Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-09 / 2. szám
ben jólelkű, derék magyar nép egy részét becsületes gzndolkozásában megzavarta. E társadalmi betegség: a szocializmus. Napról-napra, házról- házra járnak egyes lelketlen izgatok, kik hízelgő szavakkal, kecsegtető ígéretekkel rábeszélik a jó magyar népet, hogy legyenek „cucilisták.“ Mit is ígérnek ezek a népámitó szociális ágensek ? ígérik, hogy — ha valaki szociálista lesz — nem fog adót fizetni, nagy lesz a napszám, a paraszt egyenjogú lesz az úrral, sőt a földbirtokot is felosztják s akkor mindenkinek egyformán lesz vagyona, és az Isten tudja, hogy még mit nem ?! És a becsületes magyar nép azt hívén, hogy az a sokat Ígérő „cucilista-ur“ olyan becsületes ember, mint amilyen ő: minden szót készpénznek vesz. Oh pedig azoknak minden szavok csak ámítás! — Adóeltörlést Ígérnek! Hogy valakit az ellensége személyében vagy pedig vagyonában bármi okból meg ne bántson, az állam gondoskodott olyan közegekről, kik a magyar honpolgárok életére, vagyonára vigyázzanak. Ez igen jó intézkedés, mert az élete és vagyona mindenkinek kedves, de erre pénz kell. Odaadjuk édes gyermekeinket katonának, hogy ezt a hazát, melynek földje kenyeret terem számunkra, melyért dicső apáinknak annyi drága vére folyt s amely nyugalmat ad elfáradt testünknek, ha majd egykor nyugodni térünk, — mondom — odaadjuk őket, hogy ezt a drága szép hazát ne engedjék tőlünk elvenni senkinek. Ámde fiaink eltartására, ruházására szintén pénz kell. Hogy gyermekeink derék, munkás és okos polgárai legyenek a hazának, hogy kenyeröket annál könnyebben megkereshessék, iskolába adjuk őket. Az iskolák fenntartására is pénz kell. Hogy a magyar honpolgároknak mindenütt jó közútjaik legyenek, ügyes-bajos dolgaikat kényelmesebben végezhessék: az állam gondoskodott jó köves utak, sőt vasutak fentartásáról. Ez pénz nélkül nem megy. Egyes helyeken oly sovány a föld, hogy termése minden munka mellett sem elégséges az élet fentartására. Az állam gondot visel a népre, melyet édes gyermekeként ápol, hogy. éhen ne veszszen, gabonát és más élelmi szereket oszt ki. Pénz nélkül ezt sem teheti meg. Hogy a magyar honpolgároknak javára szükséges pénzösszeget hol veszi a kormány, azt mindenki tudja: az adóból. Saját szükségeink fedezésére idegenek nem adhatnak pénzt, nekünk magunknak kell azt összerakni. Akinek többje van, többet, akinek kevesebbje van, kevesebb adót fizet. És ez igy van igazságosan. Ha az állam szükségletei ke- vesbednek, kisebbedik az adó és megfordítva. Ebből láthatjuk, hogy adót fizetnünk mindig kell saját érdekünkben. Tehát a nép árulóinak az a hitegetése, hogy ha valaki szociálista lesz, nem kell adót fizetni: nem egyéb merő hazugságnál, melylyel magukat a nép szivébe behízelegni igyekszik. — Nagy lesz a napszám! Hát hiszen az mindenkinek tetszésétől függ, hogy mennyiért dolgozik. Dolgozzék csak mindenki szorgalmasan, idővel vagyont szerez mamely annyi és a változatos emberi temperamentumoknak oly megfelelő táncokat bírna fölmutatni, mint éppen a magyar ? Mily kedves látvány az andalgó, mely alatt a párok oly jól ráérnek egymás leikébe belenézni. Mennyi hőst köszönhet a magyar hadsereg és történelem a lelkesítő, magával ragadó toborzónak ?! Mily szép, mily mesés látvány lehetett, midőn főuraink párjaikkal a csiszolt parkéten palotást lejtettek ! Gyöngülő életerejének fönntartására egyet tartott csak meg a magyar táncok közül