Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-17 / 3. szám

I. Melléklet a „Zemplén“ 3. számához. Pestis. Indiákon nagy pusztításokat végez a döghalal. Januar 7-ig megbetegedett Bombay-ban 2850 ember, ebből meghalt 2028. Hírek az országból. őfelsége, a király, Pdpay István kabinet­titkár özvegyénél részvédatogatast tett. József nádor, a József fhg. nagyatyja elhuny­ténak f. hó 13 án volt öt ven es/tendeie A székes főváros ebből az alkalomból díszes koszorút he­lyeztetett a dicső emlékezetű nádor szobrára. Madi Kovács György táborszernagy, kassai hadtestparancsnok, nem megy nyugalomba. A jeles katonáról azt a hir terjesztették, hogy szHü'és érte s emiatt képtelen tovább katonáskodni. Öröm­mel értesülünk és adjuk tudjara olvasóinknak, hogy a szélütés Kovács hadtestparancsnokról mese­beszéd. A vármegyék rendezésére vonatkozó javas­latot Perezel Dezső belügyminister maga szerkeszti és munkájával már annyira haladt, hogy még a nyár folyamán a képviselőház elé terjeszti. Mailáth Gusztáv gróf Erdélybe helyettes püspökké neveztetett ki a beteges Lönhardt Fe­renc püspök segítségére. Az ezredik év hatása. A m. kir. államva­sutak bevételei, a múlt évnek első kilenc hónap­jában, 71,047 656 forintra rúgtak. Az 1895. évnek kilenc hónapjához mérten több volt a jövedelem : 7.398,321 ft 52 krajcárral. Színház. A második hét prémiér-előadások sorozata volt. Színészeink teljes erővel igyekeztek megál- lani a pódiumon és kimutatni: bi -e a társulat azokkal a feltételekkel, amik őket egy jó köze­pes városban való állandó szereplésre jogosítják. Aki ismeri Ujhely város közönségének fejlett mü- izlését, mely még abból az időből keletkezett, midőn egy Latabár, vagy egy Krecsányi társulata játszott ott a »Vörös ökör« udvarán felállított bódéban ; midőn egy Krecsányiné, Abonyi, Né­meth, Hegyesi Mari, ma részben a Nemzeti és Népszínház tagjai voltak ezen társulatok állandóan szerződtetett tagjai, az nem fog csudilkozni, ha itt kettős szemüveggel kritizál a publikum. — És elismeréssel kell konstatálnunk, hogy a társulat­ban meg vannak a boldogulás alapfóltételei csak ki kell használni. Helylyel-közzel, természetesen, sok kívánnivaló van, sőt hiba is. De mikor volt, vagy lesz valami hiba nélkül ? * Szombaton, január 9-én, Offenbach kedves zenéjü operettéje Párisi élet került színre, mely­hez a szöveget Mailhac és Halévi írtak. A darab meglehetősen megrövidítve került színre; dacara ennek azonban a közönség egy kellemesen eltöl­tött est emlékével távozott a színházból. Ebben egyaránt része volt a mulatságos epizódokban bővelkedő szövegnek, az Offenbach kedves zené­jének s a közreműködőknek. A nók közül Pósfay Ella, Nagy falusi Juliska és Latabarné Anna, a férfiak közül Zajonghy, Krémer és Tisztái szol­gáltak ra játékuk korrektsége, énekük s a mulat­ságos epiz idők ügyes kihasználásával a tapsokra. A zenekar kiegeszitése hovatovább elodazhatatlan. Vasárnap, január 10-én a »Télen*-t adtak, a nemzet csalogánya részére irt ezt a legújabb nép­asszony felhúzta a piros papucsát s azt mondta: elmegyünk. És elmentek. A gyerekeket a guvernanttal és dajkával elküldték Bács-Tamásra (mar akkor Gyurkovicsné ő nagysága csak a legény fiaival volt otthon, mert Kemény Margit is férjhez ment), ők meg Voloskába mentek. De ott csak megháltak, mert az abbáziai doktorok a francia Riviérát ajánlották. Pedig rósz jel, ha egy fürdőorvos más fürdőbe küldi a be­teget. Tovább mentek Nizza felé. Az asszony viruló volt még most is. A mennyiben lehet, talán még szebb, mint mikor a nászutat tették erre, De a régi erős Hidvéghy- nek csak a sápadt, beteges, üreges árnyéka ült már a zakatoló vonatban, ami megint csak a vezércikkelyirásnak sorvasztó hatása mellett szól. Arcán azonban még mosoly, valami fájdalmas mosoly lebegett. A San-Remo-hótel még meg volt, de az a két szoba, ahol kilenc év előtt laktak, el volt fog­lalva. Amit én különben csak természetesnek ta­lálok, hiszen régen megmondta Puskin : Eljő, eljő, üt majd az őrá, Mikor nekünk is menni kell, Helyünket más foglalja el . . . így a szomszédszobákat vették ki. Sárika asszony azonban szeretett volna ép­pen abban a kettőben lakni, melyben azelőtt lak­szinmüvet, a népszínház repertoárjáról. — Katalint B Szőlősi Ilona reprodukálta, igyekezvén j ttékába természetességet önteni, ami a nemzet csalo­gányának veleszületett sajátja, s amivel ö ezt az országot hóditá meg. — Blaha Lujzát nálunk többen igyekeznek utánozni* néha elég ügyesen, A B Szőlősi Ilona hangja kellemes iskolázott, a magasabb régiókban azonban bizonytalan. Mel­lette ügyeskedett Tisztái (Miklós), egyéniségének egeszen megfe'elö szerepben — Az operette- buffot szalon-szerepek helyett inkább ilyen ala­kításokban óhajtanok többször is látni. — Lata- bárné, Kovács Ilka, Krémer, Halmay Kornél és Balázsi tetszettek. Az előadás összhangzó. Publi­kum bőven volt. Hétfőn, január 11-én, népelőadásul a Rezer- visták c. régi francia énekes bohózatot adták. Az elő­adás központja Balázsi volt Dorongi baka-őrmes­ter személyesitésében. — Balázsitól már láttunk e társulatnál egy jól átgondolt jellemalakitást. — Most az iga<i baka-őrmesterek tipusza állott előt­tünk a maga természetességében. — A beruk­kolt rezervistak néhol túlozták, néhol meg nem használták ki eléggé a szerepükben kínálkozó ko­mikumot. Kedden, január 12-én, A garassos alispán Ka- zaliczky legújabb vigjátéka került színre. A szép drámai szende: Nagyfalusi Juliska napja volt ez, ragyogtatván egyéniségének üde. természetes bá­jait. Két kérő is berzenkedik Bözsike keze után; bögöméri Bögöméry Gyula (Egri J.) és Baráth Bertalan (Csaky) hétszilvafások. De Bözsike egye­nes szive már megtalálta választottját: Kenderesi Gerő orvosban (Heltai). Balázsi pompásan alakí­totta a »garasostc, melyhez méltó társa volt »Géza« az unokaöcs (Krémer), no de legjobb elemében volt Kenderessiné (Halmay Kornélia); a boldog nevelőanya nyílt je enetekben valósággal elragadta a publikumot. A hétszilvafások gyen­gék voltak. Szerdán, január 13-án, Tiszt urak a zárdában ócska, vig operetet adták szép publikum előtt Úgy látssik az operetek vonzanak. A figyelem célpontjai Kovács Ilka (Louiso) és Pósfay Ella (Mari), a hamis zárdanövendekek alakításában. Zajonghy (Gontrán) lassankint komikussá lesz korahoz nem illő húsz éves szerepeiben. Ugyan mi lesz egy rutinirozott színészből, akit kora túl él ? Krémer kis szerepében kitünően maszkí­rozta a turini kormányzót. Csütörtökön, január 14-én, Francillont adták a direktor: Veszprémyné-Ágh Ilonával a