Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
tendß vasútvonalhoz és egyenesen nélkülözhetetlen föltételnek tartja a Hegyalja rekonstruálásához, mert — úgymond — a szőlőtelepítések nagy befolyással lehetnek az építendő vasútvonal jelentőségére és jövedelmezőségére, viszont pedig könnyebben hozzáférhetővé és olcsóbbá tennék az e vidéken kellő mennyiségben be nem szerezhető anyagokat. Hát ez mind szép és igaz! Csakhogy mindeme dolgokat, ha jól emlékszem, hallottam én Pejácsevich János gróf úrtól nyolc évvel ennek előtte, amidőn a Szerencs—mád—hidas-németh—kassai rendes vá- gányu vasútvonal terve megvillant agyában és előmunkálataira a koncessziót megkapta. De a vasútépítés tervét az érdekeltség elejtette, mert anélkül, hogy a dolgokat behatóan megvizsgálta volna, részint élőitélettől, részint szükkeblüség- től vezéreltetve, visszarettent az 1.500,000 ftnyi költségelőirányzattól. Tudnunk kell azonban, hogy azért a pénzért, amelylyel az érdékeltség a törzsrészvények ellenében hozzájárul, vasutat épheni nem lehet, igy hát a finaszirozás szükségessége mutatkozik, azonkívül az elsőbbségi részvényeket is pénzzé kell tenni. Ugyde egy nem létező vasút értékpapírjaiért nem adnak semmit, hacsak azt nem veszik alapul, hogy a törzsrészvények el vannak helyezve. Mert úgyszólván csak emigyen biztosítható az elsőbbségi részvények elhelyezhetőségének lehetősége. Ha már most minden nyújtandó garancia meg volna, akkor még a legnagyobb akadályt kell útból gördíteni. Pénzintézetet kell fogni, amely hajlandónak mutatkozik egy-egy részvényre 50 forint kölcsönt nyújtani, avagy pedig egy-egy részvényt 62—63 forinton megvásárol. Világos tehát, hogy nem az engedélyezett összeg magas, hanem az a baj, hogy a pénzintézetek tapasztalatból tudják, hogy nem adhatnak egy elsőbbségi részvényre, illetőleg részvényért a fönt említett összegnél többet. Arra vonatkozólag pedig, mintha Mádot, Tállyát vasút dolgában mellőzték volna, hogy inkább Bodrog-Kereszturt, Liszka-Tolcsvát és a többi városokat vonhassák a vasúti hálózatba, legyen szabad a cikkelyiróját állítása téves voltáról meggyőznöm. Ha Szerencset, Ujhelylyel akarjuk összekötni, akkor nem mehetünk Tállyának, hanem a vonalmenti városokat kell állomásokul kiszemelni. Liszka-Tolcsva tehát fekvésének köszönheti, hogy bevonták a vasúti hálózatba. Hogy csupán a véletlen játszott közre, bizonyítja ama tény, hogy ha érdeklődtek volna a vasút iránt, az állomást közelebb hozhatták volna Liszka városához. Úgyszintén egy kis kanyarodással Tolcsva is kaphatott volna állomást. De minden esetre egy kis anyagi áldozat árán. Látnivaló tehát, hogy a Hegyalja mind ez ideig nem volt képes egy vasútvonalnak az őstermelésre, iparra és kereskedelemre egyaránt való mérhetetlen fontosságát átérezni. Csakis ennek a véghetetlen indolenciának tudandó be az a tény, hogy a Szerencs—mád—hidas—nein eth—kassai rendes vágányu vasútvonal ügyét, amely a Hegy alj a fel virágozásával elválaszthatatlanul össze van forrva, mind ezideig függőben tartották. De miért? Mert most, miután Pejácsevich János gróf nyolc évig fáradozott azon, hogy tervét, amely küldi és igy tehát ragály nincsen emberről emberre, mert ha úgy lenne, honnan kapta volna az első ember a ragadós betegséget? (Nehogy valaki megjegyzésemért, minta én istentagadó volnék, gyanúba vegyen, vagy követ dobjon rám, előre is megjegyzem, hogy én nem tagadom, dacára természettudományi felfogásomnak, isten nagy hatalmát, sőt azt is elösmerem, amit a példabeszéd tart, hogyha az úristen akarja, még a kapanyél is elsül puska helyett, de kivételesen az említettem téves felfogásra vonatkozólag ezt nem írom alá, hanem megkísérlem azt önöknek is bebizonyítani.) Ha bármely, még a legtisztábbnak vélt víznek is egy cseppjét vagy a legtisztább levegőnek egy gondolatnyi részét nagyitó alatt (olyan lencsekészüléket értek, mely a lehető legkissebb porrészt 5—800-szoros vagy 1600-szoros nagyításban mutatja) vizsgáljuk, akkorábban számtalan és számtalan, ezer és ezer, különböző alakú és nagyságú testecskéket, élő szervezetecskéket u. n. „mikroorganizmus“-okát láthatnunk, élő szervezetecskéket, mondom, mert ezeket közelebbről megfigyelve, ezek az életnek jeleit (mozgást, szaporodást) szemmelláthatóan nyilvánítják. Ezek között a sokféle szerves testecskék között kisebb- nagyobb számmal olyanok is vannak, melyek, ha alkalmas talajra találnak, annyira elszaporodnak, elhatalmasodnak, hogy a szomszéd szervezetecskéket felfogják, megsemmisítik és az igy lefoglalt területet (de nem úgy mint azt a görögök Krétával akarták tenni) úgy elárasztják, tulajdonképpen az ő agyában született meg, megvalósítsa, most — mondom — midőn nyolc éven keresztül fáradozott és vállalatába egy esomó pénzt fektetett, hogy a Hegyalján vasutat teremtsen, bontakozik ki a káoszból egy férfiú és beleszuggerálja a Hegyalja lakosságába, hogy a rendes vágányu vasút drága, mert a keskenyvágányu vasút olcsó és jó (?)*) Bocsánat, de az az úriember nem tartotta be a formát kellőképen. Értem azt, ha valaki hegyaljai ember lévén, önzetlenül, szükebb hazája iránt való szeretetből lendíteni akar a hosszan vajúdó vasút ügyén és bizalommal fordul az engedményeshez, atyai tanácsokkal látván őt el, hogy anyagi okokból csak keskenyvágányu vasút létesítésével foglalkozzék. Meg vagyok róla győződye, hogy Pejácsevich gróf a Hegyalja érdekét sokkal inkább szivén viseli, semhogy megalkudván a körülményekkel, pusztán a nyerészkedés) viszketegétől vezéreltetve a Hegyalját gubába bujtassa, azt hozván fel okul, hogy nincs pénz kabátra. De az az úriember, aki a Pejácsevich gróf eszméjét magáévá akarná tenni, az engedményest, a szakembert kiüti a nyeregből, hogy jómaga lovagolhasson, egy keskenyvágányu vasút engedményese akar lenni. Ugyan körvonalai a ködös távolból még nem bontakoztak ki, de tudom, hogy már él, lélekzik és híveket toboroz a keskenyvágányu vasút eszméjének támogatására. Hisz’ a cél egy. Azért eszközöl ki X. vagy Y. egy vasútvonalra előleges munkálati engedélyt, költ az előleges munkálatokra, a bejárásra és más célokra egy csomó pénzt, hogy a dicsőségből, amely egy vasútvonal tervének keresztülvitelével együtt jár, kivegye részét, másrészt pedig, hogy a befektetett tőkét kamatostól visszaszerezze. De övezze dicsőség a kezdeményezőt. Bízzuk meg a terv keresztülvitelével azt a férfiút, aki elejétől kezdve küzdött és fáradozott, hogy a Hegyalját rendes vágányu vasúttal boldogítsa.**) Sokkal szegényebb vidékek megbirnak egy rendes vágányu vasutat, mint a Hegyalja; és ha megvalósítjuk a keskenyvágányu vasút tervét, amely tán első pillanatra olcsóbbnak látszik, ballépésünket megbánjuk akkor, amidőn bajunkon csak óriási pénzáldozatok árán lehetne majd segíteni. De megnyugtat engem is az a tudat, hogy azok a férfiak, akiknek első sorban van a Hegyalja sorsa kezükbe letéve, a Hegyalja iránt való igaz szeretettől vezéreltetve, a közjó szolgálatába szegődnek és Pejácsevich János gróf tervét,***) azét a férfiúét, aki bizalmunkat Jminden tekintetben kiérdemelte, támogatásukkal diadalra juttatják. Neuvohner Jenő. *) Fölkérjük a t. iró urakat, hogy eszmecseréikben higgadt tárgyilagosságra törekedjenek. Szerk. **) Más útirány a Pejachevioh-í&le vasút és ismét más az, amelyet lapunk szóba hozott, melynek a nevét ma még az engedméayes után meg som nevezhetjük. Különben pedig, eltekintve a személyi ingerenciáktól, a fődolog a vasút, melyre a mi Hogyalja-monti községeinknek most már égető szükségük van. Szerk. • **) Azt hiszszük, hogy mélyreható módosítással. Szerk. Vármegyei ügyek. A közig, bizottság rendes havi ülését f. hó 9-én d. e. 9 órakor tartja. Kongrua-rendezés. Tovább folytatva a vármegyénk területén lévő róm. kát. egyházak évi tiszta jövedelmének összeírását tárgyazó esperesi munkálatok ösmertetését: közöljük azokat az összeírásokat, melyeket az alispán elnöklete alatt Ujhelyben működött bizottság a tovább menő tárgyalás alapjául változatlanul elfogadott. I. A szerencsi járásban. Az anyaegyház Alapittatott Alapította Évi tiszta jöved. it ! kr. Hátka Girincs Tállya T.-Szada Gesztely M.-Zombor 1855. 1737. XIV. száz. elején 1866. 1848. XIV. száz. elején Jóbaházy Dóri Ferenc Egri prépost Csicseri Orosz Mária 570 18 730 98 978 25 599 60 479 32 398 97 II. A tokaji járásban. E.-Bénye XIV. száz. elején — 470114 Tokaj — — 121977 Tolcsva 1436. Tolcsvay Pót. 785 64 Tarczal 1699.-r1456 93 E.-Horváti! 1773. Kincstár 827 43 O.-Liszka — Szepesi püsp. 689 62 III. Az újhelyi járásban. Barancs XIV. században Okolicsányi Ján. megújítja 1755. 627 61 Sz.-Ujfalu 1744. Splényi Gábor br 554 53 Imreg 1753. — 331 60 Lasztócz XIV.században Lasztóczy Guszt. 801 17 S.-Patak XII. században Királyi alapitv. 4297 21 Czéke — — 804 71 IV. A Bodrogközön. Lelesz 1142. körül — 1146 61 N.-Tárkány 1718. Sennyey Istv.11311 — N.-Kövesd 1703. újra alap. I 589 02 Battyán 1333. Tárkányi István 912 II 99 (Folyt, köv.) Útadók leszámolása. Főispánunk Öméltósága a számvevőségi ügymenet vizsgálását e napokban foganatosítván, kiváló figyelme tárgyává tette a törvényhatósági útadók nyilvántartásának ellenőrzését, egyszersmind ugyanakkor szükségesnek találta, hogy az utadóhátrá- lékok a tokaji és a szerencsi járások területén lévő körjegyzőségekben a helyszínén leszámoltassanak. Evégből és az útadók behajtása körül mulasztást elkövetett községi elöljáróságok költségére a leszámolás eszközlése céljából a főszámvevőt a szerencsi-, az I. alszámvevőt pedig a tokaji járásba fogja kiküldeni az alispán. A vasúti kedvezményes jegyek kiszolgáltatása iránt, mint az „U. K.“-ből olvassuk a kereskedelemügyi miniszter újabb rendeletet bocsátott ki, mely szerint az állami és törvény- hatósági tisztviselőkoek nem kell évről-évre folyamodniuk az 50 százalékos kedvezményű vasúti jegyekért, mert a jövő 1898-ik évtől kezdve öt évi használatra előkészített uj arcképes igazolványokat fognak életbe léptetni. Törvényhatósági útadó az elmúlt okt. hó folyamán begyült a t. vármegye közúti pénztárába tőkében: 18,825 ft 77 kr., késed, kamatban : 350 ft 26 kr. s igy összesen: 19,176 ft 03 kr., a mult évi októberi befizetéshez viszohogy azon kivülök semmi más élő szervezet nem képes megélni, annál kevésbbé szaporodni. Ezért azonban nem kell megijedni és lemondani minden evéstől és ivásról, mert ha eszünk és iszunkis ilyen szerves testecskéket tápanyagainkkal, abból mindjárt nem származik baj. Hiszen hangsúlyoztam, hogy ezek a szerves testecskék (melyek mindegyike egy-egy betegségnek okozója, alakja után vagy bacillusnak ha pálcaluku vagy kok- kusznak, ha gömbalaku, neveztetik) csak akkor fejlődnek, ha alkalmas talajra találnak. Fejlődésükre alkalmas pedig az a talaj, hol épp úgy mint a búza, vagy a hüvelyes vetemények, ha jól megművelt, kellő zsírral és sóval ellátott talajba jő ott nő és gyarapszik, ezek a szerves testecskék is ha oly helyre jönnek, hol ez életfentartásukhoz szükséges követelmények (mint nitrogén, bomlási termények stb.) megvannak fejlődnek és gyarapszanak, vagyis a mi fogalmunk szerint ott hol tisztátalan a talaj. Minthogy ezek a szervesa testecskék a világ teremtése óta mindég megvannak, tisztátlanság, szeny, pedig tudvalévő, hogy már az első emberek idejében is létezett: ezek a szerves testecskék azóta mindég lesték az ilyen rájok nézve alkalmas pillanatot a letelepedésre s illetve szaporodásra és ott hol erre az első alkalom kínálkozott, magoknak és ezzel az első ragadós bántalomnak fészkét vetették volt meg. így tehát be fogják látni, miszerint mindég megvolt és mindég meglehet az ok arra, hogy ragadós bajok keletkezhessenek s igy be fogják azt is látni, miszerint igenis nem indokolatlan a ragadós bajoktól való óvakodás és az az ellen való állandó küzdés. Azt fogják most már kérdezni, hogyan és milyen utón történhetik a fertőzés ? A felelet igen egyszerű, t. i. az, hogy sokféleképpen. De hogy ez a felelet nagyon rövidnek, vagy kitérőnek ne lássék, a következőket kell megjegyeznem: A ragadós betegségeket felosztjuk olyanokra melyek csak a levegő utján fertőznek u. n. miázmatikus bajok, pl. a malária vagy váltóláz, — 2) olyanokra, melyek csak érintkezés utján fertőznek, u. n. kontugiózus bajok, mint amilyenek az u. n. vérbetegsógek, — s végre 3-szor olyanokra, melyek úgy a levegő, mint az érintkezés utján fertőznek u. n. miazmatiko-kontu- giózus bajokra, mint a milyen pl. a himlő, vör* heny, kolera, tífusz stb. Hogy fertőző betegségek már a legrégibb korban is léteztek, azt a következő adatok bizonyítják. A Mózes könyvében leirt egyiptomi csapások nem egyebek, mint fertőző betegségek. A Trója ostrománál előfordult csapások, melyeket a görög Homérosz oly szivrehatóan ir le, szintén járvány. Xenophon leírja, hogy Xerxes táborában, Kr. e. az 5-ik században, vérhas uralkodott. Kr. e. 427 az athéni pestis, Kr. u. a 2-ik században a római hadseregben kis-ázsiai hadjáratában fellépett baj, epidémia, az 5-ik században az u. n. Justinian-féle pestis, 569-ben himlőjárvány, a 6-ik században a lepra, vagy Szt-Ignác tüze jár- Folytatás az I, mellékleten.
