Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-04-25 / 17. szám

felfogást hord rendszerint magával. Valamint körülbelül megfordítva is mondhatnánk. Mint a hogy nyugodt kedélyű ember jóízűen tud enni s viszont a jó gyomra ember rendszerint nyugodt kedélyű.

Ami a testi, tehát közegészségi, vagyoni viszonyokat illeti, sőt még az erkölcsieket is, ezekkel röviden végezhetünk.

Fajunk, istennek hála, erővel ez idő szerint még eléggé teljes és satnyulásnak nyomait rajta senki sem észlelheti. Közegészségi viszonyaink ha nem is egészen jók még, de mindenesetre javulók. Igaz, egy kissé rájuk is fér a javulás. Nem is lehet panasza, hogy a törekvés erre irányadó köreinknél hiányoznék. Valóban, aki közegészségügyi statisztikánkat figyelemmel kiséri, nem tagadhatja, hogy egy pár évtized óta a haladás igen jelentékeny, s különösen az utóbbi években szép eredményű.

Vagyoni viszonyaink szintén, ha kedvezőknek nem is, de betegeknek se mondhatók. Oly helyzetben vagyunk, amelyben évezredekig elélhet a nemzet minden nagyobb baj nélkül. S ha tán a közvagyonosság, a birtokelosztás tekintetében lehet is némely kifogást emelni, azok nem oly természetűek, amelyeknek idejére leendő orvoslását maga a korszellem nem biztosítaná. Az emelkedő műveltség, a föllendülő közlekedés, ipar, kereskedelem eléggé biztató jövőt rajzolnak e tekintetben is elénk.

Közerkölcseink pedig valamely felötlőbb jelenséget teljességgel nem mutatnak. Egészen hasonló állapotban vagyunk Európa többi országaival. Sőt a javulás itt még talán szembetűnőbb. A tulajdonjog tisztelete, a közbátorság s a mindenoldalú erkölcsiség napról-napra erős- büdő lábra kezd állani közöttünk.

Úgy hogy mindezeket illetőleg nyugodtan tekinthetünk a haza jövője elé. Természetesen nem a sövény alatt heverésző napszámos rest nyugalmával, hanem a munkaszerető gazdáéval, aki a magasan járó napra tekintvén, bizodalom- mal akasztja ekéjét a még meg nem szántott ugar-darabba.

Azonban folytassuk tovább a megkezdett szemlét, áttérvén nemzetünk értelmi erejének vizsgálatára.

Világos, hogy aprólékos részletezésnek itt se helye, se szüksége nincsen.

A kérdés az : olyan fokon áll-e nemzetünk értelmi készsége, röviden műveltsége, mint az az életteljesség szempontjából kívánatos és olyan irányu-e, amely jövőre jó reménységgel kecsegtethet ?

Ami az első kérdést illeti, arra nyugodt lélekkel merek igen-nel válaszolni.

Nem azért, mintha műveltségűnket valami magas színvonalon állónak tartanám, mert bizony, csekély nézetem szerint, az általános szin- tájat meglehetős alacsonyan kell keresnünk, hanem azért, mivel aránylag elég kiterjedt s nem minden élénkebb fogékonyság nélkül való

u. n. értelmiséggel rendelkezünk. Igaz, a virágzást, a magas színvonalon álló értelmiség hamarább biztosítaná, de tudja isten, nekem úgy tetszik, hogy a virágzás után hamar szokott következni az elvirágzás, kivált ha kissé siettetni találtuk a virág kibontakozását. A gyor— Mikor indul a hajó? kérdé — a kíséretét képező urak felé fordulva, látható izgatottsággal.

— Ne nyugtalankodjál Auróra — még fél óránk van, addig előjön a kapitány. Válaszolt egy magas fiatal ur a csoportból.

— Már csak félóra — sóhajtott a folyton sirdogáló lányka — kétségbeesett tekintetet vetve a mellette álló, fájdalmát leleplezni nem biró fiatal emberre.

— Fájdalom! szólt amaz. — Megtart-e emlékében Auróra? Bevárja-e az időt amikor utána mehetek, hogy vissza hozzam — hogy többé soha el ne váljunk? suttogta elfojtott hangon.