címszerep­ben. — A direktor első fellépte telt házat vonzott. Francillon az újabb drámairodalom gyöngye. Elő­adásához rutin, drámai erő és színpadi megje­lenés feltétlenül szükségesek. E föltételekkel mind megáldotta a természet Veszprémynét Előadásá­ban van valami vonzó, mely a szívhez szól, fá­tyolozott erő, mely ha kell elragadni képes. Arca mindig hű tükre szivének, s a szerepnek, melybe magát beleélte. — Habár az előadás sok kívánni valót hagyott hátra, mert egyes mellékalakok rontottak, a hatas, melyet e szép hölgy megjele­nése és szerepe keltett, biztositá az est művészi színvonalát. Pénteken, január 15-én, Stern Izsák, vagy: Egy a mi népünkből került színre népeloadásban. — Szombatra Rikát hirdetik hosszú, szalagos reklam-plakatokon. — Erről a jövő számban. Ht. tak. Ezt én meginj csak érthetetlen szeszélynek, émelygős, gyerekes szentimentáüzmusnak dekla­rálom. Sikerült is neki ez egyszer valami ráfizetés­sel a vendéglősre hatni. (Tapasztalatlanoknak el­árulom, hogy a vendéglősökre ráfizetéssel mindig lehet hatni.) Egy este azzal lepte meg a férjét, hogy azt mondta neki: Holnap átköltözünk a régi szo­bákba. Hidvéghy nem akart. De ha Sárika akarta. El kezdett hízelegni a férjének s mikor az nem használt, sirt is egy kicsit. Hidvéghynek azonban már nem a nász­szoba, már csak nyugalom kellett. Am Sárika addig háborgatta, hogy utoljára is megígért min­dent. De valami közbejött, hogy mégse mehettek át lakni a másik szobákba. Hallatlan, de mégis úgy volt, hogy Zoltán ez egyszer nem engedelmeskedett a feleségénekl Mást tett. Reggelre meghalt. Ez ugyan nagy könnyelműség volt tőle, de mégis szép, hogy végre-valahára a sarkára állott és nem engedel­meskedett az asszonynak. A doktorok azt monoták : hogy kidolgozta magát az árnyékvilágból. Sárika azt: Engem na­gyon szeretett. Én meg azt : Papucshös volt, azért halt meg. Ha akkor Nizzában, mikor Ventimigliába akart menni, nem adta volna fel azt a szárnyas, jarmos, galambos, gyöngyös papucsot, talán még most is Különfélék. (A király adománya.) Őfelsége a király a tokaji ref. egyháznak, templomépités céljára, ma­gánpénztárából 100 ftot adományozott, — ugyszin- tán báji Patay József, báji földbirtokos is 50 fttal segítette a nevezett egyházat nemes célja eléré­sében. (Személyi hir.) Vécsey Sándor br., vak b. t. tanácsos, József kir. herceg volt főudvarmestere, f. hó 14-ikén városunkban időzött. (Főúri vadászat.) Andrássy Aladár gróf cs. és kir. főkamarás Tisza-Dobon, irja alkalmi tudó­sítónk, január hó 7, és 8 án tartotta meg a szo­kásos évi vadászatot. Résztvettek a vadászatokon a háziúron kivü!: fia Sándor gróf, továbbá Géza, Gyula és Tivadar grófok; Zichy Andor és Török József grófok, Vay Béla és Elemér bárók ; Fischer Gusztáv báró, Ah^bahs Leó. Haraszthy Miklós, Patay József, Szokolay Emil és Persenszky Lajos tiszttartó. — Két nap alatt lőttek 959 nyulat, 56 fácánt és 5 rőkat. — Harmadnap, január 9-én, az Andrássy Gyula gróf területe került vadá­szat alá, ahol elesett 657 nyúl, 55 fácán, i róka és igy a 3 napi vadászat eredménye 1616 nyúl ; in fácán, 6 róka. összesen 1733 db. — A har­madnapi vadászatra Kenyizsröl átjött Andrássy Géza gróf is a maga zempléni vendégeivel, akik voltak: Hoyos Sándor gróf, Vladár Emil, Molnár Béia dr., Dókus Gyula, Nemthy József. Kazinczy Artur, Hiszem Kálmán, Stépán Cabor és Spillen- berg József. Ezek azután jan. 10-én a vadá­szatot folytatták Kenyizsen. Terítékre került it­ten: 312 db. nyúl, 18 db. fácán és 1 db. róka. Vadászat után a résztvevőket a háziurak szives vendégszerető házaiknál lukullusi módon látták el, kik is mindannyian a legkedélyesebb társalgással tették kellemessé a napi fáradalmakat. (Hadgyakorlatok.) Az ez idei nagy hadgya­korlatok, értesülésünk szerint, Kassán és környé­kén lesznek. A manővereken résztvesznek őfel­sége a király és Vilmos német császár is. A leg­magasabb vendégek, hir szerint, Bombellcs Lajos gr. nagy bozsvai kastélyában lesznek szállva. A háborúsdi színhelye vármegyénk egy részére és pedig az újhelyi és gálszecsi járások területére is kiterjed s igy valószínű, hogy Ujhely város is vendégéül láthat majd egy-egy kir. herceget. (Honvéd-zenekar Ujhe'ybcn.) Nemde szen- cáiós hír? Éspedig rövid napok alatt meg is fog valósulni. Alkalmunk lesz hallani a honvéd-zene­kart, amelyet széles magyar hazánkban mindenütt tüntető szimpátiával és szives látással fogadnak. Az iparte-itüiet elnöksége volt szerencsés őket megnyerni, hogy 30-iki báljukon közreműködje­nek. A bal, mint az előjelekből látjuk, ezidén is mint máskor, fényes és látogatott mulatságnak ígérkezik és hogy most, a cigány-zenén kívül, honvéd-zenekar is fog müzsikálni, az a bál sike­reit minden bizonynyal csak növelni fogja. (Házasság) Palasovszky Sándor, kir. segéd­mérnök az itteni folyammérnökségnél, f. hó 19-én délelőtt vezeti oltárhoz az újhelyi ró.n. kát. tem­plomban Dudits Elza kisasszonyt. (Batyubál.) Az újhelyi önkéntes tüzoltó-egye- sület évtizedek óta minden évben megtartani szo­kott zártkörű batyubálját az idén a jövő február 6-ikan fogja megtartani. A kedves, látogatott és mindig kitűnően sikerült mulatság színhelye a szín­házterem lesz. A csinos meghívók e hét elején fognak szétküldetni. képviselő volna és nem porlatag hamu. (Egyéb­iránt az megint problematikus, minek jobb lenni, képviselőnek vagy porlatag hamunak.) — — Csodálatosnak találom hogy a halált egy magas férfi csontváz alakjával szokták szim­bolizálni. Én igen gyakran egy királynői szépségű, kreol bőrű asszonynak szeretném ábrázolni, a kinek a lábán egy szárnyas, jármos, galambos, gyöngyös, pirosbársony papucs volna. Sárikát a nagy eset annyira megtörte, hogy egész hazáig mindig sirt, ami különben morális kötelessége is minden jóravaló újdonsült öz­vegynek. S mikor véglegesen (?) anyjához költözött Bács-Tamásra, elhatározta, hogy katolizálni fog. Mert valami gazdag kamarás, akinek a ne­vét csúfra elfelejtettem, aki mostanában egyszerre naposvendég lett Tamáson, akit azzal rontott meg apja, hogy birtokát csak mint hitbizományt hagyta rá, gyakran mondta neki: Én nem csodálom, hogy maga annyit sir, hiszen az eretnekvallás megnyugvást nem adhat, azt csak az egyedül üdvezitö keresztény katolikus egyházban talál­hatja ff 1. Lehet, hogy már azóta ott keresi, De nem igen találja. Mert nagy feladat ám az még az egyedül üdvözítő keresztény katolikus egyháznak is, mi­kor egy huszonkilenc éves, fekete bőrű, erőtel­jes, szangvinikus özvegyasszonyt kell vigasztalni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom