Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

Melléklet a „Zemplén1' 30. számához.

— Piacunk drágulása. Évről-évre jogosultabbak lesznek azok a panaszok, melyek Sátoralja-Ujhely piacának folytonos drágulása miatt mindenfelül fölhangzanak. Aki figyelemmel kiséri a napi lapok közgazdasági rovatában a budapesti vásárcsarnoki árakat, az valósággal elszörnyed, ha élelmi cikkek bevásárlása végett az újhelyi piacon alkuba bocsátkozik az elárusítókkal. A piaci árak szabályozása tekintetében mindenesetre kellene már valami lépéseket tenni, vagy nem marad egyéb hátra, mint egy vállalatot létrehozni, mely egészséges versenyt teremtve, ezeket a jelenlegi felcsigázott árakat lenyomná.

— Betörés. A minap a Rákóczi-utcai izr. elemi iskolaépület földszinti részén lévő regále- iroda udvari irodahelyiségébe ismeretlen tettes az ablak keverése után behatolt, de mert a Wert- heim szekrénynyel nem tudott boldogulni, néhány üveg likőrön kívül egyebet el nem vitt. A tettest a rendőrség nyomozza.

— Romlott erkölcs. Rózenberg Pepi még alig múlt 17 esztendős cselédleány, már is any- nyira sülyedt erkölcsében, hogy felülmúlja a rendőrség törzskönyvóbe bejegyzett jóval idősebb notórius társait. Eltekintve erkölcstelen csavargó hajlamaitól, rövid egymásutánban most harmadszor került a rendőrséghez. Első Ízben egy cseléd ruháit lopta el, másodszor a hetivásárban érték lopáson, harmadszor már nagyobb dologra adta fejét, mert az Abonyi-féle korcsma utcai ablakát törte be éjnek idején, mikor a kertben épen nyári mulatságot tartottak s igy akart lopás szándékából a szobába hatolni, ámde az udvarban lakó Dziobek Antal gyári munkás az ablakcsörömpölésre figyelmes lett s épp idejében csip te el a rendőrségnek átadott fiatal tolvajt.

— Árlejtés. A S.-A.-Ujhelyen állomásozó m. kir. zászlóalj részére szükséges lótáp, ágyszalma és tűzifa biztosítása iránt folyó évi aug. hó 5-én délelőtt 9 órakor Miskolczon, az ezred kezelőtiszti irodájában, árlejtés fog tartatni.

— ..Magyar királyné vize.“ Nos, bájos olvasóink, ide hallgassanak, ha azt akarják, hogy önöknek hosszú élet s hozzá még örök fiatalság is jusson osztályrészül. Nem a bölcsek kövét találtuk mi meg, hanem az örök szépség és üde fiatalság receptjét födöztük fel egy vénséges vén barátnak (isten nyugtassa meg!) hányt- vetett imádságos könyvében, melyet úgy hívnak, hogy „breviáriom.“ — Nos, tehát bizonyára hallották önök hírét Erzsébet királynénak, ki a Nagy Lajos király édesanyja, korának pedig a legszebb asszonya volt még öreg korában is. Ő volt az, aki építtetni kezdette a kassai dómot, de ez nem tartozik a dolog lényegére, fontosabb az, hogy ő, korának a legszebb asszonya, a „magyar királyné vizé“-nek (L’ eau de la reine d’ hongrie) köszönhette szépségét és egy hosszú életen, végig úgyszólván koporsójáig őtet elkísért örök fiatalságát. Azt a „királyné vizé“-nek a receptjét pedig számára egy remete irta, aki 550 esztendővel ezelőtt élt s emlékezete még mai is él Zemplénben a Krajnya vidékén. — Ide Írjuk önikék számára, kedves hölgyeink, ezt a receptet, mai helyesírással, amint következik:

Recept.

„Végy lombikon négyszer leeresztett és megtisztált égett bort három annyit. K

..........r-t (boesánathogy a nevét el nem áruljuk, annyit azonban inondha, tunk, hogy a kipontozott név nem kender) levelestül és virágostul együtt két annyit. Tedd valami edénybe, felül zárd jól be és tartsd meleg helyen ötven óráig, azután lombikon által bocsásd le, abból minden héten egyszer reggelenkint ételben vagy italban végy be egy drakmányit avagy köntinget (?); reggel pedig orcádat és sérelmes tetemeidet mosd meg jól minden napon Ez testednek ellankadt erejét visszaadja, elmédet meg- élesiti, gondolkodásidat és érzékenységeidet megeleveníti, szemed világát megtisztítja és megtartja, életedet hosszabbitja.“

Ezeket irtuk ide abból a füstös, régi bre- viáriomból. Most még csak annyit, hogy a „csodaszer“ titkával városunknak egyik gyógyszerésze megismerkedvén, a „Magyar-kiráiyné-vize“ előállítását pár nap múlva megkezdi, amikor a használati „Utasítás“-nak első ezrei is elhagyják majd a „Zemplén“ gyorssajtóját. Többet a dologról a Hirdetések rovata fog majd mondani lapokban.

