Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA megjelenie: iMHisniDEZisr Sátoralja-Ujhely, 1857. október 17. 42. (1934.) Huszonnyolcadik évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények' a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyllttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Vasutat a Hegy aljának. Mád, október 12-én. Múlt hó 17-én főispánunk Öméltóságának, mint a Zemplénvármegyei gazdasági egyesület szőlészeti szakosztálya elnökének vezetése mellett rendezett szőlészeti tanulmányút alkalmával, a Mádon tartott értekezleten, nagyon érdekes és felette tanulságos eszmecsere fejlődött ki azokra a módozatokra nézve, melyek szőlőink újjá építésénél legcélirányosabbaknak tartatnak és a melyek az eddigi tapasztalatok szerint legbiztosabban sikerre vezetnek. A többek között Zichv Andor gróf is felszólalt. Nagy tetszéssel fogadott beszédében ráutalt arra, bogy a rekonstruálandó Hegyaljának egyik legvitálisabb érdekét az képezné és érdeke előmozditásának biztositékát abban találná, ha jelentékenyebb városai bevonatnának a vasúthálózatba és ezért felhívta az illetékes körök figyelmét a Szerencs Hidas-Németi között kiépíteni tervezett vasútra, •—- előre is kikérvén a vármegyei törvényhatóságnál annak idejében erre vonatkozólag érvényesítendő jóakaratu támogatását. Mindenesetre csak hálás köszönettel tartozunk Zichy Andor gróf Öméltóságának, hogy nem mulasztotta el ez alkalommal a mértékadó körök figyelmét eme nagyfontosságu ügyre ráterelni. Már volt alkalmam, a „Zemplén“ hasábjain is, kifejteni, mily nagy érdekeink fűződnek e vasút kiépítésének kérdéséhez. Feleslegesnek tartom ezúttal is annak kiemelését, amennyiben az bizonyításra nem szorul, mily óriási befolyással és előre kiszámíthatatlan jelentőséggel bir egy város haladására és minden irányban és tekintetben való fejlődésére, annak a vasúthálózatba való bevonása, — de különösen mostani viszonyaink mellett az reánk, Hegyalja-melléki- ekre, speciálisan pedig Mád és Tállyára nézve kettőzött fontossággal bir. A telepítés iránt táplált erősebb bizalom következtében most már az egész Hegyalján, de különösen Tállyán és Mádon (a rigolozó gép most is itt működik) megindult nagy kiterjedésű szőlőtelepítések a mig egyrészt csak jótékony befolyással lehetnek a kiépítendő vasút jelentőségére és jövedelmezőségére nézve, addig a vonalt kiépítése bizonyára csak hathatósan elősegítené a szőlők regenerálását is, amennyiTARGA. „Októbernek elsején be kell rukkolni!“... — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta: Kiár István. Olyan az ég, mintha ólomból volna. Nehéz, szürke felhők sűrű gomolygásban, lusta höm- pölygéssel vonulnak egyik tájékról a másikra. A Beszkideknek ide látszó havas ormai, össz- hangzatosan egészítve ki a mindent elborító szürkeséget, magasan emelkednek ki az őket körülvevő alacsonyabb hegyláncok felett és csak néha-néha burkolóznak sűrű ködfátyolukba, mely a meredek hegyoldalakon hol lejebb, hol feljebb hömpölyögve, majd a hegyláncokat, majd a hegycsúcsokat takarja el a szemlélő elől. A nedves északi szél zörögve] suhan át a kopaszodó fák sárguló lombjai között, kissebb- nagyobb buckákat épit a lehullott nyirkos levelekből és zörögve húzódik meg a letarolt tengeri- kórók között, melyeknek tőralaku széles levelei nagyokat bólintva hajlonganak a ködös levegőben. Süni csapatokban, kellemetlen károgással érkeznek a közelgő tél fecskéi, a varjak. Olykor, ha légutjok egy-egy madárijjesztőnek kitűzött ócska köcsögkalap felett vezet keresztül, ijjedten rebbennek szét és egy ideig irány nélkül kóvályogva, tömörülnek ismét egy csapatba. Az öre- gebbje kiterjesztett szárnyakkal, nagy körökben ben azok újjáépítéséhez feltétlenül szükséges és itten elégséges mennyiségben be nem szerezhető anyagok szállítását nemcsak megkönnyítené, de olcsóbbá is tenné. Vasút tekintetében Mád és Tállya a Hegyaljának mindég mostoha gyermekei voltak, mert mig Lnnék minden jelentékenyebb városa, igy: Tokaj, Tarczal, B.-Keresztur, O.-Liszka, Tolcsva, Sárospatak, Ujhely belevonatott annak hálózatába, — e két város mindig kimaradt abból mindannak dacára, hogy talán legjobb és legtöbb borai termettek és mindannak dacára, hogy — különösen a mi Mádot illeti, mely mindég is központját képezte a hegyaljai borkereskedésnek — legkiterjedtebb és legélénkebb üzleti összeköttetésben áll most is a külfölddel: Gácsország, Ausztria és Porosz Szilézia, Csehország, Morvaország, Németország és Oroszországgal stb. Ezt szem előtt tartva hiszem, hogy a tervezett vasút kiépítése nemcsak ekét város speciális érdeke, de hegyaljai érdekű. Ennek az állításomnak okát adom. Nem tartom ugyanis egymagában véve elégségesnek a szőlők újonnan való telepítését, hanem feltétlenül szükségesnek tartom és velem együtt valószínűleg mindenki, hogy a nagy fáradsággal és áldozatok árán produkált borainknak fogyasztó közönséget szerezzünk, vagyis helyesebben annak piacot keressünk és biztosítsunk. Mád kitérj edett kereskedésénél fogva a régi legjobb időkben sem fedezhette borszükségletét egyedül saját terméséből, hanem hiány- latát Tokaj, Tarczal, B.-Keresztur, E.-Bénye, Tolcsva, sőt Ujhelyen is termett és összevásárolt borokkal pótolva. Mi természetesebb tehát, hogy a mi emberi kiszámítást illeti, Mádon a vasút kiépítésével remélhetően a forgalomnak egyáltalában és a borkereskedésnek pedig különösen nagyobb lendülete mellett a kereskedők még csak fokozottabb mértékben lesznek utalva a többi hegyaljai városok boraira, már pedig az csakis érdekét képezheti termelőinknek, ha mentői nagyobb kelendőségnek és ebből kifolyólag nagyobb keresletnek örvendenek a hegyaljai borok. A jelzett vasút ügye már rég óta vajúdik. 6—8 évvel ezelőtt Pejasevich János gróf nyert a Szerencs és Hidas-Németi között kiépítendő vasút előmunkálatára engedményt. E tervbe sem volt Mád fölvéve és igy annak megvalósulása esetén egyáltalában nem, vagy csak nagy áldoröpködve, igyekszik leszállani az újonnan vetett szántóföldekre, a fiatalabbja pedig, erős szárnycsapásokkal szelve a ködös levegőt, siet a közeli csirittyásba, melynek egyetlen erős növésű fáján ütve fel tanyájukat, éktelen lármát csapnak egy galyon kínálkozó nyugvóhelynek birtokbavétele felett. Lassanként valami süni nehéz párázat kezd alászállani. Először olyan finom, aprószemü eső alakjában, mintha szitán eresztették volna át a nyári záport. Aztán egy sürü fojtó szemfedő borul az egész tájra, mely üreg estére változtatja át a kora délelőttöt és csúszós, nyirkos réteggel vonja be a pályaudvart keresztül-kasul szelő sínpárokat. A pályaudvar túlsó oldalán sürü egymásutánban érkeznek, csengős lovakkal, zörgős, bérfás szekereken a szomszéd falusiak. A lovak hasig sárosak. Orrlukaiból vastag sugárban fáradtan fújják a meleg párázatot. Látszik, hogy nem kímélte a gazdájuk. Felrozmaringozott, katonasapkás legények szállanak le a szekerekről és nagyokat kurjongatva válogatják a kasfarban útközben összegyűlt szeredások közül mindegyik a magáét. A falubéliek gyalog érkeznek. Az egyik taktusra pofozva fel rámás csizmájának kemény szárát, aprózva rakja ki a duhaj katona-nóta ütemét. A másik, kezével a feje fölött tapsolva, táncol az ut egyik széléről a másikra. Olykor, ha a szeme ráakad a kísérők között haladó szeretője zokogó alakjára, nagyokat rikkant hogy: „So-se rijj Julcsa, hej de mert vissza segít zatok árán juthatott volna állomáshoz. Vagy két évvel ezelőtt Kende Mihály országos képviselő nyert előmunkálati engedményt egy M.