Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-30 / 22. szám
Közgazdaság. Felvidékünk gazdaközönsége érdekében.’) Sztropkó, 1897. máj. 20. Köztudományu tény az, hogy a felvidék gazdaközönsége nem a földből hozott haszonból, hanem a marhatenyésztésből szerez magának egy pár krajcárt, abból fizeti ki az adót s egyéb már a tulságig menő, mindenféle cimü terheit, melyet ha nyögve is, mint adózó polgárnak viselnie kell. Ha tekintetbe veszsziik azt a körülményt, hogy Amerika csak volt, de a felvidéki munkás nép előtt most már nem létezik : tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy e szegény nép, egyedül a marhatenyésztésből tartja fen magát. Ha a magas kormány ismerné a felvidék helyzetét, azt hiszem, az erdőtörvényt nem ngy hajtatná végre, hogy minden üres területet be- fásittat, hanem még az erdő egyrészét is kivágatni engedné e szegény népnek, hogy magának abból legelőt csináljon, szarvasmarhát, juhot, kecskét tenyészszen, hogy akkép mód nyuj- tassék neki az egyedüli boldogulás céljához. Vannak a felvidéknek oly fekvésű községei is, hogy ha vasúti hálózattal lenne a vidék összekötve, ami sajnos, de való nálunk, t. i. a sztropkai járásban sehol nincsen, még akkor is, ha az erdő 7—8 kilométerre esnék a legközelebbi vasúti állomástól, bükkfát elárusitás végett szállítani nem fizetné ki magát. Hogy mily szorgalommal hajtatik végre az erdőtörvény (nem szólva arról, hogy mily pénz- és dologi kiadások hárulnak a szegény népre) felhozok rá egy példát, Nagy-Hrezsnyicze községét. Ez a község összesen 458 lelket számlál s dacára ennek, ez év tavaszán tiz métermázsa súlyú facsemetét kapott szigorú rendelet mellett elültetés végett akkor, midőn e község, csekély marha-állományának fenntartása végett, az ottani uradalomnak legelőért 350 ft. évi bért fizet. Ezért az intézkedésért nem szándékom senki felett Ítéletet mondani, mert feltételezem, hogy e törvény végrehajtója is csak előirt kötelességét teljesiti, minek következtében nem minősíthetem másnak, mint „a nép agyonboldogitá- sának.“ A marhatenyésztés sikeresebb előmozdítása tekintetéből vármegyénk gazdasági egyesülete gondoskodott most már arról, hogy a marhatenyésztés dusább hasznot hozzon. E szegény járás gazdaközönségónek kieszközölt 3 db. remek és nemes fajú tenyészbikát a becsár 40°/o- áriak árleengedése mellett, amiért is az egyesületet a méltó elismerés illeti. E tenyészbikákat járásunk főszolgabirája a járás három legnagyobb községébe helyezte el s reményiem, hogy üyképpen el fog éretni a cél, miszerint 2—3 év múlva, a többi községek is be fogják látni annak hasznos voltát, iparkodni fognak, ha önerejükből nem lennének képesek, több község egymással egyesülve, a gazdasági egyesület utján, tenyészbikákat, a kincstári uradalmakból beszerezni, hogy ilymódon marhatenyésztésük nagyobb lendületet vegyen és nagyobb hasznot hozzon. Mert amint már ők maguk is tapasztalták, a homonnai járás Laborcz- völgyén, mig egy gazda elad 300—400 ftig egy pár ökröt, ők legfeljebb 250 ft árban adják el a legszebb nevelésüeket. Van e járás területén azonban ennél még nagyobb baj, mely méltán orvoslást igényel: a lótenyésztés teljes elhanyagolása. Járásunk 65 községből áll, területe 51.200 hektár, lélekszáma 15,977, levonva ebből az ipar és kereskedelemmel foglalkozó egyéneket, marad mint földmivelő családfő és nem lélek 5000. Lóállománya a nép szegénységéhez mérten elég nagy, amennyiben e járásban van 1733 db ló. Legelője pedig kitűnő. Dacára ennek, nincs e járás területén egyetlen egy mén- állomás sem, holott, szerény nézetem szerint, Kelesén és Sztropkón ily mén-állomás felállítására okvetetlen szükség lenne. Ennek hiányát érezve, fényes bizonyítékul szolgál a következő adat. E hó folyamán megtartott katonai lóosztályozás. Ennek alapján eredményként jelezhetem, hogy a hadsereg részére szükség esetére „alkalmasnak“ találtatott 1733 db lóból 224 db s alkalmatlannak 1509 db. Sőt tovább megyek, hogy valakinek itt jó lova lenne, azt még a lótartó tulajdonos sem hiszi el, azért a kelesei lóosztályozásnál is előadta magát egy eset, hogy egy lelkésznek a lovára, midőn rá mondták, mint terherhordó állatra az „alkalmas“ szót, örömébe, a hadügyministériom kiküldöttjétől egy barátságos és kellemes modorú törzstisztjétől, rögtön „előleget“ kért. A gazdasági egyesület már rég beigazolta áldásos működését, s ez alapon mi is hozzá folyamodunk : legyen kegyes kérelmünket teljesítendő, a mzgas kincstártól teljesen ingyen, jobban mondva a kincstár terhére de a gazda•) Melegen ajánljuk a várni, gazdasági egyesület szives figyelmébe. Szerk. közönség javára, 3 egymásután következő évre, két fedeztető állomásra, 2—2 mént kieszközölni. Én azt hiszem, hogy egy oly gazdasági egyesületnek, melynek elnöke Andrássy Sándor gróf, a mi szeretett országos képviselőnk, e tekintetben megteendő lépéseit is mindenesetre a siker fogja koronázni. Mi*, nálunk az a szokás, hogy az egy—két éves csikót a lótenyésztő-gazda már hámba fog, s mi ennek a következése'? Megöli a lónak tovább fejlődését, sőt ha igazságosan kell szó- lanom, állatkínzást visz végbe, amennyiben jól tudjuk, hogy a felvidék földmivelőinok földjeit bemüvelni kétszeresen nehezebb munkával kell teljesíteni, mint a magyar gazdának az Alföld sík rónáin. Ennek megakadályoztatására kellene valami utat-módot feltalálni. Ami pedig a gazdasági egyesület sikeresebb működését illeti, különösen itten minálunk; azt hiszem, nem volna rósz, ha a körjegyzők felkéretnének arra, hogy mint körfelügyelők, bizonyos hatáskörrel felruházva működnének az állattenyésztés sikeresebb előmozdításán. így aztán lassan-lassan a mi szegénynépünk is haladhatna a boldogulás útja felé. y. Figyelmeztetés szőlőbirtokosainkhoz. Kötelessógemnek tartom tisztelettel figyelmeztetni szőlőbirtokosainkat, hogy az uralkodó folytonosan esős időjárás mellett a szőlő pero- noszpora betegségének az első állandóan meleg napok beálltával felette vehemens fellépte várható; miért is ajánlatos, hogy szőlőjét ki-ki minél elébb megpermeteztette, hogy a betegség felléptének lehetőleg eleje vétessék. Ugyancsak legyen szabad szőlőbirtokosainknak újból is emlékezetünkbe hoznom azt is, hogy a napokban volt nagy esőzések ismét szomorú bizonyságát szolgáltatták annak, hogy birtokosaink szőlőik felújításánál még mindig nem fordítanak elegendő gondot a vizvezetők kellő kiépítésére, minek folytán azokban a viz mosások széliében rengeteg károkat okoztak, sőt egyes birtokosok szőlőiből egész darabokat is elsodort az ár. E részben különösen arra kell ügyelni, hogy a területen összegyűlő viz minél jobban meg- osztassék, továbbá, hogy a szőlő felett lévő területeken összeverődött víztömeg a szőlőtől lehetőleg elzárassék vagy pedig a szőlő felett valamely alkalmas vizvezetőbe szereltessék s igy biztos mederben vezettessék el és ne maga keresse ki lefolyásának útját. A vizfogók és vizvezetők méreteinek megállápitásánál meg azlegyen irányadónk, hogy ezek mindig nem talán csak az apróbb esőzések vizének levezetésére, hanem tulajdonképen a nagyobb záporok víztömegeinek felfogására készülnek; az olyan záporok ellen tehát, a milyenek lehet, hogy csak minden öt vagy tiz évben jelentkezenek egyszer, de akkor azután a rosszul megépített szőlőt öt — tiz évre meg is nyomorítják. Tarczalon 1897. május hó 28-án. IfZo s in s m. k. v. isk. igazgató. Vármegyei Hivatalos Rész. 21,093/11. 897. sz. M. Kir. Pénzügyigazgatóságtól. ZKIörrend-elet valamennyi küzse’gi elöljáróságnak és körjegyzőnek Zemplén-vármegyébenA budapesti m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatalnak 1897. ápril 25-én 22352/97. sz. alatt kelt körlevele szerint gróf Hethlen Márk volt nagytereim földbirtokos cs. és kir. 5171/892. sz. alatt, 555 ft. illetékkel van ott tartozásban. Mivel pedig a nevezett gróf tartózkodása ismeretlen, utasittatik a cim, hogy nevezettet saját területén nyomozza és föltalálás esetén tartózkodási helyét, foglalkozását és ottani vagyoni helyzetét ide 30 nap alatt jelentse be. S.-A.-Ujhely, 1897. május hó 16-án. Zeitler. s. k. pénzügyigazgató. 789./IV. 97. A s--a.