— A melegről, a spriccerekről és egyebekről. Kopott, régi téma. Az idő rettenetesen aktuális marad örökké. „Nyáron mindig meleg van, télen mindig hideg van . . .“ amint már Kakuky Ildoko zengte ódáskönyvében. Valóban ez igen szomorú is egyben. Az ember ugyan szenvedésre és boldogtalanságra született, de a forró időjárás, mely képes az emberi halandót „pörkölt“-té változtatni, mint most is történik: no az már, kérem, mégis csak rettenetes valami. A moterológiai intézet jelentésére iszonyú szomorúság fog el bennünket . . . 26—27—30 . . . a meleg nő, a meleg kiállhatlan, a meleg megöl. S önökre gondolunk, édes jó szép asszonyok, akik ilyen forró délutánok óráiban színes napernyők alatt üldögélnek a zöld fűben a nyaralók körül, felettük a lombos hárs s önökre gondolunk

boldog ifjú párok, kik ott a világfürdő, vagy a fürdővilág kanyargós sétálóútjain elbolyonganak az árnyas helyeken, messze-messze, ahol madár se jár ... És ott mindenütt a nyári délután hűs csöndje. Ott csak maguk vannak, édes szép asz- szonyok, leányok, könyveket olvasnak vagy udvarolhatnak maguknak és boldogan lustálkodjék végig a nyarat. S mi Írunk [a melegről, ami rettenetes és a spriccerekről és egyebekről. Mert a spriccer kedves, a meleg gonosz. A spriccert mindenki szereti, a meleget senki. A statisztikai hivatal, ha majd előáll őszszel a maga kimutatásával, bizonyára ki nem felejti azt sem, hogy az emberek iszákosak, de nagyon iszákosak lettek. Az emberek elképzelhetetlenül sok spriccert ittak meg a nyáron, átlag 10—15-öt egy napon által. A statisztikai hivatal összecsapja kezét- lábát és mélységesen gondolkozik majd a dolgok ilyetén állásán. Bor nincsen már esztendők óta s a spriccer kifogyhatatlan sok. Spriccer a leg- inségesebb esztendőkben is meg volt és meg lesz örökké. A korcsmárosok keblükre ölelik a hőmérőt, ami viszi őket a meggazdagodás felé.

— Nevek babonája a zsidóknál. A zsidók között az a hit volt elterjedve, hogy ha a gyermek nevét megváltoztatják, a sors is megváltozik. Különösen akkor alkalmazták ezt, ha a gyermek súlyos beteg volt és attól tartottak, hogy meghal. Ilyenkor más nevet adtak a gyermeknek, a miben az a hit is vezette a szülőket, hogy igy a halál angyala nem talál reá az áldozatra. A név ereje iránt babonás hit okozta azt is, hogy a zsidóknak tilos volt Jehova nevét kiejteni, ép úgy, mint a buddhistáknak a Budimét és Confucius követőinek vallásuk alapitója nevét.

— Ránk-fürdőből Írja alkalmi tudósítónk: A fürdőtulajdonos kir. kincstár nagyszabású vízvezetéket csináltat, mely körülbelől 70,000 ltjába fog kerülni és a fürdő három részén lesz kút felállítva, hogy a fürdöző közönség rendes kút-, illetve- innivaló forrásvízhez juthasson.

— Egy jó házból való fiú tanulóul felvétetik Zemlényi Sándor órás-üzletében Rákóczi- utca (Kispiac,) valamim : Bánóczy Kálmán péküzletében (Korona-utca) és Klein Géza füszer- és vegyes-kereskedésében (Papsor-utca).

— Időjóslat julius 25-ére. Száraz, hőemelkedés, később derülés, hosszabb ideig állandó.

