Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-23 / 21. szám
ami, úgyszólván, a semmiből volt megteremtve. Bubics Zsigmondot a kassai egyházmegye nagyérdemű püspökét azon a szépen diszitett útvonalon, melyen kétoldalt lelkesülten éljenző embersereg állott sorfalat, Belky Károly oldalkanonok kíséretében Mailáth gróf gyönyörű négyes fogata hozta végig. A diadalkapu előtt Király-Helmecz és a környék előkelői majdnem teljes számmal gyűltek össze. A püspök fogata a diádalkapun áthajtatva megállóit s akkor a püspököt a város közönsége és a bodrogközi járás nevében Bencsik István főszolgabiró üdvözölte. A róm. kát. hitközséget Somogyi Gerö plébános vezette, valamint az iskolás gyermekeket is. Ezek közül 6 fehérbe öltözött leány, kik közül egy köszöntőt is mondott, és 6 fiú koszorút adott át a püspöknek. A leányok koszorújába a hit, remény és szeretet szimbóluma, a fiukéba pedig „Isten hozott, lépj be!“ szavak voltak behimezve. Ezek átvétele után a püspök Perbenyikbe Mailáth grófhoz hajtatott. Perczel belügyminister érkezése. Perczel Dezső kir. belügyminister, Mailáth József gróf kérésének engedve, máj. 18-án személyesen utazott föl Perbenyikre, hogy ő is, mint Magyarország közegészségügyének ez idő szerint való legmagasabb őre, Helmeezen a hasonszenvi kórház megnyitásának ünnepiességét, de meg annak országos.hírét is megjelenésével fokozza. A vármegyénk területére legelőször ezúttal érkezett belügyministert Budapestről Chyzer Kornél dr. minist, tanácsos, Raisz Gedeon dr. orsz. közegészségi felügyelő, Molnár Béla dr. orsz. képviselő, Gyczy Jenő belügym. fogahnazó, — Szerencstől, illetve B.-Kereszturtól Pintér István a szerencsi- és Füzesséry Ödön a tokaji járás disz- magyarba öltözött főszolgabirái kísérték a szalonkocsiban, mely az Ujhelybe reggel 6 óra 40 perckor érkező személyvonathoz volt kapcsolva. Patakon tisztelgő szándékkal fölszállottak a belügyminister vonatára Badácsi György, a főiskola közigazgatója és Zsindely István dr., jogakadó- miai tanár, kik az újhelyi pályaudvaron adtak kifejezést örömüknek a minister előtt megérkezése fölött. A vármegye és a székváros 100 tagból állott nagyküldöttsége s azonkívül sok-sok száz főnyi és igen díszes jelenlevőség élén Molnár István főispán üdvözölte rövid, de magyaros őszinteséggel, szívből szívhez szóló szavakkal Magyarország ez idő szerint legnépszerűbb ministereinek egyikét, a belügyi ministert, kit a közönség hosszantartó, lelkes éljenzéssel köszöntött. Az üdvözlésre és köszöntésre Perczel minister szintén csak pár szóval válaszolt, örömének adván kifejezést, hogy főispánunk Öméltóságát, „az ő kedves barátját“ és a küldöttséget e dicső múltú szép vármegye székvárosában szin- ről-szinre láthatja. — Bemutatások után, minek során Gr öze Győző kir. csendőrszázados jelentkezett és Juhász Jenő tűzoltó-főparancsnok pedig a kivonult diszszázad létszámáról tett jelentést, a tűzoltók zenekara az Isten áldd meg a magyart zenditette rá, ami a ministerre szemmel láthatóan igen kellemes hatást gyakorolt. A reggeli elköltése és vidám társalgás után, miközben vármegyénk panorámájának szépségéiben mosolygó, tüzes szempár szerelmet fakaszt a férfi szivekben. . .. Reggelre kelve az ablakom előtt rügyező szömörcefa levélkéi kibújtak pólyájukból. Alig szűrődött be ablakomon és világította meg szobámat a napsugár, a fris, pirosbugáju levelek lassú bólintással köszöntöttek ........ Az igénytelen városi ember örömmel üdvözli a székesfőváros tavaszi romantikáját, a kávéházi teraszokat. Csöndesen szürcsöli feketéjét, belétemetkezik újságaiba és üdül a cse- réptégelyes kertben. Akkor van elemében, ha nagy a zaj, a lárma, a nyüzsgés. Valahányszor, valami cifra fogat közéig lassú dübörgéssel, kikapja fejét az ujsággarmadából és néz csodás ámulattal, miközben szivébe vágyak lopóznak, amely vágyakat a legközelebbi hiányosan öltözött és harsány hangon újságait kinálgató csemete láttára eltemet. Ha már tűrhetetlen a meleg és nagynehezen elhatározza magát a székesfővárosi ember, hogy hátat fordít az ő kedves Budapestjének és belétemetkezik egy csodás világba, egy oly világba, amelynek lombjaiban, berkeiben költészet lappang, hát csakhamar visszavágyik a székesfőváros porába. 0 nem szereti az esthajnal rejtelmes homályát, hanem gyönyörködik a villámos iv- lámpák szemetkápráztató fényében. Gyűlöli a csöndet, de él-hal a cigányok fülszakgató muzsikájáért. De az olyan naiv lelkek, akiknek bölcsője nem a székesfővárosban ringott, hanem a zöld világ pázsitos lágy ölében szellő ringatta és az altató danát madár csicseregte: az olyan naiv lelkek elméláznak, magukba térnek és kérésről a minister egész elragadtatással szólott, másodikat csengettek a bodrogközi vonatnak. A minister elbúcsúzott és a Perbenyikre Ujhelyből meghívott vendégek kíséretében s társaságában vonatra szállván, folytatta útját Perbenyikig, miközben a vidéknek szép és történelmileg is érdekes látnivalóiban: a szőlőskei Andrássy-szőlők,— az Ompod ősemberlakta homokdomb-láncolata — a kövesdi Miczbán-vár romjai — a néprege „Tündérországá“-nak Messzilátó-hegye —- majd a magyar szabadság harcainak klasszikus emlékeit magán még ma is mutogató helmeczi hegy nézésében gyönyörködött; miközben szokottnál hosszasabb fütyülésével figyelmeztetett a vonat, hogy exeellenciás vendégével, akit egész Pozsonyból, a Mária-Terézia lovas-emlékszobra leleplezésének királyi ünnepléséről hozott, a mai út célpontjához, Perbenyikre érkezett. A fogadtatás Perbenyiken. Tengernyi népsokaság várakozott Perbenyiken a belügyministert hozó vonat borobogá- sára, melyet riadalmas éljenzéssel köszöntött. Ott volt az egész Bodrogköznek úri közönsége, a papság teljes számban, sokan a szomszédos Szabolcs- és Ung-vármegyókből is, kiket oda hozott a vágy, hogy Perczel ministert lássák és hogy régi jó szomszédjuk, Kir.-Helmecz örömünnepének igaz szívvel részesei legyenek. Ragyogó napsugár fönséges hangulatában igen lélekemelő egy kép ez a sok ezer főnyi, hozzá a leglelkesebben hangolt közönség látása. Amint a grófi park oldalán gyülekezett járási küldöttség előtt Perczel belügyi minister kiszállott, Bencsik István, a Bodrogköz ékes- szavu főszolgabirája, következő szép beszéddel üdvözölte a ministert: Nagyméltóságú Miniszter ur! Kegyelmes Uram! Egyik kiváló jellemvonása az a magyar embernek, hogy, a közélet szolgálatában szerzett érdemeknek erkölcsi hatása alatt, rokonszenvé- nek egész melegével karolja át azokat s őszinte tisztelettel emel kalapot — sok esetben ösme- retlenül is — azon férfiak előtt, kiket a nyilvános élet magaslatain az önérzetes munka, de általában a kimagasló férfiúi erények méltó jutalmául a közelősmerés teszen ünnepeitekké! A tisztelet s rokonszenv eme őszinte érzelmeivel jöttünk mi e pillanatban, amidőn Excellenciád a kir.-helmeczi kórház megnyitási ünnepélyének alkalmából járásomat szerencsélteti, nagyméltóságodnak üdvözletére. S amidőn az itt tisztelgő járási küldöttség élén, mint e járásnak főszolgabirája, szolgálatomat teljes készséggel rendelkezésére bo- csájtom nagyméltóságodnak: forrón óhajtom egyidejűleg, hogy a férfikor azon édes megnyugvása között, melyet a lelkiösmeretesen betöltött férfiúi hivatás mellett is, az embereknek osztatlan szeretető nyújthat egyedül: közéletünk fejlesztésére nagyméltóságodat a gondviselés őrködő hatalma sokáig éltesse! Bemutatások után Mailáth gróf a belügy- ministerrel és a főispánnal kivált a körből, négyes fogatokra ültek és a grófi park bejárójánál fölállított diszkapun keresztül, a perbenyiki kastélyba hajtattak; ellenben az ünneplő nagy- közönség, a rendelkezésre előállott úri fogatokra gélnek boldog emlékeik között, valahányszor a szömörcefa apró levélkéi kibújnak pólyájukból és piros bugás levelei lassú bólintással üdvözlik a szerelmetes májust. A májust ott a Bacskaj-hegy aljában olykora pompával fogadják a tavasz színes újszülöttei, mint aminővel erre mifelénk hatalmas fejedelmeket szokás megtisztelni. Az a fáradhatatlan, örökös ezermester igyekszik ekkorra diszitő, művészies munkáját százszorta szebbekkel tetézni. Ki-kibuvik fátyolszorü felhőfoszlányai közül, és, mint a festőművész egy-egy ecsetvonással a már kész müvet, ő is emitt-amott igazit valamit, hogy szebb legyen a színek egyvelege, egybeolvadóbb az örök szép harmóniája. Amott a kis patak partját beszegi szép kék nefelejtssel. Az apró virágocskák csodásán meresztik nagy kék szirom-szemeiket a habzó, tobzódó habokra. Mint valami virágár, folydo- gálnak tova a halkan csevegő, lágyan ringó hullámfodrok. A selymes pázsit telve szinesebbnél-szine sebb virágocskákkal. Az Almás mellett elterülő réten meg alig láthatni mást, mint virágot. Ez már valóságos virágszőnyeg. A napsugár, az ezermester napsugár szőtte ezt a mesésen szép virágszőnyeget. Mintha tudná, hogy a május szereti a sok, ezt a töméntelenül sok, színesebb* nól-szinesebb virágot; ezt az ámulatosan csodás dekorációt. És reggel, amidőn a virágzó orgonafa lombjába a csíz, az a bolondos, beszédes kis csíz, megkezdte kellemes csicsergő lármáját és alig aranyozta be a kelő nap glóriája a pirkadó hajnalt: bevonult a mesésen színes virágszőfölszedődve, elláthatatlan hosszú kocsisorban a perbenyiki vasúti állomástól pár kilométernyi távolságra fekvő Király-Helmeczre kocsizott. Nem közönséges gyönyörűséget nyújtott a szemnek, hogy az ut egyik szélén lévő táviró- oszlopok és az ut másik szélén álló telefon-póznák mindenikén, tetőtől a talpig, tölgylevélből font girlandok kígyóztak, fent az oszlopok és póznák végeihez kinyúló kar formájában illesztett rudakon pedig kisebb nemzetiszinü lobogók lengettek. D. e. 9 óra lehetett. A kórház előtt lévő térséget és a térség alatt elterülő dombot sűrű tömegekben szállotta meg az ünneplő sokaság, nem sokat törődve a hirtelen támadt hűvös széllel és dacolva a paráholni kezdett esővel. A kórház előtt lévő plátóhoz, melyről az ungi hegyek koszoruzta alföldre a legszebb kilátás nyílik, kényelmes lépcsőzet vezet, melyhez a főutcáról, pár hektométernyi hosszú vonalon, szelíd emelkedéssel megyen föl a hozzájáróut. Itt, a hozzájáróut felső végén, hatalmas arányú, három ivezetü diadalkapu állott, melynek tetőzetén nemzetiszinü lobogó és a Mailáth-trikolor (piros-sárga-kék) lengettek, azonkívül rajta a Majláth-család címerei diszlettek cserkoszoruk között. A diszkapu és a lépcsőzet között, az ut szélesség két vonala irányában, méternyi közökben és két sorjában, magyaros díszruhába öltöztetett leánykák állottak és hosszu-hosszu, tölgyből font girlandokat tartva kezeikben, igen jól festettek. A kórház plátóján, a lépcsőzettől jobbra, a perbenyiki vegyes énekkar (26 paraszt leányka és 14 férfi) helyezkedett el. Ugyanott balra a hölgyközönség és a vármegyei stb. küldöttségek foglaltak helyet. A kórház előcsarnokában, melyhez a plátóról három lépcsőfok vezet, a kerületi rk. papság és az irgalmas nővérek állottak Szekerálc Kálmán főesperes-apát mellett. Már-már attól lehetett félni, hogy az egyre jobban elkomorodó idő lehetetlenné teszi a kórház fényes felavatását, sőt már kezdett sűrűn esni, de nem sokára mégis elállt s tűrhető vé fordult. A kórház megnyitása. Pontban 10 órakor megszólalt a Perényi- templom nagyharangja, ami a püspök s vele együtt a grófi kastély többi illusztris vendégeinek érkezését jelezte. Kis vártatva rázendítette, Kiss József rk. segédlelkésznek, a grófi kastély káplánjának dirigálása mellett az Ecce Sacerdos magnus kezdetű egyházi éneket a vegyes kar, miközben Mailáth gróf, jobbján Bubics püspök, balján Perczel minister, utánuk özv. Sennyey Pál báróné, Mailáth grófné, Sennyey Béla báróné, Sennyey Mici bárónő, Vécsey Sándor br. Molnár főispán, Sennyey István báró, Belky kanonok a kórház előcsarnokába vezető lépcsőzet elé érkeztek. Most Mailáth gróf az előcsarnok felső lépcsőfokán állva a következő megnyitó beszédet intézte a közönséghez: Boldogemlékü Antal nagybátyám ember- baráti szempontoktól indíttatva végrendeltében kötelességemmé tette, hogy egy hasonszenvi kórház javára alapítványt tegyek s a módját is megnevezte. Folytatás az I. mellékleten. nyegen keresztül a nagy Mindenség ujraébre- dósének hónapja, a szerelmetes Május és vele a virágbontó Tavasz. Az Almás fái fehérbe öltöztek. A fák meghajtották lombos koronájukat. A szárnyas dalosok üdvözletébe beleolvadt a méhek zümmögése, a patak ritmikus csobogása. A szerelmes faunok és nimfák a bokrokban elrejtőzve szemlélték ezt az álomképet és hallgatták a Mindenség egybefolyó zsongását: ezt az isteniesen szép himnuszt. Lassankint elcsendesültek a madárkák, megszűnt a zsongás, a szerelmes faunok és nimfák visszaosontak a közeli erdőbe. Csak a patak csevegett tovább és a nap szórta egyre szaporábban tüzes nyilait. Azok a fehérbe öltözött almafák pedig hullatták, egyre hullatták patyolat-szirmukat. A legkisebb szellő érintésére hullott a virághó. A szellő meg kellemes, gyönge virágillattal megterhelve szerteszállott, hogy tudtul adja az ébredő természetnek, hogy itt a tavasz. Csöndesodik. A nap a hegyek mögül széjjel löveli piruló bucsusugarait. Mindennek párja támad: az árnyék, mely mindinkább megnyúlik. Rejtelmesen csöndes minden, csak a patak csevegi el titkát szüntelenül. A kis kristályos habokból hableányok kelnek elő. Holdvilág szőtte fátyolba burkolóznak, az Aim ás A) a mennek és megfürdenek virágillatban és eltűnnek, mint egy ködfoszlány. Csodálkoztok, hogy ti mindezt nem láttátok ? A természet nyitott könyvéből csak azok otvashatnak, akiknek bölcsőjét a zöld világ pázsitos, lágy ölében szellő ringatta és altató dalukat madár csicseregte.
