Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

Jósika Samu báró, a király személye körüli minister, egészségi okok miatt, három hónapra Raguzába utazik. A ministert szabadsága alatt Bánffy Dezső br. ministerelnök helyettesíti.

Különfélék.

— Személyi hir. Pataky Miklós városi jegyző t. barátunkat és munkatársunkat legújabban az a megtiszteltetés érte, hogy a „Községi Közigazgatási Lexikon“ szerkesztőségében a közremunkáló szakírók sorába beválasztották.

— Az uj évi gratulációk megváltására fölkérjük a „Zemplén“ t. olvasóközönségét. Akik elfogadják immár a hetedik év szokása szerint azt a szép gyakorlatot, hogy jó barátaikat és ismerőseiket lapunk utján keresik föl a boldog-ujév kívánásával s egyszersmind bizonyos váltságösszeget az újhelyi áraház-alap gyarapítására kiadóhivatalunkhoz befizetnek : kettős célt érnek el; egyrészt, hogy a jobbára terhes uj évi üdvözlést az hiedelem megsértése nélkül mellőzhetik; másrészt, hogy az emberi nyomor enyhítésére, valláskülönbség nélkül, áldozatot hoznak. Mindazokat tehát, kik a konvencionális B. u. é k.-t magukon cipelő bilé- ták gyártásánál többre becsülik a jótékonyság gyakorását: bizalommal kérjük, szíveskedjenek váltságaikat a „Zemplén“ kiadóhivatalához annak idején eljuttatni. Mi pedig mindazok nevében is, kik uj évi gratulációkat az újhelyi árvaház javára megváltják már a f. hó 31-én megjelelő szápnmkban kifejezést adunk uj évi köszöntésünknek. A „Zemplén“ szerkesztősége és kiadóhivatala ezennel megnyitják az adakozást 5 koronával.

— Miklós-napja Ujhelyben. Ormándy Miklós dr.-t, az újhelyi piaristák főgimnáziomá- nak tudós igazgatóját nevenapja előestéjén az intézeti ifjúság I—Vili. osztálya, a tanárok vezetése alatt, együttesen kereste föl. A ifjúság érzelmeit Füzesséry Géza VIII. o. t. tolmácsolta, mire az igazgató szorgalomra és jó magaviseletre buzdító beszéddel válaszolt. Az ifjúság tisztelgése a főgimn. énekkar alkalmi s gyönyörű kvartetjeinek előadásával kezdődött és végződött. Másnap a szülők, taniigybarátok és jóismerősök egész légiója tett tisztelgő látogatást a közbecsü- lésnek örvendő tanügyi férfiúnál, kifejezést adva mindenik legjobb kivánatainak.

— Iskolai ünnepség a piaristáknál. A kegyes-tanitórend első iskolájának Rómában ezelőtt 3U0 évvel történt megnyitása emlékéből az újhelyi piaristák főgimnáziomában f. hó 8-án rendezett iskolai ünnepségen oly szép számú és előkelő közönség vett részt, amilyenre még nincs példa a Zemplén vármegyébe telepitett piaristák 170 esztendőről szóló évkönyvében. — Amint a kölcsönös üdvözléseknek, miket ünneplők és ünnepeltek, a vármegye meg a város küldöttsége és a piaristák egymással a legnyájásabb hangokon váltottak, a rendházban vége lett és a főispán az őt követő küldöttségekkel és tanárkarral a rendházból a főgimnáziom rajzolótermébe általjött, úgy d. e. 11 óra tájban kezdődött az iskolai ünnepség, melynek műsorozata a következő volt: 1. Ima. Kreutzertől. Énekelte a főgimn. énekkar. — 2. Előre. Irta Tóth Kálmán. Szavalta Somogyi Bertalan I. oszt. tan. — 3. Kalazanzi József szelleme a nevelés és az oktatás terén. Irta Bauer Lénárd, felolvasta Harkay István kegy. rendi tanár. — 4. Egyveleg magyar népdalokból: Énekelte a főgim- náziomi énekkar. — 5. A hazáról. Irta Petőfi. Szavalta: Füzesséry Géza Till. o. tan. — 6. Kápolna. Kreutzertől. Énekelte a főgimnáziomi énekkar. — 7. Fohászkodás. Irta Berzsenyi. Szavalta ifj. Hlavathy Béla VIII. o. tan- —- 8. Szózat. Vörösmartytól. Énekelte a főgimnáziomi énekkar. — A program minden számát hálás tapsokkal és éljenekkel jutalmazta a hallgatóság. — Elharangozták már a delet, mikor a Szózat hatalmas végakkordjai közt búcsút vettünk a Múzsáktól, elvivén magunkkal kedves emlékét, dicséretét a minden részletében lélekemelő 300-ados újhelyi piarista-ünnepségnek.

— Eljegyzés. Szentkirály-szabadjai Karsa Kálmán, m. kir. honv. hadnagy, f. hó 11-én váltott jegyet Farkas Dezső nyug. árvaszéki ülnök kedves és müveit leányával, Irénkével.

— Tanítók banketje. Mi természetesebb annál, minthogy a komoly munkában kifáradott iskolamesterek f. hó 9-én megtartott közgyűlésük után a vármegye székházának zöld asztalaitól, ahol a legmelegebb vendégszeretetet élvezték, d. u. 1 órakor a fehér asztalhoz tették át a mükö- dés-kört. És a véletlen úgy hozta magával, írja tudósítónk, hogy a második virágzás korszakában ugyan abban a teremben ettek, ittak, dikcióztak, hol 15 évvel ezelőtt az egyesület első ismerkedő estéjét tartotta. Mennyi szép remény ment azóta füstbe és mennyi füstben tápláltunk mosLuj reményeket? Sok csalódás ért már bennünket a múltban és talán még

több fog érni a jövőben, de ami csalódás a jelenben ért bennünket az csupa kellemes dolog volt. Azt hittük, hogy alig leszünk egynehányan. Hát bizony háromszor annyian is voltunk, mint hittük, hogy leszünk. Bock tágas terme kicsinynek bizonyult, mit csak az nem vett rósz néven, kit a boldog véletlen „nő-kollega“ közelébe juttatott. Mert ilyen is volt ám, még pedig mind mennyiségre, mind minőségre oly tényezők, hogy még! László kollegám a megmondhatója, ki többet evett az élvezetből, mint élvezett az evésből. De a mennyiség és minőség nemcsak a nőkollegákban, de az ételekben is oly kellemesen hatott. Bock valóban kitett magáért, 1 pengő forint és húsz kr. tanítói teritékdijért oly ebédet csapott, hogy egy jegyzői karnak is díszére válhatott volna; akár csak megakarta volna hálálni ebből az alkalomból mind azt, mit valaha tanítónak köszönhet, ha ugyan köszönhet. 5 fogás volt. A fogások számát a dikciók száma múlta felül. Noha 6 hivatalos dikció volt bejelentve nem csekély ijedelmére a gyöngébb idegzetűeknek, mindazáltal 12 lett belőle, mind meg annyi remek terméke a lelkesültségnek, szellemességének és humornak. — Dezső Lajos a sárospataki tanítóképzőnek jeles és nagytudo- mányu igazgatója Wlassics Gyula kultusz- és tanügyi ministert éltette, mint oly férfiút, ki rövid kormányzása alatt már annyi tanujelét adta a tanítók és a tanügy iránt érzett igaz szeretetének és ügydouzgóságának. Az ünnepelt tanitó-ministert, kit ebből az alka1 ómból távirattal is üdvözöltek. — Molnár János a haza védelmében, a közszolgálatban, a vármegye bölcs és tapintatos vezetésében egyaránt kitűnt, tiszteletben és közszeretetben álló főispánra, Molnár István Öméltóságára emelte poharát; — Berecz Károly a vármegye nagytehetségü és tudománykedvelő jeles főjegyzőjére Dókus Gyula Öméltóságára emelte poharát, mint oly férfiúra, ki a közgyűlésen tanúsított kitartó részvételével igaz érdeklődését és szeretetét a tanitó-kar iránt nem csak nyilvánította, de a részéről fölvetett s lelkesedéssel fogadott, valóban korszakalkotó indítványával, hogy t. i. a tanitói közgyűléseken jelen lenni kívánó tanítók, napdijaikat és fuvarköltségeiket a t. vármegye közmivelődési alapjából kapják, azt be is bizonyította. E két fel- köszöntöt szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a tanítóság, ezzel is jelét óhajtván adni abbeli örömének, hogy e két jeles férfiút, mint újonnan s nagy lelkesedéssel megválasztott tiszteletbeli tagokat,immár a tanítóság kötelékébe fölavatottakul is tisztelheti. — És most következett egy dikció Zseltvai Bogdán,a régi gárda egyik jeles veteránja mondotta, mely valóságos extázisba hozta a jelenlevőket, ami nem is csoda, hiszen Nemes Lajosról szólt az ének, a kiben sok tanító jó emlékben maradt jeles volt tanárát, az összes tanítóság pedig atyai szeretettel gondoskodó, a tanítók ügyét igazán szivén viselő tanfelügyelőjét a bálványozásig tiszteli és szereti. —- Beregszázy István segéd-tanfelügyelő az újonnan megválasztott elnökre, Hodossy Bélára ürítette poharát, szép szavakban adván kifejezést örömének, hogy a választás oly sikeres volt; mert mint tanító gyermeke már bölcsőjében kellett e pályát megszeretnie, melyhez most is oly buzgalommal ragaszkodik ; erre Hodossy, megköszönve az iránta nyilvánult bizalmat, elismeréssel adózott Dezső Lajos és Gérecz Károly jeles elődeinek és Ígérte, hogy azt a szeretetet, melyet csakugyan a bölcsőtől kezdve táplál a tanítók, mint „édes testvérei iránt“ mind a sírig ereklyeként fogja tanítani. — Nemes Lajos kir. tanácsos tanfelügyelő, az ő megszokott ékesszólásával, tanfelügyelősége egyik legszebb napjának mondja a mait, amikor ily közszellemet lát a részéről annyira becsült tanitókarban; nemcsak a megjelentekre, de a távolmaradottakra és azok családjaira is áldást kért. — Witt József a testület egyik oszlopos tagjáért, Beregszázy István segédtanfelügyelőért, — Veres Ferenc a gárda nesztoráért, az öreg „Csécsy bácsiért“, mint aki az egyik kezét a hazának (a szabadság- harcban ágyúgolyó szakította el balkarját) másikat a tanügynek szentelő és mindkettőt dicsőséggel, emelte áldomáspoharát. — Es ha még felemlítem Veres második tósztját, mely- lyel szegény Witt kollegát, a virágos szónokot, teljesen tönkre silányitotta és a jelenlevőket szinte a megpukkadásig kacagtatta, befejezettnek mondhatnám én is referádámat, ha egy fölötte kellemetlen incidens nem jött volna közbe mely a két nem közt felháborodást idézett elő. Ugyanis egyik — nőtlen — kollegám, hálaérzettől eltelve, hogy a hazulról hozott dikciót más el nem kapta előle, dicsőítette a föld legnagyobb boldogságát, mely egyedül a szép nemben leli kutforrását, tehát a szép kolleganőkért emelte poharát, bevallva azonban, hogy ő e boldogságról — fájdalom — még mit sem tud------és én szerencsétlen

egész véletlenségből, mint mikor tyúkszemére hágnak valakinek közbe kiáltám: „Sein’s froh“ mi annyit tesz, adjon hálát az Istennek. Uram Isten minő felháborodás a nők és a fiatal, tapasztalatlan kollegák részéröl! ? Hiába volt itt

minden mentegetőzés, bocsánatkérés, hivatkozás arra, hogy hát mindenki saját tapasztalatából beszél és aztán hivatkoztam öregebb kollegáimra, kik a jólesés bizonyos nemével bátorítólag intettek felém, nem ért semmit. Nagyon rosszul végződött volna a dolog rám nézve, ha a tanfelügyelő ur nem lép közbe, ki az összes tanítónőket, mint irigyelt vezér, a Rein-ba vezette és tiszteletükre rendezett jó uzsonával kibékítette. Sch.

— Színészek jönnek. Monory Sándor színigazgató „a vidék elsőrangú erőiből szervezett 30 tagból álló társulatával“ és saját zenekarával működését közmegelégedésre Munkácson befejezvén, N.-Mihályból, ahol jelenleg időzik és aratja babőrait, f. hó 17-én Üjhelybe érkezik, hogy átutaztában itt 10 előadást tartson. Előadásainak sorozatát f. hó 18-án a világirodalom most legszenzációsabb újdonságával a „Trilby“-vei kezdi meg. A további 9 előadás műsora: Niobe — Az ördög mátkája — Kukta kisasz- szony — Egy délután ős Budavárában — Ninette — Két Kohn — A kis alamuszi — Szókimondó. asszonyság — Oroszlánvadász — tehát a legkedvesebb és a legvonzóbb ujdousá- gokból összeválogatva. A színházat dec. 16-ától éjjel-nappal kíméletlenül fütik. Színházi jegyek előj egyeztethetők a „Zemplén“ kiadóhivatalában. A jóravaló társulatot müértő közönségünk szives pártfogásába melegen ajánljuk.

— Miklós-napja Homonnán. F. hó 5-én az esteli órákban, írja levelezőnk, 60 tagból álló úri társaság gyűlt egybe Felső-Zemplén minden vidékéről Haraszthy Miklós járási főszolgabíró vendégszerető házánál, hogy tiszteletének és igaz szeretetének adóját névnapja alkalmából leróvja. Az annyi jeles tulajdonságokban ékeskedő főszolgabíró a közszeretetnek eme nyilvánulását avval a páratlan tevékenységével érdemelte ki, mely a múlt évben a trón előtt is elismerésre talált. A pompás vacsora alatt egymást követték a szebónél-szebb felköszöntők. Cseley Gusztáv ny. járásbiró. a társaság nesztora, szép és képekben gazdag tósztjával a jó és boldog családapára ürítette áldomáspoharát, — Haraszthy Miklós válaszában az egész társaságot éltette, — Kováts József felső kér. isk. igazgató a páratlan tanügybarátot, — Lehóczky szinnai rk. esperes-lelkész a jó barátot, Láng Lajos az igazságszerető főszolgabírót éltették az ünnepekben. A cigány idegrázó húrja nem sokáig hagyta nyugodni a fiatalságot; megmozdult asztal, szék, táncra kerekedett a társaság és lett jókedv, mulatság olyan, hogy majd kirúgták a ház falát. Fényes bálozóknak is lett volna mit irigyelni. Csak a reggel vetett véget a mulatságnak s minden jelen volt vendég kedves emlékként őrzi a szeretett család igaz magyaros vendégszeretetét.

— Nem lesz táncmulatság. Lapunk ma egy hetes számában hirrűl adtuk, hogy Uj hely város előkelő társaskörei f. hó 14-én „Karácsonyi vásár“ címmel a városi színházteremben jótékony célra nagyobb szabású táncmulatságot szándékoznak rendezni. Most úgy értesülünk azonban, hogy a mulatság megtartását az idő rövidsége miatt, mely egy ilyen sok fáradozást és munkát igénylő mulatság sikeres összehozására csakugyan elégtelen, egyelőre elhalasztották és a tervezés szerint a jövő januárban szándékoznak megtartani; persze nem karácsonyi vásár, hanem valószínű hogy közvacsora címmel.

— Uj lelet. Jósika Sámuel bárónak b.szerdahelyi uj szőlőtelepén, a még fenmaradt dombos homok rigolozása alkalmával, e napokban érdekes leletre akadtak. A talált tárgyak 4 fazék formájú cserépedény és egy bajonet- forma szuróeszköz. A lelt tárgyakat Szerviczky Ödön urad. igazgató felvitte Bécsbe a földtulajdonoshoz. rl.

— Havazás. Csütörtökön reggel havazni kezdett s egész nap, mint másnap is, alig pár percnyi szünetet tartva, folytanosan hullottak alá a régen várt kedves kópihók. Az utcákat 10—12 cm. magas hólepel borítja. A szánkózás derűre- borúra csilingel az utcák véghosszában, azaz hogy csak csilingelt, mert már a tegnapi eny- hület a pompás szánutat alaposan megrongálta.

— Egy hírhedt betörő elfogatása. A

múlt héten nem mindennapos tolvaj került az újhelyi rendőrség kezébe. Elfogatásáról és viselt dolgairól szerzett érdekes értesüléseink a következők. Jankovszki Pálné, a nagy-uj-utcai 148. sz. házban lakó csizmadia neje, ma egy hete, éjjeli három órakor mikor az udvarra kiment, észrevette, hogy kamarájuknak ajtaja, melyben a kész csizmákat tartják, nyitva van. Ezt rögtön tudatta az álmából fölköltött férjével, aki kezében égő gyertyával kijött s a mikor a kamarába akart belépni, annak ajtaját valaki hátulról behajtotta. Es csak erős huzáskodás után nyillott meg a kamaraajtó, amikor egy magas, vállas ember lépett ki onnan és a kapu felé igyekezett. Ámde nem ment olyan könnyen, mert Jankovszki, kis termete dacára, feleségével együtt igye-