Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-10 / 2. szám
középkorúak is jó cigányzene mellett a Terpszi- korénak áldoztak, csak a késő reggeli órák vetettek véget. . . . (Halálozás.) Még alig múlt egy hete, hogy egy viruló szép asszony váratlan kimúlásáról kellett megemlékeznünk, ma már ismét őszinte szomorúság és igaz részvét fog el a gyászos hir közlésénél, hogy Karsa Bertalan hirtelen meghalt 1 Társaságban, kellemesen eltöltött este és jóízűen elköltött vacsora után, mikor nyugodni tért, f hó 7-én éjjeli fél 12 órakor érte a szivszélűtés okozta hirtelen halál, aminek már megelőző oka asztmás baja lehetett. A váratlan veszteség képzelhetőig lesújtotta szerető nejét és mély gyászba borította az egész csaladot, nemkülönben, mikor hire ment a váratlan halálesetnek, minden körökben feltámadt az őszinte fájdalmas részvét érzése, mert a 6o-ik évében elhunyt férfiúban a szerető férj, gondos családfő, jó rokon és egy minden izében becsületes, magyar úri ember veszett el, aki ezt a magyarossagát úgy öltözék ben, mint szokásaiban is utolsó percéig megőrizte. Mint köztisztviselő pár évtized előtt az újhelyi, akkor még nem állami postahivatal vezetője, később, haláláig a már államosított hivatal tisztje mindenha lelkiismeretes kötelességtudással és lankadatlan szorgalommal vívta ki maga számára a köztiszteletet és közbecsülést. Az igaz ember iránt, aki különben régi magyar nemesi család sarja, tehát méltóan nyilatkozott meg a közrészvét, ami tegnap délután 3 órakor végbement temetésén nyilvánult, mert az udvaron ravatalra helyezett és koszorúkkal fedett koporsó köré a gyászoló családtagokon kivül, a posta- és táviróhivatal főtisztikara es szolgaszemélyzete, Rosznáky Gyula hivatalfő vezetése alatt testületileg Ujhely város úri és női közönsége csekély kivétellel megjelent. A gyászszertartást Fejes István végezte ; ő mondott a megboldogult példás életét méltatva, megható halotti beszédet és imát, a ref. énekkar pedig Vágó Gyula karnagy vezetésével gyászdalokat énekelt Ezután tiszttársai a halottas-kocsira tették a koporsót és a jó Berti bácsi pormaradványát kikisértük a ref. sirkertbe, ahol elfoldelték. Emléke éljen közöttünk soká. — Halálát családjában özvegyén kivül, fiai Karsa Elemér é; Karsa István, vejei Matolay Béla és Rácz Kálmán dr., úgyszintén unokái gyászolják. A s.-a.-újhelyi m. kir. posta- és táviró-hivatal tisztikara külön gyászos jelentésben adott kifejezést fájdalmának »szeretett kartársukc elhunyta fölött. — Áldás és béke hamvaira! (Sajátságos természeti tünemény) kötötte le Ujhelyben f. hó 8-án reggel, 9 óra tájban, a Ronyva kőhidján járóknak figyelmét. Ugyanis a hid véghosszaban póznákhoz erősített táviró-sodro- nyok,melyek zúzmarától megrakottan úgy mutattak, mint valami gyapot-kolbaszok, erős lendülettel hullámos mozgásban voltak, mint lennének akkor, ha a megjelölt, mintegy 84 lépésnvi hosszúságú szakaszt tartó oszlopokat valami óriások teljes erejükkel rázni kezdenék. Fokozta a tünemény érdekességét, hogy a szóban levő táviró-vezeték- kel s ugyancsak a hidon egyközüen húzódó és a villámos világításhoz tartozó vezeték sodronyai ugyanakkor szintén lengettek ugyan, de koránt sem oly erósen és ritmikusan, mint a táviróvezeték sodronyai. Az oszlopok a hid egyik végén is, meg a másik végén mozdulatlanul állottak. A tünemény magyarázata pedig az, hogy az éjjeli erős hidegtől dermedt sodronyokra és éppen csak a megjelölt szakaszon, átható erővel reajuK tuzoU a napsugár. Ennek melegét a vassodrony érzékenyeb»en vette, mint a vörös rézsodrony, ezért amazok élénkebb tempóban is igazodtak vissza szabályszerű helyzetükbe, mint emezek. Érdemesnek tartottuk idejegyezni az érdekes hőtani tüneményt. (Vakmerő