-újhelyi járás főszolgabirájától. Tekintetes városi főbíró urnák Helyben. A helybeli cselédek, és cselédközvetitők ellen, több rendbeli panasz merülvén fel, az e részben kiadott vármegyei szabályrendelet alapján, a következőket rendelem. 1. Cseléd-közvetitők addig cselédet közvetítés végett fel nem vehetnek és velük ily célból még csak nem is érintkezhetnek, még az „elbocsátási bizonyítvány“ vagy cselédkönyv kezeihez le nem tétetik. A ki még cselédkönyvvel nem birt, és ilyet községi illetőségének megállapítása hiányában nem hozhat — azzal, a cselédközvetitő tartozik a városi rendőrtanácsosnál jelentkezni, hol a cseléd ideiglenes bizonyítványt nyer. Az elszegődtetett cseléd szolgálati könyve a rendőri hivatalban azonnal is még a cselédközvetitő által, nyilvántartás végett bemutatandó. A cseléd szolgálati helyét csak a rendőrség bejegyzése után foglalhatja el. 2. A helyét gyakran változtató cseléd S.- A.-Ujhelyben cl nem helyezhető. Az ily cseléd a rendőrség által a szolgabi- rósághoz illetőségi községébe toloncolás végett előállítandó. 3. Gazda, ki cselédet cselédkönyv és a rendőrségnél bejelentés nélkül elfogad, vagy tart — 25 ftig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni. 4. Cselédközvetitő, a ki ezen rendelet ellen vét, cselédközvetitő jogától fog megfosztatni. Jelen rendeletem egyidejűleg a eselédköz- vetitőkkel és a városi rendőrtanácsossal — ez utóbbival azon felhívás mellett közöltetik, hogy a cselédnyilvántartást pontosan vezesse s a cselédközvetitőket ellenőrizve netaláni mulasztásaikról nálam esetről, esetre jelentést tegyen. 5. -A.-Ujhely, 1897. május hó 29-én. Barthos, főszolgabíró. 2568/1. 97. A bodrogközi j. főszolgabirájától. Körözés. Kis-Tárkány község határában f. hó 24-én egy 5—6 óv körüli, bélyegtelen, tiszta szőrű magas tehén bitangságban találtatott s az ottani elöljáróság által gondozás alá vétetett. Mely körülményt azzal teszek közhírré, hogy ha a tehén igazolt tulajdonosa 14 nap alatt nem jelentkeznék, az 1894 évi XVI. t. c. 104 §. értelmében nyilvános árverésen el fog adatni. Kir.-Helmocz, 1897. május hó 27-én. Dr. Pilissy, szolgabiró. .ifv szerkesztő postája. Májushoz —- A fílemíléhez e. versek közölhetetlenek. B. P. — Helmecz. Múlt számunkról lekésett — a maiban már idejét rnnlta; azonban igy is nagyon köszönöm az órdokos adatokat. Alkalomadtán feldolgozom. Nyilt-tér.*) Első f||® magyar gyapjumosó és bizományi részvénytársaság. Budapest, V., Kárpát-utcza 9- szám. Alapittatott 1868 ban. A gyapjunyirás közeledtével at. ez. gyapjutermelők és gyapjukereskedök figyelmét a kitűnő hírnévnek örvendő, gépberendezést és mosási rendszert tekintve a technika legmagasabb fokán álló gyapjumosó gyárunkra irányítjuk. Évek során át nyert tapasztalatok alapján, hazánk gyapjutermelői annak belátására jutottak, hogy nemcsak legelőnyösebb értékesítés, hanem a nyáj kimélóso miatt is legczélszerübb a gyapjút zsirban lenyirni és gyári mosás után értékesíteni. A gyárilag mosott gyapjúnak — mint félgyártmánynak — nagy kelendősége, nemkülönben kiterjedt összeköttetéseink és szakismeretünk által gyors és kedvező értékesítésre vagyunk kópositvo. Kimerítő programmal és felvilágosítással kívánatra készséggel szolgálunk. Az összes küldeményeket ezégünkhöz: Budapest-Lipótvárosi pályaudvarhoz kérjük czimoztetni. Az igsizgaUtasig. Városi irodánkban Neugebauer Gyula urnái (Dohány- utcza 1. sz.) felvilágosítások szintén szívesen nyújtania',-. (Utánnyomás nem dijaztatik.) •) Az e rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. Felelős szerkesztő: Dongó Gyárfás Géza. Kiadó-tulajdonos : Éhlert Gyula. 661/897. sz. Árverési hirdetmény. Bodrogkisfalud és Szegilong ogyesitott adó községben a vadászterület, mely áll 683 k. hold erdő és 3844 k. hold sik területből f. évi junius hó 20-án délelőtt 9 órakor Bodrogkisfalud község házánál tartandó nyilvános árverésen 1897. évi julius hó 1-től kezdve 6 egymásutáni évre bérbe fog adatni. Az árverési feltételek Bodrogkisfalud község házánál a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Bodrogkisfalud, 1897. május hó 27. Balogh István, Baráth Ferencz, körjegyző, főbiró.
