Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK MINDEN "VLA SA.ES3ST-Ä.E3. Sátoralj a-Ujhely, 1857. szeptember 26. 39. (1931.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Történelmi és régészeti társulat. Alig van kedvesebb munkája a léleknek, mint amelylyel a múlt idők hornály- boritotta eseményeit megismerni törekszik. Nincs kellemesebb érzése a keresni, kutatni szerető embernek, mint az, mely a múltak egy-egy kétségtelen emlékének láttára tölti el szivét. Jól esik a múltak tükörébe tekintenünk, mert abból tanuljuk megbecsülni a jelent és abban látjuk kötelességeinket a jövőre nézve. Hogy vármegyénk fontos és változatokban gazdag események szintere volt: ahoz kétség nem fér. De azt sem lehet tagadni, hogy ez események Írásban való megörökítésére és Zemplén területe ős- multjának, preliisztorikus életének kikutatására az 1895. évig csak semmi, vagy, úgyszólván, igen kevés gondot fordítottak. Az 1895. évi okt. 1-én indult meg az „ Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez“ cimü becses havi szakfolyóirat, melynek mindnyájunk előtt ismeretes szép célja: a feledéstől megmenteni és összegyűjteni mindazokat az adatokat, melyek Zemplén-vár- megye történetének megírásához alapul és anyagul szolgálhatnak. Nehéz munka! Egy oly épületnek az alapját lerakni, mely évezredek monumentumán lesz hivatva szolgálni és amelynek századok viharával kell dacolnia: igen nehéz és felelősséggel teljes feladat! Nem akarok dicshimnuszt zengeni, mert a jelesek önzetlen működése dicséretre nem szorul. De lehehetetlen mégis el nem ismernünk, hogy Zemplén-vármegye történetének ama nagy épületéhez kitűnő mester kezei alá hordják a távol környéTARCA. diát ba-í' i. Alkonyaikor vadgalamb szól erdő mélyen, Nem hallottam ilyen fájón réges-régen; Úgy érzem, hogy a szivembe látott, nézett S úgy siratja azt a feldúlt kicsi fészket. Dalolj, dalolj vesztes madár, búgó gerle, Lelkemből kél szived fájó bús keserve. Egyszer aztán hallgass el és ne szólj többé, Úgyse fájhat ez a kis szív mindörökké. II. Volt szivemben szerelem, dal, Epedő kín, titkos sóhaj, De hiába, mindhiába sóhajtásom Nem akarták megérteni e világon. Kis ibolya fel se vette, Margaréta kinevette, Kacér szegfű áltatgatta, hitegette Számoljon be érte ott fenn majd a lelke. elawfta óvá/tofy. ken összeszedett kődarabokat, morzsaléko- kat a szorgalmas munkások. Kitűnő mester, szorgalmas munkások : talán kész az épület is? Ez mind szükséges, de még nem elég. Egy szilárd, jó épülethez elmaradhatlan kellék a rendeltetésszerű jó anyag. Zemplén-vmegye történetének anyaga részben a föld felett szétszórva, részint a föld alatt mélyen eltemetve hever. A földfelettiek együvé gyűjtése még nem olyan nehéz munka s évek múltán is teljesíthető. De ezek magukban véve még nem képezhetik teljesen biztos alapját a törté- nelemirásnak. Mélyen a föld gyomrában porladoznak azok a kincsek, melyeknek fénye — ha gyéren is — bevilágíthatja azt a sötét ősmultat, melynek belsejébe a történelem világa be nem hatolhat. Ezeket a történelemre nézve ragyogó drága kincseket kell tehát minél előbb napvilágra hoznunk. Minél előbb, mondom, mert mennél tovább-tovább senyveduek a föld alatt, annál kétesebb lesz világuk fénye; pedig Zemplén-vármegye monográfiája nélkülük, ha megiratnék, mindig ki lenne téve az eshetőségnek, hogy a* későbben eszközölt ásatások eredménye megcáfolná a kétségtelennek vélt állításokat, azaz tévedésbe ejtetnék sok-sok ideig az olvasóközönség. Avagy nem jártak-e igy a történészek már igen sokszor? De szinte mérhetetlen a mező, amelyet megmunkálnunk kell; mélyen elrejtvék a múltak kincsei, amelyeket kibányászni szükséges. Ehhez megfelelő szakértelem mellett bizonyos anyagi erőre is van szükség. Az „Adalékok“ becses folyóiratunk, Pityfalvai képek. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Hiszen használhattam volna ón azt a címet is, hogy Mucsai képek. De már csak, gondoltam, nem vonom meg Pityfalva érdemes, klasszikus műveltségű és az irodalmi termékeket nagyon, de nagyon szemmel kisérő elit-közönségétől azt az élvezetet, hogy ne saját magukra ismerjenek ezekben a fényképekben (ha arcképek is keverednek közé, arról én nem tehetek) és ne mondhassák fölényes büszkeséggel a magukénak szintén irodalmi létjogot arrogáló szomszéd kuvigyieknek: — Most beszéljetek! Itt van la, ki vagyunk nyomatva! Meg aztán kérem! nagy merészség lett volna Pityfalvát Mucsával hasonlítani össze. Pityfalva oly vívmányokat ért már el eddig is úgy a társadalmi békés együttélés, a jó Ízlés és egyöntetű, vállvetett előrehaladás, mint a korszakalkotó fölfedezések terén is, hogy boldog müveit közönsége rég a XX. században van. De illusztrálják a tényeket a képek. 