Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-08-01 / 31. szám
1 Sátoralja-Ujhely, 1897. augusztus 1. 31. (1923.) Huszonnyolcadik évfolyam. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN -VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEaJELENIK IMI^TDIEiSr S A-^UST^P3. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Köziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Haladni a korral !*) „Haladni a korral I“ — ez a mai társadalom jelszava. Igen, a haladás korszakában élünk. Azonban igen sokan tévesen fogják fel a haladás fogalmát és a haladás cége alatt hanyatlás, társadalmi ferdeségek ütnek tanyát. Nézzünk végig társadalmi életüuk mezején s mit látunk ? A régi üde ártatlan, szelid virágok hervadnak, sőt elveszni készülnek és lankadt, ártalmas, vad növények burjánzanak s ölik el a nemes virágokat. Nem akarom ismertetni a már hervadozó virágait társadalmunknak, hisz ismeri azokat mindenki, -- fiatalok is, az öregek még jobban. Vizsgáljuk az uj kor ártalmas, undok termékeit s ha összehasonlítást teszünk, nyugodtan állíthatom, hogy az ítélet egyhangú lesz: már csak inkább legyünk gondos kertészei a hervadó virágoknak, mint táplálói a mai kor fattyúhajtásainak ; inkább ne haladjon a társadalom annyira a korral, sem hogy elfajuljon. A nagy haladás ugyanis — sajnos — ártalmára van a társadalomnak. — Mond meg az igazságot, betörik a fejed — ez is a haladás korának terméke. Tehát az igazat sem lehet a mai korban nyiltan hirdetni? Nem. Az őszinteség kezd ismeretlen fogalom lenni. Ravasz jezsuita politikus légy! — s nyitva áll előtted a világ. Igen, — az ámítás, érdekhajsza nagyra vágyás, fényűzés korát éljük. Ha együtt látunk három négy egyént vagy családot, irigyelni kezdjük sorsukat, mert azt gondoljuk, hogy tiszta önzetlen barátság kapcsolja őket össze, ami a mai korban igen ritka jelenség. Midőn azokkal egyenként beszélünk, szemünk szánk eláll, mert mást kell tapasztalnunk, a mennyiben arról győződünk meg, hogy azokat nem az igaz barátság, hanem az érdek köti össze, de azért ámítják egymást, mintha legbensőbb barátság, szeretet honolna sziveikben egymás iránt, holott halálos ellenségei egymásnak. Ez a haladás korának barátsága. •) Eredetileg a »Kassai Hírlapiban jelent meg. Mi a szerkesztőség szívessége révén onnan vettük át s melegen ajánljuk t. olvasóközönségünk érdeklődésébe a jeles iránycikkelyt. Szerk. TA.K. C A,. TTtlrclöi levelek. n. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Alsó-Kéked, júl. 27. A. dicshimnusz után, melyet a fürdő természeti szépségéről múlt közleményemben elzengettem, nem mulaszthatom el épp. oly tárgyilagossággal és a fürdő iránt érzett érdekből kijelenteni azt, hogy az emberi kéz és mesterséges hozzájárulás a fürdő emelése érdekében itt épp oly fukar, mint amilyen pazar és bőkezű iránta az anyatermészet. Kifogásaimat a következőkben mondom el. A forrás bőségét nagyon célszerűen fel lehetne használni egy, a fürdő mögött fekvő téren építendő nagy hideg medencére 10—12 kabinnal, mert a 19—24 C fokú kénes viz nemcsak gazdasági, de hygióniai szempontból is igen emelné a fürdőhely értékét. Szükséges lenne továbbá a fürdőt a falu felé megnagyobbítani 3—4 lakóházzal, melyben 20—24 lakószoba lenne; a mostani nagy állás helyére egy terrászos vendéglőt emelni a zsidó fürdővendégek részére, kik a vidék jámbor zsidai- ból kerülnek ide és a vendégeknek 3A részét teszik. Múlhatatlanul szükséges lenne, továbbá, hogy a fürdő 4—5 hónapig, mig az évad tart, postával elláttassék, mely legalább kétszer naA korral halad a fényűzés, a nagyra- vágyás is. A fényűzés minden téren