a karikacsapás. Taps rengeteg, kihívás minden csattanós jelenet végén, a hegyibe élénk éljenzés is. Niobe, kedves darab, a viszontlátásra ! Akkor, remélem, ott lesznek az újhelyi biciklisták is, (lehetnek vagy fél százan!) hiszen vasparipájuk ó-kori prototiponját, az yxión-1, Niobe támasztja föl halottaiból az emlékezet temetőjében számukra!
