Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

II. Melléklet a „Zemplén“ 41. számához. kegyelettel ünnepelték meg nemcsak a székes fővárosban, de a vidéken is több városban a a régi bajtársak és a közönség. A kis megyeri emlékszobor leleplezé­sének ünnepét f. hó 17-ére tűzte ki a szobor­felavató bizottság. Az emlékszobor minket, zem­plénieket, is közelről érdekel, mert a kis- megyeri sikságon, az 1809. jun 14-én vívott úgynevezett győri csatában esett el Barkóczy Antal báró, a zempléni felkelt nemességnek „százados ka­pitánya“, ki „a magyar hősök sorát nevelte“ több bajtársával együtt. Uj titkos tanácsosok. Őfelsége a király Pallavicini Ede őrgrófnak és Láng Lajosnak, a magyar képviselőház alelnökének, a titkos taná­csosi méltóságot adományozta. Veszprém vármegye közönsége mono­gráfiájának ihegirására 12 ezer forintot szava­zott meg. Az 1898-ban kiállittandó újoncok száma a magyar korona országaira 5G,589 főnyi, ebből 12,500 egyén a honvédség részére szükséges. Különfélék. — Legfelsőbb adomány. Őfelsége a ki­rály kabinetirodája utján és főispánunk előter­jesztésére Sztolarik István krasznibródi nyug. gk. tanítónak 15 ftnyi, özv. Vajda Jánosné szül. Paliznó Ilona czéki lakosnak szintén 15 ftnyi kegyes adományt küldött. | Október G-ika! | Legyen örökre ál­dott dicső emlékük — a 13 aradi vértanúnak: Poltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagv-Sándor József, Leinin- gen- Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, Damjanich János hős tábornokoknak, kiket bitó­fán, — és Kiss Ernő, Schweidel József, Des- sewffy Arisztid és Lázár Vilmos tábornokok­nak, a nemzeti héroszoknak, kiket 1849. okt. 6-án golyóval végeztetett ki a durva önkény. Dicső emlékük él sziveinkben, örökké él a nem­zet történelmében. „A történelem — úgymond egykorú gyászos jelentésük a 13 vértanúnak — megörökité a magyar és az összes népek sza­badságáért kimúlt nagyhősök emlékét. Leikeik istenhez szálltak, dicső szelleműk le fog harma- tozni az unokák unokáira, szent ihlettel töltvén be őket, hogy szükség idején ők is épp úgy lelkesüljenek és karjaikat ép oly hősiesen emel­jék föl a haza és a népek szabadságáért, mint egykor a magyar sereg kivégzett hős vezérei. — Legyen örökre áldott dicső emlékük!“ Az új­helyi piaristák templomában e hó 6-án reggel, az 1849-iki gyászos emlékezetű nap évfordulóján, gyászistentiszteletet tartottak, melyen résztvett a tanárkar és a főgimnáziom ifjúsága. Ezt meg­előzően a nemzeti tradíciókat mindig híven ápoló hazafias rend tanárai megismertették az ifjúság­gal a szabadságharc eme leggyászosabb momen­tumát, melynek szomorú emlékezete minden ma­gyar szivébe kitörölhetetlenül van beírva. A misét Kovács Endre k. r. tanár mondotta. — Kinevezés. A kassai kir. Ítélőtábla el­nöke Matterny Gyula végzett joghallgatót, Mat- terny József polgártársunknak egyik derék fiát, a s.-a-.újhelyi kir törvényszékhez díjas joggya­korlóvá nevezte ki. Gratulálunk! — Esküvő. Farkas Erzsiké kisaszonynak, Farkas Dezső ny. árvaszéki ülnök kedves és szeretetreméltó leányának, tegnap d. u. esküdött örök hűséget Ujhelyben Fekete Árpád egri törvényszéki aljegyző. — A boldog ifjú párnak gratulálunk! — A magyar csemegeszőlő diadala. Mathiász János hires csemegeszőlő fajtáival ismét dicsőséget szerzett szőlészetünknek a ham­burgi kiállításon, hol a nyugat európai és ame­rikai hires szőlőtermelő államokkal szemben elnyerte a 400 márka értékű állami nagy arany­érmet, a „grand prix“-t. Miután 1894-ben már