Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-02-07 / 6. szám
I. Melléklet a „Zemplén* *' 6 számához. a nagy urak nem ismernek, a kis urak félreismernek minket, a nép pedig a tanítót a mostani kényszeriskoláztatás miatt nyűgnek s szolgájának tartja, akivel gorombáskodhatik kedve szerint, az iskolaszékről pedig, a mostani rendszer mellett, ne is beszéljünk. Tisztelet a kivételeknek.1* Szellemi képességük, műveltségük, azt hiszem mindenki elismeri, hogy a mostani tanítóknak van olyan, hogy bárhol megjelenhetnének; de mondjuk ki őszintén : nálunk a magasabb társadalom még nem tette a tanítókat szalonképesekké. No de a jég e téren is meg van törve. Úgy a jelenlegi kultusz-miniszter, mint más intézőkörök igyekeznek a magyar tanítóknak is a társadalmi életben az intelligens embereket megillető helyet biztosítani. Kedves vármegyénkben e téren is az általánosan tisztelt s szeretett főispánunk Öméltósága jár elül, aki a tanítókat nemcsak megszólítja, de hogylétük felől érdeklődik, s poharat is koccintani egy tanítóval nem tartja méltóságán alul állőnak. A kir. tanfelügyelő, Nemes Lajos kir. tanácsos őnagysága pedig, mint ez köztudomású, a tanítókkal szemben valóságos baráti érzelemmel viseltetik. Zemplén-vármegye tanítói társadalmilag már is számottevők s a társadalomban szereplők is lennének, csak ha egy kicsit nagyobb volna számukra a „nervus rerum gerendarum.“ A pénz hiánya : ez a nagy teher, súly, amely tanítóinkat visszatartja, hogy a társadalomban méltó helyeiket elfoglalhassák. A magyar állam 1868. óta sokat, nagyon sokat tett a tanítókért, ezeknek megélhetéséért, ezt készséggel elismerjük, de hát a 800 ftos minimum a XIX. század végén, a gőz, a gáz és a villámosság korszakában, mégis csak fekete foltot képez a magyar kultúra történelmének lapjain. A tanítóktól sokat követelünk. A tanítók a nemzet leghasznosabb napszámosai. A tanítók a legnehezebb testet s lelket fárasztó munkát végzik. A 300 ft. minimum egy szorgalmas, hű tanítóra nézve csak annyi, hogy elmondhassa: „az éhenhalásra sok, a megélhetésre kevés.“ Az országos kormány Ígéretet tett, hogy a tanítók fizetését mielőbb felemeli. Az ígéret óta 3 év mult el, a minimum mégis csak 300 ft; igaz, hogy kérelemre a tanítóknak 400 ftig egészítik ki a fizetésüket, de csak kérelemre s utoljára is „quid hoc ad tantam sitim,“ ahol 4—8 gyermek — pedig ez a körülmény majdnem mindennapos — kér kenyeret, mégpedig naponta legalább háromszor. Emeljük a már kvalifikált, művelt magyar tanítókat anyagilag a modern kor színvonalára első sorban, a társadalomban pedig eugedjünk méltó tért nekik, s ha ezt megtettük: akkor nemcsak kötelességet teljesítettünk, de a magyar kultúrának történelme egy fényes lappal gyarapodni , fog. Őszintén óhajtjuk s kérjük, hogy az országos kormány, még mielőtt a XIX. század utolsót lehelne, szerezze meg a magyar nemzet leghasznosabb napszámosainak azt az örömet, hogy a magyar tanítók, valláskülönbség nélkül, évente célt ér, a leány nejévé lesz; száműzik s ő ott is hű marad; a szigorú tilalom dacára az üzenetre haza jön s szerelme, egyetlen Júliája koporsójánál lesz öngyilkossá. Eszményi valami. Csodálatos az az erő, kitartás és mindenek felett a jellem, amelylyel ez a Romeo meg van alakítva. Krémer Sándor játszotta Rómeót. Kétségtelenül ő a társulat legjobb színészeinek egyike. Szorgalma páratlan. Felfogta, átérezte szerepét; de hogy jobban nem tudta magát érvényesíteni, szerintem nem ő az oka, hanem.... Török Irma, aki úgy játszott, hogy mindnyájunknak figyelmét magára vonta, lekötötte. Pedig Krémer is dicséretes módon állotta meg helyét. * Mit mondjak a többi szereplőről ? Az a tudat, hogy egy művésznővel kell ma együtt játszaniok, csodálatos módon hatott mindenkire közülök. Még azok is, akik nem igen szokták még a szerepeiket sem tudni máskoron, ma — még azt is tudták. Kivételes eset, de hát épp azért jól esik konstatálnunk. Tisztái (fejedelem) nem neki való szerephez jutott; nem is érvényesíthette magát; Balázsi (Lőrinc barát) jó volt, mint