Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-04-17 / 16. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. április 17. 16. (1960.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérinentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden . garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN VA S A- E3 3>T .A. 3?. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. • • Ünnep után. A fáklyák kialudtak. Az örömmámor elszállott. Ünneplő ruhánkat letéve hordjuk ismét a hétköznapit. Hanem azért kitörölhetetlen marad lelkűnkben a történelmi nevezetességű évforduló, az ápril 11-iki nemzeti ünnep ésf a hozzá fűződött lélekemelő ünnepelés. És termékenyítő, jótékony Itatása ki fog áradni a nemzeti önérzetre, öntudatra. Ez az erkölcsi hatás, hogy: t. i. nemzeti ünnepünk fölkeltöje, fokozója lett a legnemesebb hazafíui érzéseknek, sőt maradandó nyomokat hagyott széles e hazában. Ragyogó, fönséges volt az ünnep egész lefolyása és hatalmas is, mert hiszen a nemzet ünnepelt királyával! A király és a nemzet szive összedobbant. A király és a nemzet találkozott a 48-as eszmények közös tiszteletadásában. Még a nemzeti ünnep legádázabb ostromlói is midőn szólaui hallották a királyt, lerakták csörtető fegyvereiket a trón zsámolyához. „Valóban — szól a király ajaka többek között — az ezeruyolcszáznegy vennyolcadik évi törvények átalakító hatása teremtette meg azt az alapot, melyen magyar koronám országainak ujabbkori állami léte nyugszik és melyen azoknak szellemi és anyagi fejlődése oly örvendetesen halad“... oly szavak ezek, amelyeket arany-betűkkel jegyez föl Kiló történetkönyvünk lapjaira és amely szavakat, mint egy szebb és jobb jövendő zálogát, szivébe zár az egész magyar nemzet. Hála a boldogító szavakért annak aki mondotta és hála az ünnepies alkalomért mindazoknak kik vele megteremtették a lehetőségét annak, hogy mondhatta: a legalkotmányosabb királynak és a törvényhozó testületnek ! És most átadjuk a szót tudósítóinknak, kik elbeszélik az ápril 11-iki nemzeti ilnTAHCA. Petőfi-Album. (A Petőfi-társaság megbízásából szerkesztették: Bartók Lajos, Endrödy Sándor és Szana Tamás. Az Athenaeum Írod. és nyomdai r.-t. kiadása. Ára fűzve 6 frt, diszkötésben 8 ft, pompás celluloid-kötésben 10 ft.) Félszázad előtt rügyfakadás idején kelt ki a véráztatta magyar földből a szabadság palántája. Kápráztató napfényben fürdött s a lelkesedés melege táplálta. S aztán vihar jött, rettenetes fergeteg, a mely végigsöprütt hazánkon s letarolta legszebb reményeinket. S hossza csönd állott be. De a félszázad előtt megtestesült ige újból feltámadott, s ma a magyar nemzet szabadon, büszkén ünnepelheti és ünnepli meg a magyar szabadság születése napját. E dicső napnak emlékéhez fűződik örökre a szabadság lánglelkii dalosának, Petőfi Sándornak a neve. A kultusz, a melyet a magyar nemzet e névvel üz, a legszentebb, a legmagaszto- sabb. A maga géniuszát, nemzeti létének ősforrását tiszteli és dicsőiti benne. S midőn a Petőfi-társaság általános nemzeti szépirodalmi célokon kívül a Petőfi-kultusz ápolását és terjesztését tűzte ki magának feladatul, nemzeti missziót vállalt magára, amelyért hála és elismerés illeti meg. A Petőfi kultusznak egyik ragyogó momen- juma az, ji melyben a Petőfi-társaság közkincsnepnek vármegyénkben miképp történt megölését, amint következik: A vármegye díszközgyűlése. Az ősi terem szinültig megtelt ünneplő közönséggel. A bizottsági tagok Ujhelyből és