az öreg XIX. század: a csárdást. De mily alakban ! Bár fenn ne tartotta volna ezt se! Nem az a csárdás ez, melynek motívumai a magyar ember vérében keringenek, melyben a néző élvezetet, a táncoló gyönyört kell hogy találjon. A mai csárdás — tisztelet a szép kivételnek — nem is mütánc, hanem gőzfürdő. Rogyásig izzadnak a táncosok, rogyásig fárasztják a táncosnőt. Elhiszem aztán, hogy ilyen tánctól húzódik minden ember fia. Ott, a honnan a csárdás ered, a „Makkhetes“, a „Belcsali“ és a többi csárdákban, — ott is táncoltak hajdan csárdást, de ott nem fáradtak ki, nem izzadtak, mert vérük, szivük, lelkűk szerint andalogtak el. Nem jól van ez igy! Elő azokkal a régi magyar táncokkal! A kezdet meg van már: sok helyen kezdik a palotást kedvvel és örömmel táncolni. Bízom a magyar vérben, hogy jön a folytatás is, bízom benne, hogy eljön a kor, midőn csillogó bálterem és eredeti magyar táncok nem fogják majd egymást kizárni. Monte-Azarico. gának s nem lesz kénytelen másnak dolgozni. Ha több lesz a vagyonos ember, kevesebb lesz a napszámos: ekkor nagyobb lesz a napszám. De arra kényszeríteni senkit sem lehet, hogy olyan napszámot fizessen, amilyent nem fizethet. Nindazonáltal a vagyonosok sohasem tértek ki az elől, hogy a szegényebbeket szükség esetén segélyezzék. A napszám alku tárgya! A munkás népet restté tenni nem átallják a lelketlen buj- togatók, pedig a bodrogközi nép mindenkor tisztességes kenyeret tudott keresni magának, mert volt ki s volt hol ?! — A paraszt egyenjogú lesz az úrral! Nálunk nincs ur, nincs paraszt! Az volt 1848 előtt, de ma Magyarországon mindenki úr s nincs szükség arra, hogy egyenjogúságot prédikáljon valaki. Nincs itt egyéb joga az urnák, mint egy-egy szavazati jog, melylyel az ország kormányzásába belefoly: ez pedig a parasztnak is meg van. Felosztjuk a földbirtokot! És erre azt mondják a szocializmus terjesztői, hogy ez igazság! Péter gyermekségétől fogva szorgalmasan munkálkodót, éjét, napot egygvé tett, hogy magának és gyermekeinek boldog jövőt biztosítson. Szerzett vagyont meg- kuporgatott fillérein véres verejtékkel s egyszer csak előáll Pál és azt mondja : oszd meg velem, amid van! Pedig ez a Pál egész életében ivott, evett, dőzsölt, mig más küzdött, fáradt! Mikor a haza veszedelemben forgott, életet, vért, vagyont áldoztak egyesek annak védelmében ; mások ezalatt összedugott kézzel, nevetve nézték a jobb hazafiak halálinegvető küzdelmét. És mikor amazok hőstetteikért jutalmul egy darab földet nyertek, akkor előáll a ronda, henye nép s azt mondja: amiért küzdöttél, megszenvedtél, annak felét add nekem! Hát ez igazság ? Es — ugy-e — azok a titkos jó emberek, azok a semittevő naplopók, kiknek dolgozni nem akaródzik, hanem igy szép szerivel csalják el tőletek keservesen összerakott filléreiteket, hogy ők aztán azokért kedvükre mulassanak : ugy-e, azok azt állítják előttetek, hogy ez igazság? Ezek keresztül nem vihetők. Es ha valaki mégis ilyen törvenytelenségek kierőszakolására vetemedik, az ott találja magát a szuronyok között, annak lelke számol Isten előtt kedveseinek megrontásáért! Szegény jó magyar nép, ide hallgass! Apáid munka után éltek s amit azzal kerestek, édes volt a kenyér. Szíveredben magyar vér pezseg, apáidtól, a munkás elődöktől öröklött vér ! Családod, községed, hazád élete, békessége szent előtted. A te őszinte érzelmeid azt adják ajkaidra, mit szived diktál. De ne hidd, hogy minden ember