-Zom- bortól Mád érintésével — Forró-Encsig, mint végállomásig kiépítendő vasútra. A megvalósulás stádiomába eddigelé egy terv sem lépett. Zichy Jakab gróf a gönczi kerület országos képviselőjének kezdésére, tavaly késő őszszel Abaujvármegye főispánja a Pejavich- féle tervezet beható tárgyalása végett egy nagy értekezletet hivott össze Abauj-Szántóra. Ez értekezletből az egyes, érdekelt községek jelenvolt képviselőinek sorából megválasztott bizottság küldetett ki avval a megbízatással, hogy a Pejasevich részéről előterjesztett 1.650.000 írtra rugó költségelőirányzatot és a megfelelő tervezetet is vizsgálná át. Ez a bizottság a tárgyalások és a további fejlemények során mindinkább belátására jutott annak, hogy e vasút kiépítése kivihetetlen, főleg azért, mert, a mi már előre is tudható volt, a hegyaljai és a vasút mentén még ezeken kívül érinteni akart városok sokkal szegényebbek, mintsem az 1.650.000 ftnak, mint az építéshez szükséges tőkének 35%-nyi törzsrészvényét jegyezhessék. Már most azon kezdettek tanakodni, nem volna-e a kitűzött cél más módon is elérhető, nem 1 ehetne-e azt kevesebb pénzzel is realizálni ? Fel vette tett a keskeny vágányu vasút eszméje és miután az annak tanulmányozása céljából kiküldött egynéhány tagból álló újabb bizottság a közvetetlenül szerzett tapasztalatok alapján meggyőződött annak előnyös oldalairól (tetemesen olcsóbb a rendes vágányunál és e mellett teljesen kielégítheti igényeinket, a terepviszonyokhoz is köunyebben alkalmaztatható) most annak létesítésén és megvalósításán fáradozik. Ennek kivihetésére mindenesetre sokkal nagyobb a valószínűség már azért is, mert aránytalanul kevesebb pénzre van szükség, mint a rendes vágányu vasútnál, de meg nem is kételkedünk, hogy a hegyaljai városok saját jól felfogott érdekükben tőlük csak kitelhető éldozatok árán és mindent el fognak követni, hogy ez életrevaló és következményeiben nagy jelentőségű eszmét testté ölteni segítsék. De reményünk e vasút kiépítése iránt már azért is fokozódik, mert e mozgalom élén Zichy Andor gróf ő méltósága áll, kiben ezen fontos ügy lelkes apostolát találta; ki lankadhatatlan, fáradsáéngemet a jóságos ég“ — aztán megint tovább táncol. A többi összeölelkőzve szépen, egysorban halad. Egyik vigasztalja a másikat, ha pedig elhallgat a zene rákezdenek arra a szomorúra hogy: Verd meg Isten a gőzösnek kerek ót, Mert elvitte a legények legszebbjét. . . A falu apraja-nagyja ott kiséri őket hátul és akár van rá ok, akár nincs, hangos zokogással siratják a távozókat csupán azért, mert az úgy illik és már azt úgy szokták, hogy aki katonának megy, azt az egész falu az állomásig kisirassa. Az állomás tágas udvarán, sznmben a felvételi épülettel, beállanak. A cigányok meghúzódnak a fatartó deszkafala mellett. A falubeliek egy kört képeznek, a bevonulok pedig rákezdik a táncot, az utolsó táncot, a szünetnél külit, amely tart egész addig, mig a vonat be nem fütyül az állomásra, sőt tovább, egész addig, mig csak a kocsi ajtaja be nem zárul a hátuk mögött. Egyenkint perdülnek ki a kör közepére. Eleinte egyedül járják. Lassan, aprózva, kényesen, hogy mennél takarosabban járjon a láb és mennél szebben pengjen a sarkantyú. Majd nekihevülve egymásután kérik elő a nézők között siránkozó választottjaikat, aztán táncolnak testestől, lelkestől, szünet nélkül. A cigány már tudja jól a szokást. Nem hagyja félbe egy percre sem, ha vége a nótának újat kezd, ha annak is vége, akkor kezdi megint élőről, ha elfárad állani, lekuporodik a földre, ha elszakad egy húr K“ A Zemplén mai száma nyolc óidul. *^|
