Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
I Hadd vonja le ki-ki magának a resultatu- mot e felől az egész terjedelmes vidéket sújtó eljárás felől. Szinnay. Tanügy. Mind ott leszünk! E becses lapok múlt heti számában, a „Tanügy“ rovatban V. kartárs derék cikkelyére jobb visszhangot nem adhatnánk, mint azt, hogy: mind ott leszünk! V. hangja fölébresztett, úgyszólván galvanizált bennünket. Örömmel várjuk a december 9-ikét,* *) midőn, lerázva magunkról az iskola porát, fölsietünk szeretett vármegyénk szivébe, a kedves S.-A.-Ujhelyre, a székház nagytermében tartandó közgyűlésünkre. Hadd lássa, hallja a társadalom, mit tesz, miért küzd, mint szereti egymást a néptanító; mint becsüli meg a közélet nagyjait, kik a néptanítót megbecsülve leszállanák a dicsőség len- székéből és lenyujtják kezöket a magasból, hogy nekünk segítséget s a jövőre reményt nyújtsanak. Ti, kiket élő legnagyobb koszorús költőnk a „szent Magyar^Haza ujra-meghóditói“-nak nevezett, szeretett, pályatársak j érték hát föl! Vessük le az ó-embert, öltsük fel az újat. Majd a forró lelkesedés szent forrásából merítve, egyesüljünk. Egyesüljünk szeretetben a munkára! Sok szem néz reánk. Nagy feladatok előtt állunk. Mi, a 70-es 80-as és 90-es évek tanítói vagyunk Magyarország neveléstörténetében a határkő a múlt s jövő között. Mi tanultuk s részben látók a borongós múltat, szenvedtük az átmeneti korszak rázkódásait, s ma félig megizmosodva huszonötezren, reménytelt szívvel vívjuk a jövőt. . . És ne tagadjuk, elértünk sokat. A 8—9 milliós orságos tanítói nyugdíjalap; a jövő évben esedékes korpótlékok; a hitfelekezeti tanítók állami segedelme : mind oly vívmányok, amik ügyünket óriási lépésekkel vitték előbbre. Belátta a -társadalom, hogy a néptanítóval számolni kell, és számolt is. Hála országos nagyjainak, a bölcs törvény- hozásnak, hogy ezeket elérnünk segített! Hogy itt s amott volnának még gyógyításra váró bajok: ki tagadná ezt? Épp ezért, halljuk meg V. kartársunknak hivó szózatát, mérlegeljük bölcs tanácsait! Az egyesületi orgánum; a „Zemplén“ hivatalos tanítói szaklappá tétele hatalmas eszköz lehetne ősödésünkre. Meg fogja köztünk terem teni a közszellemet, minden héten közölvén és kicserélvén eszméinket. Ebben a mi kedves „Zempléniünkben fogunk egymással beszélgetni, egymást tanítani és vigasztalni is, ha kell. Ki sem lehet egyelőre számítani az erkölcsi hatást, melyet ez ügy megoldása nyujtand. De lesz még több oly fontos tárgy is, melyeket az egyesületi vezetőség terjeszt majd elő s indítvány-, mely a tanítóság életérdekét gyökerében fogja érinteni. Komoly célra törekvés, s erkölcsi méltóság adjon hát szint Zemplén-vármegye tanítói közgyűlésének. így a jövő kor tanítósága, mely kornak útját ma törjük, hálás kegyelettel fog visszatekinteni e kor küzdőire; viszont mi is elmondhatjuk: „mindent megtettünk, amivel tartozánk!“ Tehát: „Sursum corda!“ Föl a szívvel a magasba! Berec* Károly. Ki legyen az uj elnök?**) I. Rohamosan közeledik a nap, dec. 9-ike, melyen a Zemplén-vármegyebeli tanítóság Csertész- től—Kesznyétenig és Zbojtól—Aranyos-Patakig, szép és nagy vármegyénk széltében-hosszában mindenik, egyesülni óhajt s egyesületet alkotni akar. Hosszú pihenés után eljutunk hát ahhoz az időponthoz, amikor Zemplén-vármegye tekintélyes tantestülete, a többi vármegyék, illetve tanítóegyesületek kötelességszerü és nemes példáján felbuzdulva, szintén akcióba lép. Mi, fiatal tanítók, még itt az északi végeken is, a legnagyobb és hazafias örömmel fogadjuk a felébredett hirt, hiszen mi érezzük legszükségesebben az inditó- okot arra, hogy egy ilyen testület valódi célját és hivatását teljesen megértvén és átérezvén: a ••) És mi is örömmel várjuk Zemplén vármegye érdemes tanitó-karát ősi székházunkba. Isten hozza mindnyájukat. Legyenek üdvözölve mindnyájunk nevében. Isten hozza! Szerk. *) Ez alatt a cim alatt, kellő időben, két adhortáoió érkezett izerkesztőségünkhőz, — természetesen az egyik is, a másik is a tanítóság köréből gAz egyik szózat a Nemes Lajos kir. tanácsos tanfelügyelő, a másik szózat a Bereg- szászy István segéd-tanfelügyelő nevét irta az elnökválasztás zászlajára. Érkezett még egy harmadik szózat is, mely azonban jelen számunkról leéksett, s ez Hodossy Béla urat, a s.