Selyem-damasztok méterenként — valamint fekete, fehér színes Henneberg-selyem 45 krtól 14 frt 65 krig méterenként sima, csíkos, koczkázott, mintázott, damaszt s. a. t. (mint egy 140 különböző minőség, 2000 szin és mintázatban s. a. t.) a megrendelt árukat postabér és vámmentesen, házhoz szállítva, valamint mintákat posta- fordultával küldik lleiineUerg G. (cs. és k. udvari szállító) selyemgyárai Zürichben. Svájczba czim- zett levelekre 10 kros, levelező lapokra 5 kros bélyég ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 5.

Irodalom.

Még a pokoli meleg sem akaszt meg

minket abban, hogy ismét meg ne emlékezzünk irodalmi rovatunkban a Lampel E. (Wodianer F. és fiai) budapesti könyvkiadó cégnél megjelent Szalay-Baróti féle „Magyar Nemzet Történeté“-ről, melyből most a 65-ik füzet érkezett hozzánk. A II. Rákóczi-fóle fölkelésnek rendkívül érdekes eseményeit olvassuk e füzetben; a kurucvílág utólsó felvillanását az ő szövevényes politikai szereplőivel és hadi korifeusaival látjuk magunk előtt elvonulni Szat- márig, hol a rég áhítozott béke hazai történelmünk egyik legeseménydúsabb, de egyik legszomorúbb korszakát is bezárja (1711). Jelen füzetnek külön melléklete I. József császár-királynak arcképe. A szöveg közzé nyomott illusztrációk pedig a következők: XII. Károly svéd király. Heister Siegfried, Károlyi Sándor arcképe és aláírása, Harc kurocok és labancok között, Pálffy János. II. Rákóczi Ferenc aláirása, Nagy Péter orosz cár, Kurucok. A majthónyi fegyverletétel. Eleonóra császárné és III. Károly megerősitik a szatmári békét. Megrendelhető éskapható füzetenkint is 30 krért Lővy Adolf könyvkereskedőnél Ujhelyben.

Igaz. hogy szörnyűség verset Írni. de azért mégis elköveti néha az ember. Nem tudjuk, hogy mi haszna, mi célja van, hogy egyáltalában mirevaló, — mégis Írunk. De hiszen voltakóp azt se tudjuk, hogy mirevaló az élet, hogy mi az oka, célja, — mégis élünk. Jól esik néha verset olvasni. Nem csak Petőfit, Heinét, de kis póéták apró hangulatait, egyszerű gondolatait is. Egyszer-egyszer ezeknek is megragadja a lelkünket egy eszméje, egy érzelme, — viszhangot kelt bennünk, s ez nekünk gyönyörűséget okoz. Ezért a kis gyönyörűségért aztán megbocsátunk egv verskötetnyi bűnt. Azt gondoltam, hogy hátha ón is megnyerem itt-ott a bünbocsánatot ezért a vétekért. Vétkezni tudvalevőleg egyike a legódesebb foglalkozásoknak. Meg aztán, il faut passer par-lá, az ilyesmin egyszer úgyis át kell esni. Összeszedtem egy csomó verset, — szomorút, vígat, érzőt, gondolkozót, fehéret, feketét — s barátaim heves ellenzése és kétségbeesett tiltakozása dacára kiadom őket. Ha rosszak, ha zöldek, — de mindig igazak. A kötet szeptemberben fog megjelenni, és sem Beöthy Zsolt, sem Silberstein Ötvös Adolf, sem közéletünk más jelese nem ír hozzá előszót. Az ára 1 ft lesz. Egyebekben kegyes bün- bocsánatukat, sőt bűnpártolásukat kérem. — Aki soha se érezte magát poétának és soha se irt életében verset, az dobja rám az első követ. A szives előfizetéseket címemre (Budapest, VI. Teréz-körut 23. sz.) kérem. Tisztelettel: Búza Barna.

Egyesületi élet.

A nyomorultakért.

A szerencsétlenség minden alakban szánalomra indítja az embert. Sajnálkozunk, ha béna egyén nyújtja felénk csonka karját alamizsnáért esdve, megdöbben a szivünk, ha a testileg nyomorék vonszolja előttünk járásra képtelen végtagjait. A könyörülő emberi szív alamizsnát nyújt a szerencsétlennek s fohászt küld az egek urához, hogy hasonló sorstól mentsen meg mindenkit.

De van ennél még nyomorultabb sors is. Amikor ép tagok, ép értelem mellett egészséges, munkabíró egyén van tétlenségre kárhoztatva, mert nem tudja magát megértetni, aki ha beszélni tudna, nem alamizsnáért könyörögne, hanem munkát kérne, hogy úgy becsülettel szerezhesse meg kenyerét, mig igy az alamizsnát sem tudja kikoldulni, mert néma.