— Igen, igen. Várni fogom. Lelkem folyton nála lesz, szivemet nála hagyom. S a könyek leperegtek gömbölyű barna arcán.

Az idősb Auróra hozzálépett, kivette selyem zsebbevalóját, letörölte könyeit s csititgatta.

De e gyöngéd cselekedet közben arca részvétlen maradt s inkább merev elhatározást, dacot és szigort fejezett ki.

A kapitány e pillanatban bukkant elő s mélyen bókolt előttük. Az úrnő eléje sietett s a legbájosabb elragadó mosolylyal nyújtotta csókra kezét; aztán kérlelte: — legyen atyja az ő remegő galambkájának Alekszendriáig, — ki mellé most nem adhatott kísérőt, de egy oly gentleman lovagias oltalma és egy első osztályú kabin azt hiszi tökéletesen megfelel a célnak s ő nyugodt anyai szívvel bocsáthatja útnak édes kicsikéjét.

A kapitány főhajtással s édeskés mosolylyal köszönte meg a benne helyezett bizalmat s biztosította, hogy anyai szerető szive nem fog csalódni.

— Közéig az idő, búcsúzunk, szólalt meg

sitott Ütemű civilizálódás egészen olyan, mint mikor toxatikus szerekkel csinálunk magunknak elevenséget, jó kedvet: sikerül ugyan, mihamar, de hétszeresen megadjuk az árát.

Különben igy is elég gyorsan haladunk, sőt én szinte azt is merném mondani, túlontúl gyorsan. Mert csakugyan nem sok „raison“-t lehet fölfedezni abban, ha a trsztenai tót gyereket meg a karczagi töldinives fiút ugyanakkora tudománytümegbe akarják belevezetni egy év alatt, mint a párisi „bourgeois“ vagy a berlini „Lateiner“ fiait. Ez bizony egy kissé igno- rálja azt a törvényt, mely a testi és lelki átöröklésről szól. Pedig a természet sohasem hagyja magát kijátszani.

Nem azt mondom én, hogy az első, második, hatodik, vagy akárhányadik osztályos gimnazista, realista, vagy akár politeknista nem tudja elvégezni azt a tantervben rája kiszabott tananyagot (bár talán ehhez is férne egy-két vájjon ?) de azt gondolom, hogy nem helyes dolog a szellemet (s vele természet szerint a testet is) annyira tulerőltetni, amennyire mi teszszük. Igen rövid kis tanulmány a miveit osztály elcsenevészedéséről s már a második, harmadik nemzedéknél mutatkozó visszaeséséről, meggyőzhet bárkit arról, hogy nem a levegőbe beszélek. De még örülhetünk, ha rosszabb vége nem lesz ennek a rablógazdálkodásnak, melyet nemzetünk emberanyagával üzünk. Mert eljön az idő, hogy ki fog merülni az a tanulatlan, polgári elem, amelyből vették eredetüket eddig többnyire, kiváló embereinek !

És ama túlterhelés megszüntetése éppen nem fogja a műveltség szükebb térre való szorulását vagy alacsonyabbra szállását jelenteni. Ellenkezőleg! A nagy embereket nem az iskolák termelik, azok csupán bevezetőkiil szolgálnak; s ha a fejlődés egészségességét általában a müveit elemnek biztosítjuk, nemzedékeket nyerünk vele.

A másik kérdésre már a felelet benne van abban, amit az elsőre adtunk. Ha igyekezni fogunk a művelődés vezetését (férfi és női nemre egyaránt) racionálisabb alapokon szervezni, szem előtt tartva a célt, mely felé egy nemzetnek törekednie kell, számot vetve a múlt és a jelen állásával, úgy amint azt a természet alkut nem ismerő törvényei kívánják, — akkor reménynyel nézhetünk előre.

így rövid szemlélődésünk befejezve már; eredménye könnyen összefoglalható.

Oly nemzet vagyunk, amely egészben véve egészséges, erős, izmos s^rvezettel van megáldva, s igy istentől hosszú életre hivatottnak látszik. Itt-ott mutatkoznak mégis gyöngeségek, s tán kisebb betegségek tünetei is aggodalmat támaszthatnak bennünk. De a bajok még csak csirában levők, s jóindulatú, élesszemü és gyors- kezű orvos száműzheti őket.

Ha valahol, hát itt tetszik meg, hogy nem üres hang Tolsztoj serkentő, intő kiáltása: „Au nőm de Dieu, arrétez-vous pour un instant, regar- dez autour de vous, pensez a ce que vous étes, a ce que vous devriez étre, pensez a l’idéal|!“

Mielőtt tovább mennél, néz körül egy pillanatra, szűnj meg a munkával, állj meg; talán nem a helyes nyomon haladsz. . . .

a magas barna ur. E szavak hallatára a fiatal lány kétségbeesett zokogással borult anyja keblére, csókjaival halmozva el arcát, nem bírva megválni tőle.

— Mamácskám, édes mamácskám csak még legalább egy hétig maradhattam volna.

Ez szótlan bontakozott ki az ölelő karokból, lassan eltolta gyermekét és sírást tettetve, kö- nyök-keztyüs két kezével befedte szemét.

— Isten veled édes gyermekem, légy jó, szelíd, fogadj szót üreg szüleidnek, hogy szeressenek. Majd gyakran Írunk neked — búcsúzott a magas ur szeretetteljesen s a megindulástól halvány arccal megsimogatva a lányka kuszáit fürtéit s gyöngéden keblére vonva, hosszasan csókolta a redőkbe szedett gondterhes homlokot.

— Isten veled édes jóságos angyalom. Súgta a másik ifjú.

Isten vele! — Isten vele Paszkalino. Ne feledjen el.

Sietve eltávoztak, csak a fiatal lány maradt egyedül kezeit tördelve a fedélzeten. A hajó lassan indulni kezdett. A parton megállók közül Auróra-mama mosolyogva integetett vörös napernyőjével, a magas ur mereven állt mellette fájó arccal kisérve a hajót mozdulataiban, a többiek leemelték kalapjaikat, de Paszkalino nem birt többé fájdalmával. Arca dúlt volt s mintha temetőből jött volna hová legkedvesebb halottját temette, barátja támogatására volt szüksége. Lassan távozott, nem tekintve hátra a hajó felé, honnan egy matrózkalapka alól könyező szemek kisérték s egy parányi kéz integetett, mig a másik a szivet szorította, hogy meg ne repedjen.

(Vége köv.)

R. Anna.

A forradalmak mindig a gondolatokban mennek először végbe, s csak azután a külső világban.

írva vagyon: a vezéreké a keserű kötelesség és az édes siker.

Pallagi Gyula dr.

Vármegyei ügyek.

Borkóstoló összejövetel. A Zemplénvávmegyei Gazdasági Egyesület f. évi május hó 15-én (tizenötödikén) d. e. S.-A.-Ujhelyben, a vármegyeháza nagytermében, a Tokaj-Hegy- alja bortermelőinek boraiból borkóstolót rendez, melynek célja az, hogy úgy a hazai, valamint a külföldi bornagykereskedők saját észleléseik alapján meggyőződést szerezzenek arról, hogy a To k aj-Hegy a lj a -11 a k a filokszera-pusztulás után újonnan telepitett szőlői az utolsó négy év alatt milyen minőségű bort termettek, egyúttal bizonyságot nyerjenek arról is, hogy Tokaj-Hegyal- jánkon a régi, hires borok teljes és meghamisit- tatlan valójukban, az újabb tudományos vívmány minden hozzájárulása nélkül, természetességükben még mindig találhatók, éspedig nem is kis mennyiségben a bortermelők pincéiben. — Erre a borkóstoló összejövetelre a Tokaj-Hegyalja bortermelői nemcsak bormintákat fognak küldeni, hanem egyúttal az eladásra szánt bormennyiséget is bejelentik, az ár megjelölésével a gazdasági egyesületnél. — Az egyesület tehát nyilván is tartja és igy mintegy megkönnyíti az eladást a borkóstoló napján kiadandó katalógusával. - Ily értelemben szóló meghívóit a gazd. egyesület már szétküldötte úgy a pincegazdáknak, a magyarországi és a külföldi bor-nagykereskedőknek, nemkülönben a keresked. kamaráknak is. Bízvást reméljük, hogy az igen életrevaló eszme és közelösmerésre méltó törekvés a gazd. egyesület részéről nem téveszti el hatását azokban a körökben, hová a meghívók e napokban elküldettek. — Még csak azt kívánjuk megjegyezni e helyen, hogy a borkóstolás határnapját megelőző május hó 14-én szakértőkből összeállított 5 tagú zsűri fogja a borokat osztályozni, amiért is szükséges és igen kívánatos, hogy a bemutatásra | kerülő mindenik bormintából legalább is két-két üveg küldessék. Az üvegek címkéjén a termelő neve, a termés éve, helye és a bor minősége és a meglévő készlet mennyisége, úgyszintén a bornak piaci ára is jelzendő.

