Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-10 / 15. szám

Sátoralja-Ujhely, 1898. április 10. 15. (1959.) Huszonkilencedik évfolyam. J ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMI I IST 3D IE 3ST S -Á- 2=5 LT _A. 2?. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó, hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Nemzeti ünnep. SfJ. emzeti örömünnepet ül a magyar. Holnap, ápril hó 11-én, (vagy mint 1848-ban nevezte a tör­vényhozás: Szent-György-hava 11-én) telik be kerek ötven esztendeje annak, HT hogy Ferdinand, Magyarországnak e I néven ötödik, s Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Ladomér, Rác, Szerb, Kun és Bolgárországok apostoli királya, az összes magyar népet jogban és érdekben egye- sitetett törvényeket szentesítette, — amely törvényekben, mint a királyi Élőbeszéd mondja „a felséges uralkodóház s az ahhoz örök hűséggel ragaszkodó nemzet, a bizonyta­lan jövőnek minden eseményei között, rendít­hetetlen támaszukat találandják fel.“ Az a harmincegy rendbeli törvénycik­kely, alkotmányos szabadságunk, a ma­gyar nemzeti közszabadság „Magna Char­taija. Deák Ferenc is lám az 1848-iki „Corpus Juris“-ra mutatott s nem alkudott. A nemzet sarkolatos jogaiból, melyek azokban a törvényekben foglaltatnak, nem engedett egy jottát sem. És a nemzet tapsolt neki és hálából elnevezte a „haza bölcséinek. Március 15-el kivívta a nemzet a sajtószabadságot, a sajtószabadsággal ki­vívta a közszabadságot. Március 15-én ül­YÁíi CA., Egy levél 1848-ból. Posony. Martius 20. 848. Szeretve tisztelt Kedves Nagybátyám !*) Múlt legközelebbi levelem ott szakasztám félbe, miszerint az országos küldöttség a’ nép jó kivánati közt hajóra szállott. Ugyanazon nap Mart. 15-én d. u. 4 órakor a délelőtti gőzösön a küldöttséggel együtt indult fiatal­ságon kivül még mintegy 200-an összesze- dődve, Bécsbe utaztak, a’ küldöttség fogadta­tását ’s eljárása sikerét közelről látni óhajt­ván, Bécsben már akkor minden polgárőrség ügyelete alatt ált. Ezek ’s a’ lelkesült népnek ezrei fogadák Kossuthot, kit szabadságuk első alapitójának tartanak, diadalmenetben vezeték szállására, hol számos deputatiók (mintegy 10) üdvözölték. Ajtajába polgárőrség állíttatott. A másik csapat fiatalság éjfél után ért be fák­lyákkal ’s zenével. Másnapon egyesülve vonúltak a’ Királyi lakba, a néptömeg kísérete, viharos éljenzése, virágkoszorúk, szalagok, kokárdák rájok hin­tett özöne, ’s a’ minden ablakokon kendőket *) A levél néh. Éwa Andráshoz, az akkori társa­lomnak is egyik kiváló alakjához volt intézve és cí­mezve. Szerk. tették el a szabadság fáját, ápril. 11-én kivirágzott a közszabadság aranyalmatermő fája. Március 15-én tettre lángolt a ma­gyar társadalom, ápril 11-én az igazság lángoszlopával, az 1848 : 1—81. törvény- cikkelylyel, előállott a magyar nemzet. Ne keressétek az ellentéteket a márc 15 és az ápr. 11 között, mert olyakat nem találtok. Ha voltak, még társadalmi téren is, megszüntette azokat ötven évvel eze­lőtt, Szent-György hava 11-én, a király és a nemzet között létre jött legbensőbb egyet­értés ! A márciusi „12 pont“-nak az április 11-ikén szentesített „31 törvénycikkely“ belső összefoglalása és külső kibővítése volt. Mikor nemzeti örömünnepet ülünk : 50 esztendő múltán azt cselekeszszük ép­pen, amit cselekedett az egész nemzet 50 év előtt, ápr. 11-én. Népek életének legjobb tanitómestere a történelem. Reá figyelmezzetek ! A jóságos lelkületű Perdinánd király Pozsonyban, ápr. 11-én, a nemzetiszinü pántlikával általkötötött törvényeket szen­tesítvén, az ország hü Karainak és Ren­déinek jelenlétében István főherceg nádor­nak e szavakkal nyújtotta át: „Hü ma­gyar nemzetemnek szivemből óhajtom boldogsá­gát, mert abban találom a magamét is“ . . És mit mondott a nemesszivü Mária An­na királyné latin nyelven (azért igy, mert ma­gyarul nem tudott s a magyar országgyűlés hódoló küldöttségéhez németül szólani nem akart) azt mondotta : . . . „sokkal kedvesebb előttem a nemes magyar nemzetnek irányom­ban tanusitott jóindulata, hogysem azt szavak­kal kifejezhetném, de egész lelkemben erezem.