Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
1869-ben egybehívott orsz. magy.-zsidó kongresz- szuson pedig kiváló szerepet játszott. A iskolaszéknek is 21 éven át elnöke volt és e tisztséget is nagy tapintattal és odaadó ügyszeretettel viselte. Minden gondja csak az iskola nevelésére volt irányozva. A közügyekben is mindig nagy tevékenységet fejtett ki. * Csak töredékek azok, miket itt a Fried- lieber Albert életéről felhozhattam; de a har- matcseppekben is visszatükröződnek a nap sugarai s e töredékekből is felismerhető a közügynek élp férfiú, ki maga mindenütt jó példával ment elül és aki hitközsége jólétének és művelődésének előmozdítása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. A jó isten ajándékozza meg drága életét még számos boldog esztendővel!*) Knopfler Sándor. Erkölcsök elfajulása. Egy gavallér dolgokban elismeri tekintély, foglalkozására nézve orvos, meglopja holt páciensének vagyonát. Egy másik intelligens ember csalás miatt kriminálisba kerül. A legközelebbi napokban szintén felvetett valami undok szeny- nyet az élet folyama. Ezekből és hasonló dög- leletes esetekből egy ismert estilap igazság gyanánt azt a következtetést vonja le, hogy „nálunk az iskolák nem teljesitik, még csak távolról sem nevelői kötelességeiket.“ Ez a helyzet szignaturája. Mindenekelőtt nézzük meg, hogy micsoda tényezők folynak be az ember erkölcsi lényének kialakulására. Csak ha ezekkel a tényezőkkel tisztában leszünk : kiálthatjuk egyikre, vagy másikra a „pereát-“ot. Az ember erkölcsi lényének kialakulását illetőleg két tábor áll egymással szemközt. Az egyik tábor az erkölcsnek minden formátumát a vérmérsékletből vezeti le; a másik ellenben e téren mindent tisztán és kizárólag a nevelésnek tud be. Tagadhatatlan, hogy mindakét álláspont mellett szólnak bizonyságok. Az előbbi mellett tanúskodnak, a szemünk előtt lefolyt esemény ik, melyek arra engednek következtetni, hogy á nevelés a vérmérséklettel szemben, sokszor még a legkedvezőbb esetben is, inferioritásban marad. Ámde arra is van temérdek példa, hogy a nevelésnek, ha nem is átalakító, de minden esetre szelídítő hatása van az ember gondolkodására, érzésére és akaratára, egyszóval egész erkölcsi valamirevalóságára. Mindezekből pedig azt kell hinnünk, hogy az ember erkölcsi nyilvánulása részint a vér- mérséklettől, részint a nevelésből határozható meg. Ez a két tényező és nem más adja meg egész erkölcsi mivoltunkat. Ebből pedig önkényt következik, hogyha erkölcsi lényünk valamely kritikus helyzetbe jut: a nevelés és vérmérséklet közül mindég az fog kikerülni a küzdelemből győzelmesen, ami legerősebben munkálkodik bennünk, mert erő*) Éljen 1 „Ad multos annos.‘ — Szeri. mely a finom por levegővel keverve, égő gyertyával való közeledésnél robbanást idézhet elő. Könyvnyomtatóknak és betűszedőknek árt a rósz levegő és az ólom, melyet magukba szíva, ólommérgezést kaphatnak. Ezért, úgy általánosságban, azt ajánlanám, hogy minden szülő, aki gyermekét bármely iparágra adja, vizsgáltassa meg őt előbb orvossal arra nézve : 1) vájjon szervezeténél fogva egyáltalában alkalmas-e iparos foglalkozásra, 2) ha alkalmas, alkalmas-e olyan iparágra, mint amilyent neki szántak, mert igen sok betegség éppen abból az okból fejlődik, hogy az illető nem bírja azt a'fizikai erőt, mit ez a munka igényel. Hogyan védekezzünk tehát úgy a ragadós, mint más bajok ellen? Első sorban a test egyenletes és fokozatos edzésével. Szoktassuk gyermekeinket már kicsi koruktól kezdve a tisztaságra, jó levegőre, a test edzésére, legyen ez bármily elvre fektetve, csak az eredmény legyen jó. Szokjunk a mértékletes életmódhoz, jó táplálkozáshoz, mert minden „kirúgás a hámból“ gyöngíti a test el- lentálló képességét és minél kevésbbé ellentálló a test, annál könnyebben van kitéve bármely ártalomnak. Ruházkodjunk célszerűen és arányosan az évszakhoz, ne kényeztessük el testünket túlságosan meleg ruhákkal, de viszont ne akarjunk a túlságos edzés révén a szélsőségbe átmenni, ami megint a testet meghűléssel fenyegeti. Lakásainkat rendezzük be úgy, hogy az jól füthető, jól szellőztethető, tisztántartható legyen. Az udvar legyen tiszta és ne szennyezze jó levegőjű lakásunkat. Távolitsunk el onnan minden fölösleges és esetleg bűzt terjeszthető anyagokat, mert csakis igy lesz elkerülhető az ártalom mütani szabály, hogy sem kevesebb, sem egyenlő erő a másik erőt le nem győzheti, hanem vagy ő maga győzetik le, vagy a másikat legfellebb paralizálja; de a legyőzés mindég a nagyobb erőnek lesz a tulajdonsága. Ez az igaz, a többi mind e tárgyra vonatkozó nézetnyilvánitás, üres fecsegés és haszontalan handabanda. No de hát helyezkedjünk arra a képtelen álláspontra, hogy minden emberi cselekvésünkben a nevelés befolyása alatt állunk. Eszerint életünkből, mint nevelt emberek életéből ki volna zárva minden ocsmányság, tehát sem nem lopnánk, sem nem gyilkolnánk, sem apróbb, sem nagyobb szenvedelmek nem háborgatnák keblünket. E tétel álláspontjából kérdezzük, hogy ugyan ki adja meg a léleknek azt a menybéli tisztaságot, a szívnek azt a nemességet, hogy kerülve minden undokságot: egyedül az erkölcsi törvények alapján éljen. Feleletünk az, hogy legelsőben: a család. Itt fakadnak először az embernek érzései, itt tör utat elsőben akaratereje. Mindakettőre azért itt kell különösen vigyázni. Ügyelni kell, hogy a családi szentélyben a gyermeknek mennél tisztább, nemesebb érzései fakadjanak; és midőn ez a forrás már utat vesz magának, az ne térjen el iszapos debrőkbe, hanem kavicsos mederben tisztítsa mindég jobban magát. Tehát legelsőben is a család az a fontos tényező, mely a gyermekek erkölcsi érzékét felébreszteni, azt ápolni, annak tartósságot kölcsönözni legelső sorban is hivatva van. Ámde a családok ezt a kötelességet ritkán teljesitik, mivel sokszor tudatlanságból, vaksze- retetből és hiúságból, sokszor a társadalmi hibák és fonákságok hatása alatt gyermekeiknek csak fizikai követelményeit elégítik ki, az igaz, hogy ezt aztán túlságosan, ellenben lelki szükségleteiket nagyon is szegényesen hagyják tengődni. Hogy kronológiai rendben haladjunk, a második, de a családi neveléssel fontosságra nézve már távolról sem ekvivalens tényező : az iskola. Az iskola szintén nevel és a családi nevelésnek mintegy folytatásaként kell, hogy szerepeljen. De ezt a szerepet nincsen sem alkalma, sem módja olyan mértékben, mint az kívánatos lenne, betölteni, mégpedig azért nem, mivel a nevelés ha nem individuális, hanem összetes, szakasztott mása annak, mintha én a búzát, a dinnyét, a dohányt stb. egyenlő szisztéma mellett termeszteném. Valamint itten, hogy élvezhető, ép gyümölcsöt nyerjek, a különböző fajú növények sajátságait figyelembe kell vennem: úgy amott a nevelésnek a gyermekek természetéhez kell alkalmazkodnia, ami az iskolában a dolgok komplikált természeténél fogva, keresztül vihetetlen. Igenis az iskola nevel, de csak általánosságban és nem különösen. Megadja növendékeinek az általános irányt, mint megadja a természet a növényeknek a fejlődés feltételeit: a talajt, az esőt, a levegőt, a meleget és világosságot, de minden faj sajátságára kiterjeszkedni merőben lehetetlen. A társadalom a maga organizálatlan mivoltában is több befolyást gyakorol az emberre, mint az iskola, nem annyira erkölcsi elvek nyujbehurcolása amennyiben a jó levegő legnagyobb ellensége az összes bacillusoknak. Gondoskodjunk jó ivóvízről, jó kutakról, tiszta utcákról. Ragadós bajban szenvedő betegeinket, ha csak lehet, különítsük el az egészségesektől és tartsuk őket mindaddig elkülönítve, mig ezt az erre vonatkozó közegészségi szabályok kivánják, mert éppen ennek pontos be nem tartása következtében terjednek oly gyorsan a járványok. Ragadós, vagy fertőző betegségből felépült egyének mindig orvosi vizsgálatnak ve- tendők alá, mert igen sok esetben másodlagos bajok maradnak vissza, vagy fejlődnek ki utólag. Szokjuk meg azt, hogy a ragadós bajban sínylődő betegeket, dacára felcsigázott kíváncsiságunknak, ne látogassuk meg soha; mert eltekintve attól, hogy a betegnek csak ártunk avval, hogy levegőjét mi is fogyasztjuk, köny- nyen vihetjük a fertőzést tova, legfőképp pedig mondjunk le arról az elharapódzott rósz szokásról, hogy a beteget akár száján, akár más testrészén megcsókoljuk, — mert eltekintve attól, hogy a test beteg, tehát legtöbb esetben mo- satlan, tisztátalan a kiizzadott testnedvek folytán, a legtöbbször beláthatatlan következményeket vonhat maga után — és végezetül szokjuk meg azt, hogy ne csak addig tartsuk be a közegészség rendelte szabályokat, mig valamely járvány tart, mig azt a hatóság megköveteli, de ragaszkodjunk állandóan az egészségügyi rendtartáshoz, neveljük önönmagunkat egészséges irányban és ez többet fog használni minden törvénynél. DTzraeli egy alkalommal igy nyilatkozott: „Az én véleményem szerint a nép egészségi állapotának javítása az a társadalmi feladat, melynek mindent meg kell előznie és minden tásával, mint inkább példákban. Ámde nálunk a társadalom roppant deegenerálódott, a közszellem ijesztő módon hanyatlóban van. Külső kérge megtartotta ugyan még eredeti színét, de ez csak prüdéria, kendőző rizspor, mely csak arra való, hogy tévedésbe ejtse a naiv szemlélőt a rodhadt, bűnös erkölcsök felett és eltakarja arcát annak a társadalomnak, mely művészies képmutatásában vizet prédikál, de aztán annál több bort iszik. Elképzelhető, hogy a tapasztalatlan fiatal ember, ha belekerül ebbe a miazmás sártengerbe és ha vérmérséklete erősebb, mint nevelése: ő maga is belehemperedik ebbe a habarékba és a többiekkel együtt ő is űzni fogja az erkölcsi perverzitás szenvedelmeit. Különösen a nagyobb társadalmi tömörülések ellenségei a tiszta erkölcsöknek. Territoriális viszonyaik óriási méretei, népességük roppant sokasága az egyént mintegy felolvasztják magukba, ennélfogva a szemre nézve láthatatlanná teszik. Mely körülmények között az egyén, nem érezvén magában felelősséget morális tetteiért. az erkölcstelenség útvesztőjébe hamarabb betévelyedik, mint a társadalom kisebb telepein, ahol az egyeseknek minden lépését figyelemmel kisérik és azt számon kérik. Az újságoknak, mint a társadalom szócsöveinek, szintén óriási részük van a közerkölcsök hanyatlásában. Félre ne értessünk! Tisztelet a kivételeknek. Szemérmetlen, a közmorált kihívó hirdetéseik, melyek még a legfenségesebb asszociációt, a házasságot is, mint az állati bőrt lelketlenül piacra lökik, nem mondhatnám, hogy valami nagy er- kölcsnemesitő institúcióknak avatnák fel őket. Éhez járul, hogy némely lapnak szellemi része is hemzseg a sok hitványságtól, mely azt az elvet látszik inaugurálni, hogy az emberekből az erkölcsöt egészen ki kell ölni és az ocsmány léhaságnak, a morális lomposságnak kell oltárt emelni. Dicséretére legyen mondva hírlapirodalmunknak, hogy ebben a vétkes üzérkedésben csak egypár lap fényeskedik, a többi megtartja azt a köteles szolidságot, mely presztízsének leginkább megfelel. A mi nézetünk szerint tehát nem az iskolák felelősek erkölcseink elvadulásáért, hanem a többi nevelőtényezők, nevezetesen a családok, a társadalom és ennek gyermekei: a hírlapok, az utca, a boltkirakat, a korcsmák, kávéházak, egyszóval mindama helyek, ahol a társadalom véredényei elágaznak, ahol tehát élet van és ahol következésképen szenny, piszok, hulladék és szemétdomb keletkezik; elannyira, mikép bátran el lehet mondani, hogy ebben a veszedelmes társadalmi sodróban egyedül az iskola tartotta fel, a minthogy fel is kellett magát tartania a felszínen, nem tétovázik sem jobbra, sem balra, hanem komolyan fogva fel hivatását, halad az egyenes utón: tanít és nevel annyira és oly mértékben, amennyire és mértékben neki azt az alkalom és mód nyújtja. SzaToó Kálmán. Folytatás az I. mellékleten. párt államférfiainak és politikusainak figyelmét kiérdemli. Jó és egészséges lakások, tiszta ivóvíz, egészséges eledel, tiszta levegő azok a föltételek, melyek segítségével mi az emberiség jólétét előmozdíthatjuk. A hygiea kérdése felülmúl fontosságban minden más kérdést és a praktikus államférfiuk ezt el is ismerik. Nem lehet elég gyakran és eléggé erélyesen hangsúlyozni, hogy ha egy nemzet nagyságáról és jelentőségéről van szó, mindenekelőtt annak hygieai viszonyai tartandók szem előtt. Ha egy országban a nép- számlálás a lakosság apadását bizonyítja, sőt ha csak a férfi lakosság apadását bizonyítja is, akkor kétségtelen, hogy az illető nemzet történeti jelentőségét lassankint elveszti, sőt maga is elvész. Azért a legnagyobb nyomatékkai ismételnem kell, hogy a hygieai kérdések valamennyi kérdéseknél fontosabbak, melyek az állam érdekeit illetik. Meg kell gondolni, hogy Angolország nagysága első sorban lakosainak fizikai erejétől függ és minden, ami az egészségi állapotok javítása érdekében történik, alapja lesz a nemzet nagyságának és fényének“. Bizony — aranyigazság ez ! Valamint a katonaság is nemcsak azért van, hogy az ellenséget háború esetére megtámadja és legyőzze, hanem hogy béke idején azt távol tartsa: akképpen fegyverkezzünk mi is fel a közegészségügy követelte életszabályokkal. Akkor mi is nemcsak le fogjuk győzni a mi ellenségeinket, a fertőző betegségeket, hanem állandóan távol fogjuk határainktól tartani és hogy ez úgy legyen azt őszintén kívánom! Kende Miksa dr., járásorvos.