Majdnem minden falunak van ilyen szerencsétlenje, némelyiknek több is. Régi időben nem hitték el, hogy ilyenekből is lehet derék embereket nevelni, de ma már többszörösen be van igazolva, hogy ha intézetbe mehetnek, nemcsak mesterségeket tanulnak meg, hanem beszélni is megtanítják őket.

Édes hazánkban nagyon sok ezeknek a szerencsétleneknek a száma. Az 1890-íki nép- számlálás Magyarországra 16073 siket-némát mutatott ki, ebből Zemplén-vármegyére 397 esik. Hány jó munkás válhatnék ezekből, ha tanítanák őket, aminthogy az a néhány száz, akit Váczon, Budapesten, Kolozsváron, Temesváron és Aradon képeztek emberré, mindannyija maga keresi a kenyerét. Van ezek között asztalos, szabó, cipész, betűszedő, kőmetsző, szobrász és más foglalkozást űző.

Németországban több gyáros, vállalkozó, írnok is találkozik köztük, Amerikában pedig, ahol legtöbb gondot fordítanak reájuk, még siketnéma pap, tanító, postatiszt stb. is van.

Magyarország még nagyon hátra van ezen a téren. Az elmúlt évben csak 400 siketnémát neveltek, amig ugyanekkor Németországban 6000, Amerikában 7000, sőt Ausztriában is 1200 volt az intézetben tanítottak száma. Nagy baj az, hogy az állam csak az utóbbi időben kezd velük s oktatásügyükkel behatóbban foglalkozni, de mert a tanítás nagyon költséges — egynek-egynek a tanítása 200—400 ftba kerül évente —- sokat nem tehet a pénzügyi helyzet mostohasága miatt.

Ennél is nagyobb baj, hogy maga a közönség tájékozatlan, azt sem tudja, hogy van-e intézet; a szülők, akiknek ilyen szerencsétlen gyermekük van, nem érdeklődnek irántuk s rendszerint már akkor kérdezősködnek, amikor gyermekük azt a kort, hogy taníttathatnák, túlhaladta s többé fel nem vehető.

Találkoznak azután igen sokan, akik, ha arról van szó, hogy a siketnémákat is tanitani kellene, azt mondják: tegye az állam, ez az ő érdeke. Hiszen igazuk van nekik, de ugyanezzel a joggal kívánhatnánk, hogy mindenféle iskolát az állam tartson fenn, mert bármi történik is egyesek tanítása és nevelése érdekében, az mind állami érdek s mégis mit látunk ? Községek, testületek, egyházak, sőt magánosok is vetélkednek, hogy iskolákat és olyan intézményeket létesitsenek, ahol munkabiró és értelmes egyénekké képezik ki a gyermekeket, csak éppen a legszerencsétlenebbek, a siketnémák, vakok és hülyék nevelésével és tanításával nem törődött senki sem a legutóbbi időkig.

Valóban hézagpótló munkát van hivatva teljesíteni a nemrég alakult „Testi és szellemi fogyatkozásban szenvedőket gyámolitó országos egyesület,“ amely feladatául tűzte ki, hogy a nagyszámú szerencsétlenek sorsán javítson, mert a 16073 siketnémán kívül 15430 vak és 15908 hülye is van Magyarországban s összesen 9 intézet : 7 a siketnémák, 1 a vakok és 1 a hülyék számára, úgy, hogy ezeknek a szerencsétleneknek óriási száma még ma is állatias sorsnak néz elébe.

Ez a jótékony egyesület, amelynek védnöke Vaszary Kolos bíboros hercegérsek, elnökei pedig Batthyány Gézáné grófné és Rakov szky István államszámszéki elnök, tágkörü működést fejt ki a szerencsétlenek érdekében. Különösen három irányban működik. Felvilágosítást nyújt a szerencsétlenek szülőinek, segíti a szegényeket s intézeteket és iskolákat létesít úgy a vagyonosabb szülők, valamint a szegényebbek számára is. Különös gondot fordít a szerencsétlenek ipari kiképzésére s a felnőtt iparosok munkáinak értékesítésére.

Ez a kiválóan humánus egyesület a legnagyobb mértékű támogatást érdemli meg s mert a tagsági dijak oly csekélyek, hogy p. o. a rendes tagok évi 1 ftot, a pártolók 5 ftot, az alapitó tagok pedig egyszersmindenkorra 25 ftot fizetnek, amiknek fejében az egyesület „Kalauz“