ilyen! Ne hidd, hogy igazat mond, hogy jót akar neked az, aki a világ boldogságát a szociálizmus rámájában mutatja be előtted ! Ne hidd! Ezeknek nehéz a munka, kemény a kapa, kasza nyele; hivatalt vállalni nem akarnak, mert ott is dolgozni kell. Jött-ment idegenek ők, kik vallásod, hited és vagyonod elrablására jöttek. Hitegetnek, pénzt szednek be tőletek, melyből ők kényelmesen lophatják a napot tovább, mig ti szorgalmasan dolgoztok! Tehát a helyett, hogy — mint Ígérték — vagyont szereznének nektek, meglevő filléreitektől is megfosztanak. Hát nem látjátok át az álnokságot? Nem kergetitek ki magatok közül a békességeteket megrontó kígyókat? Nem vagytok még ti annyira okosak, mint Abara község lakosai! Itt a vármegyében, nem egy értelmes néplakta községben, legközelebb Abarán is több Ízben járt már egy-egy szociálista vezér, fiit- fát ígérgetve, mézes-mázos beszédekkel csalogatva lépre az embereket. Nagy embereknek tüatették fel magukat, hogy szavaiknak nagyobb értéke legyen. De Abarán olyan nép lakik, mely hamar átlát a szitán. Átlátta, hogy amit a tisztelt „elvtárs“ Ígérget, az mind csak csalétek ; amiket kilátásba helyez, az mind keresztülvihe- tetlen. Küldözgették a Várkonyi István szerkesztésében (Budapest, VII. kér. Aréna-ut 9,. sz.) megjelenő „Földmivelő“ cimü lapot is. Ámde Abara vallásos község s az istentelenségekkel telt lapot tüzbe dobta. Az ágensek hízelgéseit hidegen visszautasitá. Munkás, okos nép lakja Abarát, munkás és okos marad továbbra is. Ennek a derék községnek a jó népét szeretném keblemre ölelni, mint édes testvéreimet, kik mindenkor büszkék lehetnek e szép cselekedetökre, melylyel ismét megmutatták, hogy az abarai népnek széles földön keresni kell párját ! Az ilyen népen megnyugszik Istennek áldása, mert az ő törvénye szerint cselekedett. Itt a követni való szép példa, derék magyar községek! Szivem piros vérébe szeretném mártani toliamat, hogy eléggé élénk színben rajzolhassam elétek a roppant, veszedelmet, melybe meggondolatlanul futtok. És ha a figyelmeztető jó szóra sem tudtok ellentállni szép szavú ellenségeiteknek; ha nem kedves előttetek hazátok csendessége: ám csak rohanjatok a veszedelembe, dobjátok oda magatokat a vérszopó vámpíroknak. Ti bűnt, nagy bűnt követtek el. És a törvényes hatóság tudni fogja kötelességét s megadja a bűn méltó büntetését! Térjetek meg, mig nem késő!! Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság f. hó 14-én tartott ülése alkalmával, mindjárt a tanácskozás kezdetén s az alispán jelentéséből kifolyóan, felszínre került a szociális kérdés, mint legnevezetesebb a közigazgatást mostanában érdeklő összes kérdések között és a felszínen is maradt teljes másfél óráig, támasztva sűrű felszólalásokat, melyek két irányban konkludáltak t. i. statári- omot kérni azonnal és kérni a szabadosságba átcsapott szabadsajté korlátozását. A felszólalók (Stépán Gábor, Andrássy Sándor gr., Mailáth József gr., a főispán, Szerviczky vdön, Meczner Gyula, Meczner Béla, Fejes István, Dókus Gyula) mind egyetértettek abban,hogy a Bodrogközön kényelmesen vackolódó szocialisták ellen immár nem tapintatra, hanem kérlelhetetlen erélyre van szükség, — és mindnyájan egyetértettek abban, hogy veszedelem rejtőzik a késlelkedés- ben, tehát gyorsaságra van szükség a cselekvésben ! Egyhangú helyesléssel vették tudomásnl és nagy megnyugvással fogadták az alispánnak azt az intézkedését, hogy a VI. hadtestparancsnokságtól egy zászlóalj katonaságot kórt és küldött a Bodrogköznek zendüléssel fenyegetett pontjaira : Czigándra, K.