Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Sátoralja-Ujhely, 1898. j : 1. ÍT^45.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Kgész évre . . 0 frt. Félévre .... 8 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. ügyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. JL % % ■■■■■r l Ci Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉ N-VÁ R M E Gr TE EÖZÖNSÉGIÉITEH ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITO-L A ESÜ LÉTÜNK HIVATALOS LAPJA. MfeajELENiz: :m: i nsr id e ist s -Á. - r ^ op. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzet­tel ellátott hirdetmények- ''•mérték szerint min­den négyszög centim, után 3 kr. s 'mittatik. Állandó hirdetéseim^ ked­vezmény nyugatik. ^ Hirdetések és rénzkülde- mények a kiadóhivatalhoz h „íe-áS“. Kerek tíz lusztrum múlt el e korszak- alkotó év megszületése óta. A tizediknek éppen tegnap húztuk be utólsó hantjait. Mindenesetre nagy idő. Akik abban az esztendőben még mint ifjak örültek az élet­nek, ma már vagy át vannak adva a leg­forróbban szerető anyának — a földnek; vagy mint kifáradt, megtört aggastyánok vonszolják magukkal az életet. Sok köny és fájdalom, remény és két­ségbeesés, testvér- és osztályharc van en­nek az „1848“-nak lapjaira vésve. De hála az egek urának, hozsánna a magyarok istenének, ez a harc és „megszentelt fáj­dalom“ nem a nemzet vesztére, hanem javára vezetett. — A nemes gyöngyről állítják, hogy az nem egyéb, mint a kagyló fájdalmának kicsordult köuynye. Állami és társadalmi életünkben is az erők eme ösz- szemérkőzéséböl és az így ejtett sebekből, mint isteni szikra: a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas gyöngye pattant ki, hogy, bevilágítva földünket, az idők végéig éltesse és boldogítsa nemzetünket, mint ahogy élteti és táplálja a víz, a levegő és a meleg a föld organikus teremtményeit. t Es az idők méhében arra az „1848“-ra történelmi szükség volt. Várnarendszerünkben a nemzet alsó rétege, a jóbágyság, nem volt más, mint egy nyomorult féreg, melynek, mint az állatok legalacsonyabbikának, nem volt joga, csak kötelessége: testével a földet kellett túrnia. De az 1848. év hármas jel­szava megszólalt, mondván a föld porában fetrengőnek: kelj fel, járj! És az istenadta nép e felséges parancsszóra lerázta bilin­cseit és szabaddá lett. A régi emberből bem maradt meg csak a daróc-ruha. Lelke megtisztult a szolgaság megalázó tudatától és felemelkedett abba az emberi szférába, TARCA. Ottléttemben egyszer Lehunytad az égő, két ragyogó szemed, Úgy nézett ki éppen, Mint mikor sötéten A hunyó nap lemegy. Megijedtem szörnyen Attól a mélységes, barna éjszakától ; De aztán megvillant Két esteli csillag Szemed sugarából. Fényétől a lelkem Elcsitult s megindult a csillag nyomában Ki tudta, hogy éppen Most járok sötétben, Tenger éjszakában. Tudom már, tudom már, Milyen balga voltam hinni sugarának, Hogy lidérc fény után Mentem neki vaktán A nagy éjszakának. ahová őt a természeti törvény legfőbb al­kotója, istene helyezé. Az eszkimókról mondja Reclus, hogy belehalnak, ha anyjok keblétől, hazájoktól elszakasztatnak. így van ez a gondolatok világával is: elsatnyulnak, betegessé, bé­nává és koldussá lesznek, mihelyt anyjok, a szabadság, nem őrködik bölcsőjük felett. Azoubati az államhatalomnak nem volt kedves a nyílt, őszinte szó. Idegenkedett tőle, mint a sötét éjszaka a fényes nap­paltól és idegesen pislogott rá, mint a bagoly a gyertyafényre. Ámde a hármas szentség ismét intett, a szabadszó kipattant és megalapítá uralmát az ország felett. A „censura“, a gondolatok eme rémes szel­leme pedig az ő prohibitiv undok üzemé­vel a semmiségbe merült és helyébe, az ő egészséges repressió-rendszerével, a teljes sajtószabadság lépett. De nemcsak a nép, a gondolat szaba­dult fel rabbilincseiből, hanem maga az áldott anyaföld is. Az ösiség, melynek ere­dete már a vérszerződésben, a szállásokban és a nemzetiségi javak jogviszonyaiban keresendő, mint a holtkéz birtoknak egy sajátságos neme, szintén szabaddá lett, munkát, szorgalmat, takarékosságot, eszé- lyességet és nem holmi ócska előjogokat követelvén