-pataki tanítóképzőnek jelos tanárát ajánlja elnökül. — ügy lévén informálva, hogy maguk a tanfelügyelő urak elvi okokból az egyesületi elnökséget hivatali állásukkal összeegyeztethetlennek tartják: kötelességünknek ösmertük mindezekről vármegyénk érdemes tanítóságát eleve tájékoztatni. Szerk. magasztos munkához szerény tehetségeink serény ségével magunk is hozzájáruljunk. Dacára azonban, hogy ez intézményt belülről nem ismerjük, mégis olyan fogalmat alkotunk magunknak a tantestület egyesüléséről, hogy ez nem egyéb, mint a tanítói karnak cen- tripetális erkölcsi és szellemi erejéből alkotott töke — mely tőkének centrifugális kamatja a szakismeretek megszerzésében és az eszmecsere nagy változatosságában nyilvánul; vagyis oda rakosgatjuk az egész vármegyében szerzett tapasztalatainkat egy közös serpenyőbe, az egyesület választmánya kezébe, s aztán mindegyikünk utána nyúl a neki szükséges, az ő szellemi és erkölcsi szükségletét leginkább fedező érték után, hogy azt önjavára áthasonitsa. Nem lehet tehát a tanítói karban oly gon- dolkozásu munkás, aki nem várva-várná a napot s nem igyekeznék résztvenni azon a valóban ünnepszámba menő alkalmon, amely az uj ezredévhez fűzött reménykedésünknek lesz a feltámadásünnepe. Hadd lássa szép, nagy és dicső múltú vármegyénknek székvárosa a maga igazi munkásait, — hadd lássa a társadalom, hogy nem vagyunk csak tanítók, de első sorban jó hazafiak is, akik hivatásunkat felfogva s azt minden irányban a köz hasznára érvényesítve, büszkék vagyunk a tanító névre: büszkék vagyunk arra, hogy magunkat annak a nagy seregnek a kiegészítő részéül tudjuk és érezzük, a mely nagy seregnek munkájától függ egyedül az ország és a nemzet boldogulása, úgy a szellemi, mint az anyagi téren. Aki jól kezdett — jól fog végezni. Forduljunk mindenek előtt teljes tisztelettel és bizalommal tankerületünk főembereihez, — s hogy biztosabb legyen sikerünk: iparkodjunk őket megnyerni egyesületünk vezetéséhez. Azt hiszem Csertésztől — Kesznyétenig, Zbojtól — Ar.-Patakig, a tanitó-körökben mindenütt, lelkes öröm visszhangja kél szárnyra mikor indítványozom, hogy: Nemes Lajos kir. tanácsos ur őnagysága, szeretve tisztelt tanfelügyelőnk, úgy is mint egyesületünknek leendő vezére éljen ! Kedves kartársak, kiáltsátok velem s utánam mindnyájan : Éljen — Éljen — Éljen ! !! IMI. Xj. II. S.-A.-Ujhely, dec. 1. A Zemplén-vármegyei tanitó-egyesület folyó hó 9-ikére S.-A.-Ujhelyhen hirdetett közgyűlésének leglényegesebb pontja : az uj elnök választása. Mióta Dezső Lajos, a s -pataki tanítóképző igazgatója, a kiváló pedagógus, hivatkozva sokoldalú elfoglaltságára az egyesületnek elnöki tisztétől leköszönt, az egyesület alig adott magáról életjelt. Igazán szégyenkezve kellett hirt vennünk más sokkal jelentéktelenebb vármegyék keretében munkáló tanitó-egyesületek hasznos és áldásos működéséről. Pályadijakat tűznek ki pedagógiai munkálatokra, felköltik a társadalom figyelmét mostoha helyzetünkre, sikerdus akciót fejtenek ki anyagi érdekeink előmozdításában, egyesületi közlönyeikben pedig fejlesztik a tanítók szakismereteit; egy szóval iparkodnak előre a kitűzött cél irányában. Hanyatlásnak indult egyesületünket csak is az elnök enerzsiája és buzgalma képes ahosz- szas letárgiából felrázni. Csak olyan férfiúnak sikerül majd egyesületünkbe ily életet önteni, aki ismeri vármegyénk tanügyi állapotát, annak fény- és árnyoldalát, aki bírja a vármegye ta- nitó-karának szeretetét és tiszteletét, hogy egymást támogatva siker koronázza minden üdvös, az egyesület felvirágoztatását célzó ténykedését. De egyúttal kizártnak tekinthető, hogy az egyesület elnöke, sőt az egész tisztikar ne itt székeljen. S.