Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

Dókus József és Dókus Gyula őméltóságiknál tett látogatást s még az nap 4 órakor utazott el a gyorsvonattal. — Oonda Béla ministeri osztálytanácsosnak, kedves földinknek (Szőlős- kén - született), a Vaskapu-szabályozás körül szerzett érdemei elismeréséül Umberto olasz király az olasz korona-rend lovag-keresztjét adományozta, — mit is örömmel hozzunk köztudomásra.

— Az uj évi gratulációk megváltására fölkérjük a „Zemplén“ t. olvasóközönségét. Akik elfogadják immár a hetedik év szokása szerint azt a szép gyakorlatot, hogy jó barátaikat és ismerőseiket lapunk utján keresik föl a bolbog-ujév kívánásával s egyszersmind bizonyos váltságösszeget az újhelyi árvaház-alap gyarapítására kiadadóhivatalunkhoz befizetnek : kettős célt érnek el; egy részt, hogy a jobbára terhes uj évi üdvözlést az illedelem megsértése nélkül mellőzhetik; másreszt, hogy az emberi nyomor enyhítésére, valláskülönbség nélkül, áldozatot hoznak. Mindazokat tehát, kik a konvencionális B. u. é, k.-t magukon cipelő bilé- ták gyártatásánál többre becsülik a jótékony- konyság gyakorlását: bizalommal kérjük, szíveskedjenek váltságaikat a „Zemplén“ kiadóhivatalához annak idején eljuttatni. Mi pedig mindazok nevében is, kik uj évi gratulációkat az újhelyi árvaház javára megváltják már a f. hó

31-én megjelenő számunkban kifejezést adunk uj évi köszöntésünknek. A „Zemplén“ szerkesztősége és kiadóhivatala ezennel megnyitják az adakozást 5 koronával.

— Karácsonyi vásár. Ezzel a címmel, a f. hó 14-iki vmegyei közgyűlés napján Ujhely- ben nagyszabású mulatság készül. Színhelye, értesülésünk szerint, a városi színház lesz és valószínű, hogy annak a fenomenális mulatságnak a mintájára lesz rendezve, amelyet jótevő szivek ezelőtt nyolc esztendővel a főgimnáziom javára oly fényes erkölcsi és anyagi sikerrel rendeztek. Egyébként az ígérkező mulatság sikerének fölbiztositékát eltekintve attól, hogy régóta nem volt nyilvános mulatságunk, abban látjuk, hog a rendezés élén Dókus Gyula, Hornyay Béla dr. és Thuránszky László t. barátaink állanak egy légió rendezővel, kik a mulatság ügyében ma délután értekezletet tartanak. A tiszta jövedelemét jótékony célra fogják fordítani.

— Halálozás. Súlyos vesztesség érte Vágó Gyula t. barátánkat, a ref. elemi és ipariskolák igazgató-tanítóját. Szeretett nejét Fabsich Paulinát rövid tiz napi betegség után elvesztette. A még alig negyven évet élt, müveit lelkű asz- szony, öt kesergő kicsi korú gyermek édes anyjának váratlan halála, város-szerte fájdalmat és igaz részvétet keltett. A mely részvét társadalmunk minden rétegében osztatlanul és általánosan nyilvánult, különösen a f. hó 2-án délután 3 órakor végbe ment temetésen. A ref. iskola tágas udvarán felállított s a koszorúktól borított érckoporsót tartó ravatalt a zokogó férj, árvái és a megboldogult ősz atyján és a rokonságon kívül a részvétvevő úri és női közönségnek óriási száma. Köztük a város tanító- és ta- nitónő-kara övezte, kik mindnyájan megjelentek, hogy az őszinte fájdalom és sajnálat érzetével a család iránt megadják a végső tiszteletet a kedves halottnak. A temetés szertartását Hornyák Ágoston r. k. káplán végezte, mig ezt megelőzően és utána a vasúti gyártelep ala karikát a kezsmmel, amitől az aztán olyan lett, mint a kéményseprőé, ráteszem aztán a lángra a tarkerli-sütőt, ahol, az igaz, hogy gyorsan sült, de egyik feketébb lett, mint a másik, ügy mutattak az én tarkerliim, mintha egy csomó cigány-rajkó ült volna a tálon. — Hanem hát háló nélkül is halásztak elő a gyermekek néhányat abból a kinálatos mandióból.

De bizony a nénik és édes anyám érintetlenül hagyták. Nem is volt csoda. Az tény, hogy nekem akkor roszúl esett.

