Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
latába vette. S azóta az öreg Kelemen kint lakott a község végén az urasági zsellérházban. Foglalkozására nézve vincellér volt. Kötelességében állott a szőlőhegyet télen-nyáron .kerülni«. De ő nem kerülte, hanem elvégezte a dolgát emberségesen, mert kötelességtudó volt, dolgozni is tu dott, ha akart, csak az volt épp a baja, hogy amig a magáéban gazdálkodott, egy napról a másikra halasztotta a legszükségesebb munkát is, mig végre kikopott mindenéből. S most meg akarva érdemelni az uraság kenyerét, megemberelte magát, de azért egy pillanatig sem szűnt meg arról álmodozni: hogy lehetne ő még egyszer gazdag ember? Ha az asztalra sovány vacsora került, ha a gyermekeknek téli ruha kellett és nem telt, olyankor az öreg mindig igy vigasztalta hitvestársát: »Várj csak anyjuk majd máskép is lesz még!« De honnan remélt az öreg Kelemen gazdagságot szerezni, hiszen amit keresett, elfogyott élelemre, ruházatra s csak alig lehetett valamicskét is megtakaritaniok. De mi tagadás benne ! Kelemen gazda furcsa módon akart gazdagsághoz jutni. Azt leste, hogy éjjel egyszer valahol felvetődik majd előtte a kékes láng, mely kincset jelez, s ő majd odamegy ásójával s a kijelölt helyen addig fog ásni, mig megtalálja a tömérdek kincset. Vagy pedig valami csodás módon, mint az a mesékben szokás, egy tündér, vagy ezermester utján jut majd a gazdagsághoz. Bizony ilyeneken törte fejét a jó öreg Kelemen gazda És nem is csoda. Még fiatal volt iskolába nem járatták, írni, olvasni nem tanították, most pedig vénségére, a magi jámbor tudatlanságában hitelt adott a vén asszonyok ostoba babonáinak, tőle maga is babonássá lett, s szentül hitte, hogy egyszer majd megjelenik előtte a táltos szellem és markába szórja a már régen megálmodott tömérdek aranyat. Gyakran beszélte el feleségének esténként nagyralátó terveit, de a derék asszony csak mosolygott és megfeddé férjét. — Ugyan apjuk 1 Nem fél kend az istent káromolni? Hiszen ha váratlanul jutna is kincshez, ahhoz csak az ördög cimborasága segítené, már pedig inkább holtomig szegényen élek, mintsem lelkemet a gonosznak eladjam. De hiába szólt az asszony okosan, falra borsót hányt, az öreg Kelemen gazda vállat vonított, s aztán vette szűrét s kiballagott a hegyre. Ezerféle babonát tudott mind végrehajtotta, de a kincset még sem tudta megtalálni. Gyakran késő éjjel járt a hegyek között s leste, hogy nem jelenik-e meg valahol a kékes láng, mely nyomra vezesse . . . De hiába, hiába ! csak szegény maradt. De azért nem csüggedt el s szilárdan meg volt győződve, hogy előbb utóbb mégis meg lesz. Hire ment lassan a faluban Kelemen gazda .terveinek s a községbeliek nagy része azt mondogatta : »van esze az öregnek, nem esett a feje lágyára, jól tudja Pál, mit kaszál!« S felsoroltak tiz-husz esetet mely persze egy sem történt meg, de ők szilárdan hitték. Végre Kelemen a gazda tervei az ő urának a füleihez is eljutottak, ki őt magához hivatta s keményen megdorgálta. — Jobb volna, ha magába szállna s isten kegyelmébe ajánlaná lelkét öreg De Kelemen gazda erre is csak mosolygott. — No hiszen — majd nem beszél igy a nagyságos ur, ha egyszer csak beállítok a kincsesei. Egy este be akarta zárni a szőlőhegyi csőszhajlékot, mikor egyszerre, isten tudja honnan, egy térdig érő vörös szakálu, fekete képű ember termett előtte. Kelemen nem tudta kivel van dolga, elébe ment. De alig tett nehány lépést, az ismeretlen szájából kékes zöld láng lövelt ki, sisteregve, sziporkázva Az öreg Kelemen erre úgy megrémült, hogy hirtelen keresztet vetett. Mindig óhajtott az öreg tulvilági lénynyel találkozni, hogy elmondhatná kívánságát, és most, hogy szemtől-szembe állott vele, az inába szállt a bátorsága s remegett, mint a nyárfa’, .vél. (Vége köv,) Közgazdaság. Tény észállat-dijazás. Alkalmi tudósítónk Írja: A vármegyei gazdasági- egy nsü let, amely a rendelkezésére álló csekély anyagi erővel a legüdvósebb tevékenységet fejti ki a vármegye állattenyésztésének érdekében, f. hó 6-ikán Varan- nón tenyészállatdij ázást rendezett, amely várakozáson felül fényesen sikerült. 123 tenyésztő össesen 256 db. tenyész állattal jelent meg, amelyek között a Hadik-Barkóczy grófi uradalom, Malonyay Ferenc földbirtokos, Schücz Nándor dr. esperes stb. nagyobb birtokosok gyönyörű szarvasmarháin kívül a parasztgazdálkodók részéről különösen nagyszámmal és buzgalommal bemutatott kiváló tenyészanyag általános örvendetes meglepetést keltett a megjelent szakértők és nagyszámú érdeklődőkben. A nagyon csinosan berenderett és lobogó diszszel ellátott díjazási téren reggel 10 órakor Ferenczy Elek dr., mint a központi igazg. választmány kiküldöttje, az egybegyűltek üdvözlése után az egyesületi elnök nevében a díjazási eljárást megnyitván Malonyay Ferenc elnöklete alatt a bíráló választmány megalakult. Hosszabb lelkiismeretes birálgatás után a választmány az elővezetett összesen 256 db. tenyészállat (tehén és üsző) közzül 26 tenyész állatra díjazott 60—15 koronáig terjedő dijakkal. Úgy a dijak magasága mint nagyszáma a megjelentek között általános megelégedést szült. Az időközben betegeskedése dacára is, a nála megszokott nagyérdeklődéssel megjelent a gazd. egys. elnöke, Andrássy Sándor gr. is és az eljárás vezetését átvévén, annak kitünnő eredmé-' nyét evvel is elősegítette. — Díjazás után a varannói közönség mindig kiváló hazafias részvétével sikerült bankett volt, a melyen az egyesület buzgó elnökét és a többi résztvevőket lelkes felköszöntőkkel ünnepelték. Az őszi trágyázás. Négyféle tápanyagra van a termőtalajnak szüksége, u. m.: légeny, foszforsav, káli és mész, ezekre kell tehát a gazdának főgondját fordítani és arról gondoskodni, hogy ezen tápanyagok egyike se hiányozzék. Habár a tápanyagok pótlásának mikéntjét nem lehet sablonba szorítani — mert hiszen hol az egyik, hol a másik tápanyagban van hiány — mégis vannak általános szempontok, melyeknek figyelembe vétele a gazdára nézve hasznos és fontos. Egy középjó gabnaterméssel 54—57 kg. légenyt, 23—27 kg. foszforsavat és 37—40 kg. kálit vonunk el a talajtól kát. holdanként. Ezen tápanyagok pótlására kell tehát első sorban figyelemmel lennünk, hogy a tápanyagok egyensúlyát a talajban fentartsuk. A legfontosabb kérdés az, mely trágyaszert vásároljnk, hogy a legfontosabb tápanyagot pótoljuk? Kétséget nem szenved, hogy különösen ősziek alá legcélszerűbb és legolcsóbb a Thomas foszfátliszt (Thomas-salak), melyből a talaj erőállapota szerint kát. holdanként 200—250 kg. alkalmazandó. Emellett tekintetbe veendő, hogy a Thomas-salak 50°/o-ig tartalmaz meszet és igy az esetleges mészhiányt is pótolja. Vármegyei Hivatalos Rész. 16187. sz. T. Zemplén-vdrmogye alispánjától. Hirdetmény. A vármegye közigazgatási, árvaügyi és gyám- hatóségi kiadásairól 1898 évre összeállított költség előirányzatát, az állandó választmány 1897 évi szeptember hó 11-én tartott ülésében tárgyalván 134532 frt 62 kr kiadás és 126538 frt 74 kr fedrzettel elfogadtatott és egyidejűleg elhatároztatott, hogy a fedezetlen 7993 frt 88 kr a nagyméltóságu Belügyministeriumtól az államsegélynek ily összeggel leendő felemelésével feliratban kéressék. A költségelőirányzat annak mellékletei és az állandó választmány határozati javaslata szeptember hó 11-től szeptember 26-áig a vármegye főjegyzőjének hivatalos helyiségéban közszemlére kitétetik. Miről a vármegye adózói azon megjegyzéssel értesittetnek, hogy a költségelőirányzatot és az állandó választmány határozati javaslatát, a hivatalos órák alatt az 1886 évi XXI. t. ez. 17. §-a alapján megtekinthetik és észrevételeiket ugyan azon törvényezikk szakasza értelmében, az állandó választmányhoz beadva megtehetik. A főszolgabirák utasittatnak hogy a Zemplén hivatalos lapban közzétett ezen értesítést a községek bírái által hirdettessék ki és ennek megtörténtét igazoló községi bizonylatokat szeptember hó 20-áig minden sürgetés bevárása nélkül beadni hivatalos kötelességüknek ösmerjék. S.-a.-Ujhely, 1897. szeptember 11-én. Matolai Etele alispán. A földmivelésügyí m. kir. ministernek 41730197. számú rendelete a köztenyésztési célokra szánt nem állami tulajdont képező és nem állami felügyelet alatt lévő mének megvizsgálása körül követendő eljárás tárgyában: (Folytatás és vége.) A járási mezőgazdasági bizottságnak a te- nyészmónek vizsgálatát végző küldöttsége álljon: 1. a vármegye lótenyész-bizottmány elnökéből, illetve a lótenyészbizottmány tagjai közül a lótenyész-bizottmány elnöke által maga helyett kiküldött elnökből; 2. a járási főszolgabíró vagy helyettese, mint társelnökből; 3. egy a 3. §. szerint választott, vagy kijelölt a lótenyésztésben jártas gazdából; 4. az illetékes méntelep