urától. Többé az államhatalom törvényhozói orgánuma sem egyedárúság már. Tanács­kozói terme nem a kiváltságosak kizáró­lagos tere többé, hanem szabad polgárok szabad helye, melyet most már a maga nagyszerűségében a nép foglal el. Ő alkot törvényt és ö hajt végre és a mulasztások­ért ő követel felelősséget saját szuveréni- tása nevében. Midőn azonban ezek a nemes magvak gondos és értelmes kézzel el lőnek vetve, a nemzetre a világ minden tája felől pusztító zivatar jött, mely romboló erejével iszonyú Az elfeledt dalok. Lengd, lengd körül merengő lelkemet, Te nagy művész, te tarka képzelet!! Hadd álljon itt előttem csillogón A messzeségben fénylő csillagom! Suhogjon át ruhája halk nesze Es homlokom simítsa meg, Mely édes — gyöngén megremeg, Parányi kis keze. Öleld, öleld körül a homlokom, Melyet a bánat mély redője von! S mig csordulásig lelkem eltelik, Altass, ringass álomba esteiig!! Hogy minden érzés, minden dobbanás, A legmulóbb porszemnyi gondolat, Melyet az agy, a lélek megfogant Legyen csak álmodás! Hadd éljem azt az üdvöt újra át, Mit lelkének megrezgő búrja ád! Hadd halljam hangját, ezt a lágy zenét, Hadd lássam őt, lehunytan szép szemét, Úgy, mint midőn a lágy pillák megett, — Derengő fényét lassan ontva szét, Egy tulvilági élet napja kélt, A hajnal ébredett. — így álljon itt előttem és az éj Boruljon ránk, mint sürü szemfedél; sorokat vágott fajunk legjobbjai köz De az elvetett szabta eszmekei a k ontott temérdek drága vér nem sepr<' oi, hanem csak eliszapolá, bogy mint a * *■. vize Egyiptom földjét, még nagyobb termő- erővel ruházza fel hazánk földjét. Alig szik­kadt fel a föld, az elvetett magvakat ki- csiráztatá, csemetévé, lombos fává növelé; virággal, gyümölcscsel terhelé meg, hogy éltesse, bollogítsa, isten-, haza- és testvér- szeretetre, Munkásságra buzdítsa a körülötte és benne hkó népet. És a ssabaddá lett nép megérté a sza­bad szót. Elképzelhetetlen erővel fogott a munkához; földje művelését intenzivebbé igyekszik tenni; az iparban finomabb és versenyre képesebb cikkeket termel; a kereskede.em gyorsabb és biztosabb lebo­nyolítása végett roppant vasúti hálózatnak veti meg alapjait; világraszóló' műszaki remekelésével óriási sziklákat szór szét fejedelmi ^izének medréből, hogy közgaz­dászai életének újabb forrásokat nyisson. A szellem; téren a népoktatási törvény kötelező volta az ismereteket általánosabbá tévé; magasabb intézeteink szaporodása az intelligencia számát szaporítá; tudósaink és művészeink pedig már is tőkét ké­peznek 8 szellemi élet világforgalmában. Legközebbb hozott humánus törvényünk végre le’ombolván a vallásfelekezetek kö­zött fenállott utolsó elválasztó falat is, a hazában élő felekezeteket egy templomba, a haza ^zent templomába gyüjté egybe, hogy otl azok vállvetve és egymással ver­senyezve, fáradozzanak a haza boldogu­lásáért; frissítsék fel egymás vérét és ily- módon edzzék meg izmaikat a következő ezer év küzdelmeire. Mindezek az örvendetes jelenségek egy bö,cs és jóságos király dicső kormány- pálcájg alatt az idegen nemzetek előtt sem maradhattak észrevétlenül: hazánk metro­N» lássa senki, hogy mellettem a Teremtő Isten legszebb angyala. Te meg szépséges, édes angyalom Egyelj reám, mig lantom pengetem; Iné már is bus mélán, csendesen Zmdülni kezd dalom. * Egy ifjú forró, nyári délután Sok gyötrelem, sok tűnődés után Kém ismerős családhoz érkezett, Köszönni félve nyújt nekik kezet. Áz élet sok, nagy gondja vitte őt )lyan vidékre, hol nem élt soha. Oh ti emésztő, durva, mostoha, Komor, nehéz idők! A mely fogadta, nyájas volt a liáz. Még nyájasabb a benn levő család : Egy szende arcú nő és oldalán Tíz éven túli sápadt, barna lány. Az ifjú hosszan szemléié a lányt És este összetéve két kezét Imádva áldta buzgón istenét, Hogy adta nyomorát. j, Majd dolgozott s mig tolla futva járt Kezében, addig szemben odaát Csendült a lányka ajka, dalra kelt, Mely az ifjú szivéhez útra lelt. S azóta minden nóta benne él S ha rázza az emlékezet gályát, A múlt időt álmodva újra át Rezdül egy-egy levél. W0F~ A Zemplén mai száma tíz oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom