Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

zadnak, a főispán Öméltósága, a vármegye és város tiszteletére rendezett diszmenetét végig nézte.

A pompásan sikerült diszménet után az ünnep véget ért.

(A két napi kifogástalan rend fentartásáért Schmid Lajos v. rendőrtanácsos megérdemli dicséretünket, — a mivel t. barátunknak, úgyszintén a rendőrség minden egyes tagjának elismerésünkkel, a közönség nevében is, szivesen adózunk. Szerk.)

*

A vármegye szivével, Sátoralja-Ujhelylyel együtt érezve, őszinte és igaz lelkesedéssel ünnepeltek a járások is. Az egyes községekből érkezett jelentések a következők :

Sárospatak ünnepe. A királyi kegy nagyszerű megnyilatkozása Sárospatakon is, Írja levelezőnk, örömre és hálaadásra lángolta a sziveket. Már vasárnap (okt. 3.) az egész város fel volt lobogózva; este a lakosság kivilágította a várost s

7 órakor a városi elüljáróság zeneszóval járta be a város főbb utcáit. Hétfőn (okt. 4.) reggel

8 órakor a főiskola tanárkara és ifjúsága hálaadó istentiszteletre vonult a városi templomba, hol Bálint Dezső ref. lelkész fejezte ki az ünneplők forró érzelmeit s fohászkodott a király életének megtartásáért. Innen a főiskolai ima- terembe vonult az ünneplő közönség; itt az ifj. énekkar a Himnuszszal nyitotta meg az ünneplést, majd a közigazgató üdvözlőszavai után Rácz Lajos tanár felolvasta a király szept. 25-iki leiratát s ezután Badácsi György közigazgató ismertette hosszabb előadásban a leirat tartalmát, méltatta annak jelentőségét, jellemezte az ércszoborral megörökítendő 10 férfiút. Magvas előadása, lelkes szavai az egész gyülekezetei magukkal ragadták s mindenki egy szivvel- lélekkel kiáltá: „Éljen a király ! Üdv nevére, áldás életére!'1 Befejezésül az egész közönség együtt énekelte el a Szózat négy versét. Lehetetlen, hogy e magasztos ünnepség eltévesztette volna szivemelő hatását az ifjúságra ! — Délután az állami tanitóképzőintézet rendezett iskolai ünnepséget.

*

Szerencsről Írják levelezőink: „Éljen a királyi“ ez az örömmel teli, lelkesült szózat járta be drága hazánkat Kárpátoktól Adriáig. A nagy, igaz örömből Szerencs város is ki akarta venni a maga részét. Folyó hó 3-án királyunk őfelsége nevenapjának előestéjén lobogódiszt öltött és fényárban úszott. A lakosok házaikat fellobogózták s díszesen kivilágították. Este 7 órakor impozáns lampionos menet járta be a város utcáit, éltetve a királyt. Másnap f. hó 4-én az összes felekezeti templomokban istentiszteletet tartottak, melyen az összes hivatalok, testületek, nevezetesen a főszolgabiróság, kir. járásbíróság, kir. adóhivatal, községi elüljáróság, csendőrség, továbbá a magánintézetek is testületileg megjelentek. Mindnyájunk szivéből tört föl fohászunk a minden- ség urához.

Nemzetek atyja lm hozzád kiált A népnek ajka:

Tartsd meg a királyt 1 *

Igaz, hogy kék égről a villám le nem csap,

Ha be van borulva, akkor villámlik csak ;

De az is igaz, hogy a legtöbb bubánat Életünk egére váratlanul támad.

Ma még vig a kedvünk, ma még szép az élet; Holnap az örömünk tán már semmivé lett.

Még ma a jövendőt rószaszinben látjuk:

És holnap talán már a halált kívánjuk.

Antalnak erős volt hite és bizalma Egy boldog jövőnek csöndes nyugodalma,

Szép szőke feleség, vig családi élet Lebegett előtte, ha feküdt, ha ébredt,

És mig építette jövő boldogságát,

Sándor célul tűzte annak lerontását Csábitá Jolánkát mózes-mázos szókkal,

Eleinte szókkal, később pedig csókkal.

Fia volt Sándor a Béri testvérének S elrontották a sok Pesten töltött évek, Monoklival járt és haja cifrán fésült;

Vagyonos volt s Pestre épp ügyvédnek készült.

De bár léha volt is: a szép szőke lányka, Elfásuló szivét felgyújtotta lángra.

Tapasztalt hóditó volt és felfogadta,

Hogy Antaltól Jolán szivét elragadja

Ilju volt Jolánka és tapasztalatlan,

Hajlott a szép szóra szinte akaratlan,

Szebben hangzott néki, amit Sándor mondott,

Ó nem megy Antalhoz osztani a gondot 1

Sándornak Pesten lesz ügyvédirodája,

Fogatot is tart majd s lesz kilenc szobája, Hogyha hozzá menne, de jó dolga lenne 1 Öltözne, sétálna, egyebet se tenne.

Mig ha Antalhoz megy falusi papnónak,

Az életnek buját s gondját ismerné csak. Fáradna, dolgozna reggeltől napestig,

A tyúkokkal kel majd s a tyúkokkal fekszik.

Mig ha Pestre menne nagyságos asszonynak, Örömök közt telne mindenik múló nap. Estélyre, színházba mindennap mehetne $S az ágyból fel csak 10 órakor kelne.

Mádon f. hó 4 -én őfelsége, a király ne- venapján a házak fellobogóztattak s mindhárom felekezeti templomban hálaadó istentisztelet volt.

rl.

*

Mező-Zomborról jelentik nekünk : Őfelsége a király névnapját a templomokban isten- tisztelettel ünnepelte meg a község lakossága, élén az elülj árósággal.

*

Tokajban és a tokaji járásban nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a király nevenapját. Úgy a járás székhelye, mint a többi hegyaljai városok és községek folyó hó 3-án lobogódiszt öltöttek, este a lakosok házaikat kivilágították. Tokajban a fényes kivilágításon kívül a tokaji hegy legmagasabb ormán óriási máglya örömtüze lobogott, mely a messze környéknek hirdette Tokaj örömét. Azonkívül fáklyás, lampionos felvonulás volt zeneszó mellett a város piacterére, hol díszes emelvényről Horváth János ref. lelkész és Engel Jakab dr. ügyvédő lelkes szónoklatokkal fejezték ki a polgárság háláját őfelsége a király iránt. Ugyanakkor a király nemzeti nagy ajándékát hirdető királyi levél is felolvastatott és alkalmi szavalatok, hazafias dalok hangzottak el. — Másnap a király neve- napján a város valamennyi felekezeti templomában hálaadó istentiszteletek tartattak, melyen a járás főszolgabirája, Füzesséry Ödön vezetése mellett, megállapított sorrend szerint, a hivatalok, testületek, minden rendű és rangú polgárság és az iskolás gyermekek is részt vettek, r. 1.

*

Oálszécsrol jelentik a „Zemplénének: A szeptember 25-iki kir. kézirat okozta országos örömben Gálszécs város közönsége is osztozván, örömének akként adott kifejezést, hogy a községi képv. testülettől megállapított programhoz liiven a lakóházakat már október 3-án jókor reggel fellobogóztatta úgy, hogy némely házon 3—5 zászló is lengett s különösen a főutca úgy festett, mint egy zászlóerdő. Ugyanaz nap este 6 órakor díszes kivilágítás s Va 7-kor a tüzoltó-egyesület közreműködése mellett fáklyásmenet volt, melyben sok száz főnyi ember vett részt éltetve a magyar királyt és a hazát. Midőn pedig a fáklyásmenet a kaszinó épület előtt megállapodott, a kaszinó erkélyén megjelent ft. Ihnatkó Emil helybeli gk. lelkész és a tőle megszokott szónoki hévvel gyönyörű, hazafias s tartalmas beszédet mondott, magyarázván az ünnepség okát, jelentőségét s a királyi tett politikai nagy jelentőségét, egyúttal pedig haza- fiságra, a király, haza és az egyház iránt való hűségre is buzdítván hallgatóit. Az éljenzésektől gyakran megszakított beszéd végeztével a zenekar rázendítette a „Szózat“-ot s ezzel a fáklyásmenet véget . ért. — Ezután 8 órakor a vendéglő nagytermében 72 teritékü banket volt. Az első pohárköszöntőt, melyet állva hallgattunk meg, a város főbírája, Spillenberg József mondotta a királyra és királynéra, majd — Elek Imre dr. köz- és váltó ügyvédő és Polyánszky Gyula technai gk. lelkész emeltek poharat, éltetve a legjobb királyt, a királynét és a hazát. A lelkesen elmondott, magas röptű s az alkalomhoz méltó beszédeket mindenkor szűnni nem akaró

Mindezt a sok szépet neki Sándor mondta,

Melyiket válaszsza ? feje fő a gondba!

Ö inkább szeretne Sándor neje lenni,

Antalt meg sajnálja ily búnak kitenni.

Ejh, sebaj I Antal majd lel irt a sebére Találhat nálánál szebb, jobb feleségre,

Ha a dolgot néki őszintén elmondja,

Antal a szavától azonnal feloldja.

Másnap, hogy Antallal együtt volt a kertben Ajkáról egyszerre ilyen beszéd lebben :

— „Bocsásson meg Antal, de mán ki kell mondnom Eljegyzésemet én magával felbontom.“

— Oh, ne haragítson, meg kell ennek lenni,

Érzem, hogy nem tudnám önt boldoggá tenni 1 Az én szivem vágya gazdagság és pompa,

Nem élhetnék ón meg falun, nyugalomba.

Antal elhalványul, ingadozni látszik,

Szivén által kinzó fájdalom cikázik Lerogy egy fapadra, mert érzi, hogy szédül S olyanformát érez, mint ki halni készül.

Úgy ül ott pár percig, némán, mozdulatlan,

Fájdalom van arcán mély, kimondhatatlan,

Mint hogyha nem birná e súlyos keresztet,

Azután megszólal, bár a hangja reszket;

— »Nem, ón nem haragszom magára, Jolánka I Tegyen úgy, mint érez s amint jónak látja,

Legyen boldog mással, én csak arra kérem,

Forduljon majd hozzám bubán, szenvedésben

Lehajlott, a lánynak kezét megcsókolta S elsietett onnét, többet nem is szólva.

Még hátra sem fordult, még vissza sem nézett, —

Ott állott Jolánka, mint egy megigézett.

Valami unszolta, hogy fusson utána,

Mondja, hogy csak tréfált s boruljon nyakába,

Valami unszolta, hej, de ő csak állott,

Addig, mig Antalból valamit csak látott.

II.

Ötször hulltak már a tavaszi virágok,

Hogy Jolánka Pesten éli a világot.

Fényes a lakása; nagyságos a férje,

Vidám mulatás közt telik napja, éjjé.

lelkes éljenzés követte. A jókedvű társaság banket után is a legjobb hangulatban még sokáig maradt együtt. (Ez alkalommal kitett magáért Grün Ármin vendéglős is, mert úgy a felszolgált ételek és italok, mint a kiszolgálat is jó volt.) — Október 4-én, mint a király neve- napján, az összes templomokban hálaadó isten- tisztelet volt. A római kát. templomban a misét 9 órakor ft. Gáy János plébános celebrálta. Ott voltak: Molnár Béla dr. országos képviselő, a kir. járásbíróság, élén Nádass Árpád járásbiró- val, a főszolgabírói hivatal Nemthy József főszolgabíró vezetése mellett, a községi elüljáróság Spillenberg József főbíróval, az ügy védői és orvosi kar, a takarék- és hitelpénztár tisztviselői Obláth Mór dr. főorvos igazgatóval, a kir. postahivatal, az állami iskolai tanitó-testület, a csendőrség és sok magánember. — Az állami iskolában e napon reggeli 8—9 óráig a tanítók a gyermekek felfogásához és értelméhez mérten magyarázták a királyi kéziratot és annak jelentőségét, valamint a szobrot nyerendő 10 jelesünk életrajzát és érdemeit, 9 órakor pedig hitfeleke- zetek szerint csoportosítva tanítóik és hitoktatóik vezetése alatt a gyermekek is részt vettek a templomokban tartott hálaadó istentiszteleten. Az iskolai tanítás egész nap szünetelt.

*

T.-Terebesen, Írja levelezőnk, Őfelsége, koronás királyunk ismert nemeslelkü adományának örömére a tőke-terebesi kaszinó, meghiva a helybeli ipartestületet, okt. 2-án felolvasást rendezett. A felolvasást Marikovszky Pál dr. főorvos tartotta, kifejtve szépen kidolgozott felolvasásában úgy politikai jelentőségét az eseménynek, mint vázolva szoborba öntendő nagyjaink életrajzát és működését. A felolvasást közvacsora és tánc fejezte be, okt. 3-án este pedig, királyunk őfelsége névnapjának előestéjén, Szladek Károly, a Felső-Bodrogszabályozó társulatnak igazgató-mérnöke, vázolva a nap jelentőségét, 200 fáklyával megvilágított ünnepi menetet vezetett a fellobogózott és kivilágított városon végig, — végre okt. 4-én mindkét felekezetű katolikus templomban hálaadó ünnepies istentisztelet volt.

■K■

Nagymihály város is fényesen ünnepelte meg királyunk nevenapját. Már vasárnap az egész város fel volt lobogózva és este valóságos fényárban úszott az általános kivilágítástól. — Hétfőn reggeli 9 órakor a róm. és a gör. kát. templomban, úgyszintén a zsinagógában kezdetét vette a hálaadó istentisztelet, melyen a város összes intelligenciája, polgársága__ és az állami iskola növendékei voltak jelen. r. 1.

*

Homonnáról Írják nekünk : Őfelsége névelőestéjén, okt. 3-án, a város lobogódiszt öltött. Az általános kivilágítás, habár egyes házak különösen szépen festettek, mégis az ős Dru- geth-kastély, most az Andrássy Aladár gf. impozáns homlokzatú kastélya tündöklött legfényesebben. Másnap, október 4-én, a város, hivatalok, testületek, a polgári- és felsőkereskedelmi iskola tanuló-ifjusága, a képviselőtestület stb. tömeges részvételével a róm. kát. templomban hálaadóistentisztelet volt. Ugyanily hálaadó istentiszteVan egy kis leánya, szőke fürtü angyal;

De nem igen látja sem éjjel sem nappal.

Ó nem igen ér rá, hogy utánna nézzen,

Csak arra gondol, hogy hódítson, igózzen.

Mikor falujából Sándor haza vitte,

Oly furcsának tetszett minden eleinte.

A kis falu helyett a fényes nagy házak,

Hazafelé vonták közülök a vágyak.

Sándor pedig vitte minden mulatságba,

Színházba, estélyre, piknikekre, bálra S félelme lassacskáu oszladozott szépen,

Nem ismertek vén’ rá egy év múlva Réven.

Divatos urhölgy lett a falusi lányból,

Nem hiányzott soha semmi mulatságból.

S úri barátnői sürü példájára Kezdett reá unni ő is az urára I

Annál is inkább, mert soha sem szerette,

Antalhoz vonzotta szive gerjedelme,

De tapasztalatlan ifjú lány lőttére Inkább hallgatott a Sándor beszédére.

Mi Sándort illeti, hát ő is csak úgy tett Alig egy óv múltán megbánta amit tett.

Eleintén ugyan szerette Jolánkát,

De az egy esztendő lehüté a lángját.

A kis lány sem hozta sziveiket össze,

Vagy csak nagyon rövid, pár heti időre.

Nem sok idő múlva újra csak a régi Életmódját kezdte mindakettő élni.

Pazarolt Jolánka könnyelműn, kétkézzel,

Sándor meg kártyázott nem sok szerencsével.

A mikor Jolánka jobbra ment mulatni,

Ö balra sietett a példát folytatni.

Hogyha néha otthon összetalálkoztak,

Egymásnak fejére vádakat halmoztak.

Föl-föl hánytorgatták a múltat egymásnak És nem éppen gyöngéd szavakat használtak . . .

Veszekedtek sokszor, csaknem hajba kaptak Vége-hoszsza nem volt sirásnak, haragnak És igy ment ez mindig, öt hosszú óv óta,

Öt hosszú év óta, mindig csak egy nóta.

_________

Folytatás az I-bő mellékleten.