-A.-Ujhely nemcsak adminisztrácionális középpontja a vármegyének, hanem egyúttal a szellemi életnek gyújtó-pontja is. Mindezeknek a feltételeknek pedig, legjobb tudomásunk szerint, egyedül Beregszászy István Zemplén-vármegye kir. s. tanfelügyelője felelhetne meg. Egyedül az ő elnöksége nyújthatna garanciát az egyesület boldogulására. Nem szándékozom az ő kiváló egyéni tulajdonságait ez alkalommal elősorolni, de meg azok a mi tanítóságunk körében eléggé ismeretesek is. A tanügyiránt tanúsított lelkesedése, hivatásos és hivatalos állása, a tanitó-kar irányában táplált vonzalma, előre biztosítják a sikert. Ha tehát egyesületünk boldogságát szivünkön hordjuk, minden erőnkkel oda kellene hatnunk, hogy őt erre a nemcsak díszes, de a kötelességek tekintetében igen terhes állásra megnyerjük. Ilyen vezérrel és a hazaszeretet szent tüzé- vel lelkűnkben a biztos győzelem reményében indulhatnánk mi zempléni tanítók is a második ezredévbe. Egy az 501 közül. Vármegyei Hivatalos Rész. T. Zemplén-vármegye alispánjától. 338. sz./eln. 97. Elnöki körlevél. A tekintetes törvényhatóság bizottságának tisztelt tagjait S.-A.-Ujhelyben, a folyó 1897. évi deczember hó 14-én délelőtt 10 órakor kezdetét veendő rendes közgyűlésre van szerencsém meghívni. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai: 1. A vármegye nyilvános betegápolási alapjához szükséges vármegyei pótadónak az 18 <5. évi III. t.-cz. értelmébeni megszavazása. 2. A vármegye közművelődési czél- jaira szükséges pótadónak az 1883. évi XV. §. értelmébeni megszavazása. 3. Payzsoss Andor árvaszéki elnök nyugdíjaztatása folytán az árvaszéki elnöki állás választás utjáni betöltése. 4. Pekáry Gyula árvaszéki ülnök nyugdíjaztatása folytán egy árvaszéki ülnöki állás választás utjáni betöltése. 5. Az árvaszéki elnöki és ülnöki állások betöltése folytán netalán üresedésbe jövő összes állások választás általi betöltése. fi. A közig, bizottságból kilépő 5 tag helyének választás utjáni betöltése. 7. Perslberg Ede eltávozása folytán a központi választmányba, az állandó bíráló-választmányba és a vármegyei szegény alapra ügyelő választmányban megüresedett helyek választás utjáni betöltése. 8. Az alispán időszaki jelentése. 9. A. nagym. kereskedelemügyi Ministerium körrendeleté az állategészségügynek a kóbor cigányok általi veszélyeztetése tárgyában. 10. A nagym. Belügyminister intézvé- nye az idegen állampolgároknak Amerikában adóval lett megterheltetésök tárgyában. 11. A nagym. kereskedelemügyi Ministerium intézvénye a vármegyei közút ügynek megejtett vizsgálata tárgyában. 12. A nagym. Belügyministeriumnak intézvénye a cholera költségek tárgyában. 13. A megyei állandó népnevelési bizottságnak megalakítása tárgyában kiadott vallás- és közoktatásügyi ministeri intéz- vény. 14. Zólyom-vármegye átirata, melylyel hozzájárulás végett megküldi az 1898. évben félszázadot elért, nemzeti vívmányaink megünneplése tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratát. 15. Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottságának átirata, a tiz szobor felállításának az összes törvény hatóságokból alakítandó diszküldöttség általi meg- köszönése és ő Felségét ábrázoló Budapesten felállítandó ércz-szobor tárgyában. 16. Az igazoló választmány jelentése a bizottsági tagok választásáról. 17. A vármegye főjegyzőjének jelentése a szabályrendeletek elrendelt kinyo- matása tárgyában. 18. A már beérkezett és még beérkezendő a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyek. 19. A községek zárszámadásainak és költségelőirányzatainak tárgyalása. | A betöltendő állások elnyerése iránti szabályszerüleg felszerelt pályázati kérvények deczember hó 13-ának d. u. 4 óráig főispán ur Öméltóságához adandók be. Az állandó választmány tisztelt tagjait felkérem, hogy a deczember hó 13-án d. e. 9 órakor kezdetét veendő választmányi ülésen megjelenni szíveskedjenek. S.-A.-Ujhely, 1897. november 29. Mtiolai (gtele, alispán.
