Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-23 / 21. szám

nevében is hálás köszönetét mondott és kérte Mailáth grófot, hogy necsak a Bodrogköznek, de az egész vármegyének is legyen vezére.

Lencsés János, prem. kanonok, leleszi plébános, ékesszólóan és hosszasan Sennyey Miéi bárónőért mondott igen lelkes éljenzést támasztott pohárköszöntőt, mely felköszöntőt, midőn Mailáth gróf telegrám-stilben e szavakkal : „Miután én minden szép, jó és okosért lelkesedem — éljen Miéi báróné!“ megismételt, frenetikus tetszés-zaj támadt.

Melles Emil, gk. esperes-lelkész, a finom és tapintatos modorú, a fiatalos rugékonyságnak örvendő főispánt köszöntötte föl zajos éljenek közt.

Bubics püspök a Jfailáéh-családért, mely a hazának és az egyháznak annyi jeles férfiút adott, annak mindétig tartó boldogságáért, különösen pedig a grófért, grófnéért s mert úgymond „omne trinum perfectum“ a grófi gyermekekért mondott igen emelkedett szellemű fölköszöntőt. Szűnni nem akaró éljenzést keltett.

Perczel belügyminister a jelenlévő nőkről emlékezett meg szellemes pohárköszöntőjében, valóságos zendülése mellett az éljenzésnek.

Bubics püspök (átjőve a másik terembe) s abból kiindulva, hogy „háromszor iszik a magyar ; mert mindenkinek jót akar“ ’Sennyey Miéi bárónét éltette.

Rácz Kálmán dr. a gróf háziúrért és a grófné háziasszonyért ivott.

Evvel vége szakadt a tósztók hosszu-hosz- szu fonalának, s 'A 4 órakor asztalbontásra került a sor.

A vendégsereg újra a hosszú üveges terembe vonult, ahol aztán szivart, feketét és konyákot szolgáltak föl. Mondanom is felesleges, hogy a lukullusi ebéd, a kitűnő eledelek és zamatos italok a legpompásabb kedvre derítettek mindenkit.

Tervbe volt véve, hogy a vendégek kikocsiz- nak Őrhegy felé a szabadba. Ez azonban nem történhetett meg, mert a folyton szitáló eső a tervet elmosta. De annál szorgalmasabban fogyasztottuk a „fin de Siccl flór“ meg a „flór de Cuba“ meg a „la aristokratica“ stb. stb. finomabbnál finomabb szivarokat, kissebb nagyobb csoportokba verődve, beszélgetvén a világ folyásáról, mely most Helmecz és Perbenyik között hömpölgőtt.

Mikor este V2 7 órakor a perbenyiki vasúti állomáshoz elkísértük a minisztert: ott már az öreg Mányi zenekara várt reánk és zenditette rá az indulót. Mindnyájunk szivében pedig a lelkesedés magas húrja zúgott.

Így ment végbe Hygieu ünnepe, mely Ilelmoczen kezdődött s Perbenyiken végződött.

Mailáth gróf köszöneté.

A tegnapelőtti postával Perbenyikről Mailáth József gróf aláírásával, a következő sorokat vettük:

A „Zemplén11, tekintetes szwkesztőségének

S.-A.-Ujhely.

Kérném az alább olvasható nyilatkozatomat b. lapjában közzétenni:

Midőn örömmel tudatom, hogy Perczel Dezső belügyminister ur őexcellenciája meglepetését fejezte ki a Király-Helmeezcn általam épitctt hasonszenvi magánkórháznak f. hó 18-án megtartott felszentelési és megnyitási ünnepélyén tapasztalt rendezés és rend felett, el nem mulaszthatom, hogy mindazoknak, kik nekem úgy a rendezésben, mint a rendfentartásában segítségemre voltak, hálás köszönetemet ne nyilvánítsam éspedig:

1. A járási szolgabirói hivatal tagjainak s különösen Bencsik István főszolgabíró urnák.

2. Révy G. Viktor főmérnök és Nattland János szakaszmérnök uraknak.

3. K.-Helmecz község elüljáróságának.

4. A rendező-bizottságnak, névszerint: Bencsik Béla, Diószeghy Pál, Elek Lajos, Fráter Zsigmond, Mezey Jenő, Mitrovich Endre, Nattland János, Oláh Ignác, Szentmiliályi Bertalan és Szopkó Sándor uraknak.

5. A kir.-helmeczi és l.-polyáni önkéntes tüzoltó-egyesületek tagjainak.

6. A kir. csendőrségnek.

A nagyszámban egybegyült s az ünnepély fényét emelt díszes közönségnek pedig szives megjelenésükért mondok hálás köszönetét.

Hazafias tisztelettel stb.

*

Áldás lebegjen a nagy jótevő és családja fölött!

Egy társadalmi betegség.

Konkrét, sajnos az újhelyi társadalomból felburjánzott esetből indulunk ki, mely egy müveit fiatal emberrel történt meg. Minek mondjuk el a részleteket: szomorú liirre vergődött úgyis a közbeszéd tárgyát képező nemzetközi ^ kép 1 opás “ története révén.

Tehát egy újhelyi müveit fiatal emberről van szó.

Azért tettük ide a „műveltet“, mert ez a körülmény súlyosítja a tényt; amennyiben egy müveit embernél az erkölcsi aktusok már elvekké szűrődnek át, ellentétben a műveletlennel, kinek egyátalán nincsenek, vagy ha vannak is morális elvei, azok nagyon lázak és nincsenek nüan- szirozva finomabban.

Nos ez a fiatal ember, derék szülőinek jóvoltából, a saját szorgalmával és isten kegyelméből a legmagasabb intelligenciát szerezte meg. Orvossá lett.

Okleveléért éveken keresztül dolgozott, talán szenvedett is. Diplomája fizikumának biztos kenyeret, erkölcsi mivoltának pedig tekintélyt, közbecsiilést volt hivatva adni. De, imc, belekavaródik a főváros szédületes forgatagába, elveszti morális egyensúlyát és rút tolvajjá, a világ megvetett tárgyává, kicégérezett bűnössé avatja természetének rosszasága lényét.

Mily óriási a külömbség a tisztelt orvosi pálya és a párjaszagu rabszolgaság között!

És ő mégis az utóbbit választó.

Miért történt ez a rossz, kegyetlen, mondjuk borzasztó választás ?

Ha a XIX. század úgynevezett dzsentri és ezzel mesgyés családokat nézzük, mindenütt lukszust, módfelett való költekezést látunk, úgy élelemben, mint ruházatban, szivarban, paripában stb. Sőt mai napság már a sétabot, az esernyő sem olyan szégyenletes egyszerűség, mint hajdanta volt. Nem a gyenge, enervált test támasztéka, vagy a müveit kéznek egyszerű szükséglete; nem eső ellen védő szerszám, hanem valóságos lukszuscikk, melynek fogója nem is fogó, hanem tiszta vert ezüstből van a figurája,

És ez a lukszusmánia nemcsak sporadikus, hanem állandó, mint a tuberkulotikus nyavalya, mint a tífusz, mint a podagra és a nátha.

Az emberek nagyravágyásának csirái tehát a család melegágyában kelnek ki; ott találnak ápoló kezekre, nem mondom, hogy öntudatos ápolókra, hanem ápolókra. Sokszor maga a család is áldozatul esik ennek a félkegyelmü- ségnek ; mert minden emberi botlásnak, hogy az erkölcsi világrend egyensúlya, meg legyen óva, bünliödésben kell végződnie Ámde fiaikból nem vész ki többé a bennük mesterségesen felingerült hiuságvágy, megmarad bennük továbbra is mindaddig, mig az ő szervezetüket is fel nem dúlja és fel nem oszlatja ez a gonosz fertőző anyag.

Sokszor amilyenek a részek, olyan az egész is ; amilyenek a családok, természetes, ,hogy a társadalomnak is olyannak kell lennie. Es mennél nagyobb a társadalom, a részek hibái is akként növekednek, mert az asszociáció még a rosszaságban is arányosságot keres. Ennélfogva itt az igények már fokozottabbak, és színesebb staffaget festenek. Ruha, élelem, ital és lakás itt már őrületos méretekre törekszik, melyet a hiúság, az embernek ez a legravaszabb ördöge, mindég jobban-jóbban ösztökél előbbre.

A szerencsétlen áldozat rohan, később lábai megbicsaklanak, lélegzete eláll, ereje fogyatékán; de a hiúság ott áll háta megett a korbácscsal és vigyorgással nógatja a kifáradt, névtelen inakat. Áz áldozat már nem bírja lábait, azért idegen támaszt keres ; ha nem talál könyörületes szivekre, a mankót erőszakosan maga veszi el, ezzel sántikál tovább.

De a nemezis gyorsabb lábú, utána kél és ráteszi kezét az igazság nevében.

Ez e lopott képek históriájának valódi epitáfiuma, más nem.

„Ex luxuria évadit avaritia, ex avaritia erumpit auditia, inde verő omnia vitia et scclcra gignuntur“ —mondja Cicero, és ebben igaza van.

SZABÓ KÁLMÁN.

Vármegyei ügyek.

A földmivelésügyi kir. minister a Tokaj-Hegyalja vidéki néptanítók számára Tar- czalon a vincellérképző intézetben négy hétre terjedő szőlő- és borgazdasági tanfolyamot rendezte!

A német gazdák Zemplén-vármegyében A német gazdák fogadásának programját tegnap d. e. a Dókus Gyula cs. és kir. kamarás elnöklete alatt tartott értekezlet állapította meg. E szerint a f. hó 29-én éjjel két külön vonaton S.-A.-Ujhelybe érkező 160 német gazda május 30-án reggel egyik vonattal 7 óra 35 perc- és a másik vonattal 7 óra 45 perckor indul Sáros- Patakra, ahol az érkezőket a főiskola tanár-kara fogadja; az üdvözlés a vasútnál elmarad. A vendégek az állomástól gyalog egyenesen a főiskolának imatermében gyülekeznek, ahol is az érkezőket a főiskola énekkara a Himnusz-szál és a Szózat-tál fogadja, melynek elhangzása után a vendégeket Dókus Gyula, cs. és kir. kamarásfőjegyzőnk üdvözli a zemplén-vármegyei közönség nevében. Az üdvözlés után a főiskola megtekintésére kerül a sor. Az 54 ezer kötetnyi könyvtár megszemlélése után a vendégek a várba mennek át, ahol az érkezőket, minden valószínűség szerint annak főmagasságu ura fogja fogadni. Az ő esetleges akadályoztatása esetén azonban Philipp Károly jószágigazgató. Innen visszatérve, 10 órakor a kollégiom-kertben villásreggeli, a- melynek ideje alatt a főiskolai növendékek szabadgyakorlatot (testgyakorlatot) tartanak. 11 órakor indulás Szerencsre s innen kocsikon Tállyára a minden egyes részvevő részére kijelölt kocsiban. Érkezés a tállyai szőlőkbe és borházakba d. u. 2 órakor. A szőlők megtekintése után ebéd az egyes borházakban cigányzene mellett. Indulás Tállyáról este 8 órakor; meghálás S.-A.-Ujhclyhen. Másnap, máj. 31-én,reggel V2 Sorakor indulás két különvonaton Sárospatakra. A vasútnál, megérkezés alkalmával, a német gazdákat a zemplénvárm. gazdák nevében Kun Frigyes gazd. egyesületi alelnök üdvözli. Üdvözlés után a kirándulók kocsikon a Várhomokra indul nak, ahol 2 órai időzés lesz, amikoron a villásreggelit szolgálják fel s a közben maradó ráérő időt arra használják a vendégek, hogy a környék látnivalóját megtekintsék. Az itteni szives kalauzolásra, a hercegi uradalom összes gazdatisztjein kívül, Évva Ödön, Grosse Ödön és Klein Emil kérettek fel. Vajdácskán át indul a társaság a Hitéig, ahol Sennyey István br. gulyájának megtekintése után a Felső-Berecz- kinél levő gőzszivattyuhoz mennek, ahol az érkezők fogadására Mailáth József gróf társulati igazgató kéretett fel. Innen Szőlőskén át a kirándulók S.-A.-Ujhelybe érkeznek, ahol délután 3 órakor tiszteletükre a vármegyeháza termeiben díszebéd lesz. Ebéd alatt Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, főjegyző a német császárért űrit pohárt, amit a vendégek részéről viszonozni fognak. Az ebéd rendezéséhez kisegítőnek Kapás

L. Aurél gazd, e. titkárt kérték fel. Ebéd után kirándulás az Ungvár-pincékbe. Az érkező vendégek 10 csoportban a pincésgazdák szívesen látott vendégei lesznek. Á vendéglátásra fel kérettek : I. csoport Juhász Jenő; II. Ambrózy Nándor; III. Dókus Mihály; IV. a) Horny ay Béla dr., IV. b) Szőlösi Artur; V. a) Kun Frigyes, V. b) Szent-Györgyi Vilmos ; , VI. Reich ard Mór és Lajos; VII. a) Nagy Ármin dr., VII. b) Ligeti Ignác; VIII. Meczner Gyula;

IX. a) Schön Sándor, IX. b) Zinner Henrik;

X. a) Székely Elek, X. b) Nyomárkay Ödön dr. A német gazdák a következő moghivót kapják: „A zemplén-vármegyei gazdák szívesen látják a német gazdákat f. évi május hó 31-én d. u. 3 órakor S.-A.-Ujhelyben ebédre.“ Mi meg vagyunk győződve, hogy városunk minden szépért és nemesért lelkesülő polgársága a messze idegenből hozzánk érkező látogatói n- kat igazi magyar vendégszeretettel fogja fogadni s c vendégszeretetnek külsőleg is kifejezést adandó: házait a magyar nemzet színeivel fel- lobggózza. K.

A Tapoly-Ondava-völgyi vasút és a kivándorlás. Varannóról írják lapunknak: F. hó 25-én dől el a fenti vasút ügye a vármegye székhelyén tartandó vármegyei közgyűlésen. Sok vitális érdek fűződik hozzá úgy állami, mint társadalmi szempontból. A Krajnya vidékét nép- telenitő amerikai kivándorlás, melyet hiába próbálnak bármily eszközökkel is megakadályozni, ezek közt legelső helyen érdemes a megfontolásra ; mert alig hiszem, hogy volna még más valami, ennél hatásosabb tényező, mely a kivándorlás csökkentésére kedvezőbben volna hivatva befolyni a vasút létesítésénél, mert hiszen a tervbevett vasútvonal a felvidék egy tekintélyes területét fogná befutni, s a vonal mentén jobbra-balra messze terjesztené ki áldásos hatását, a nép könnyebb megélhetését s pezsgőbb ipari és földinivelési életet teremtvén szerteszét: a hegyeinken tenyésző őserdők, a föld méhében kiaknázatlanul heverő, kincseket érő ásványok megmérhetetlen gazdagság forrásaivá válnának egyszerre úgy a tulajdonos, mint a most megélni alig képes föld népére, mely egyszerre munkát találván itthon, nem vágyakoznék a bizonytalan s annyi veszélylyel járó amerikai Eldorádó után. Nem hivatkozom a falvakat és városokat úgy közgazdasági, mint különösen kulturális tekintetből emelő hatására, de nem hagyhatom említés nélkül ama nemzeti nyelvünknek teendő szolgálatát, mely a közlekedés és az alkalmazott tiszti személyzet révén minden hazafias intéző- ség kezében levő vasútvonal e téren teljesít. Ennyi közérdek, hiszem, hogy a hazafiasán érző vármegyei törvényhatósági tagok előtt megliall- gattatásra fog találni s a létesítendő vasútvonal ügye ténynyé fog válni.

Állami anyakönyvi statisztika. A sátoraljá-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. május 15-étől május 23-áig) a) házasságot kötött: 2 pár; b) kihirdettetett: 3 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 12 esetben; d) elhalálozott: 13 egyén.

Folytatás a II. mellékleten.