Szt. Pétervárott is az összes európai bortermelő államokkal szemben versenyezve elnyerte a leg­magasabb kitüntetést, vagyis az állami nagy aranyérmet: ezzel bebizonyította, hogy cse­megeszőlőnk Európában ma páratlanul áll. E győzelemhez gratulálunk Mathiász János igen tisztelt barátunknak, de magunknak is! — A tiszáninneni ref. egyházkerület okt. 5—6 napjain Sárospatakon tartotta meg őszi rendes közgyűlését Kun Bertalan püspök és Vay Béla br. főgondnok kettős elnöklete alatt. Ä gyűlésen egyházi és világi képviselők nagy számmal voltak jelen. Az egyes hivatal­nokokra adott szavazatok felbontatván, kitűnt, hogy egyházkerületi világi tanácsbiróvá meg­választatott: Dókus Gyula, világi főjegyzővé Szalai László kassai ügyvédő, vil. aljegyzővé Finkei Ferenc jogtanár. A gyűlés folyamán a főiskolai igazgató-tanács tagjaivá, a megürese­dett 2 helyre megválasztatott: Vadászj Pál esperes és Csorna József vil. tanácsbiró. Ä gyű­lés sok fontos, egyházi és iskolai érdekű tár­gyat elintézett. , rl. —• Szüreti mulatság. A s.-a.-ujhelyi ipa­rosok önk. körének f. hó 2-án rendezett „szüreti mulatsága“ úgy anyagi, mint erkölcsi tekintet­ben fényesen sikerült és nagy közönség jelenlé­tében zajlott le. — A színház erre az alkalomra kiváló ízléssel volt feldíszítve ; úgyhogy még az is, aki már a múltban szemtanúja volt egy-egy ilyen szüreti mulatságnak, meg volt lepődve, amint a színházba belépett és látta a szebbnél- szebb szőlőfürtök, no meg a szép „pásztorleányok“ mosolygását, s azt hihette, hogy valami kis para­dicsomba lép. Hát még az, aki ilyet nem látott, az volt csak meglepődve, különösen mikor már a közönség is együtt volt és bevonultak a szebbnél- szebb, csinosabbnál-csinosabb „pásztor-leányok“ párjaikkal, a szintén nagyon jól festett „pásztor- fiúk“-kal, az egyesület eltiljáróival, illetve többi szereplőivel élükön: minden szem feléjük fordult. Igazán nem tudtam köztük különbséget tenni. Egyik olyan csinos volt, mint a másik; égjük úgy ügyeskedett, mint a másik (mert hát kit is ne ingerelt volna, hogy szőlőt lopjon, mikor csak úgy kináltatta magát és oly szép lányok csípték el a tolvajt.) Bizony kevés volt ott, akit el ne csíptek volna. A „falu 2 pennája“ alig győzte írni a sok delikvensnek a nevét. Közbe-közbe csár­dást és körtáncokat jártak és mikor már a szőlő csak itt-ott volt látható, a rendezőség „szabad lopást“ engedett. Éjféltájban bevonultunk a Friss étkező-termébe, ahol alig tudtunk helyet kapni. Olyan szép nagy társaság volt ott együtt és min­denki oly vidám volt, hogy az ember úgy érezte magát, mintha egy nagy családban lett volna. Ja­vában kezdtük élvezni a mamák jóvoltából asztalra került pompás pecsenyéket és süteményeket (igazán az ember azt se tudta, hogy melyikből egyék és hol, mert itt is, ott is kínálták a ked­ves mamák, a kedves fiatal asszonyok és szép leányok), másik része a társaságnak a Friss ki­tűnő konyháját és jó borocskáját dicsérte, mikor a nagy családból felemelkedett az egyesületnek érdemes alelnöke, Werner Miksa, és igen talpra­esett pár szóban éltette névestéjét megelőzőleg a legelső magyar embert: a királyt! Szűnni nem akaró éljenzés és taps támadt erre; természetesen a közönség állva hallgatta meg a beszédet. Szó­nokot számosán üdvözölték; mert bizony meg voltunk lepődve, mikor ilyen nem várt és alka­lomszerű és mindnjmjunk leghőbb érzelmeit tol­mácsoló beszédet mondott. — Mulattunk volna még bent tovább is, de Dandás Aladár fülbe­mászó zenéje szólított be a táncterembe. Az