teljes mértékben lábra kapott. Fényűzést látunk ruházatban, életmódban és, sajnos, a társadalom minden osztályában. Festett vagy pláne meszelt szobákban lakni nem modern; aranyos tapétákkal kell bevonni a falakat, dombormű vekkel díszíteni a padlást, — ez a mai kornak megfelelő. Hogy illenének persze az ily keretbe az egyszerű fényezett bútorok? Sehogy, igaz. Nehéz, faragott bútorok, szmirna-szőnyegek, gobelinok kellenek a díszes keretbe, mert hát a haladás korában legalább is díszes szalont kell berendezni még olyan halandónak is, akinek csupán öt-hatszáz forint évi fizetést utalványoz az állam. Szomorú. Hlyemnek meszelt szoba és festett bútor igen elegendő. Akinek módjában áll ám díszítsen kénye-kedve szerint, azonban any- nyival komikusabb, de egyszersmind annyival siralmasabb, hogy amily fényes a berendezés, oly gyakran becsülgeti azt a komoly, mogorva hivatalos kiküldött: a végrehajtó, de hát haladni kell a korral — de meg a végrehajtónak is élni kell, — szól a válasz. Igen, az anyagilag gyengék, a kissebb ranguak is haladni akarnak a korral, fényt űznek ők is. Egy kevés ideig kibírják. Elegáns szalont, fényes zsurokat tartanak, mert egy részt fényűző, másrészt nagyzoló hóbortban szenvednek, akik igy cselekszenek. Az egyszerűen, visszavonultan élő, bár ugyanoly ranguakat megvetik. Hiúságukat tömjénezi, ha sokkal magasabb ranguakkal zsúrozhatnak. Ha pedig ez sikerül, akkor oly fényt kell üzviük, mint amazoknak, akiknek persze inkább telik. Hogy hová vezet ez az ut: ezt is megmondom. Egy ideig az apa vagy az após kisegíti, bár nem valami szívesen, a nagyravágyó szegényeket; ez a forrás is azonban csakhamar kimerül s mivel pedig a telekkönyvben, de sőt a betéti könyvekben sem szerepelnek a haladó halandók nevei — a hitelintézetek ajtai is zárva maradnak előttük. Ekkor előáll a fényűzés, nagyravágyás a kapaszkodás keserves következménye : vagy tovább kell haladni a megkezdett utón, vagy elhagyni a helyet, hogy szabaduljon a társaságtól, ahová felkapaszkodott. „Tertium non datur.“ Az első pedig immár lehetetlen, mivel a források kiapadtak, a második keserves, mert minden körülménytől el kell tekinteni s más idegen ponkint váltakoznék, mert igy egy teljes hetet vesz igénybe a levélváltás. Továbbá ajánlatos lenne, hogy néhányszor hetenkint társaskocsi-forgalom legyen a legközelebbi állomással s ehez kivántatnék még az is, hogy ki kellene eszközölni, hogy kis állomáson mindegyik vonat megálljon, legalább a fürdő évad alatt. Végre pedig a fürdőben kellene oly emberről gondoskodni, ki jól ért a „masage“-hoz, mert az ide hozott betegségekben a „masage“ egyik módja az orvoslásnak; de nem lenne fölösleges az sem, ha az első osztályú fürdőkben nehány jó pokrócról is gondoskodnának, mely az izzasztás elősegítéséhez szinte elmaradhatatlan kellék. És most, midőn a fürdővel teljesen végeztem, de az is velem, (értem az én szerény erszényemet) óhajtok ‘még Abauj-vármegyének ezen a tájékán fekvő és eseményekben nem szegény helyeiről is egyet-mást elmondani. Alsó-Kékedtől délre a Hernád mentén fekszik Aba-Ujvár, az Aba nemzetség ős fészke, ahol Aha Sámuel király várának 850 esztendős romjai még ma is láthatók. A várat, mint már arról az „Adalékokéban is olvastunk, I. Ferdinand király seregei 1556. bevették és lerombolták. A faluban van a Csáky János gróf építette régi kastély, mely jelenleg madi Kovács Lászlónak és testvérének, a hires generálisnak, Kovács Györgynek a tulajdonában van. Aba-Ujvár s környéke már a történelem előtti időkben is emberlakta hely volt. Az ,ős kultúra mellett tanúskodnak az „Abaujvár Arká“-ban talált bronzhelyre