Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
II. Melléklet a „Zemplén^ 27. számához. — a IV. osztályban: Barna Gábor, Pfeiffer Endre és Marikovszky László (magántanuló!) — a III. osztályban: Bnkajza Andor, Fried Géza és Knopfler Bertalan, — a II. osztályban: Grünwald Hermán, Juhász Sándor, Markovics Áron és Schuszter János, végre az I. osztályban Reichard Miklós, Szügy én István, Weisz Frigyes és Znkéir Lajos voltak mindenből jelesek. Éljenek! — A szegény gimnázistákat segítő alap, melyet Kovács János igazgató hozott létre 1877. júl. 6-án 190 ftnyi kezdő tőkével, máig 1328 í't 06 krra gyarapodott. Ha majd 2000 ftra emelkedik (ne sajnáljanak hozzá járulni a nagy-tőkepénzesek!) kamatait kitűzött céljára fordítják. — Érdemes fölemlíteni, hogy az elmúlt évben a nyilvánosság és az érettségi vizsgálat megtartásának jogát a közokt. minister végképp megadta azintézetnek. — A jövő iskolai évet szept. 4-én nyitják meg ünnepiesen. — Tanároknak és tanítványaiknak boldog vá- kációt! Tokajból jelenti tudósítónk: Az évzáró vizsgálatok lezajlottak összes iskoláinkban. A a vizsgálatok sorát az állami iskola nyitotta meg, ahol jun 24-én a fiú- és 25-én Nemes Lajos kir. tanácsos tanfelügyelő jelenlétében a leánynövendékek vizsgálata volt. A tanfelügyelő ezúttal meglátogatta a kis-tokaji állami és a nagytokaji községi kisdedóvó intézeteket is és a tapasztaltak fölött, mint halljuk, mindakét helyen elismerését fejezte ki. A ref. iskola növendékei 27-én, vasárnap délelőtt, a gk. iskola tanulói ugyanakkor délután tették le a vizsgálatot. A zsidó iskolában a vizsgálatok vasárnap kezdődtek, 30-án végződtek. Az iparos-iskolában 29-én végződött az év. Minden helyen számos érdeklődő s még több szüle volt jelen, kik általában véve megelégedéssel távoztak. Nyilvános köszönet. A bodrog-zsadányi közös iskolában c hó 20-án tartott fényes évzáró vizsga alkalmával a tanulók részére adományoztak: tek. Säenger Árpád, uradalmi tiszttartó, iskolaszéki elnök 12 db. ima, 20 db. történeti könyvet és 10 db. érmet, főt. — Kolbay Gergely tolcsvai r. k. plébános 22 db. imakönyvet és 27 db. képet, — tek. Sztankay Béla, bodrog-olaszi körjegyző 7 db. könyvet és 8 korona készpénzt, — a vármegyei közmivelődési egyesület 3 db. történelmi disz- könyvet — és végül nagys. Nemes Lajos, kir. tanácsos, tanfelügyelő 20 db. erkölcsnemesitő könyvet. Fogadják a nemes szivii adakozók a népnevelésügy szent oltárára tett áldozatkészségükért községünk összes lakóinak hálás köszöneté nyilvánítását. Bodrog-Zsadány, 1897. jun. 25. Kecskeméti Mihály, Kárpáti Kölnit Péter, községi bíró. közös tanító. A király-helmeczi r. k. iskolában folyó é. jun. hó 27-én d. u. tartották meg az évzáró vizsgálatot. A gyermekek feleleteivel a jelenvolt nagyszámú közönség is, ftdő. Somogyi Gerő premontrei rendű kanonok plébános is, mint igazgató, meg voltak elégedve, ez utóbbi a tanítókat és tanulókat az elért eredményért megdicsérte. — Vizsgálat után a fiuk és leányok nemzetiszinü zászló alatt a „Csonkavár “-hoz vonultak, kíséretükben a község intellegenciája, hol is a Jancsi zenekara a Rákóczi-indulóvaí fogadta őket. Később táncra perdült az apróság s a nagyobbak is közéjük keveredve jókedvvel rakták a ropogóst a késő esti óráig és a leg- vigabb