-Kövesdre, Agárdra, Karódra*) Egyben pedig elhatározta, hogy addig is amig a f. hó 22-ére egybehívott Közgyűlés tör- vénybiztositotta jogával élni akarna, fölir az országos kormányhoz és kérni fogja fölirataiban úgy a lázadásra ingerlő sajtó megrendszabályo- zását, mint a bodrogközi és a vele tőszomszédos járások területére a rögtönitélő bíróság kihirdetését. — A szocialista bajok elfojtása iránt folytatott eszmecsere, mely, mint mondottuk másfél órán át szakadatlanul dominálta a helyzetet, annyira kimerítette a közérdeklődést, hogy a napirendre kitűzött egyéb ügyek közül nem volt egy sem, mely nagyobb érdeklődést birt volna ébreszteni. Á szakelőadók határozati javaslatait szó nélkül elfogadták. így hát referá- dánkban mi is röviden végzünk azokkal. — A s.-pataki Bodrog-hid újjáépítése ügyében beérkezett felebbezéseket kiadták véleményes jelentés végett a t. főügyésznek. — A Dusa-menti érdekeltség felebbezését fölküldötték a m. kir. közig, bírósághoz. — Ujhely legtöbbadót fizető bizottsági tagjainak névsorát, a fölebbezés elutasítása után, jóváhagyták. — A bodrogközi járás egy-két községében szórványosan jelenkező Ínség enyhítése érdekében pénzbeli segedelemért fölirtak a belügyi ministerhez. — A közegészség állapota január havában kedvezőtlen volt. — A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszéki börtönben a rablétszám volt januárban 255, ebben elitéit 214. — A varannai áll. iskola számára pótsegedelemképpen 400 ft. kiutalása iránt fölirtak a ministerhez. — A közutakon forgalmi fenaka- dások elő nem fordultak. — A deregnyő-vajáni közút tovább folytatandó kiépítésére 20,000 ftot tett folyóvá a minister. Az 1898-ra vonatkozó közúti kavicsfelosztási tervezet, mely szerint 8060 garmada fog beszereztetni 62,924 ft 42 krnyi értékben, elfogadtatott. — Az árvaszéknél hátrálékban maradt: 255 ügydarab. — Egyenes adókban befizettetett jan. hó folyamán : 32,800 ft 94 kr, hadmentességi dijak fejében: 427 ft 35 kr. Hátrálékban maradt: 589,802 ft 67 kr, most kevesebb, mint a mult évi január hó 31-én : 202,663 ft 36 krral. — A d. e. 9-kor kezdődött ülés d. u. 1 órakor végződött. Létszám szaporítása. Főispánunk őrnél- tésága Szmrecsányi Béla dr. szbirót Szerencsről, Fischer Lajos br. szbirót Szinnáról és ifj. Meczner Gyula IV. aljegyzőt Ujhelyből szolgálattételre a bodrogközi járásba kirendelte. A bodrogközi szocialista kolomposok, számszerint ötvenen felül, az újhelyi kir. tvszéki börtönben várják elitéltetésüket, ami, értesülésünk szerint, soronkivül s még e hó folyamán be fog következni. „Cucilisták“ küldöttsége. Czigándról a „független szocialista elvtársak“ szövetkezete részéről f. hó 14-én öt tagból álló küldöttség járt Ujhelyben főispánunk Öméltóságánál, Írásban is előadván abbeli kérésüket, „hogy a katonaságot Cigándról rendelje el. Öméltósága a küldöttségnek visszaadta a folyamodást, egyszersmind kijelentette előttük, hogy kérelmüket csak abban az esetben fogja figyelemre méltatni, ha érdekükben a főszolgabíró, a község elöljárósága és a lelkész fognak személyesen közbenjárni, ebben az esetben is csak akkor, ha *) Tegnapelőtt Ricsére kellett küldeni sürgősen egy század katonaságot. Ugyanakkor az alispán is kiszállott a Bodrogközre, hogy magát a közhangulatról szeniólyesen tájékoztassa. Szert, Folytatás as I. mellékleten..