1, Telefon-hírmondó. Azt mondja a budapesti „Telefon Újság,“ hogy ő az úttörő e téren ? Hogy ő a világ egyetlen beszélő újsága? Hát kérem, ez nem igaz. Már hogy is volna igaz, mikor Pityfalván egy emberöltő óta létezik már az eleven „Beszélő Hírmondó“ ? 1 Az elsőbbségi joghoz még az az előny is járul, hogy a pityfalvaiak beszélő újsága, rendkívüli tökéletessége mellett, rendkívül egyszerűsítve is van. A telefon maga Pityfalván már túlhaladott álláspont. Ez teljesen mellőzve van. Korunknak ez a legbámvdatosabb csodája — a pityfalvaiak beszélő újsága — az élő nyelv semelynek évi előfizetése potom 2 frt 40 kr., 300 és egynéhány pontos előfizető után nem rendelkezhetik annyi jövedelemmel, hogy Zemplén-vármegyének régészeti tekintetben fontosabb helyeit, közvetetlen saját céljára, de közvetve a vármegye megbecsülhetetlen hasznára felkutattat- hassa. A közönségben, ha meg van is az érdeklődés, legtöbbször hiányzik az arra- való pénz, mely nélkül pedig a legszűkebb méretű ásatás sem végezhető. így a legnemesebb igyekezet is megtörik az anyagi tehetetlenségen. Miként lehetne ezen a bajon segíteni? Véleményem szerint legcélszerűbben a történelmi és régészeti társulat alakításával. E cim alatt értem a szellemi és anyagi erőknek oly egyesületét, mely hivatva lenne Zemplén-vármegye ős- és régi múltját az ismeretlenség mélyéből kiemelni. Amilyen rokonszenvvel fogadta Zemplén-vármegye müveit közönsége az „Adalékok“-at, az a rokonszenv remélnünk engedi, hogy a szóban levő társulatnak, csak a lelkészeket, jegyzőket, tanítókat számítva, legkevesebb 5—600 rendes tagja lehetne, kik aztán a tagsági dij ellenében kapnák az „ Adalékok“-at, mint a társulat hivatalos folyóiratát. Az alapitó tagoktól bejövő ösz- szeg jövedelme egyes, csak nehezebb viszonyok között keresztül vihető s rendkívül tanulságosnak Ígérkező ásatások foganatosítására fordittatnék. Zemplén-vármegye oly gazdag nemes gondolkozásu, nagy vagyonnal biró urakban, hogy alig hihető, miként az alapitó tagok is kellő számmal ne csoportosulnának, mint védőoszlopok a tudomány nevében és lelkesedéssel küzdők körül. A vármegyénk egyes helyein talált gitségével, hogy úgy mondjam „drót nélkül“ üti dobra a híreit. A hangvezető drót fölöslegessé van téve a nagy számmal levő, vállalkozó szellemű munkatársak nyelvének közvetetlenül berregő előadása révén s igy nem kell hozzá egyéb, mint egypár csésze kávé, egypár „nem továbbítható titkok“-ban utazó kávés néni, no meg, akit legelőbb kellett volna mondanom, Kontyos Panna, a felelős szerkesztő őnagysága. Uzsonna idején van a hivatalos szerkesztő óra, midőn is előbb a főmunkatársak: Kávés Persze Nina, Szóldmeg Irma és Addtovább Marosa őnagyságáék terjesztik elő cikkelyeiket, azután pedig az utcát nézni kiküldött konyhatündér-riporterek adják elő napi észleleteiket. És .... nos — és a „Beszélő-Hirmondó“ meg van szerkesztve. Fél óra múlva az egész érdemes község, még érdemesebb lakossága ámulva hallja, hogy Kardos Nóé ma éjjel megint a billiárdon járta a palotás szólót, — Amerika Béla (a község „jeunesse dorée“-ja) nem étkezik többé korcsmában, mert annyit nyert össze a huszonegyen, hogy konyhaberendezésre is tellik, — az urak egész éjjel ittak, és — oh, csoda — reggel egyiknek arcán se volt ángoltapasz. És igy tovább végig, végitől vissza az elejéig. Mindezek az érdek- és idegfeszitő hírek pedig valódi „fine de siécle“ gyorsasággal mennek széjjel a falu egyetlen rozsdás szélrózsájának minden irányában. Oly nagy e gyorsaság, hogy, abban a nem éppen ritkán előforduló esetben, ha Rőtszállas Frigyes lármázva csöndet követel (ez nála a borközi állapot szimptómája), ő még ki sem „józanodott“, de az előfizetők már tudják nemcsak azt, hogy mennyit vesztett, hogy milyen és mennyi „szeszélyes“ ital varázsolta 'előtte rózsaszínűvé a füstös kávéházi „termeket“ : hanem arról is biztos értesülésük A Zemplén mai száma, tiz oldal. *)| A Zemplén mai száma tiz oldal.