“ A hazafiui lelkesedés percekig tartott lebegtető polgárnők buzdítása között. Zászlók innen is vitettek, ott azonban mintegy 15-tel megajándékoztattak. Ilynemű diadalmenet Má­tyás király óta Bécsben nem volt. A’ küldöttség a’ királyi teremekbe vonúlt, mig az ifjúság az udvaron az elfogadási terem ablaka alá csoportosult. ’S midőn amazok tisz­telgésüket végzék, ezek a’ Királyt, Királynét, ’s trónörököst egymásután kihíva, éljenezék. A’ Király akkor semmitsem válaszolt. D. u. 6 órakor István Nádornak kézirata jött Kossuth, Batthyányhoz, melyben jelenté, hogy még eddig semmitsem vihetett ki, hanem vár­janak 8 óráig, ha akkor sem lesz eredmény, esti 11-ig, végre másnap reggelig, ’s ha akkorra kivánatuk nem teljesedik, ő a’ nádorságot leteszi. Ekkor a’ küldöttség elhatározd magát legszélső szükség esetében offensiv fellépésre, kardjaikat felcsatolák, ’s szilárd határzattal élni v. halni, de kedvező válasz nélkül Poson falai közé semmiesetre vissza nem menni, ko­molyan várák az eredményt, mely végre csak­ugyan jószerével meg is született, a’ Nádor teljeshatalmu Királyi helytartóvá neveztetvén, ’s különösen Batthyánynak Ministerfőnökké leendő kinevezésére felhatalmaztatván. Pénteken 17-én 5 órakor d. u. érkezett meg a’ küldöttség Posonba, ’s a’ fegyveres polgárság, ifjúság által még eddig Posonyban páratlan ünnepélylyel fogadtatott, temérdek zászlók lobogtatása ’s ágyúk durrogása közt, Kossuth mindjárt számot adott eljárásokról, a’ Zöldfa erkélyéről, midőn mind ő, mind a’ többi s valóban szűnni alig tudó’éljen-riadalban tört ki a király és királyné^nyilatkozataik hallatára. Szívből jöttek, szívhez szólották. Két testben egy lélek volt akkor ötven évvel ezelőtt épp úgy, mint ma ötven év múltán is, királyi család és a magyar nemzet. És István fhg. nádor, aki a nemzet „legjobb tudomása szerint“ a fejedelem és az ország között való kölcsönös bizodalom megszemélyesülése volt, mit mondott a Karok és Rendek nevében a királynak ? A többek között im’ezeket mondotta: „Egy bol­dogított háládatos nép környezi itt Felséged királyi székét s a nemzet szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most Felségedért, ki a je­len törvények szentesítése által honunk újjá- alkotója lett“ . . . Tudja meg hát ma mindenki, aki hol­nap kerül az 1898. V. t.-c. rendelkezése alá, mely az ötvenedik évfordulóból nem­zeti ünnepet teremtett és azt a dicső em- lékezü napot, ápril 11-ikét, az idők vége- iglen nemzeti ünneppé avatta, — tudja meg hogy mit ünnepel a magyar nemzet! Ünnepli a király és a nemzet legőszíntébb legbensőbb egyetértését, ami pedig a köz­boldogság alapja, a közbéke malaszto3 öle. Értse meg mindenki, gazdag és sze­gény, tudós és tudatlan, értse meg min­denki, aki igaz magyar, hogy a népek, nemzetek életében is épp úgy, mint az egyesek körében a legboldogitóbb dolgok szülő tényezői a kölcsönös bizalom, a kölcsönös egyetértés! Édes öröm legyen életében osztályrésze annak, ki e kölcsö­ellenzéki főnökök zajosan éljeneztettek. Kos­suth ’s a’ Ministerelnök szállásaikra kísértet­tek. — Estve kivilágítás volt, ’s a’ Minister- elnöknek 800 fáklyáktól kísért nagyszerű éji zene. Másnap szombaton a’ Pest környékén, sőt itt közeliiben is készülő mozgalmaknak híre jővén, törvényczikk alkottatott 1. A’ Közös teherviselésnek Novem. 1-től életbeléptetésé­ről, a’ kivetési kulcsot a’ Ministerium elké­szítvén, a’ még addig okvetlen öszvegyülő diétának beadja. 2. Az úrbéri tartozások rög­töni teljes megszüntetéséről a’ kárpótlást a közállomány vállalja el. 3. A’ papi tizedről a’ papok önként lemondtak. A’ földesurak kö- nyebbségére törvénybe ment, hogy: kiknek jószágukhoz urbériség volt csatolva, újabb tör­vényhozásig adósságért nem idézhetök, kivéve a’ kereskedési váltókat ’s kamatokat. — Ezeket a’ főrk. is közösen elfogadók, ’s Vasárnap 19-én Gf. Ministerelnök Bécsbe Sanctio végett felvitte, mig egy deputatio Pestre — a’ béke biztosítására e’ pontokat kihirdetni — indult. Ennyi volna a’ történtek nagygyábani elbeszélése. De a’ mostani állapotról megfog- hatólag írni — lehetetlen. Az új események rohama elmélkedni sem hagy időt, ’s maga az ember idegen e’ szokatlanság közt. A’ diétá­nak nehány nap múlva vége lesz, még csak a’ képviselet dolgoztatik ki, melly ezentúl min­denre — igen csekély qualificatio mellett — kiterjesztetik. A’ nemzetői’ség is organisáltatik, melly már itt tettleg is fenáll, ’s a’ Nádor, Országház, Ministerelnök, Nemzetőrsógi főve­A Zemplén mai szama tizenkét oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom