Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-06-06 / 23. szám
II. Melléklet a „Zemplén" 24. számához Itt volt aztán alkalmuk ezeknek az uraknak a Hegy alja olvasztott aranyát, a régi filok- szera előtti időkből való, hamisítatlan, istenadta hegyaljai asszut és szomorodnit élvezni. Helylyel-közzel királyi asztalokra való s pénzértékben ki sem fejezhető áru borokat, mint pl. az Evva örökösök eleitől megőrzött 1811-iki, vagy Meczner Gyula 40-es, 50 -es, 60 -as évekből való borokat kóstoltattak velünk. Bizony sok, pincemohával benőtt idétlen fiaskó került elő olyan, aminő évtizedekig nem látott napvilágot s csak ez a ritka alkalom csalta ki őket az Isten szabad ege alá, ehez az ungvári nemzeti vendégséghez. Akár csak mi borivó magyarok, úgy neki melegedtek német uramék is fokról-fokra a mulatságnak, úgyhogy sokan közülök nemcsak a dájcs nótákat fújták, hanem a magyar dalokba is bele-beleszóltak, sőt a csárdásba is belefogtak s ugyancsak járták. Mert meg kell emlitenünk, hogy a fiatalság a Juhász J. kertjében, a menyecskék pedig a Szént-Györgyi Vilmos pincéje előtt, mindkét helyütt a németek nagy gyönyörűségére, vig táncra perdültek, ezzel is jellegzetessé tevén a magyar mulatságot. Ilyen vigadozás között tálalták fel estefelé úgy 7 óra tájban az ozsonnát, amely ugyan bármilyen vacsorával is fölért, mert a minden kigondolható jó és legjobb ételeknek felszolgálóval és szives kinálásával együtt járt az asztalról ki nem fogyó legjobb borok töltögetése, a mitől a németek, úgy tapasztaltuk, csöppet sem idegenkednek s a fogyasztás hatása alatt a dikciózás kedvelésében sem állnak megettünk ezek a különben egytől-egyig nagy műveltségű finom úri emberek. Takarodó. Esti nyolc és kilenc óra között járt az idő, mikor bekövetkezett az indulás. Egán ur, a vezér, megfutta megalkuvást nem tűrő trombitáját. Vendégeink megköszönték a páratlan szives látást és ereikben a bor tüzével s sziveikben bizonyára a ránk való jó visszaemlékezéssel vettek búcsút, azután a reájuk várakozó kocsikra ültek és kihaj attak a vasúti állomáshoz, a honnan kilenc óra után elindultak Tátra-Füred felé. Mi persze még a pincék között mulattunk a késő éjeli órákig. Erről a pincekirándulásról és mulatságról végezetül csak az a feljegyezni valónk, hogy ilyet, ily nagyszabásban, mikor ennyi ember mulat egyszerre a muzsikától és daltól hangos pincetelepen, ahonnan az ahhoz értő pirotekniku- sok percenkint sistergő és vakító fényt lövelő röppentyűket eregettek a magasba és ahol a kiváncsi népség ezernyi tömege nyüzsögött: mondom ilyet sz ungvári pincék közt eddig senki nem látott, ilyenről még nem is hallottunk ö bizonyára ennek a „nemzeti vendégségnek“ méltó hirét jegyzi föl először emlékezet okáért a helyi krónika. Teljes elismerés illeti a rendező urakat s azokat az urakat és úrnőket, kik, mondhatni, nagy anyagi áldozattal bár, de páratlan sikerrel produkáltak olyan magyaros vendégszeretetet, melyben bennünket utánozni igen, de utolérni nem lehet senki fiának. * Epilógus. Mikor a késő éjjeli órákban „karon fogózva“ ballagtunk, hazafelé az én csiki székely barátomból igy tört ki az ungvári lelkesedés: „. . . No de adtunk a németeknek Augsburg ért ! ... . * Nyilvános számadás és köszönet. A németországi gazdák fogadásának, ellátásának és szállításuk költségeiről, megjegyzésével annak, hogy a részletes számadások hivatalomban vannak letéve, a következő főösszegekben számolok el: Bevétel. Adakozásokból......................... 565 ft — kr. Helybeliektől ebédjegyekért . . 142 ft 50 kr. Összesen: 707 ft 50 kr. Díszebéd, szivar, cigarett, jelvények, másolások, nyomtatványok, sürgöny, postadijak, bérkocsik, fuvarok, kiszolgálat, vendégek szolgáinak ellátására és zenére kia- összesen datott......................... 859 ft 22 kr. Különbözet: 151 ft 72 kr. A bevétel és a kiadás közötti különbözeiét S.-A.-Ujhely nagyközség képviselőtestületének azon határozatából, melylyel kimondotta,'hogy a költségekhez 200 ftig a város is hozzájárul, a városi pénztár fedezte. Adakoztak: Andrássy Sándor gróf és Harkányi János br. 50—50 ftot. — Klein Nándor és Lónyay Gábor gróf 25—25 ftot. — Bombeles Lajos, Jladik-Barkóczy Endre gróf, Mailáth József gr., S.-a.-ujhelyi takarékpénztár és Volkenstein Os- vald gróf 20—20 ftot. — Hardenberg Aladár gr. 15 ftot. — Ferenczy Elek dr., Hammersberg Miklós, Kátai Mór, Kun Frigyes, Molnár István, Nagymihályi uradalom, Sennyey István és Miklós br., Stépán Gábor, Srerviczky Ödön, Szmre- csányi János és Zalay Andor 10—10 ftot. —« Szirmay Pál 6 ftot. — Ambrózy Nándor, Bernáth Győző, Csuka Ödön, Dókus József, Dókus László, Dienes István, Farkas Róbert, Fejes István, Halász József, Kincsessy Péter, Meczner Béla, Meczner Gyula, Nyomárkay Ödön dr., Szeghy Gyula, Schön Vilmos dr., S.-a.-ujhelyi takarékpénztár és hitelegyesület, S.-a.-ujhelyi népbank mint takarékpénztár és Zinner Henrik 5—5 ftot'. — Bernáth Aladár,# Bencsik István, Blum József, Éhlert Gyula, Evva Ödön, Haas Bernát dr., Haas Fülöp, Heumann Samu, Horváth József, Hönsch Dezső, Jelenek Ádám, Kiss Ödön, Klein Tivadar, Kossuth János dr., Ko- rinkó János, Ligeti József dr., Matolai Etele, Nyomárkay Kálmán, Nemthy József, Oláh Béla, Payzsoss Andor, Pilissy László, Reichard Salamon dr., Roth Bernát, Rose József, Szepessi Arnold dr., Szent-Györgyi Dezső, Sehwarcz Bernát, Teich Zsigmond és Egy ismeretlen 2—2 ftot. — Bárczy Benedek, Bauer Antal, Ember E. Mihály, Haraszthy Miklós, Haraszthy Vince, Németh Nándor, Székely Imre, Schweiger Ignác, Schmoczer Péter és Szalay Béla 1—1 ftot. Midőn a németországi gazdáknak junius 1-én éjjeli 11 órakor a határszélről hozzám küldött következő sürgönyét: „Einen Abschids- gruss und nochmals herzlichsten Dank von den deutschen Landwirten. Für das Ehrenpräsidium Graf Haugwitz,“ közzéteszem : magam részéről is legmelegebb köszönetemet fejezem ki a tállyai szives házigazdáknak, a sárospataki tanár urak- és ifjúságnak, S.-A.-Ujhely közönségének és itt különösen azoknak az uraknak, akik a fényes pincemulatságot' adták, a Windisch-Grätz hg. uradalmaiban alkalmazott tiszturaknak és tiszttársaiknak, akik mindannyian a magyar vendégszeretet tanúsításában kifogyhatatlanok voltak, valamint mindazoknak az uraknak, akik anyagi áldozatokkal és kocsijaik átengedésével a fogadás fényes sikeréhez hozzájárulni szíveskedtek, — a szerencsi, s.-a.-uj- helyi és bodrogközi főszolgabiráknak, akik az utak járhatóvá tételénél dicséretes buzgalmat fejtettek ki és végre Kun Frigyes, Kapás L. Aurél, Klein Emil és Lehóczky Ödön uraknak, akik a fogadás előkészítése és a rendezés körül szives készséggel voltak segítségemre. Azt hiszem, hogy nemcsak vármegyénk jó hírnevének feleltünk meg a szives látogatással, hanem hazafias szolgálatot is teljesítettünk, midőn a Tokaj-Hegyalja borvidékének, régi borainknak és mezőgazdaságunknak megtekintésére a nagy német nemzet, nem kedvtelésből, hanem komoly tanulmány okából utazó előkelő gazdáinak alkalmat szolgáltattunk. S.-A.-Ujhely, 1897. jun. 3. alázatos szolgája: IDólrus O-yuia. A t. vármegye gyűlésieméből. — Második nap- — Az első napi, vagyis a május 25-én tartott közgyűlés jegyzőkönyveinek meghitelesité- sével kezdődött a másnapi közgyűlés d. e. 9 órakor Öméltósága a főispán elülülése mellett. A rendszerinti főjegyzőnek első napi meg- hitelesitett jegyzőkönyvéből igtatjuk ide a következő részvét-föliratot: Császrái és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk, királyunk! Megdöbbenéssel értesültünk arról a szomorú eseményről, mely a francia nemzetet érte a jótékonyság oltárán áldozok nagy számának elpusztulásával. Megdöbbenésünket mély lelki fájdalom váltotta föl, midőn az a hir hozzánk eljutott, hogy a kegyességet gyakorlók közt imádott királynénk őfelségének fenséges testvére Zsófia Karolina Auguszta orleansi hercegné, nemourti és alenconi hercegnő is a bősz elem martalékául esett. Mint a magyar nemzet hű fiai mély részvéttel osztozkodunk császári és királyi felséged és a felséges asszony lelki fájdalmában. Alattvalói hódolattal járulunk a trón zsámolyához, hogy a gyászt, mely felség- tekre borult, hűségünkkel elviselhetőbbé tegyük. Ma tartott törvényhatósági 'közgyűlésünk egyértelműleg hozott határozatával kifejezett részvétünket fogadja felséged kegyesen és kegyelmesen. Olvastatott Radácsi Györgynek, a s.-pataki főiskola közigazgatójának hazafias hangon szóló szép levele, melyben a máj. 29-én Széphalmon, a főiskola és a m. kir. állami tanítóképző tanárkara és ifjúsága részéről rendezett Kazinczy-emlék- ünnepre a vármegye közönségét tisztelettel meghívta. — A szives meghívás viszonzásául köszönetét mondandó Öméltósága a főispán állott föl és kérte a közönséget, hogy már a „Zemplénében is publikált Kazinczy-emlékünnepen mennél nagyobb számmal megjelenni és igy az ünnepies alkalmat mennél díszesebbé tenni iparkodjék. (Úgy is történt — mert a hazafias emlék-ünnep alkalmából városunkon átvonult s.-pataki tanulóifjúság és vezető tanáraik üdvözlésére a vármegyei székház ormára kitűzték a nemzeti zászlót s azon kívül a széphalmi „szent öreg“ emlékének kegyeletes megünneplésénél magát a vármegye közönsége is illendően képviseltette. — Szerk.) Az alispán évnegyedi jelentéséből fölemlítjük azt a részt, mely az idei fősorozás eredményével foglalkozik. A tiz járásban felhiva volt összesen 7936 hadköteles. Beseroztatott az újoncjutalékba 1166, a póttartalékba 119. Alkalmatlannak találtatott 2967, távol maradt 3584, teljesen ösmeretlen 533. — Hadképesség tekintetében a járások következőleg sorakoznak: Varannó 47°/o-al, Gálszécs 35V8%-al, Ujhely 33%%-al, Hornomra 32°/o-al, Bodrogköz 31%%- al, N.-Mihály 31°/o-al, Tokaj 30V3%-al, Szerencs 27V2°/o-al, Sztropkó 24%-al, Szinna 133/4°/o-al. — A hadképességi átlag 30V2°/o, a múlt évi 25°/o-hoz képest 5Va°/o emelkedést mutat. Feltűnő, hogy az újhelyi járás az utolsó helyről a harmadikra emelkedett, Varannó megtartotta az első helyet, a Bodrogköz az ötödiket, Szerencs, amely négy évvel visszamenve az előtt mindig az első volt, most még kettővel esett, Sztropkó, mely eddig mindenkor utolsó volt, most Szinnát felülhaladta. — A távolmaradottak tekintetében a járások igy sorakoznak: a sztropkai 632/5°/o, varannai 61%%, n.-mihályi 60%, gálszécsi 58%, homonnai 57%, újhelyi 43%, szinnai 39%, tokaji 331/2°/o, bodrogközi 25%, szerencsi 22%-al, — tehát most is, mint eddig még mindenkor, Szerencs állította elő legteljesebben hadköteleseit. Dókus Gyula vm. főjegyzőnek szóbeli jelentését, hogy a vármegye közönsége magát, úgy a szabolcsi főispán beigtatása alkalmával Nyíregyházán, mint a sárosi főispán installálta- tásán Eperjesen képviseltette, helyesléssel tudomásul vették. — Továbbá ugyanő felszólalásában tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a m. kir. államvasutak s.-a.-ujhelyi javító főműhelyében jun. 1-ére 100 munkásnak fölmondottak, a megmaradt munkások napi foglalkozásának idejét pedig pár órával leszállították, mely körülmény nemcsak a gépjavító műhely munkásai között, de S.-A.-Ujhely város irányadó köreiben érthető izgalmakat szült. — Öméltósága a főispán méltó indignálással adott kifejezést vélekedésének a dolog felett, hogy t. i. a szóban levő főműhely ilyen meglepetés formájában gondoskodott a munkáslótszám apasztásáról, egyszersmind indítványozta Öméltósága, hogy a vármegye közönsége, mely mégis csak tényező a szóba hozott kérdésben és a döntés előtt véleménye meghallgatandó lett volna, emelje föl szavát az elbocsátással fenyegetett műhelyi munkások érdekében, s tekintettel az ügy sietős voltára, táviratban folyamodjék pártfogásért, éspedig magához a ministerelnökhöz. (Helyeslés.) — Végre fölemlítette a főjegyző, hogy a s.-a.-uj- helyi m. kir. dohánygyárban a munkásnők létszáma immár 600-ra emelkedett (nem régen még csak 320 volt!) és folyton emelkedőben van. Zavarja azonban a létszám fokozatos emelkedését az, hogy a szomszédos községekből jövő szivargyári munkásnőket állami adóval és egyéb közjárulékokkal rójja meg S.-A.-Ujhely, a mivel aztán, mert a havi keresmény a szivargyárban kivált a kezdőknél, szerény, nemcsak boldogulásuk de még megélhetésük is kockáztatva van. Azért tehát indítványozta szóló, hogy intéztessék fölirat a kir. pénzügyministériomhoz, éspedig abban az érdekben, hogy a szivargyári munkásnők ne állandó gyári munkásoknak, hanem napszámosoknak minősíttessenek, s mint ilyenek az I. oszt. kér. adó fizetésének kötelezettsége alól oldassanak föl (Helyeslés), ha pedig ez teljesíthető nem volna: legalább tétessék rendelkezés olyvégből, hogy ezekre a dohánygyári munkásnőkre kirótt és beszedett községi adó ne S.-A.-Ujhely város házipénztára javára essék, hanem annak a szomszédos községnek szolgáltassák át, melyből az illető dohánygyári munkásnő való. Az indítvány helyesléssel elfogadtatott. Hosszasabban foglalkozott ez a közgyűlés a s.-pataki főbiróválasztás ellen beadott fellebbezés elbírálásával. A tiszti főügyész véleményének fölolvasása után, mely alaki hibák miatt a választás megsemmisítését indítványozta, — Öméltóságának a főispánnak fölszólalására a vá-