kénytelenek költözni, hogy ott az eltévesztett útról visszatérhessenek az anyagi erejükhöz mért életmódhoz. Nem okosabb lett volna kezdeni is igy? De hát ez a jól megérdemelt jutalma könnyelműségüknek. Hogy megérdemelt, az tény, mert vagy van barátság, vagy nincs, Ha van, akkor minek, valakinek erején felül fényt űzni, zsúrozni, hisz ez nem felétele az igazi barátságnak. Ha pedig nincs, — akkor minek kapaszkodnak ? Minek akarják a barátságot erőltetni s magukat ezáltal az anyagi tönkrejutás szélére juttatni? Csak hiúságukat akarják töm- jénezni azzal, hogy mily magas ranguak társaságában forognak, — persze drágán megfizetik az árát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a különböző rang elválasztófalakat állítson a társadalomban. Korántsem. Ellenkezőleg: vegyülni, egyesülni kell e különböző ranguaknak, csak igy képzelhető egységes, egészséges társadalom. Azonban a gyengék ne ragadtassák azért el magukat az árral és csak addig nyújtózzanak, a meddig a takaró ér. Ha pedig benső, igazi az egyesülés, — fenn fog az maradni mód felett való költekezés nélkül is. Az oly barátság pedig, mely fényes szalonhoz, zsúrokhoz van kötve, különösen a gyengék részéről kerülendő s megvetendő, mert különben mihamar eljő az óra, amikor vagy fizetni vagy futni kell a fényűző, a nagyzoló hóbort miatt. Maradjunk tehát inkább vissza a kortól, semhogy a túlságos haladás siralmas gyümölcsöket teremjen. Ne akarjon senkisem erővel feltűnni : a nagyzás hóbortja ismeretlen legyen. Mindenki rangjához és jövedelméhez képest éljen s ne kapaszkodjék magasabb régiókba, mert leesik és kitörik a nyaka. Mindezek szemmel tartása mellett is lehet haladni a korral. Ifj. Michnay Bertalan. Vármegyei ügyek. Rákóczi-szobor. Abauj-Torna-vármegye törvényhatósága II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékezetére a Rákóczi-szobornak Kassán leendő fölállittatását elhatározván, a szobor létesítésének költségeire vármegyeszerte gyűjtést indított. A gyüjtőiveket Abauj-Torna-vármegye alispáni hivatala most küldi szét. A gyüjtőivekhez Ilamleletek. Különben ily bronz-leletekről Abauj vm. széltében-hosszában nevezetes, a Hernád mentében pedig több nevezetes földvárra is akad az ember; ilyenek : a dobszai, büdi, fügedi és a felsővadászi pogányvárak, melyeknek a csiszolt kőkorszakából származó leletei a bronz-kort megelőzött időkre vezetnek vissza. Ez mind a mellett bizonyít, hogy a régi korban, valamint a népvándorlás korában legtöbbnyire a folyók mutattak irányt az akkor élt embernek és vele járt barmainak a letelepedésre, helyesebben a „szál- lás“-ok telepítésére. Egyébként pedig legnevezetesebbek a zsujtai, a monaji és a korláti bronzleletek, melyek a Nemzeti Múzeumban, úgyszintén Csorna József jeles régészünknek igen gazdag magángyűjteményében és a Felsőmagyarországi Múzeumban, Kassán őriztetnek. Aba-Uj vártól délkeletre, vagy 6 klmnyire van Telki bánya nagyközség 1420 magyar lakossal. E községet I. Ferdinánd 1527. Thurzó Eleknek ajándékozta. A század elején Bretzenheim Ferdinánd hg. birtokában volt, jelenleg Wallis Ilona grófnénak van ott birtoka és hires kőedénygyára. E gyártelep alapját körülbelül Bretzenheim herceg vetette meg, hihetőleg a nagy kiterjedésű és különben alig jövedelmező erdőségek értékesítése céljából; a falu fölött elterjedő hegységben szétszórva nyílnak a Veres- viz-bánya, Mária-bánya, András-huta és a Kaolin-bánya, melyek a kőedénygyárat agyaggal látják el. A falu alatt fekszik az u. n. „Aranytörő“ még abból az időből, mikor itt a Zsigmond király bányászai arany- és ezüstbányászatot üzMT A Zemplén mai száma nyolc oldal. *^|