mindig; Heltai (Mereutio) szavalt; Latabárné (Dajka) egyikét adta legjobb alakításainak. A többi is iparkodott jó lenni. Dicséret illesse őket iparkodásukért. * Szegény jó Shakespeare ! Ha láttad volna a „Romeo és Julia“ szinrehozatalát: nem ismertél volna reá ! Micsoda megcsonkítás, micsoda megrövidítés, micsoda kékceruzálás volt itt. legalább 600, azaz hatszáz forintról Írjanak nyugtatót. Minden községben jó iskola s jó tanító! Ez legyen az uj ezredévben a jelmondat! BIHARY EMIL. Vármegyei ügyek. Milléniomi fák. Vármegyénk törvényhatósági közgyűlése még a múlt évi máj. hó 28-án kelt határozatával kötelességükké tette a főszolgabíróknak, hogy járásaik területén, a történelmi nevezetességű kopár magaslatokon, milléniomi fákat és facsoportokat ültetessenek. A járások főszolgabirái a megbízatásukban eljárván, jelentéseiket benyújtották. Érdekelni fogja a nagyközönséget, ha e jelentéseket, legalább nagyjából, tudomására juttatjuk: A tokaji j. főszolgabírója jelentette, hogy az ezer év emlékezetét megörökítő facsoportokat kiültettette a tokaji Kopasz-hegyre, a b.-kisfaludi Vár-hegy és a Poklostető csúcsaira, a b.-keresz- turi honvéd-emlékoszlop talapzata körül pedig a hét vezér emlékére igen hosszuéletü 7 db. tiszafát helyeztetett el. Az újhelyi j. főszolgabírója, jelentette, hogy Uj helyben a Kopasz- és a Várhegy csúcsain, — továbbá Ladmacz, Szőlőske, N.-Bári, K.-Bári, Zemplén, — a velejtei körjegyzőség községeiben, — Mikóháza, Vily, Vitány, Mátyásháza, F.-Reg- mecz, A.-Regmecz és Széphalom, — a czéki körjegyzőség köreiben, — végül B.-Halász, Józseffalva és V.-Ardó községek határaiban a milléniomi emlék-fákat elültették. A varannai j. főszolgabírója jelentette, hogy az ő járása területén 14 község határában az ezredéves nemzeti ünnep emlékére ültettetett összesen 102,194 db. facsamete, éspedig vörös fenyőt 20,040, fekete fenyőt 80,000dbot Or.-Patak, J.-Volya, Varannó, Szedliszke, Tavarna, Sókut, Csáklyó, Agyagos, Rudlyó, Zamutó, F.-Patak, Ar.-Patak, A.-Hrabócz községek határaiban. A szinnai j. főszolgabírója jelentette hogy, Szinnán a főtéren,továbbá a ladoméri és a darai nagy dombokon, úgyszintén Sztarina községben ültettek emlék-fákat, — az or.-ruszkai határszélen pedig öt méter magasságú kőoszlopot állíttatott föl a járás intelligenciája közadakozásból és az emlékoszlopot hárs- meg fenyőfákkal ültették körül. A homonnai j. főszolgabírója jelentette, hogy Homonna város az ezredik óv emlékére 37,000 db. fenyőcsemetét ültetett, — a járás többi községei a területeikről kivezető utak két oldalára ültettek milléniomi fákat. A bodrogközi, a n.-mihályi, a gólszécsi és a sztropkai járások főszolgabirái oly értelmű jelentéseket adtak, hogy járásaik községeinek elülj áróságait milléniomi fák ültetésére buzdították. — A szerencsi járásból a szóban levő dologról jelentés még nem érkezett. Állami anyakönyvi statisztika. Az ondi anyakönyvi kerületben, melyhez Ond, Rátka és Golop községek tartoznak, az 1896. évben a születési anyakönyvbe 104, — a háUram bocsá’! úgy nézett ki, mint akin a jó kabátot összevarrják, hogy ne férjen reá. Egész jelenetek egyszerűen ki voltak hagyva, a más jelenetek pedig ismeretlen módon megnyirbálva. Sokszor, nem jó mondottam, majdnem minden rövidítés, kihagyás akként volt megcselekedve, hogy az értelmet kivenni nem lehetett. Azt hiszem, még azok sem találták egyhamarjában az összefüggést, akik a darabot jól, igen jól ismerik. Az ilyen nyirbálással tönkre lehet tenni a legkitűnőbb darabot is. Szerencséje a társulatnak, hogy Török Irma játékáért feledett a közönség mindent, még a . . . . rövidítést is. * Valahányszor a szerelemnek azon apo- theozisát olvasom, amelyet Shakespeare emelt és amelyben „ . . . Két ellenség átkos vériből Balcsillagu szerelmes pár eredt; Haláluk ált’, mely gyászos, rémitő, Lön eltemetve az ős gyűlölet“ és valahányszor megjátszva látom a tragődiát, mindannyiszor elgondolkodom e réges-régi, de azért még is mindig uj dolgon : szerelem! örökös visszhangként hallom fölcsengeni gondolataim közül csak egyre, mindig: „Sóhaj-párából füst a szerelem; Tisztulva: tűz, szeretők szemiben ; Háborogva: tenger, mit könyüjök éltet.