Sorsolási jegyzék. (Folytatás.) A föld- tehermentesitési pénzalap magy. kir. igazgatósága, mint regaleadósság ellenőrző bizottság, az 1888. évi XXXVI. törv.-cikkely alapján az italmérési jog kártalanítására kibocsátott 41/a°/o adómentes kötvényekre nézve az 1897. április 1-én megejtett 13. sorsolás alkalmával kisorsolt kötvényekről szóló sorsolási jegyzéket a vármegye alispáni hivatalához megküldötte. — Kihúzattak és a sorsolástól számított három hó elteltével, vagyis a f. évi júl. hó 1-től már nem kamatoznak a következő sorszámú szelvényes kötvények, éspedig 5000 ftosak: 139, 474, 1573, 1617, 1676, 2883, 3196. — Névre szóló: 1671 számú 200 ft, 1742 sz. 200 ft, 2628 sz. 2600 ft, 2786 sz. 100 ft, 2873 sz. 13250 ft, 4640 sz. 48200 ft, 5429 sz. 3450 ft, 5611 sz. 500 ft, 6906 sz. 2550 ft, 7086 sz. 54750 ft, 7135 sz. 1850 ft, 8078 sz. 12400 ft, 11380 sz. 1550 ft, 12490 sz. 22250 12758 sz. 700 ft, 13434 sz. 1850 ft. — Ezek a fent, valamint a „Zemplén“-nek ma egy hetes számában már elősorolt kötvények kamatozása a sorsolástól számítandó három hónap múlva azaz 1897. évi jul. 1-vel megszűnik, s ettől a naptól kezdve azok kisorsolt tőkeösszegei, az esedékes kamatokkal a kir. adóhivatalok bizományos közreműködése mellett, és a pénzügyminiszteri hitel- számvevőség előzetes érvényesítése alapján, a m. kir. központi állampénztárnál Budapesten készpénzben fognak kifizettetni. Ez utóbbi pénztár fogja a csak részben kisorsolt kötvények kisor- solatlan része felett a megfelelő uj kötvényeket is kiállítani s kiszolgáltatni. Azonkívül Budapesten : a) a magyar általános hitelbank; b) a magyar földhitel-intézet; c) a pesti magyar kereskedelmi bank; d) a magyar ipar- és kereskedelmi bank-részvénytársaság; e) a magyar leszámítoló és pénzváltó bank; f) a magyar országos központi takarékpénztár; g) a hazai bank részvénytársaság; és h) a pesti hazai első takarékpénztár. Bécsben : a) a cs. kir. szabad, osztrák kereskedelmi s ipar-hitelintézet; b) a cs. kir. szabad, általános osztrák földhitel-intézet;

c) Rothschild S. M. bankház. Berlinben: a Disconto-Gesellsehaft igazgatósága, szintén eszközük a kisorsolt kötvények beváltását. — A korábbi sorsolások alkalmával kisorsolt és készpénzben való visszafizetésre már alkalmas, de eddig beváltásra még fel nem mutatott szelvényes kötvények sorszámainak közlését lapunk jövő számában kezdjük meg.

Folytatás a mellékleten.