első négyest 46 pár táncolta. A rendezőségnek min­den egyes tagja példásan töltötte be hivatását. A közönség pompásan mulatott virradtig és akik ott voltak, nem is,fogják elfelejteni egyhamar ezt a mulatságot. Én sem! T. — Lelkészi beigtatás. Girincsről Írják lapunknak: Folyó évi szeptember 28-án szép ünneplés volt Girincs községben: ft. Hanko Gyula rk. lelkész beerősitése lelkészi hivatalába. A beigtatás szertartásos formája a templomban kezdődött, midőn a püspök megbízottja, a kerületi esperes, átnyújtotta ünnepeltünknek a lelkészi hatalom jelvényeit, az evangéliomos könyvet és a templom kulcsait. Majd az ünnepelt ifjú lel­kész saját híveihez intézett alkalmi beszédében emelkedett lélekkel, mindenkit megnyerő mó­don szólott arról, hogy ő híveitől békét, szere­tet, hitbuzgóságot és engedelmességet kíván. — Mise után gazdagon terített asztal várta a kör­nyékről szép számmal összesereglett lelkészi és vüági férfiakból álló baráti kört. Megkezdődtek a pohárköszöntések: Az ünneplő ifjú lelkész Bubics Zsigmond dr. püspök őnagyméltóságáért, majd az egyház pátrónusáért eme1 ve poharat, mondott tudományos szép készültséggel üdvözlő­beszédet. Utána mindjárt a község ékesszóló jegyzője, Marikovszky Bertalan a községi elöl­járóság és a nép nevében üdvözölte a szeretve tisztelt lelkészt. Ott láttuk, barátsággal és sze­retettel körülvéve, az érdemekben megőszült két református lelkészt is, kik mindketten gaz­dag tartalmú pohárköszöntőkkel üdvözölték a köztiszteletreméltó Hankó Gyula rk. lelkészt. — Szép volt látni az ünnepi gyülekezetét, mely felekezeti külömbség nélkül a béke és a szeretet olajágával fűzte össze a társaság tagjait, r. 1. — Időjárás. Szerencsről Írják : Már hat nap óta folyton orkánszerü szél dúl városunk és környéke fölött,*) annyira, hogy fákat szakit'ki tövestül, kerítéseket tép le. Az időjárás pedig oly hidegre változott, hogy az utcán, csak téli­kabátban járhat az ember, a szobában pedig mindenki örömmel karolja át a meleget árasztó kályhát. Váljon mi lesz a szegény népből, ki a drága élelmi szer mellett már most fűteni kény­telen?! r. 1. — A szüret bizony-bizony vékony lesz az idén. Tokajból Írják nekünk: A permetezetlen szőlő be nem érett, a jó munkában levőt is *) Épp igy nálunk is. Szerk. megdézsmálta a jég, a peronoszpora. A kedve­zőtlen idő korai szüretre kényszeríti a gazdákat. Ez az oka talán, hogy nincs az idén se „bő szüret, se jó kupec.“ A vörheny ragadós betegség Ujhelyben már járvánjrszerüen uralkodik s még mindig nem szűnik, mert az elmúlt héten is több megbete­gedés esete fordult elő. — A sárospataki zef. főiskolában a nö­vendékek száma az 1897/98-ik iskolai évben a következő : I. osztály: A. osztály: 55, B. osz­tály: 55, II. osztály: 73, III. osztály: 70, IV. osztály: 70, V. osztály: 65, VI. osztály: 55, VII. osztály: 40, VIII. osztály: 35, összesen518. Az első parallel-osztályt most nyitotta meg elő­ször az intézet elöljárósága, egyelőre ideiglenes tanerővel s mint látszik, bőven megtelt növen­dékekkel ; jövőre azonban rendszeriteni fogják s fokozatosan a többi osztályokban is megnyit­ják az egyközü tanfolyamot. így a sárospataki ref. főgimnáziom pár év alatt a vidék legnépe­sebb tanintézetei közé fog emelkedni. — Az akadémiai hallgatók létszáma: teológus 44,jog­hallgató 65. — Az elmúlt nyár áldásairól Írják ne­künk a Sajó-Tisza közéről a következő értesí­tést: Az őszi termények búza, rozs, llOODöles holdanként 5—6, az árpa 4, a kukoricza 6—8 magot, a bab, krumpli, tök, répa középtermést adott; széna, sarju bőséggel és jóminöségü ter­mett. A legelő egész nyáron át kitűnő; a la- pályos rétföldeken termelni szándékolt bükkönyt- és zab terményeket a nyári árvizek teljesen megsemmisítették. r. 1. ■— Lopás. Pandi Ferencné napszámos asz- szony Bereczki-utcai lakásából, az elmúlt héten, amikor csak négy éves kis lánya volt otthon, egy asszony minden ruhaneműt összeszedve el­tűnt. Ámde nem sokáig élvezhette bűnös tetté­nek gyümölcsét, mert egy rendőr másnap dél­előtt a tolvajt özv. Rajtek Györgyné, szül. Andriczó Anna ungvári illetőségű csavargónő személyében a vasúti gyártelep környékén el­fogta. Átadták a bíróságnak. — Hulla-csonkitó. Borzalmas eset történt a minap Tolcsván. Egy odavaló paraszt ember elhalt felesége hulláján beretvájával undok cson­kítást vitt véghez. Szörnyű tette azonban nap­fényre jővén, a csendőrség a bestiát följelentette. — Kongresszusi képviselő. A homonnai görög szertartásu katolikus választókerületben Ruby József esperesi nyug. gimnáziomi tanárt választották meg 1964 szavazattal kongresz- szusi képviselőnek Szmoligovics Szilárd ügy­védő 729, Homicskó Pál ügyvédő 102 és Kova- liczky Élek dr. 17 szavazatával szemben. A választókerület a homonnai, hosztoviczai, me- zőlaborczi, sztropkai, lomnai és a varannai espe­resi kerületekhez tartozó parókiákból állott, r. 1. — Véres búcsú. Október hó 3-án a róm. kát. hívők búcsúra jöttek össze a lasztóezi temp­lomba. A szilvás-ujfalusi lelkész éppen csak hogy megkezdte a nap jelentőségét hirdető egyházi beszédet, valaki a hívők közül elkiáltja : tűz van ! Lett erre tolongás, ember ember hátán jött ki a templomból. A nép a csendőröket kezdte fi­gyelni, a kik, hogy tekintélyüknek nagyobb súlyt tulajdonítsanak, szuronyt szegezve iparkodtak rendre utasítani egy obsitos katonát, aki ellen­szegüléséért talán életével lakói. A véres dráma igy történt: Négy cigány testvér lakik a falu­ban. Egyik közülök október elején jött vissza a katonaságtól, onnan hozott sapkában testvérei­vel együtt az ájtatos hívőkkel ő is az Istenhá­zába igyekezett. A csendőrök éber szeme, a kik a templomajtóval szemben lévő mézeskalá- csos sátor alatt őrködtek a rend felett, észre vette a cigánybaka fején a katonasapkát és kérdőre vonták, hogy mer katonai jelvénynyel ellátott sipkát viselni? A szegény cigány ex-katona hasztalanul hivatkozott arra, hogy ő csak most került ki a katonaságból s egy pár nap múlva megint vissza szándékozik menni ezredéhez, mert ő ezreddobos és tizedesi rangban tovább fogja szolgálni a hazát. Hiába hivatkozott arra is, hogy tudja a törvényt, ő neki 14 napig sza­bad viselni a katonasapkát, mindez igazolások dacára a csendőrök szuronyt szegezve a véd­telen katonára vetették magukat s nagy teke­tóriával bekísérni iparkodtak. — Az obsitos baka, hogy reá szuronyt szegeztek, ijedtében megragadta a csendőr szuronyát, de szerencsét­lenségére, mert abban a pillanatban a másik csen­dőr oldalába döfte szuronyát. Halálsápadtan vánszorgott tovább a katona, utána a sok nép, nem törődve az istentisztelettel, mindenki csak a csendőrökre szegezte tekintetét. A csendőrök most a népre forditotották figyelmüket, felszó­lítván, hogy oszoljanak szét, mert különben lőni fognak. Ez hatott, a nép szép csendben elvonult. A három cigány jajveszékelve fogta körül halállal vívódó negyedik testvérüket, a kit a községházához szállítottak. A vizsgálat lesz hi­vatva kideríteni, ki a bűnös. A közhangulat a

Next

/
Oldalképek
Tartalom