a vele szomszédos környékről, a hitközségek, állami hivatalok, intézetek, testületek, egyesületek képviselői majd mind ott voltak. A karzaton díszes hölgy közönség foglalt helyet. — D. e. pontban 9 órakor Matolai Etele alispán, ő maga is a nagy idők tanúja és bajvívója, éljenzés közt foglalta el az elnöki széket. Rövid megnyitó beszédében örömmel üdvözölte a nemzeti ünnep megülésére olyan szép számban egybegyült díszes közönséget. Azután Vécsey Sándor br. val. belső titk. tanácsos elnöklete mellett Szánky Nándor b. tag, ny. honv. tábornok, Dókus Mihály, Fevenczy Elek dr., Miklósy István és Ormándy Miklós dr. bizottsági tagokból összeállóit küldöttség ment a főispáni termekbe, hogy ősi szokás gyakorlata szerint a főispánt fölkérjék a díszközgyűlésen való megjelenésre. Mig a küldöttség megbízatásában járt, a díszközgyűlés fölfüggesztetett. Kevés vártáivá élénk éljenzés támadt, ami azt jelentette, hogy a disz- küldöttség, élén a főispánnal, az ősi terembe lépett. Mikor a közszeretett! főispán az elnöki szék előtt megjelent, újra harsány éljenszóval köszöntötte az ünneplő nagyközönség. Ebben az éljenzésben résztvett a karzat díszes hölgykö- zönsége is. Öméltósága a főispán, kinek szintén személyes része s érdeme van az 1848—49-iki nagy idők kiküzdésében, a díszközgyűlésen egybegyűltek üdvözlése után, a legmélyebb hála érzelmét tolmácsolta azért a kegyességért és bölcseségért, hogy dicsőén uralkodó királyunk, ki nemzetének úgy örömében, mint bánatában mélyen érző atyai szívvel osztozott és osztozik, a mai ünnepies alkalmat megteremtette — egyszersmind indítványt tett, hogy az 1848. ápril 11-ikót a nemzeti ünnep jelentőségére fölemelt 1898. V, t. c. szentesítéséért hódoló fölirat intéztessék a trón zsámolyához. Az indítványt lelkes éljenzéssel emelte határozattá a díszközgyűlés. Most siri csend támadt az ősi teremben. Dókus Gyula vm.-i főjegyző cs. és kir. kamarás emelkedett föl székéből, hogy a vármegye képében és fényes gyülekezete előtt elmondja alkalmi ünnepi beszédét, mely igy szól: csé teszi mindazt, a mi értékeset és szépet írók és művészek produkáltak Petőfi dicsőítésére. A „Petőfi-Album“, a mely most hagyta el a sajtót, méltó arra, hogy ereklyegyüjtemény- nek tekintse minden magyarul érző ember. Bartók Lajos, Endrödy Sándor és Szana Tamás, akikre a Petőfi-Társaság az Album szerkesztését bízta, jogos önérzettel mutathathatnak rá, hogy megbízatásuknak híven, a magasztos célnak megfelelően tettek eleget. Összegyűjtötték a Petőfi-Albumban a legérdekesebb egykorú följegyzéseket s a modern magyar irodalom termékeiből mindazt, a mi a költő életének és műveinek megvilágítására szolgálhat. Elvonul előttünk az egész — fájdalom oly rövid — korszak, amelyben Petőfi lángesze és lánglelke nagy és jelentős része volt egy örökké emlékezetes nemzeti mozgalomnak. Oly irók, mint Jókai, Eötvös József br., Arany János, Gyülay Pál, Teleki Sándor gr., Szana Taniás, Éndrődy Sándor, Bartók Lajos, Yámbéry Armin, Vajda János, és számosán a régibb és ifjabb irói gárdából, akiket e nagy géniusz inspirált, festőink legki- válóbbjai: Munkácsy, Zichy Mihály, Roskovits, Lotz stb. áhítattal és szeretettel járultak hozzá, hogy a Petőfi-kultusz a nemzet dalosához méltón nyilatkozzék meg és terjedjen szerteszét az országban, kunyhókban és palotákban. A 260 oldalra terjedő nagy negyedrét alakú Album külsőjével is méltó ahhoz a nagyjelentőségű emlékhez, a melynek szolgálni hivatva van. Az Athenaeum r. t, híven kiadói tradícióihoz, a melyeket még Emich Gusztávtól örökölt, Méltóságos Főispán úr! Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Tisztelt Közönség! Az áldozatkész honszeretet, egy küzdel- delmekben gazdag és dicsőségteljes kornak méhéből, közlelkesedés közt és békés egyetértésben született, az ország nagyságának és önállóságának alapját képező, a nemzet hatalmas erejének fejlődését századokra biztositó törvényes alkotásoknak ötven éves örömünnepét üli ma az egész ország. Az igaz kegyelet érzése Zemplén-várme- gye közönségét is egybegyűjté, hogy ezen az emlékezetnek szentelt ünnepen örök és sokszoros viszhangot adjon a nemzet ama lelkes örömére, melynek bő forrása félszázaddal ezelőtt fakadt, s melyből a büszke cser immár hatalmasan megerősödött gyökérzetére, a szivekben gazdagon diszlő rónák virányaira, ma is kristálytiszta viz buzog. A történetírónak feladata a nemzet dicső alkotásait méltatni; a költők lanját illeti azt megénekelni; nekem állásomból folyó kötelességem most az, hogy a visszaemlékezés világitó fáklyájával, a vármegye képében, a kegyelet lángját a haza szent oltárán felgyújtsam s hálánk jeléül a hazaszeretet soha nem hervadó örök-zöld cypruságát az ezer éves frigyládába elhelyezzem. Beszédem szűk keretében csak röviden jellemezhetem azt a korszakot, mely megelőzte az 1848. évi törvények alkotásának idejét, s amely mintegy erjesztője volt a nagy reformeszméknek. A századokon át tartott viszontagságos s létért való küzdelem, a szellemi, erkölcsi és anyagi emelkedéshez szükséges kellékek hiánya közönyössé tették, sőt rávezették a lemondás sülyedő talajára még a vezéreket is. A középkorból felmaradt állami szervezetben tengődő, az alkomány romjai közt bu- songó nemzet a fejlődésére nélkülözhetetlen levegőhöz nem tudott hozzájutni. Az egyes osztályok kiváltságaival s az elavult intézmények által lenyűgözött nép millióitól, a nemzet ezen élőfájától a lombosodás- hoz megkivántató tápláló nedv volt elvonva. A tudomány, művészet, ipar és kereskedelem zsenge virágait, a tudatlanság, előítéletek és tunyaság dédelgetett vad növényei megerősödni nem engedték. Ilyen volt a magyar nép életének nagy a ki Petőfi összes költeményeinek első kiadója volt, büszkeségét helyezte abba, hogy a tartalom gazdagságához a keret is illő legyen. Oly emlékkönyvet kap a kezébe a magyar köáönség a Petőfi-Álbum-mal, a mely mindenkoron ébren fogja tartani a mai nemzedéknél is a legnemesebb kultuszt, a melynek hazafi csak áldozhat: a nemzeti géniusz kultuszát. Megrendelhető Lőwy Adolf s.-a.-újhelyi könyvkereskedéseiben. Nagy negyedrét alakban a fűzött példány ára: 6 ft, disztáblával: 8 ft, pompás celluloid-kötésben 10 ft.) A jövendőmondó tallér. — A „Zemplén' eredeti tárcája. — Szellemes kis tárca keretében olvastuk a múltkor, mennyire álmélkodott valamikor régen a török nagykövet egy fráncia udvari bál táncoló uraságain. Álmélkodott, mert nem fért tur- bános fejébe, mint lehet megállapodott, komoly politikusoknak a szemlélődő kényelmes szerepét fárasztó ugrándozással fölcserélni. A fehérnép, az érthető. Odahaza nagy Törökországban is ők mutatják be a táncot Allah minden igaz hitű követőjének nagy gyönyörűségére, de ki keverednék közéjük, stb. No hát a jó török nyugodtan alhatik, mi sem táncolunk már; az utóbbi időkben ugyanis a tánc pajzánul neki buzdult szenvedélye asztallábakba, vidám ezüst tallérokba bujt, anélkül A Zemplén mai száma tizenkét oldal.
