Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

Sátoralja-Ujliely, 18S7. július 4. 27. (1919.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ARA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMFLÉN-VÁEMEGYENEK hivatalos lapja megjelenik: minden HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Gyermekek vizsgálatán. — A „Kaostenbaum elemi iskola“ évzáró ünnepségéről. — Nincsen annál valami magasztosaid), boldogitóbb és szebb érzés, mint mikor az ember először érzi magát apának. Az ember. Adám, mikor elvesztette minden re­ményét, minden kedvét, akaraterejét, te­remtő erejének tudatában egyszerre fel­ébred benne a férfi, minden nagyszerűsé­gével. A gyermekded, az ártatlan boldog­ság eltűnt; ebben az érzésben föl-fölvillan a paradicsomi idill emléke. Pedig elveszett örökre az együgyű létgyönyör, elűzte a nehéz életgond. A paradicsomi szerelem igézete elenyészett; az eredendő bűn okozta a paradicsom vesztését. A paradicsom em­léke, a pillanatnyi igaz boldogság, mely megérinti a nőhöz való viszonyunknak leg- gyöngédebb, legfinomabb húrjait: a gyer­mek. A komor, sötét életharcok között egy éltető mosoly vonul végig: a gyermek. Ko­ronák és koldusbotok, viszály és harag egyenlővé lesznek, óriási különbözeteik el­enyésznek mosolyod mellett: gyermek, mi­vel az istenségnek még el nem rontott képe vagy. A gyermekkor a tündérszaka életünk­nek: csupa fény, csupa derű ott minden. Mosolygó aranymező, tele illatos virággal. Emlékeiből valami édesen ömlő, lágy zene zendül ki. Boldog világ, ezerszer és millió- szőr megsiratott világ. A gyermek az ő romlatlanságában sze­ret mindenkit. Elfelejteti velünk a nagy­világ tomboló harcait, mosolyával begyó­gyítja a fájó sebeket. Szeretetért tehát szeretetet kell nyújtanunk a gyermeknek. TARGA. Egy menyasszonynak. Menyasszony vagy; lelked álma Beteljesült végre. Ezüst-kiines gyöngy pártába Mégy a pap elébe. Homlokodról lerí fénye A nagy boldogságnak. . . . Teheted! hisz menyasszony vagy. Menyasszonya — másnak. Ezüst-himes gyöngy pártádat Simogatják, nézik. Selyem ruhád, bokrétádat Százan megdicsérik. Te meg örülsz, nevetsz a nagy Dicsnek, hódolásnak. . . . Teheted! hisz menyasszony vagy, Menyasszonya — másnak. S mikor én rám kerül a sor, S én elédbe lépek, Mórt lész olyan, mint a szobor, Melyben nincsen élet? Homlokodra mért borulnak Komor, sötét árnyak? Miért sírsz? Most menyasszony vagy, Menyasszonya — másnak. (S.-A.-Ujhely, 1897. júl. 1.) Kemény Lajos, Szép, jó, igaz dolgokra kell őket ta­nítanunk, melyek a szeretetből sarjadza- nak ki. Mihelyt kilépünk ebből a korból, megzavarjuk ártatlan lelkűknek benső har­móniáját. Amint a rosszat kedvelhetjük meg vele: kezdi lelke az igaz zománcait lehul­latni. Nem doktriner-komolysággal, nem az­zal a régi, unalmas tanulság-levonással,' hanem könnyed költői formában kell á gyermeket tanítani. A szép, a nemes, a jó és fenséges, a história és hazaszeretet igy önként röppen a gyermek leikébe. A legfogékonyabb lélek a gyermeké és a gyermekkor ekként legfontosabb, úgyszólván veszedelmes szaka az ember életének. Ha tavaszszal nem gondolunk a föld és a növények ápolására: később hiába sietünk. Az első benyomások, az első oktatás, az első iskola tiszta erkölcsi és szellemi fejlődésének fontos tényezői s egész jövő­jére irányadólag hatnak. Az olyan ünnepségek rendezése, ami­lyet Schneider Jakab, a „Kästenbaum elemi iskola“ érdemes és buzgó tanítója, rende­zett ma egy hete itt S.-A.-Ujhelyben: na­gyon üdvös hatással vannak a gyermeknek úgy erkölcsi, mint szellemi fejlődésére. Az iskola poros padjai között bema­golt leckék elmondása, — az alany és ál­lítmány viszonya és elhelyezése, — az egy­szeregy és hármasszabály stb. stb. mind­ezeken kívül meg kell kedveltetni a gyér. mekkel nemesebb dolgot is: a költészetet és művészetet. A költeményekben, azoknak elszava lásában, az énekben, a rajzban és női kézimunkákban: az egyszerűség, a szép, Levél Herczegovinából. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Prjepolje, 1897. junius 20 Kedves barátom ! Pirulással kell bevallanom, hogy amaz ígéretemnek, mely szerint az itteni viszonyok­ról s életmódunkról rendes időközökben kellene értesítenem becses lapodat, már oly régóta nem tettem eleget. De tudod, az ember a szokás (vagyis, ha a hírlapírói tolira gondolok, a nem-szokás) rabja s hozzá még lia oly idegen és különös környezetben él, mint élünk-éldegélünk mi is itten: a mindennapi élet többé kevésbbó ismét­lődő egyhangú menete, érzéketlenné teszi az embert a jelenségek sajátosságai iránt; szóval édes barátom beletörődik, beleszokik az ember még a kubikolásba is. Apropó : kubikolás! Mikor ezelőtt pár esztendővel végighajtot­tam a csap—király-helmeezi döcögős ország­úton, átkozva keserves kínomban az utkaparók élhetetlenségét, nem is sejditettem, hogy pár év múlva én leszek hivatva arra, hogy az út­építés és rendbentartás misztériáival foglal­kozzam. Pedig úgy történt ! Alighogy kitört a török-görög villongás, mindjárt előtérbe szorult a Pleolje—Prjepolje között vezető országút hadászati jelentősége. Az utat a múlt őszi nagy felhőszakadások, meg a téli s tavaszi havazás és esőzések rendkívül megrongálták; a töltések leömölve, az árkok beszakadozva, nemkülönben a vizeresztékek s támfalak összedülve: szóval desperatus állapot­ban minden. 80 legényt kaptam a zászlóaljtól a javító munkálatok megkezdésére, arra a 10 a nemes, a mesterkéletlenség, párosulva a gyermek kedélyéhez való tartalommal, nemcsak leköti figyelmét, de oktatja is, tanítja is lelkesedni szépért, nemesért, fenségesért, anélkül, hogy a szigorú, ok­tatói hangot használnánk, ami különben ez­zel el sem érhető. A költészet beolt szi­vébe minden nemes, jó iránt való fogé­konyságot, beoltja a nemesre, jóra való törekvés vágyát. A szülőnek és tanítónak tiszta szív­vel, éles szemmel kell megnéznie mindazt, amit a gyermekeknek nyújt, hogy a bim­bót valahogy ne érje dér. Tanítsa lelke­sedni mindenre, amiben költészet van, mert az, mint a hajnal a tájat bearanyozza a lelkét szelíd derűvel, egy szép világot tár fel előtte. Ösmerje meg szeretni ezt a gyermek, hogy mikor elérkezik az idő, amint szeplőtlen érzelemvilágát az élet szele, a ferdeségek, romlás és küzdelmek bepiszkolják, elrabolják: legyen egy csen­des rév, ahová megkönnyebbülni, nyugodni térhessen. De kultur-kötelességet teljesít a ta­nító, aki ilyen irányban tanítja gyerme­keit. Mert megtanulja ezekből a gyermek a nemzet természetéből kiáradó szokáso­kat, erkölcsöket, sajátos vonásokat és igy lehet belőle hazáját szerető s érte élni tudó s halni kész ifjú, férfi. Lélekemelő ünnep volt a Kaesten- baum elemi iskola évzáró üunepsége. Az érdem oroszlánrésze, mondom, a Schneider Jakab tanítóé, ki igazán élvezetet nyúj­tott a gondosan betanított torna-gyakor­latokkal, énekekkel és szavalatokkal. A szü­lők hálája megoszlik többi kollegáival, kik a kézimunka terén mutatták fel sike­kmnyi útszakaszra, mely az állomás-parancs­nokság hatáskörébe tartozik. A munkálatok sürgős volta nem engedte meg, hogy jó és rossz, kedvező s kedvezőtlen idő között különbséget tegyek. Az időjárás pedig Hermész (gondolom igy hívják a görögök időistenét) szeszélyessége folytán oly kellemet­len volt, hogy csaknem nap-nap mellett bőrig áztunk a verejtékes munka közben. Hála a borsod-abauji népfaj szívósságának, súlyosabb betegségi esetek még se fordultak elő. Itt volt alkalmam igazán megcsodálni a magyar faj rendkívüli szívósságának erejét. 6 heti munka alatt elkészített és elterített ez a 80 ember 600 kbm. kavicsot; csináltunk továbbá ez idő alatt egy 45 méter hosszú, 2Va méter vastagságú kőfalat, egy 15 m. hosszú s 4 m. magas rőzse nyalábtöltést; ezenkívül nélány vizeresztéket újonnan s tisztogattuk az utat s árkokat a folyton beomló földomlásoktól csaknem minden héten egyszer végtől-végig, s mindezt képzel­hető legkellemetlenebb időjárás közben, magunk szerezve be minden szükséges kőanyagot a hegyek lejtőjéről, nem egyszer pedig a legtete­jéről ; szekér csak egyetlen egy állott e munkás- különitmény rendelkezésére, mely járómü azonban inkább csak az élelmiszer, sátorok stb. szállítására szolgált. Megjegyzendő még, hogy talicskáink se voltak (mindössze tán csak vagy 4 db) ; hanem e helyett soroglyával kellett a legényeknek magukon segíteni. (Ilyen közmunká­sokat kívánok én a mi Rigó-országunk közutaira!) A 80 ember közül persze vagy 10 nem ment mun­kás számba, mert ezek részben mint szakácsok a főzés körül, részben mint felügyelők (altisztek) működtek, kik az egyes munkás-csapatokhoz voltak beosztva, hol egész nap felfegyverkezve kellett felügyelniök úgy az alájok rendelt mun­A Zemplén mai száma tiz oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom