Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-17 / 16. szám

csemetéiket, s hogy nekik élvezetet szerzett a mai nappal. rl.

*

Varannó város közönsége, Írja levelezőnk, az április 11-iki nemzeti ünnepet mély hazafias érzelemmel ülte meg, amennyiben az ez alkalomra püspökileg elrendelt hivatalos istentiszteleten Füzesséry főszolgabíró vezetése alatt úgy a hivatalnoki kar, mint a polgárság nagy számban vett részt. Zászlódiszt is öltött a város e napra, s igy a lehetőségig minden az ünnep nagyszerűségére vallott.

*

Gálszécs község az 1848-ik évi törvények szentesítésének 50-edik évfordulóját minden nagyobb zaj és fölösleges parádé nélkül, de igaz szívből ünnepelte meg. Első sorban kell fölemlítenem, hogy a nemzeti ünnepet Gálszécs község képviselőtestületének az a határozata tette magasztossá és örökemlékiivé, hogy a szegény iskolásgyermekek felsegitésére és tankönyvekkel való ellátására 500 koronás alapítványt létesített, melyet hogy még nagyobbá növelhessen, a közönséghez gyüjtőiveket bocsátott ki. A város külső képe is mutatta, hogy a község lakói ünnepet ülnek, amennyiben a házak már kora reggel egytől-egyig mind fellobogózva, a boltok pedig egész nap zárva voltak. Este az ablakokban kigyúltak a koronás király iránt érzett szeretet és az öröm lángjai és városkánk fényárban úszott. Az ünneplés legkimagaslóbb része mégis a templomokban ment végbe, amennyiben a városi képv. testület, a hatóságok, állami és magán- hizatalok, különféle testületek, egyesületek és magánosok is reggeli félkilenc órakor a városházán összegyűlvén, két hatalmas nemzetiszinü zászló alatt valláskülönbség nélkül először is a helybeli gk. templomba vonultak, ahol Ihnatko Emil lelkész abban a kellemes meglepetésben részesítette a megjelenteket, hogy az egész nagymisét magyar nyelven énekelte. Innen az egész közönség a ref. templomba vonult, ahol a LAY. zsoltár 5. és fi. versének eléneklése után Sárkány Imre lelkész lépett a szószékre s elmondta gyönyörű alkalmi imáját, mely midnyájunkra nagy hatással volt. A ref. templomból a rk. templomba mentünk, hol Gáy János plébános felolvasta Bubics megyés püspöknek ez alkalomból híveihez intézett pásztorlevelét s a „Te Deum“ eléneklése után ünnepi misét mondott. Féltizen- kettőre járt már az idő, mikor innen a nemzeti színekkel díszesen fölékesitett és gazdagon kivilágított izr. templomba értünk. Itt a kar éneke és két pszálmus elmondása után Iieinitz Sámuel rabbi a thóra előtt elmondta alkalmi imáját és a kar éneke után a szép ünnepi istentisztelet véget ért. Érdemes fölemlíteni, hogy bár egész délelőtt csak úgy ömlött az eső, a közönség mégis kitartott s lehet mondani, hogy minden templom zsúfolásig tele volt ünneplő közönséggel. Az iskolákban a húsvéti szünet miatt csak később lesznek az ünnepségek. rl.

*

A kis- és nagy-azari ev. ref. egyház

nagy lelkesedéssel ünnepelte április 11-ét, mint az 1848-iki törvények szentesítésének 50 éves fordulóját. Az ev. ref. templomban Péter Mihály lelkész tartott hazafias szellemű alkalmi beszédet a következő alapigék nyomán: A setétség- ben helyeztetett nép láta nagy világosságot a halálnak árnyékában és tartományában lévőknek nagy világosság támad a. (Máté IV: 16) Beszéde folyamán elmondotta az 1848. törvények létesítése előtt volt közállapotokat, e törvényekért folyó küzdelmet, rajzolta e törvényekből fakadó életet, végül imájában hálát mondott a elvett jókért, áldást kért a királyra, jövő fejlődésünkre ; mely után a gyülekezet alkalmi éneket mondott. rl.

*

M.-Laborcz községben is lerótta a lakosság kegyeletét az ápr. 11-iki nemzeti ünnep alkalmából. A község több házán nemzeti színű zászlók lengtek. A hívek, kiki a maga templomában, adtak hálát az egek urának, hogy megérniük engedte a nemzeti örömünnep napját. Este pedig fényárban úszott az egész község, mert nem volt ház, amelynek ablakán ott nem ragyogott volna a gyertyák fénye.

A szocializmusról. )

Mottó: „Principiis obsta sero medicina paratur.“

A Bodrogköz monográfiájának olvasóit bizonyára érdekelni fogja, ha a Szabolcs megyéből a Bodrog területére váratlanul átjött agrár-, szocialista mozgalom okairól, keletkezéséről és lefolyásáról röviden tájékoztatni fogom.

Magyarország még rövid idő előtt mezőgazdaságilag igen boldog ország hírében állott; sajnos, ezen nézet többé fen nem tartható, mert az agrár-szocializmus szemünk láttára növekszik anélkül, hogy terjedésének áthághatatlan

*) Első része a „Zemplén“ f. évi 14. számában megjelent a „Szocializmus okai ős ellenszerei“ c. oikkelynek

gátat vetni lehetne s minden kétségen kívül elmondhatjuk, hogy a szocial-demokrácia a magyar mezőgazdaságba bevonult.

De ha ez, sajnos, bekövetkezett is, ki kell mindazonáltal emelnem, hogy a nálunk és Szabolcsban nyilvánult mozgalom nem volt szocializmus s nem volt semmi összefüggésben a szocial-demokráciával, csak ennek színezetét vette magára, valóságban pedig kifosztásra, a fenálló társadalmi rend felforgatására s a paraszt uralom létesítésére irányult szövetkezet volt.

Hogy ily mozgalom és ily hirtelen miért ölthetett oly arányokat úgy tartalma, mint terjedelmére nézve ez országban, annak okai megmagyarázhatók és sajnos, hogy azok éppen oly forrásból származtathatók le, melyből a közrend, köznyugalom és általános boldogság előidézésére szükséges intézkedéseknek kellene fakadnia.

Eltekintve attól, hogy évtizedek óta a népet minden politikai párt saját céljaira s bizony legtöbbször nem morális eszközökkel igyekszik kihasználni, legutóbb az egyházpolitikai mozgalmak nem egy olyan közérzületet teremtettek-e, melynek szemlélése és tapasztalata még azokat is megdöbbentette, kik azt a törvények hozatala által, önkéntelenül bár, előidézték ? Politikai izii regale-bérletek, a politikai pártok közt a legutóbbi időkben kiélesitett ellentéteknek a személyeskedésbe átvitt nyilvános, lapok utjáni taglalgatása; fegyelmezetlen, sok helyütt pártcélokra felhasznált közigazgatás, mely a közjó előmozdítását csak elvétve tartja szem előtt: mindmegannyi okai és előzményei voltak azon talaj előkészítésének, melybe egy Várko- nyi nevű üzér a „Földmivelő“ cimü lapjával a mérges magot villámgyorsan elültette s nyomban fel is burjánoztatta.

A fentebb vázolt okok miatt országszerte demoralizált népnek nem sok kell, hogy egy csapásra elveszítse hitét és bizalmát azok iránt, kik őt vezetik s minden tekintély iránti tiszteletet félretéve, nem hallgat már sem papja, sem tanítója, sem földesurára s ha hozzávesszük azt, hogy a jobb lapok is ma valósággal keresve munkálkodnak minden tekintély aláásására, elképzelhető, hogy még egyes elöljárók részéről is tanúsított passzív magatartás miként segít a baj tovább terjedésén s ezen közveszélyes irányzat megerősödésén.

Hiszen ha a felsőbb hatóságok is akkor, midőn a zendülés Szabolcsban kitört, fáradtságot vettek volna maguknak kikutatni, hogy miről van szó s midőn azt felismerték, csirájában igyekeznek elfojtani, nem terjedt volna a baj a Tiszán-innenre; de elkövették a helyrehozhatatlan hibát s Tisza-menti községeinkbe mihamar átkelt a mozgalom a folyón, amidőn már a megyei hatóságunk sem volt képes annak gátat vetni.

Karácsony előtt a Bodrogköz még nem tudta, nem ismerte, mi az a „cucilista“ ; de karácsonykor és uj év előtt sűrűén érintkezik a Tisza mindkét partján lakó szabolcsi és zempléni nép, rokonság, sógorság, komaság az átfagyott Tiszán könnyen érintkezhetett egymással s a szóbeli magyarázgatásokon felül a „Föld- mivelőlap egyes példányainak átcsempészése s osztogatása s a vándor-apostolok izgatásai oly sebesen terjesztették a nyavalyát, hogy januárban Tiszamenti községeink már mind infieiálva és szervezkedve voltak.

A mozgalmat azonban bámulatra méltó eredménynyel a „Földmivelő“ segítette elő legjobban.

E lapot csomagosan küldözték az egyes községekbe, minden családnak jutott 1—2 példány, éjjelenként! összejöveteleik alkalmával mohón olvasták, mert egy betűig elhitték tartalmát s a nép mintegy varázsütésre szaturálva lett a kommunisztikus és anarkikus eszmékkel; felvilágosítani lehetetlen volt őket s lapjaikat oly titokban tartották, hogy egy-egy példányra csak nagy nehezen lehetett szert tenni. Várko nyihoz még zarándok útra is keltek Budapestre, hogy az általa hirdetett felforgató eszméket kézzel foghatóbban megérthessék.

Közösen tett esküjükkel valósággal fanatizálva lettek s ennek hatása alatt a hatóság terrorizálására is vetemedtek, midőn bekísért társaik kibocsátását követelték és, sajnos, ez két esetben sikerült is nekik s azon hiedelem táplálására adott nekik alkalmat, hogy a felsőbb hatóság támogatta az ő felkelésüket; kapcsolatba hozták ezt a király akaratával s az egyházpolitikával, mely annyira kiélesitette a felekezeti ellentéteket.

Apostoluk Várkonyi volt az azóta hir- herdtté lett szerkesztő, gazdag budapesti háziúr, aki mindenféle vállalatokból meggazdagodott; ő és cimborái igaz ügyesen rendezték terveiket, mert a népet lassan, de biztosan minden esélyre előkészítették; előre megjósolták nekik mindazon rendszabályokat, melyeket ellenük alkal mazni fognak és első sorban egy kiolthatatlan gyűlöletet szítottak bennük az urak ellen.

Az egész mozgalomból egy egységes pro- grammot nem lehetett kivenni, tulajdonkeppen kommunisztikus és anarkikus princípiumok voltak főrugói, amelyek annak idején a lapokban is bővebben ismertetve lettek, arra tehát nem tartom szükségesnek kiterjeszkedni.

Miután a Bodrogköz 50 községéből 10 község szervezkedett, hogy egyrészt a más járásokba való tovább terjedés megakadályoztas- sék s a mozgalom a Tisza és a Latorca folyókon kívül ne terjedjen, de hogy mindez nagyobb erkölcsi hatással eszközöltethessék, katonai erőre és a csendőrség létszámának szaporítására volt szükség.

A Bodrogköz pacifikációja a belügyi és igazságügyi miniszterek ismeretes rendeletéivel, melyek annak idején a napi lapok által többé- kevésbbé kíméletlenül elítéltettek ment végbe.

Ezen rendeletek értelmében a községekhez felhívás lett kibocsájtva, hogy hatósági engedély nélkül sem gyülekezni, sem pénzt gyűjteni, sem titkos szövetkezetbe lépni nem szabad, az ellene vétőket fenti 3. címen elzárással és pénz- büntetéssel fogják sújtani; — a községbelieknek alkalom lett adva bizonyos határidőn belül a szocialista szövetkezésből kilépni, egy nyilatkozatot aláírni, melyben esküjüket semmisnek vallják, titkos szövetkezethez nem tartoznak és a törvényes rendnek és jognak alávetik magukat ; — a határidő leteltével az alispáni helye- tes és a főszolgabíró minden községet együtt s egymásután meglátogattak, hogy meggyőződjenek, váljon a közsógbeliek a felhívásnak eleget tettek-e vagy sem.

Nagy szerencse volt ránk nézve az idén, hogy az árvízvédekezés esélyei nem estek össze a szociális mozgalmakkal, hogy akkor száraz idő volt, mely a közlekedést megkönnyítette s az árvizveszedelmet észrevétlenül eltüntette. — Az árvizek lefolyása oly kedvező volt ez idén, hogy ha e hóban nem lettek volna nagyobb esőzések, a 3. szivattytelep nem is dolgozott volna.

De ezen ragályos társadalmi betegség elleni védekezésünk mindazonáltal igen meg volt nehezítve ; a kormány ugyan, bár később, de mindent elkövetett, hogy a komolyabb bajnak eleje vétessék, de sajnos, csak kevesen vannak az országban, akik párt és személyes érdektől eltekintve nézik a dolgokat és a kormányt még akkor is támadják, ha egyszer jól Intézkedik.

Az összes ellenzéki pártjaink úgy a házban, mint a sajtóban a kormányt folytonosan támadják, szidják és gyanúsítják az említett rendeletek miatt,

Ha a rendeletek kissé erőszakosak is és esetleg más célokra is is kiaknázhatok, a szociális mozgalom alatt nálunk határozottan beváltak, hogy nagyobb szerencsétlenséget elhárítsunk igazságos szigor alkalmazása mindig a legnagyobb humanitás. Sem nem észszerű, sem nem méltányos tehát ezen intézkedések ellen agitálni, mert ily agitációk csak az anarkikus mozgalom megszüntetése elé gördítenek akadályokat. — Egy közös veszélylyel szemben minden pártnak össze kellene tartania, az összetartással egy jó köz célt mozdítunk elő ; de a kormánylapok s a kormánypárt egy része is inkább a mozgalom mellett, mint ellene volt, erre enged legalább következtetni lapjainak magatartása és azon közöny és kicsinylés, malyet az egész mozgalommal szemben tanúsítottak.

De maga a kormány is megnehezítette helyzetünket tulságba menő rendőri intézkedései által, Várkonyi nem volt szocialista, — a szociáldemokrata párt nem is vallja tagjának — hanem egy közönséges útonálló, kit egyszerűen be kellett volna záratni s mint közönséges bűnöst megbüntetni. O maga is érezte ezt és megszökött ; — a többi, valódi szocialistákat nem kellett volna oly túlságosan üldözni; üldözések és igazságtalanságok által szocial-demokrata pártot csinálunk volt, ahol egy még nincs s ha már van ilyen párt, azt csak nagyobb akció kifejtésére ösztönözzük.

Németországban az államügyész részéről eszközölt kíméletlen üldözések okozták azt annak idején, hogy Lassalle és Marx hívei párttá tömörültek és ezen párt a szocialista törvény behozatala által csak erősödött; a midőn a szoc. törvényt elejtették s a rendőri üldözések feledésbe mentek, szocialista párt félelmetességéből veszített.

Foucher is azt szokta volt mondani közegeinek: „surtout pás trop de séle.‘f

Gróf Mailáth József.

Vármegyei ügyek.

Versenytárgyalás. A Sáros-vármegyei kir. építészeti hivatal tudatja, hogy f. hó 25-én,

d. e. 9 és fél órakor az eperjesi m. kir. állam- épitészeti hivatalban zárt ajánlati versenytárgyalás lesz a bajori rk. templom helyreállítása ügyében. Költségvetés szerint a helyreállítás ö24 ft 78 kr. erejéig engedélyeztetett.

Állami anyakönyvi statisztika. A sá_

toralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal_

Folytatás a II. mellékleten,