parancsnoksága által kiküldött méneskari tisztből; 5. egy hatósági állatorvosból. Érvényes határozathozatalhoz az elnök vagy társelnökön kívül a méneskari tiszt s az állatorvos jelenléte szükséges. Az állatorvos szakvéleményt ad, de nem szavaz. Szavazat egyenlőség esetén azon vélemény válik határozattá, melyhez szavazatával az elnök csatlakozott. A ménvizsgálatok határnapjait és helyeit a vármegye alispánja, illetve törvényhatósági joggal biró városokban a polgármester a lóte- nyész-bizottmányi elnök és a méneskari tisztből álló hármas bizottság akkor állapítja meg, a midőn a jövő évi fedeztetési állomások iránt tárgyal. Ezen megállapítást a vármegye alispánja az illető járási főszolgabiráknak megküldi. A járási főszolgabíró megállapított ménvizsgálati határidők és helyekről a járásbeli községeket közhírré tétel végett, továbbá a kiküldöttség tagjait, legalább 14 nappal a vizsgálatok megkezdése előtt szétküldendő meghívókkal értesíti. Önálló törvényhatóssági joggal biró városokban a fent jelzett intézkedéseket a polgármester, illetőleg a törvényhatóság által megfelelő hatáskörrel felruházott tisztviselő végzi. 6. §. A ménvizsgálatokért, a tulajdonosok által dijak fizetendők, melyek a jelen rendele- tem vétele után legközelebbi törvényhatósági közgyűlésen határozatilag megállapitandók. Ezen §. határozmányai alá nem esnek a 2. §-ban említett mének. 7. §. Az 5. §. szerint kitüzütt határidőben és helyeken elő nem vezetett köztenyésztésre szánt méneket a ménvizsgáló kiküldöttség a tulajdonosok kívánságára a helyszínén külön köteles megvizsgálni, ez esetben azonban a vizsgálati és a kiszállási összes költségek teljesen az illető tulajdonos által fedezendők. 8. §. A rendes vizsgálatban résztvevő méneskari tiszt illetményei tárcám terhére esnek, kivéve azon eseteket, a midőn a 5. §. szerint kitűzött határidőkön és helyeken kívül a tulajdonos kérésére külön eszközöltetik a vizsgálat s a midőn annak összes költségei a mén tulajdonosát terhelik. A járási és városi tisztviselő és állatorvos rendes illetményei, a közszolgálatban nem álló egyének 4 korona napidijat, vasúti költséget, illetve kilométerenkint 40 fillér kocsi pénzt számíthatnak fel. Ezen költségek, kivéve a 7. §-ban említett eseteket, a vizsgálati dijakból, illetve az esetleg fedeztetlenül maradt részük a törvényhatóság által határozatilag kijelölt alapból fedezendők. 9. §. A ménvizsgálatok eredménye fölött hozott határozatok ellen a küldöttségi illetőleg lótenyész-birottmányi elnök, a méneskari tiszt és a méntulajdonos felebbezhet. A másodfokú hatóság köteles a lótenyész- bizottmányi elnök, vagy a méneskari tiszt véleményével ellenkező határozatát végrehajtás előtt felülvizsgálat céljából a földmivelésiigyi minis- terhez hivatalból felterjeszteni. A földmivelésügyi minister által esetleg elrendelt felülvizsgálat költségeit, ha a magánfél felebbezésének hely nem adatott, a felebbezö magán fél viseli. 10. ’ §. A vizsgálat jogerős eredményeképen köztenyésztésre alkalmasaknak talált tenyész- ménekre a bizottság bélyegmentes tenyészigazol- ványt állít ki a következő minta szerint. Igazolvány. ...............................................birtokos (község) ...................................nevű..................számú ..........................fajtájú.................korú............... .... magasságú ménjét a ménviszgáló bizottság az 18 ... ik évi tenyésztési évadra alkalmasnak találta. A mén részletes leírása.............................. Kelt stb, végrehajtó bizottság elnöke. (P. H.) ............................................ a vizsg. bizottsáp társelnöke, a járási főszolgabíró ............................................ pecsétje. ............................................ tagok. 11. §. Az igazolványok csak azon járás területén érvényesek, amelynek kiküldöttsége által kiállíttattak. 12. §. A kiosztott igazolványok,^ valamint nyilvántartás végett a 2. §-ban említett mének jegyzéke, a járási, illetőleg városi elsőfokú hatóság által lajstromozandók s az illető községekben kiherdetendők a 2. (§-ban említett mének azonban csakis nyilvántartás végett lajstromo- mozandok, mivel azok a ménvizsgáló küldöttség elé a 2. §. határozmányai folytán nem vezetendők. A lajstrom két példányban állítandó ki a következő minta szerint: Kimutatás ..........................vármegye . , ,