Igaz a! A kukoricáról majd el is felejtkeztem, pedig szaga kellemesen áradt szét a sütőből. Hamar tálat hozattam ki a leánynyal, én pedig addig nagy szelesen nekiugrottam a sütő-aj tónak és fejem előredugva, belészagoltam ; hanem bizony megjártam, mert a pára úgy felütötte az orromat, hogy olyan dagadt lett, mint egy zsemlye. Csak kicsinybe múlott, hogy a szemem ki nem égett. Keserves volt szótlanul tűrni a fájdalmat! mert szégyeltem sírni és panaszkodni, csak midőn faggattak, hogy mitől nőtt meg úgy az orrom, talán bizony a főztjeim „szagától," akkor vallottam aztán meg, hogy: bizony a szagától, de nem attól a szagától, amire

gondolnak, hanem igy és igy------elmondtam

a történeteket, ezekkel a szent meggyőződésű szavakkal végezvén be mondókámat:

— Tessenek elhinni, • inkább tanulok húsz esztendeig, csak főzni ne kelljen. Szakácsnőnek való munka az. — Jobb az ételek kóstolgatásával megsütni a számat, mint a főzéssel párolni az orromat és megvagdalni, felhólyagositani a kezemet.

Csontos Margit.

kalmazottainak dalosköre, melynek a gyászoló férj a karnagya, megható gyászdalokat énekelt. Mikor a szertartás végeztével a halottas kocsira emelték a koporsót, a gyártelepi zenekar nyitotta meg a menetet s annnak bus hangjainál ért a menet az ev. ref. temetőbe, ahol a szokásos ima és a ref. énekkar gyászdalának elhangzása után a drága pormaradványokat rejtő koporsót elfödelték. Nyugodjék békével!

— Fényes esküvő. Bánóczról, múlt, számunkról már lekésve, Írja tudósítónk: Évva Ödön vármegyei alszámvevő, újhelyi lakos és birtokos, a bánóczi ev. ref. templomban nov. hó 23-án esküdött örök hűséget Görgey Pál, lazonvi lakos tiszttartó, földbirtokos és neje Cse- ley Erzsébet bájos és szeretetreméltó leányának, Irénkének. A polgári kötést Kolonay Tamás, bánóczi anyakönyvvezető, az egyházi esketést pedig Hutka József bánóczi ev. ref. lelkész tel- jesité. Az esküvőn díszes közönség volt jelen, kiket összesen 16 kocsi hozott Bánóczra s vitt vissza Lazonyba. — Nyoszolyóasszonyok s násznagyok voltak: Cseley Gyuláné Évva Ernővel, Juhász Jenőné Görgey Gyulával, Evva Ernőné Meczner Gyulával, Kossuth Lajosné Kossuth Lajossal. — Nyoszolyóleányok s vőfélyek: Boruth Jolánka Görgey Gézával, Görgey Jolán Eperjessy Ferenccel, Juhász Ilonka Dessewffy Miklóssal, Csuka Margit Berzeviczy Bélával, HoyosRóza grófnő Thuránszky Tihamérral,Izsépy Panna Keresztessy Gyulával, Némethy Mariska Kossuth Mihálylyal. — Esküvő után az öröm- szülék házánál fényes ebéd volt, ahol ott voltak még: Dienes Istvánná Kis-Azarból leányaival, Puttyné, szül. Hoyos Miéi grófnő, Görgey Gyuláné, Görgey Paulina, Évva Mariska, özv, Nemthy Ödönné, Pupinszky Margit, Pékáry Gyula, Cseley Gyula, Juhász Jenő, Pintér István, Kolonay Tamás, Hutka József, Szunyoghy Zoltán, Bajusz Zoltán, ifj. Juhász Jenő, Görgey László és stb. Összesen vagy 50 vendég volt. — Ebédalatt Lukács Károly s.-a.-ujhelyi cigányprímás bandája húzta a szebbnél-szebb nótákat. Az öreg Mányi Lajos is jelen volt. — Ebédközben az első felköszöntőt Meczner Gyula mondotta a tőle megszokott ékesszólással az ifjú házaspárra. — Az örömszülékért Hutka József és Evva Ernő mondottak toasztot. — Görgey Gyula a nyoszolyóasszonyokért, -— Évva Ernő Görgey Gyulánéért, — Berzeviczy Béla a nyo- szolyólányokért, — Szunyoghy Zoltán a számos üdvözlő táviratot s levelet olvasta fel s végül ő is az ifjú pár boldogságáért, — végül Kossuth Lajos az összes jelenlévő nőkért ivott. Ebéd- után az ifjúság táncra perdült s táncolt fáradhatatlanul kivilágos-kiviradtig.