kedvvel. A gyermekeket a jelenvolt hölgyek látták el Ízletes ételekkel. A „Csonkavár“- nál egy iskolás leányka csinos rögtönzött verset szavalt el, melynek szerzőjéül ismeretlent jelentett. Az éljenzéssel honorált versből álljanak itt a következő sorok: . . . Gondolkoztam, elméláztam, Milyen élet volt itt hajdan ? Hol e várnak dicsőssége B kopár fal hirdetője. Hol vagy Thurzó szép levente ? Ki e várra oly fényt vete, Kinek fényes lakodalma Heted-hét országra szóla És te hol vagy szép Lorántfy? Magad, szived mind királyi, Minden nőknek koronája, A szivjóság netovábbja. . . Rákóczi-hősök vezére, A magyarok dicsőssége! ? . . . Ó hol vagytok ? Hová lettek ? Semmiségbe mind eltűntek. A mint nézek messze-távol Mi pislog ott ? alig látom; A kereszt az a határon, Előtte örökmócs lángol. Gondolkozom ... elmélázom, Mi marad hát e világon ? A hit s kereszt ottan távol, Egyéb múlik, mint egy álom. (Nekem persze nem volt más hátra, mint az „ismeretlen“ után puhatolódzani és meg is súghatom, hogy a nagy tetszéssel fogadott költemény szerzője nem más, mint Sch. Gy.-né őnagysága.) r. 1. A sztropkai állami elemi iskola évzáróvizsgálatai, írja levelezőnk, jun. hó 21—-24-ig bezárólag voltak. Az iskola tanterme nap-nap mellett zsúfolásig megtelt. Nemcsak a szülők, hanem a tanügy iránt érdeklődő hazafias közönség is igen szép számmal volt képviselve, élénk figyelemmel kísérvén az iskolai év folyama alatt előadott tantárgyakból a növendékek értelmes és okos feleleteit, amiből újra is és teljes bizalommal tapasztalta, hogy az iskola vezetése szakavatott és a tanügy iránt lelkesedő tanítók kezeibe van letéve. Különösen örvendetes tapasztalatul szolgált, hogy úgy a fiú- mint leányiskola első évfolyamában a gyermekek, kiknek, midőn az iskola küszöbét átlépik, még csak halvány sejtelmük is alig van a magyar ifyelvről, már majdnem tökéletesen elsajátították a magyar nyelvet, szavalataikkal pedig valóságos lelkesedést idéztek elő. — Éljenek a tanítók! Zenevizsgálat. Múlt héten kedden, jun. 29-én, tartotta meg Schneider Jakabné oki. tanítónő magán-tanulóival a tanévét záró zongoravizsgálatot előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében. A szépen összeállított műsor, de különösen a tanítványoknál észlelt teknikai ügyesség és értelmes játék nemcsak élvezetes órát szerzett a közönségnek, de meggyőződést nyuj- a szülőknek is, hogy gyermekeik jó és lelkiismeretesvezetés alatt állanak. Egy jelenvolt. A s.-a.-ujhelyi ev. ref. elemi iskola növendékei ma egy hete tettek vizsgálatot. A templom, hol ősi szokás szerint igen szép számú gyülekezet, élén Dókus Gyula cs. és kir. kamarás egyházi főgondnokkal és Fejes István ev. ref. lelkész-esperessel, hallgatta meg éspedig d. e. a fiuk, d. u. a leánynövendékek feleleteit, úgy Ítélt, hogy nemcsak a tanulók tettek igen szép sikerrel vizsgálatot a tanultakból, hanem a tanítók, névszerint Vágó Gynla, Molnár László és Kulcsár Ferenc is abból, hogy ők nemcsak szorgalmasan de kitűnő ,módszerei is tudnak tanítani Előre gratulálunk nekik, a derék pedagógusoknak, kik mint állami tanítók is díszére fognak válni az 1898/99-ben megnyitandó állami elemi iskolának! — Egy jelen volt. A közönség köréből. — Alak ős tartalomért a beküldő felelős. — Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy a „Zemplén“ f. évi 24. számában „Tanítói értekezlet“ cim alatt megjelent közleményemben a nagy-ráskai egyház elöljáróira tett kárhoztató megjegyzéseimet — még a presbyterium egynémely tagja által aláirt s a „Zemplén“ múlt számának „Közönség köréből“ című rovata alatt közölt „nyilatkozat“ után is — fentartom. Abara, 1897. julius hó 1-én. Fábián István. Közgazdaság. Az utolsó hét (A selyem-hernyó elmondja történetét.) Messze Ázsiában születtem — Kínában, ahonnan egy kegyes hittérítő hozott ki a botja üregében. Itt Európában csakhamar hatalmas pártfogókra találtam, leginkább kényes, fényűző királynék pazarolták reám kegyeiket, igy jutottam én ide a földieim közzé is. Ugyanis: Mária Terézia magyar királynő elrendelte, hogy a délvidéken eperfákat ültessenek a magyar földbe is, hogy május és junius hónapokban eperfalevelet adjanak enném; mert felismervén kiváló jó tulajdonságomat, hogy finom és szép csillogó-suhogó selyemszálat tudok magamból bocsájtani (400 m. hosszút) amiből, több szálat fonalba fonva, megszőnek és azután magamból a legelegánsabb ruhákat szolgáltatom, melyek annak idejében mesés összegeket képviseltek, s gyakran az örökségeknek legragyogóbb részét képezték. Régebben királyi leiratokkal kényszeritették a vidékeket tenyésztetésemre, mig legutóbb az 1894. évi XII. t. c. gondoskodik arról, hogy az egész magyar földet eláraszszam hernyóimmal s öltöztessem kedves földieimet selyembe, bársonyba, (már az én szolgálóm is selyem ruhát hord !) hogy evvel is feltűnjék a magyar a kontinensen, hogy a nyugati civilizációt képes magára ölteni. így jutottam én el ez év május 1-én Zemplénbe is, hol a felügyelők (?!) mindaddig hűvös, hitetlen helyiségben tartottak a magyar állam megbízottja részéről ingyen küldött dobozokban mint mákszemnyi petét.*) De mikor már az eperfák levelei mutatkozni kezdettek, (május 15-én) hát dobozomat felnyitogatva a folyton egyforma meleget (17° C.) tartó konyhába polcokra helyeztek és én a 6-ik napon már életre kelve eperfalevélért esedeztem, s kortársaimmal (már t. i. akik 21-én születtünk) egy tiszta papirosra helyeztetve (4 nap alatt mind kikeltünk) öt napos koromban az ócska fekete ruhát levetve, szürkébe öltözködtem. A tizedik nap már világosabb, a 16-ik nap fehér, a 23-ik nap azonban már nyári színbe, virágos ruhába öltöztünk. (Ez a mi 4 vedlésünk.) Egy 15 gram pete után született hernyócskáknak mig az első nap 3 levél kell, a 10-ik nap már 1 kg. 100 gr., a 20-ik nap 13 kg., de már a 26-ik nap 40 kg., a 34-ik nap 60 kg. napi levélmennyiséget fogyasztottunk. Tehát a mi tenyésztőnk számot vessen magával, hogy hány gram pete népénék lesz képes elegendő táplálékot kiszolgáltatni és megfelelő helyiséget biztosítani, mindenkor ügyelvén, hogy felette gyenge szemeink a nap sugarainak, de még csak a világosságnak se legyenek kitéve, mert különben megvakulván, hamar elpusztulunk ; azért az ablakon és ajtón függönyt kérünk alkalmazni. De még nem ennyi amit kérünk, de szép ruhánkhoz méltó tiszta helyiséget (lehet az kamara, csűr, padlás, szoba) csak 18° C. meleg legyen és minden héten tiszta uj papiroson tiszta fekőhely. És hogy minél kevesebb alkalmatlanságára legyünk kedves gondozóinknak, hát amennyiben