Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-02 / 18. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. május 2. 18. (1910.) Huszonnyolcadik évfolyam. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉITEK HIVATALOS LAPJA IMZEOTEIjEIíTIK: IMUHSTDEUnT S-AEHSILA-iF. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára IS kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Megnyugtatásul. S.-A.-Ujhely 1897. Tavaszhó 29-én. Lapunk legújabb számában az első helyen megjelent cikk toliamból eredt. A ki ezt higgadtan olvassa, azonnal láthatja, hogy ez a lap idei 14-ik számában a „Sorsüldözöttek“ cime alatt megjelent cikk kiegészítéséül Íratott, tehát nem szólhat más népről, mint a 14-ik számbeli cikk szólott, t. i. a krajnyai oroszokról és nem szólhat más „zsidókéról, mint a többnyire Gácsországból bevándorolt krajnyai zsidókról. Miután azonban általam őszintén tisztelt két helybeli izraelita polgártársam azt nyilvánitá előttem (a min — nem tagadhatom — nagyon csodálkozom) hogy cikkemmel itteni müveit izraelita polgártársaim is nyugtalanítva érzik magokat: ezennel kinyilatkoztatom, mint fentebb is érintém, hogy itt csak a krajnyai orosz (rutén) nép közt, annak együgyüségéből élősködő zsidókról volt szó és hogy a „zsidó“ kifejezést nem azért használtam, mert a 14-ik számban megjelent cikk is azt használja; de azért, hogy abból is világosan kitűnjék, hogy itt nem a vallásra, de azon majdnem professiót képező életmódra van mutatva, a melyet azok folytatnak. Cikkemet egyébként mindenekben fentartora. Matolai Étele. „Sorsüldözöltek.“ Fenti c. alatt Tutkovicli B. lelkész úr teljes elkeseredéssel szól a „Zemplén“ f. évi ápr. 14-iki számában a felvidéki rutén nép nyomoráról, — keresi az ok és okozati összefüggést és mi más konklúzióra juthatott, minthogy az összes bajoknak a Galicziából bevándorolt zsidók az okozói. TARCA. A. négy Auróra. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — (Folyt, és vége.) Trieszt körvonalait már rég elnyelte a távol köde s Auróra még mindig ott állt könyezve és oda támaszkodva a fedélzet párkányához. A kapitány közeledett feléje. Javakorabeli délceg olasz ur volt az, napbarnitotta szép arccal, hatalmas bajuszszal és oly hanggal, mely, ha kellett, túl dörögte a vihart, de ha szükségét látta, csodás olvadékonyság, hajlékonyság és zengze- tesség tudott abból beszélni. E pillanatban a hang zengzetes és bizalmat keltő volt. — Még mindig sir édes gyermekem. No vegye le már kacsócskáit szép szeméről — kérlelte gyöngéden. — Szüntesse fájdalmát. És ne féljen, itt vagyok én, atyja, testvére, barátja egy személyben. — Köszönöm, köszönöm, rebegte és bizalommal kezét nyújtotta az elsőnek, ki feléje nyájasan közeledett. A kapitány aztán beszélt, beszélt folyton édesdeden, érdekesen, szórakoztatón, bókolva, hízelegve és hogy fölszántsa a bánatkönyeket. Koronkint el kellett mennie. Ilyenkor a mi kedves Auróránkon erőt vett rajta elhagyatottságának érzete. Körültekintett. Mindenütt idegen arcok. Egy tarka női Kétezer év óta ugyanaz a nóta. Megszoktuk már. A tizenkilencedik század nem tudta az emberekben azt a téves előítéletet eloszlatni, hogy az egyesről nem szabad az egészre következtetni és ha egy zsidó lopott, vagy csalt, mind- jái’t az egész zsidóságot megtámadni. Ha tényleg előfordult egy-két eset, hogy zsidó ember megkárosította szomszédját: még ez nem jogosít fel senkit sem arra, hogy az egész felső-magyarországi zsidóságot lelketlen vérszopóknak címezze, s tele kürtölje a világot, hogy a „Galíciából bevándorolt zsidóság az éhenhalás örvényébe taszítja a szegény rutén népet.“ Ismerve az igen tiszteit szerkesztő urnák liberális érzületét, azt hiszem, hogy a támadással szemben a védelemnek is fog nehány sort engedni b. lapjában.*) A vagyonos galíciai zsidó nem igen hagyja el hazáját. Ha mindenáron uzsoráskodni akar megcselekedheti azt hazájában is. A galíciai rutén nép egy cseppet sem értelmesebb a mienknél. Az igaz, hogy bevándorol, de csakis korlátolt számban éspedig a vagyontalan, munkát, foglalkozást kereső ember vándorol be. S dolgozik. Alig van olyan foglalkozás, melyen ne találnánk nagy számban zsidót Beáll napszámosnak, kocsisnak, pásztornak, nem válogat a munkában, a szántóföldeken csak úgy dolgozik, mint az erdőben és tutaj oz az oroszszal együtt. Grünwald dr. M.-Szigetről a „Jövő“ című hetilapban a ruténekről cikket irt, melyben igen érdekes példát említ a Galíciából bevándorolt zsidók munkásságáról: „A városi gazdasági bizottságban ugyanis arról vitatkoztak, vájjon Vargának, (a cigánynak) vagy pedig Kácz Mójsche Hersehnek, a Galíciából bevándorolt zsidónak, adják-e ki a városi pőcegödör-tiszti- tásával járó munkákat, mert az utóbbi olcsóbban ajánlkozott és légmentes készülékii szivattyú- géppel dolgozik.“ Az ilyen bevándorolt zsidó nem iszik, nem részegeskedik, hanem egyedüli célja, hogy verejtékkel összekuporitott krajcárjait összerakva, egy kis viskót építhessen magának. De legnagyobb részt a bevándorolt galíciai *) Teljes készséggel. Az „audiatur et altera pars* elvét mindig tiszteletben tartottuk és tartjuk ezután is. Mindazonáltal a jelen kérdés vitatásában, mely már is sajnálatos félreértésre és érzékenységre szolgáltatott okot, a további diskussziót ezennel befejezettnek jelentjük ki, Szerk. csoport kötötte le figyelmét, közöttük kutatott, barátnőt keresve. De e nők hadonázók, zajosak, s oly feltűnő öltözetüek voltak, hogy nem kelthettek henne bizalmat. Mellette közel két nőt vett észre. Egy imádkozó zsidó asszonyt és egy fiatal leányt. A leány reá figyelt, tekintete részvétet, értelmes arca jóságot fejezett ki. Azontúl tekintetük gyakran, majdnem folyton találkozott. A kapitány jött, megállóit a feléje vigyorgó, vihogó nók mellett s dörgő hanggal utasította őket rendre. De mikor Auróra mellé került, a szigorúság eltűnt arcáról s nyugodt lett, mint vihar után a tenger. — Kik ezek a nők s miért haragudott meg reájuk ? — Ebek •— s az ebekkel ugatni kell, mondta tréfásan. — Ebek?-------kérdé csodálkozással.-—■ No igen. Vagy másként a hajó denevérjei, mert csak a nap alkonyán mutatkoznak. Érti ? A lányka hiz nem értette s tűnődött e furcsaságokon, az ebek — és a hajó denevérei fölött. — Hát ez a kettő kicsoda itt? — Egy folyton imádkozó magyarországi szent zsidó asszony, amilyen mindig kellene a hajóra, hogy isten oltalmazza és ne érje veszedelem, az meg a leánya. Jeruzsálembe mennek. Az anya azért megy, hogy ott, a szent helyen, abban a csodás szép világban, hol az ég minden égnél kékebb, fényesebb s közelebb látszik lenni a földhöz, hol a csillagok nagyobbak, tünzsidó is tengődik, s a barmokkal megosztott füstös kunyhóban nyomorúságos életet él. Nem a zsarolásnak sporadikusan előforduló esetei, ami ellen a törvény úgyis oltalmat nyújt, hanem a megmunkálható föld csekélysége és terméketlensége, a nép műveltségének lehető legalacsonyabb foka, a munkaösztön hiánya, a pá- linkaivás: ezek igaz okozói a felvidék, úgy keresztény, mint zsidó vallásu lakói nyomorának. Művelődés, munkaalkalom, a munkaösztön fejlesztése : ez az amire szükség van, ezzel lehetne a felvidék lakosságán segíteni. Kaufmann Ármin. S.-A.-Ujhely kereskedőihez. Múlt év elején nehány, minden jóért és nemesért lelkesülni tudó kereskedő szűkebbkürü tanácskozásában, tekintettel azokra a rendkívüli nehézségekre, melyekkel a kereskedőnek meg kell küzdenie, ha tisztességesen megélni, családját fentartani, a társadalmi élet követelményeinek megfelelni akar, — elhatározta, hogy a felmerülő nehézségek legyőzésére „KereskedeimiTársulatot“ szervez és ezt a határozatot nemsokára követte a megvalósitás is, amennyiben a „Kereskedelmi Társulat“ városunkban meg is alakult 40 taggal, sőt tisztviselőit is megválasztotta. Működését akkor mindjárt nem kezdhette meg, mert alapszabályai még nem voltak szentesítve. É napokban azonban az alapszabályok a nmélt. belügyministériom jóváhagyásával megérkeztek és igy a társulat működésének már most mi sem vethet gátat. De, hogy ez a társulat kitűzött rendeltetésének és céljának megfelelően működhessék, kell, hogy Ujhely város összes kereskedői, egyetértve és vállvetve, úgy anyagi, mint erkölcsi támogatásban részesítsék. Minden egyes kereskedőnek érdekében van az, hogy a „Kereskedelmi Társulat“ életképes legyen, hogy adandó alkalommal a kereskedők jogait megóvni is tudja. Napirenden van pl. hogy egyik-másik idegen vidékről bejött utazó, házaló, pár napig itt időzve, elárasztja a közönséget különféle árucikkekkel olyannyira, hogy egyes cikkekre hónapok múlva sincs a vevőközönségnek szüksége. Az újhelyi kereskedő pedig, aki a nagy házbért, jövedelmiadót fizeti, s a mindenféle közterhet döklőbbek, a levegő forró, de tiszta, — ősei csontjai mellé hajthassa le majdan örök álomra fejét, — lánya pedig azért, hogy már mostan a mártirságra kárhoztassa magát s gyermeki sze- retetének legyen áldozata. Nos, mit gondol. A honvágy agyon fogja gyötörni, az európai szokások, táplálék, levegő nélkülözése bízvást meg fogja ölni, á keleti talajba átültetett nyugatnak e zsenge csemetéjét. Azontúl Auróra részéről is résztvevő tekintetek röpültek a szegény jövendőbeli mártír felé s e tekinteteknek varázserejük volt —- vonzottak, mert rövid időn a büszke görög úri család ivadéka s a szegény ügyefogyott zsidó leányka egymáshoz simulva, kéz kézben, összedugott fejjel suttogtak s bánatosan nézték a tengernek alkonyi fényben úszó szinpompáját. — Miért utazik egyedül? s kik voltak azok, akik a hajóra kísérték ? kérdé Eszter, a kiváncsi zsidó leány. — Atyám — anyám — és — és — egyetlen barátom, meg rokonaim, felelt Auróra szo- mornan. — Édes szülei? — Atyja igen fiatalnak látszik. — Úgy van. Fiatalabb anyámtól, mostohám. S az iiz el szülő hajlékomból. — Az anyja szép asszony. — Bár ne lett folna szép, tán nem vette volna el egy évre atyám halála után az a fiatal ember. De még atyám életében szerette. Most mellette lehetnék, érezve szeretetének melegét. A gyász év alatt óh he gyöngéd is volt hozzám. A Zemplén inni száma tiz oldal. *^|