— Pincefölavatás. Azoknak, kik a tokaji vasúti állomáson a legközelebbi nyáron megfordultak, szemükbe tűnhetett az a nagyarányú pinceépités, mely egy szép fekvésű szőlő magas partjában történt. E pince a Gregersen és Fiai cég terve szerint a „Tokaji Borpince Társaság“ részére készült. A pince, hogy immár teljesen készen van, kettős örömmel tölti el a szemlélőt; először, mert olyan egy alkotás, hogy nem mondunk sokat, ha állítjuk, hogy a Tokaj- Hegyalján ritkítja párját; másodszor pedig, mert a Hegyalja lakója ebből azt a reményt, talán meggyőződést is merítheti, hogy a Hegyalja nem volt, hanem lesz. A tokaji konyak-gyár és e pince tulajdonosa, Abeles Rezső, nov. 28-ára e pince fölavatásának ünnepére meghívta a Hegyalja kiváló fórfiait. Az ünnepség d. e. 10 órakor kezdődött. A vidékről érkező vendégek a szerencsi vonatról egyenesen a pince elé hajtattak, ahol a tulajdonos zeneszóval és ami mindennél többet ért, lekötelező nyájassággal s vendégszeretettel fogadott mindnyájunkat. — A pince tágas előcsarnokából, mely most egészen pontosan szervezett ruhatárul szolgált, a pince tágas öblébe jut a szemlélő, melynek végén piros betűkből ragyogott kivilágítva e mondat: Isten hozott! Fogalmat nyújt e pince méreteiről az, hogy egy vasúti vonat mindenestől bátran elfér ivei alatt. Különben már teljesen jó e pince; mert földszint, azután a falba erősített vassíneken emeletesen mintegy 600 hordó, ami fő, hegyaljai bor fekszik benne, hanem el lehet benne helyezni 900 gönci hordóval is. A 2 oldalsó sor között volt elhelyezve az óriás hosszú asztal, melyen felhalmozva találta a vendég mindazt, ami jó és kívánatos: a kaviártól, sonkától kezdve, a halászlén, nyársonsült kecsegén, a tortán folytatva, a déli gyümölcsökig; nem hiányoztak a válogatott italok sem: az erdélyi can- kótól kezdve a pezsgőig s finom aszszúig. Csakhamar helyet foglalt a díszes társaság, melynek soraiban ott láttuk Ujhelyből: Keresztessy Lajos kir. tvszéki bírót, Staut József főisp. titkárt, Éhlert Gyula a „Zemplén nyomda“ és lap tulajdonosát, Pekáry Gyula árvaszékí ülnököt, Schmidt Lajos

v. r. tanácsost, Juhász Jenő és Fried Lajos dr. ügyvédőket; Dókus Gyula vm. főjegyző, meleghangú táviratáhan menté ki elmaradását; a közelebbi vidékről: Bernáth Béla orsz. képviselőt, Kosinszky Viktor vinck. isk. igazgatót, Nagy Barnabást, Juhász János községi jegyzőt stb.

Helyből: Horváth János ref. lelkészt, Benedek Pál főmérnököt, Székely Károlyt, Vecsey-Oláh Miklóst, Bollner és Engel dr. ügyvédőket, Kudász Kálmán városi jegyzőt, Szabó Lajos jbirót, Paulay, Springer, Goldstein, Rotfuchs, Somogyi, Reiner stb. urakat, szóval a tokaji előkelőség szine-javát. Pezsgőbontásnál Benedek Pál, majd utána Bernáth Béla képviselő emelkedett föl s mindkettő hatásos köszöntőben fejtegette a bortermelő és kereskedő világ harmóniájának szükségességét és jelentőségét, üdvözölték a céget, mely feladatául tűzte magának, hogy semmi áldozattól sem riad vissza, részint saját hegyaljai szőlőiben termett, részint közve- tetlen a termelőktől vásárolt eredeti borokban mutassa be a világ előtt a Hegyalján elveszettnek hitt, de immár visszakerülni kezdő kincsét: a tokajit. A helyeslés és éljenzés lecsillapulta után a házigazda ifj. Abeles — bécsi német — magyar nyelven üdvözlé a vendégeket s ígérte meg, hogy életének főcélja leend a Hegyalja homályba borult jó hírnevének visszaállításán közremunkálni. — Ezután Fried Lajos dr., a tőle megszokott orátori hévvel, a Tokaj-Hegyalja re- konstruátatásának lelkére Molnár főispánra ürité a társaság szűnni nem akaró éljenei között poharát, a gondviselés kegyelmét kérvén az ő mindent felölelő áldásos működésére, — mire Staut József főispáni titkár a távollevő főispán köszönetét tolmácsolván, a különböző politikai pártok által szétválasztott, de az egy haza sorsában mindig együttérző Tokaj város polgárságára emelé lelkes hangulatban poharát. — Mostan Kudász Kálmán városi jegyző a kassai iparkamara megbízásából átnyujtá aa

1896. évi orsz. kiállítás alkalmából a cég részéről nyert kiállítási érmet és oklevelet. A megérdemelt kitüntetést a társaság tetszése s éljenzése tette a kedves házigazda előtt bizonyára még becsesebbé. A további felköszőntők sorából különösen kivált Fried dr. humoros felköszöntője Keresztessy vizsg.-biróra, aki előtt, úgymond, a hivatalban nem lehetvén szóhoz jutni, a mostani kedvező alkalommal üdvözli őt. Á fényes világítás, a jó zene, a pompás borok s a házigazda kifogyhatatlan előzékenysége a legjobb hangulatot ébresztő és tartá fenn a társaságban s az áldomások végtelen hosszú sora benyúlt a késő éjjeli, sőt a hajnali órákba is, amidőn az egész vendégsereg a legkellemesebb benyomások között oszlott szét a szélrózsa minden irányába. rl.

— Uj ipartelep. A tokaji m. kir. állami kosárfonó-iskola Balogh János igazgató és művezető működése mellett már megnyílt és megkezdette működését. Az első évfolyamra beiratkozott 10 növendék, mindnyájan helybeliek, kik a 3 éves kurzuson a kosárkötés minden ágát, kezdve a legegyszerűbb kasokon, a művészi kivitelű darabokig, fogják elsajátítani. A rajzot Gönczy Bertalan áll. tanító, az elméleti tárgyakat pedig Horváth János ref. lelkész fogja a nevezett intézetben tanítani; Hogy virágozzék és világoljon: szivünkből kívánjuk — Sajnáljuk, hogy a cimirat nem ragaszkodott a tősgyökeres magyar kifejezéshez és „kosárfonó*-1 említ „kosárkötő“ helyett. Hogyan is hangzik a néprománc? — „Egyszer egy kirá'yfi mit gondolt magaba ? Ihaja csuhája! mit gondolt magába? — Elmegyen megnézni kosárkötő lányát . . “. Különben haladás ez is a mai da-de- képzős világban, s nem lett volna egy csöppet sem meglepő, ha „kosár-fonóda“ cim ékteleni- tené az iskola különben diszes falait. rl.

— Lelkészi beigtatás. Haburán, Írja levelezőnk, a múlt vasárnap tartotta lelkészi ünnepies instaláltatását ifj. Homicskó Pál haburai segéd- s utóbb helyettes lelkész, kit a templom patrónusa Dobrzanszky Adolf lovag és társai még ez év március havában neveztek ki a haburai egyház lelkészévé. A hivatalba való beigtatást Gulovics János gk. esperes, c. kanonok és viravai lelkész, mint püspöki biztos ünnepies nagymisén az Évangéliom olvasása után végezte. Átadta az uj lelkésznek a püspöki megerősítő okiratot, a templom kulcsát, az evangéliomot és a szertartásos könyvet mindegyik átadásával alkalmi beszédet mondott s az uj lelkipásztort a papi kötelességek buzgó teljesítésére figyelmeztette. Azután a már beigta- tott uj lelkész vette át a szót, megköszönve szerényen a különös kegyet a patrónusoknak a jó püspöknek és a beigtató esperesnek végre pedig a néphez fordulva ünnepiesen fogadta, hogy csakis nekik fog élni és az ő lelki javukra fog mindig működni. A nagy mise végeztével gazdagon felteritett asztalhoz ültek a meghívott vendégek. A diszes vendégkoszoru a legjobb kedvben és animóban másnapig elmulatott a vendégszerető uj lelkész úri házánál.'

— Községi iskola államosítása. Varan- nóról írja levelezőnk: Hála Nemes kir. tanfelügyelő iángbuzgalmának, végre sikerült itt is meg menteni a magyarság végvárát a nemzet számára, miután 21 teljes évig községi jelleg alatt bebizonyította, hogy kulturés nemzeti missióját megtudj a oldani, a szlávság lakta Krajnya egyik elsziFolytatás a 11. mellékletsn