“ A visszhang cseng, cseng egyre s én önkéntelenül kérdezem enmagamtól: Hát csakugyan az? A feleletet is megadom reá: Volt és talán sohasem is lesz! Kapós L. Aurél. zassági anyakönyvbe 15 és a halotti anyakönyvbe 60 eset jegyeztetett be. — A helyi állami anyakönyvi kerületben az 1896. év folyamán születés 130, házasság 22, halálozás 69 esetben van elkönyvelve. —- A tolcsvai anyakönyvi kerületben az 1896. év folyamán volt 147 születési, 26 házassági és 110 halálozási eset. — A nagy-gércsi anyakönyvi kerületben a múlt 1896. évben megkötött házasságok száma: 18; születések száma : 117; a halálozások száma pedig 81 volt. — A rókóczi kerületben a lefolyt 1896. évben a szülöttek száma : 88 ; elhaltak száma: 48; házasságok száma pedig 13. — A t.-terebesi anyakönyvi kerületben, melyhez csak T.-Terebes község tartozik, múlt 1896. évben 176 születés, 116 elhalálozás és 28 házasságkötés vezettetett be az anyakönyvekbe. *-— A kosaróczi állami anyakönyvi kerületben az 1896. év folyamán 49 születési, 36 halálozási eset fordult elő és 5 házasság köttetett. —- A s.-a.-ujhelyi anyakönyvi kerületben jan. hó 30-tól febr. 6-ig született: 18, elhalt 7 egyén, kihirdetés történt 7, házasság 2 esetben. Kimutatás a tokaji járásbeli 9 anyakönyvi kerületben 1896. év folyamán előforoult születési, halálozási és házasságkötési esetek számáról. Anyakönyvi kerület megnevezése Születési eset Halálozási eset Házasság kötési eset Tokaj 238 145 44 Tarczal 182 113 29 B.-Keresztur 162 67 17 E.-Bénye 92 91 14 O.-Liszka 128 91 16 Tolcsva 147 110 26 E.-Horváti 123 85 18 B.-Olaszi 86 49 11 Y.-Ujfalu 9 6 3 Összesen: 1167 757 178 Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottsága ez évi első rendes közgyűlésének határnapja febr. hó 23-ára tűzetett ki. Emlékeztetjük az érdeklődő t. közönséget, hogy a gazd. egyesület borászati szakosztályának f. hó 15-én tartandó szaktanácskozása alkalmával fog bemutattatni a Nadányi Miklós-féle szőlőojtógép, még pedig olyan munkások kezében, akik az ojtógép használatába magukat már kellően beleügyesitették. Kimutatás a Zemplén-vármegyei közkórház 1897. évi január havi betegforgalmáról. 1896. év dec. hóról ápolás alatt maradtak száma: 27; 1897. év január 31-ig újonnan felvettek száma : 43. Ápoltak összege : 70. — Ezek közül elbocsáttattak gyógyulva: 29; javulva; 2 ; gyó- gyulatlan: 1; meghalt: 4. — Összes fogyaték: 36. — A hó végével ápolás alatt maradtak száma: 34. Az ezen idő alatt felmerült ápolásnapok száma: 988. — Schön Vilmos dr., főorvos. — Nyomárkay Ödön dr., alorvos. Hírek a nagyvilágból. Őfelsége a király ez évi ápr. hó 27-én Szent-Pétervárra megy, „hogy II. Miklós cár látogatását viszonozza. Őfelségét oroszországi útjára Goluchovszky gróf külügyi minister is elkíséri. Munkácsy Mihály világhírű festőművész hazánkfiát, súlyos idegbaja miatt, Bonn mellett egy magán gyógyitóintézetbe szállították. — Az a szomorú végzet, mely úgy szokott érvényesülni, hogy a művész, mint nagy gondolkozó és mé- lyenérző egyén, kifosztja önnön magát, mert lelkét apránkint beoltogatja művészi alkotásaiba, kívánjuk ne érje őt utói és kívánjuk, hogy szellemi és testi épségének teljes birtokában fényes talentomát még sokáig ragyogtathassa a művészet egén! Kréta-szigeten ismét forrongás van a mahomedánok és keresztény lakosok között. Kisebb-nagyobb fegyveres csapatokba verődve várják a kínálkozó alkalmat, hogy ádáz dühvei egymásra rontsanak. (Legújabban nagy vérontás hire érkezett. — Szerk.) Hírek az országból. | Hevesi Bischitz Dávid a nemes í neve a 1, mert a humanizmusáról ösmert férfiú, kine haza határain túl is tiszteletben á szegények és ügyefogyottak gyámolitására, a legnemesebb emberszeretettel és vallás különbsége nélkül, sok százezerét áldozott, hosszas beteges- kedés után meghalt. Áldás emlékére! A Kisfaludy-társaság szépirodalmunk művelőinek két kiváló jelesét, Rákosi Viktort