mi mindég csak éhezünk, restek azonban nem vagyunk, s igy a reánk — közzénk helyezett levelet gyorsan ellepjük s igy egy levél áttételével és egy kézmozdulattal 100- an és 100-an kerülünk uj és tiszta fekőhely- ünkre: betegségünk a renyhe kór, amit akkor kapunk, hogyha hideg, nedvds kamarában zárt ablak mellett tartanak. Más ellenségünk még a tyuk, csirke, macska, pók és a szomszéd fia, ki a már kifejlett korunkban lop el, hogy fáradtság nélkül jusson hamar selyemgubóhoz! Nem igy azonban a 4-ik vedlés után (ha roszul tápláltok bennünket hét nappal tovább leszünk terhe- tekre,) amikor is már egyenkint fogjatok bennünket a két uj közzé, (de gyengén érintve!) és helyeztek át. Most bő lakásról is kell gondoskodni, mert valamint a gyermekek egy ágyon 4—5-en is elheverésznek, de felnőtt korukban már csak egyenkint kényelmeteskednek: úgy mi is érzékeny testünknél fogva nem tűrhetjük, hogy fiatalabb testvéreink rajtunk keresztül-kasul mászkáljanak — esetleg a már eresztett sefyemszá- lainkát összetépjék, összekuszálják, miért is az utolsó napokban, midőn már kisujnyi vastagokká fejlődtünk, ki kell minket vénebbeket válogatni s még sötétebb helyre papírra, vagy gyékényre átrakni, hogy a selyemfonal boesájtásához háborítatlanul előkészülhessünk. Bár a közzénk dobott egész leveleket mohón falatozzuk, de sátrak után is nézünk s már akkor .távolabb is elmászkálunk, mig alkalmas helyet találva a felibük kiterjesztett szalma, seprücirok, vadrepcéből, esetleg száraz orgona- galyakból készített sátorkákon felállítjuk selyemgyárainkat, hol is 5—6 nap alatt 400 m. selyemfonalat gubózunk egybe, amit 10 nap múlva a m. kir. selyem-fonógyárba (Szegzárdra) beváltás végett elküldheni (legcélszerűbben vidékenkint egy szállítmányként, hogy a fuvar kevesebbe kerüljön.**) Vándorlásaimban azonban sok tapasztalatot szereztem. Nevezetesen: egyszer azt hallottam, hogy egy szép szőke kis lány azon siránkozott, hogy a próbabálba hogyan megy ő el vászon ruhában, mikor a boltban selymet is árulnak ; kérte tehát apját, hogy vegyen néki egyet . . . De az apa igy intette kis leányát: Édes lányom, a selyem, az nagyon finom, nagyon gyenge s mindenek felett nagyon drága portéka — nem elég ezt csak megvenni, de vigyázni is kell tudni reá, kímélni kell azt, te pedig még oly fiatal s fejletlen vagy, hogy fel se tudod fogni annak az értékét s megbecsülni sem tudnád azt, de figyelj reám, ha minden áron azt akarod, hogy selyem ruhád legyen, ha bár nem éppen most, de jövőre, úgy az egyedül csak tőled a te akaratodtól fog függni, nem az enyémtől. Az ember a maga kereste, készítette dolgot jobban becsüli. íme ott vannak a templom körül s csűr mellett a nagy eperfák, még ez idén ültetek néked 100 dbot körül a temetőn, körül a templomon s körül a csűrös kerten. Hogy ne kellessen fára másznod és féltened életed a leeséstől, hát én e fácskákat csak oly nagyra és oly *) Selyemhernyó-petét termelnünk nem szabad. Ezt a törvény 100 tt büntetés alatt tiltja, mert ragadós betegségek csiráit hintené el a vidéken, de nincs is értelme lepkéztetni a gubókat, mert az állam ingyen ad bárkinek ép petéket egy nagy eperfára egy gram petét számítva L. **) A Gálszécs és vidéki tenyésztők hozzám küldjék Kazsuba a már csörgő gubókat. L,
