Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
Sátoralja-Ujliely, 18S7. július 4. 27. (1919.) Huszonnyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ARA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMFLÉN-VÁEMEGYENEK hivatalos lapja megjelenik: minden HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Gyermekek vizsgálatán. — A „Kaostenbaum elemi iskola“ évzáró ünnepségéről. — Nincsen annál valami magasztosaid), boldogitóbb és szebb érzés, mint mikor az ember először érzi magát apának. Az ember. Adám, mikor elvesztette minden reményét, minden kedvét, akaraterejét, teremtő erejének tudatában egyszerre felébred benne a férfi, minden nagyszerűségével. A gyermekded, az ártatlan boldogság eltűnt; ebben az érzésben föl-fölvillan a paradicsomi idill emléke. Pedig elveszett örökre az együgyű létgyönyör, elűzte a nehéz életgond. A paradicsomi szerelem igézete elenyészett; az eredendő bűn okozta a paradicsom vesztését. A paradicsom emléke, a pillanatnyi igaz boldogság, mely megérinti a nőhöz való viszonyunknak leg- gyöngédebb, legfinomabb húrjait: a gyermek. A komor, sötét életharcok között egy éltető mosoly vonul végig: a gyermek. Koronák és koldusbotok, viszály és harag egyenlővé lesznek, óriási különbözeteik elenyésznek mosolyod mellett: gyermek, mivel az istenségnek még el nem rontott képe vagy. A gyermekkor a tündérszaka életünknek: csupa fény, csupa derű ott minden. Mosolygó aranymező, tele illatos virággal. Emlékeiből valami édesen ömlő, lágy zene zendül ki. Boldog világ, ezerszer és millió- szőr megsiratott világ. A gyermek az ő romlatlanságában szeret mindenkit. Elfelejteti velünk a nagyvilág tomboló harcait, mosolyával begyógyítja a fájó sebeket. Szeretetért tehát szeretetet kell nyújtanunk a gyermeknek. TARGA. Egy menyasszonynak. Menyasszony vagy; lelked álma Beteljesült végre. Ezüst-kiines gyöngy pártába Mégy a pap elébe. Homlokodról lerí fénye A nagy boldogságnak. . . . Teheted! hisz menyasszony vagy. Menyasszonya — másnak. Ezüst-himes gyöngy pártádat Simogatják, nézik. Selyem ruhád, bokrétádat Százan megdicsérik. Te meg örülsz, nevetsz a nagy Dicsnek, hódolásnak. . . . Teheted! hisz menyasszony vagy, Menyasszonya — másnak. S mikor én rám kerül a sor, S én elédbe lépek, Mórt lész olyan, mint a szobor, Melyben nincsen élet? Homlokodra mért borulnak Komor, sötét árnyak? Miért sírsz? Most menyasszony vagy, Menyasszonya — másnak. (S.-A.-Ujhely, 1897. júl. 1.) Kemény Lajos, Szép, jó, igaz dolgokra kell őket tanítanunk, melyek a szeretetből sarjadza- nak ki. Mihelyt kilépünk ebből a korból, megzavarjuk ártatlan lelkűknek benső harmóniáját. Amint a rosszat kedvelhetjük meg vele: kezdi lelke az igaz zománcait lehullatni. Nem doktriner-komolysággal, nem azzal a régi, unalmas tanulság-levonással,' hanem könnyed költői formában kell á gyermeket tanítani. A szép, a nemes, a jó és fenséges, a história és hazaszeretet igy önként röppen a gyermek leikébe. A legfogékonyabb lélek a gyermeké és a gyermekkor ekként legfontosabb, úgyszólván veszedelmes szaka az ember életének. Ha tavaszszal nem gondolunk a föld és a növények ápolására: később hiába sietünk. Az első benyomások, az első oktatás, az első iskola tiszta erkölcsi és szellemi fejlődésének fontos tényezői s egész jövőjére irányadólag hatnak. Az olyan ünnepségek rendezése, amilyet Schneider Jakab, a „Kästenbaum elemi iskola“ érdemes és buzgó tanítója, rendezett ma egy hete itt S.-A.-Ujhelyben: nagyon üdvös hatással vannak a gyermeknek úgy erkölcsi, mint szellemi fejlődésére. Az iskola poros padjai között bemagolt leckék elmondása, — az alany és állítmány viszonya és elhelyezése, — az egyszeregy és hármasszabály stb. stb. mindezeken kívül meg kell kedveltetni a gyér. mekkel nemesebb dolgot is: a költészetet és művészetet. A költeményekben, azoknak elszava lásában, az énekben, a rajzban és női kézimunkákban: az egyszerűség, a szép, Levél Herczegovinából. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Prjepolje, 1897. junius 20 Kedves barátom ! Pirulással kell bevallanom, hogy amaz ígéretemnek, mely szerint az itteni viszonyokról s életmódunkról rendes időközökben kellene értesítenem becses lapodat, már oly régóta nem tettem eleget. De tudod, az ember a szokás (vagyis, ha a hírlapírói tolira gondolok, a nem-szokás) rabja s hozzá még lia oly idegen és különös környezetben él, mint élünk-éldegélünk mi is itten: a mindennapi élet többé kevésbbó ismétlődő egyhangú menete, érzéketlenné teszi az embert a jelenségek sajátosságai iránt; szóval édes barátom beletörődik, beleszokik az ember még a kubikolásba is. Apropó : kubikolás! Mikor ezelőtt pár esztendővel végighajtottam a csap—király-helmeezi döcögős országúton, átkozva keserves kínomban az utkaparók élhetetlenségét, nem is sejditettem, hogy pár év múlva én leszek hivatva arra, hogy az útépítés és rendbentartás misztériáival foglalkozzam. Pedig úgy történt ! Alighogy kitört a török-görög villongás, mindjárt előtérbe szorult a Pleolje—Prjepolje között vezető országút hadászati jelentősége. Az utat a múlt őszi nagy felhőszakadások, meg a téli s tavaszi havazás és esőzések rendkívül megrongálták; a töltések leömölve, az árkok beszakadozva, nemkülönben a vizeresztékek s támfalak összedülve: szóval desperatus állapotban minden. 80 legényt kaptam a zászlóaljtól a javító munkálatok megkezdésére, arra a 10 a nemes, a mesterkéletlenség, párosulva a gyermek kedélyéhez való tartalommal, nemcsak leköti figyelmét, de oktatja is, tanítja is lelkesedni szépért, nemesért, fenségesért, anélkül, hogy a szigorú, oktatói hangot használnánk, ami különben ezzel el sem érhető. A költészet beolt szivébe minden nemes, jó iránt való fogékonyságot, beoltja a nemesre, jóra való törekvés vágyát. A szülőnek és tanítónak tiszta szívvel, éles szemmel kell megnéznie mindazt, amit a gyermekeknek nyújt, hogy a bimbót valahogy ne érje dér. Tanítsa lelkesedni mindenre, amiben költészet van, mert az, mint a hajnal a tájat bearanyozza a lelkét szelíd derűvel, egy szép világot tár fel előtte. Ösmerje meg szeretni ezt a gyermek, hogy mikor elérkezik az idő, amint szeplőtlen érzelemvilágát az élet szele, a ferdeségek, romlás és küzdelmek bepiszkolják, elrabolják: legyen egy csendes rév, ahová megkönnyebbülni, nyugodni térhessen. De kultur-kötelességet teljesít a tanító, aki ilyen irányban tanítja gyermekeit. Mert megtanulja ezekből a gyermek a nemzet természetéből kiáradó szokásokat, erkölcsöket, sajátos vonásokat és igy lehet belőle hazáját szerető s érte élni tudó s halni kész ifjú, férfi. Lélekemelő ünnep volt a Kaesten- baum elemi iskola évzáró üunepsége. Az érdem oroszlánrésze, mondom, a Schneider Jakab tanítóé, ki igazán élvezetet nyújtott a gondosan betanított torna-gyakorlatokkal, énekekkel és szavalatokkal. A szülők hálája megoszlik többi kollegáival, kik a kézimunka terén mutatták fel sikekmnyi útszakaszra, mely az állomás-parancsnokság hatáskörébe tartozik. A munkálatok sürgős volta nem engedte meg, hogy jó és rossz, kedvező s kedvezőtlen idő között különbséget tegyek. Az időjárás pedig Hermész (gondolom igy hívják a görögök időistenét) szeszélyessége folytán oly kellemetlen volt, hogy csaknem nap-nap mellett bőrig áztunk a verejtékes munka közben. Hála a borsod-abauji népfaj szívósságának, súlyosabb betegségi esetek még se fordultak elő. Itt volt alkalmam igazán megcsodálni a magyar faj rendkívüli szívósságának erejét. 6 heti munka alatt elkészített és elterített ez a 80 ember 600 kbm. kavicsot; csináltunk továbbá ez idő alatt egy 45 méter hosszú, 2Va méter vastagságú kőfalat, egy 15 m. hosszú s 4 m. magas rőzse nyalábtöltést; ezenkívül nélány vizeresztéket újonnan s tisztogattuk az utat s árkokat a folyton beomló földomlásoktól csaknem minden héten egyszer végtől-végig, s mindezt képzelhető legkellemetlenebb időjárás közben, magunk szerezve be minden szükséges kőanyagot a hegyek lejtőjéről, nem egyszer pedig a legtetejéről ; szekér csak egyetlen egy állott e munkás- különitmény rendelkezésére, mely járómü azonban inkább csak az élelmiszer, sátorok stb. szállítására szolgált. Megjegyzendő még, hogy talicskáink se voltak (mindössze tán csak vagy 4 db) ; hanem e helyett soroglyával kellett a legényeknek magukon segíteni. (Ilyen közmunkásokat kívánok én a mi Rigó-országunk közutaira!) A 80 ember közül persze vagy 10 nem ment munkás számba, mert ezek részben mint szakácsok a főzés körül, részben mint felügyelők (altisztek) működtek, kik az egyes munkás-csapatokhoz voltak beosztva, hol egész nap felfegyverkezve kellett felügyelniök úgy az alájok rendelt munA Zemplén mai száma tiz oldal.