betörés.) A m. dec 29. és 30-ika közti ejje en vakmerő betörés és lopás történt Perben> iken. Még eddig ismeretlen tettesek ugyanis Ulrich Vi'mosnak, aMailáth József gróf jószágigazgatójának irodájába betörve, az ott volt egy méter- máz-a nehez Wertheim-szekrényt elloptak A szekrényt a közelben megtaláltak, hanem feltörve. Kifosztott tartalma következő volt: 10 ftos bankjegy, 20 db. 10 frankos arany, ezek között 10 db. 1888. évi veretű, 10 db. 20 frankos magyar arany, 25 — 28 db. egy forintos ezüst, melynek nagyobb része mind két oldalán aranyos nyomású volt, több régi ezüst húszasok, 1700 tói kezdve, közöttük 2 db. magyar huszas, 1 veres bőrtárca, melynek küllapjan az 1880. év aranyozott számokkal van kiírva, összesen 400 ft értekben. Az ösme- retlen tetteseket, akik minden valószinü-ég szerint bodrogközi és ungmegyei olahcigatiyok, a csen- dorség erélyesen nyomozza. (Halálozások) Szomorúan kezdődött a nagy- mihályi társadalomra az 1897-ik évi Január 3 an helyeztük el örök nyugalomra néhai Fleischner Samu dr. ügyvédőt, aki kicsi társadalmunknak egyik kiváló tagja volt s mint ilyen, nemcsak a közügyek terén önzetlenül működött, hanem városunk szegényeinek is igazi gyámolitója volt. Immáron mondhatjuk, hogy azon ritka áldozók egyike volt, akiknek balja nem tudja azt, mit cselekszik a jobbja. Csendes bánásmódjával, példaszerű munkásságával s alapos képzettségével már évekkel ezelőtt nyerte meg városunk és vidékünk intelligenciájának szeretetét s nagyra való becsülését. Ny. b. - Mégsajgott bánattól a szivünk, midőn ennél megrenditöbb csapás ért bennünket, Veszperényi Józseíné dr.-né, sz. Rémay Katinka áll. tanítónőnek í. hó 3-án történt elhunytával. Kiváló képzettségű, páratlan szorgalmú és ritka nemes érzésű tanítónő volt, akit rajongásig szerettek a gyermekek és osztatlan szeretetét s megbecslését élvezte városunk, vallásra, rangra és rendre való különbség nélkül összes közönségének, míg nem 13 évi áldásos működése után, élete delén, 31 éves korában az enyészet örökébe szállt pihenni. — F. hó 5-én d. u. 3 órakor kisértük ki az örök nyugalomra. Kísérete impozáns volt; ott volt a varos apraja-nagyja, nagyszámú vidéki tisztelőivel s nem akadt szem, mely konyet ne hullajtott volna, nem volt ott szív, mely igazi bánatot ne érzett volna. A sírnál érzékeny búcsút vett tőle Mathiász József áll. isk. igazgató, az iskolai gondnokság és tanítótestület nevében, mely ekkép hangzott; Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet 1 Kihűlt a szív, megszűnt dobogni a nemes kebel, elnémultak a magasztos eszméket hirdető ajkak s a tanítónők mintaképe: Rémay Katinka nincs többé 1 Elvesztettük őt örökre ... 1 és mily fiatalon... Az élet delén 31 éves korodban szólított el a halál angyala s rövid, de Tégedet sirató városunk nevelésügyére csaknem pótolhatatlan veszteséget képező munkás életedet ily váratlanul be kelle végezned. Ezt látva, Istenem, megáll az ész s ha az örök törvény biztató szava fel nem emelne, le kehene roskadnunk. Igen, mert ha agg száll a sirba, megnyugodva mondjuk: megérett gyümölcs volt s lehuhott az életfájáról; ha csecsemőt szólít el a halál angyala, nem békétlenkedünk, mert fejletlen bimbót szakita le a halál szele ; de ha virágzó korszakában egy erővel teljes munkás élet előtt nyílik meg a sötét sir: ez a fájdalom már mély és szivszaggató ; ez a bánat már kétségbeejtő, melyet csak a halálon túli életbe vetett hit képes némileg enyhíteni Drága kartársnő.. .1 Itt hagysz már bennünket? Kérve-kérünk: ne menj, maradj még itt közöttünk. hadd lelkesüljünk még nemes, szép példádon. Egyszerű, szerény napszámosa valal nemzetednek, de mint ilyen dicsőségesen megálltad helyedet s már ifjú éveidben emlékkövet tudtál magadnak állítani kartársaid, hálás tanítványaid és szülőik szivében. Ez emlékkőre elévülhetetlen betűkkel van vésve, hogy immáron néhai Veszperényi Józsefné, sz. Rémay Katinka a nemes példaadás, kötelességteljesités, szelídség, hűség és kartársi szeretet mintaképe volt. Elbúcsúzunk Tőled szivünk fájdalmában, vigaszt keresve abban, hogy szellemed itt van, itt marad közöttünk, sziveienkbe zárva; itt, kesergő árváid, hitvestársad, szüléd, nagyszámú tanitványid és tisztelőid bánatos szivében. — A sötét sirhant, bár reád borul is, nem rejt el előlünk s mi nem feledünk el; szelíden fénylő sugara nemes szellemednek messze bevilágít hőn szerető pályatársaid, be nagyszámú tisztelőid és hálás tanítványaid szivébe. A buzgó tanítónő és önfeláldozó anya emléke é'etünk határáig élni fog közöttünk s a kegyelet megszentelt érzete oltárt emel annak lelkűnkben. — Áldás e sirhalomra, mely magában zárja porladó hamvaid 1 — Draga kartársnö, kedves halott, Isten veled, Isten veled I r. /. — A korán örökre elköltözött hű nőnek és a pótolhatatlan édes anyanak halálát férje és két kis árvája, Dénes és József, úgyszintén a nagyszámú rokonság siratják. A nagymihalyi állami elemi iskola tantestülete, melynek az elhunyt egyik érdemes tagja volt és a tanítás rögös pályáján 13 évig munkait sikerrel, külön jelentésben adott kifejezést »szeretett kartársnöjének« gyászos elhunyta fölött. Á'dás és béke hamvaira ! (Tonzura) A papi ténykedés első lépéseire jogosisó, ú. n tonzurat (hajnyiratot) Firczák gk. püspök f. hó 3-án adta föl 12 növendekpapnak, kik közül Zemplén területéről valók Fedák Miklós, Fcsztóry Sándor M. és Mitró Dezső. (Eljegyzés) Réz László, homonnai ev. ref. lelké-z, f. hó 1 én jegyet váltott Glosz Nándor homonnai vasúti állomásfő kedves leányával, Paulával. (Táncmulatság.) A sárospataki ev. ref. egyházi énekkar f. hó 23-án, szerdán, a városháza termeiben, az ev. ref. templom építése költségeinek fedezésére, jótékonycélu zártkörű táncmulatságot rendez. (Gyászos hir.) Sarudy Ákost, a m. kir. államvasutak újhelyi javító műhelyében munkavezetőt, súlyos csapás érte; neje szül Karácsonyi Gizela, hosszas betegeskedés után, szüleinek lakásán Józsefíalván a muh december hó 28-án, életének 24-ik, boldog házasságának 3-ik évében megha't. A temetés másnap volt igen nagy számú közönség jelenlétében. A temetés pompáját nagyban emelte a javitőmühely daloskörének és zenekarának közreműködése, kiknek ott szereplés' Jó- zseffalván, illetve S. Patakon eseményszámba ment. — Áldás az elköltözött hü feleségnek emlékére 1 (Az »Adalékok«) c. folyóiratunk 1896. évi január és februári füzeteit becseréljük egy 1897-ik évre szóló »Zemplén naptár«-ral. —Kiadóhivatal. (Szilveszter-est Mező-Laborczon.) A mező- laborczi intelligencia, Írja levelezőnk, hagyományos módon, vagyis barátságos összejövetel formájában kedélyesen rótta le háláját az ó-esztendő iránt s még vigabban kezdte meg az újat. Szilveszter, estéjén nemcsak a helybeli úri közönség, hanem a szomszéd községekből is többen látogattak el a táncmulatsággal egybekötött társasvacsorára. — A vasúti állomásnak két váróterme egészen megtelt szebbnél-szebb hölgyközönséggel és táncolni vágyó fiatal emberekkel. — A talpalá- valót a homonnai banda szolgáltatta s bizony hamarább, mint szerettük volna, elérkezett a szünet, vagyis a »végvacsora« ideje. — Két asztalnál fog’alt helyet a társaság s a jókedvet itt is, de csak egy kis időre, az elhangzott »búcsúztatók« kötötték le. — Pontban éjfélkor az uj év éltetése és a »boldog uj évet« kívánások után ismét táncra perdültek a párok s nem is tágítottak ki világos k'viradrig, amikor »a viszontlátásra* Ígéretével üdvözölvén egymást, kiki otthona után látott. A pompásul sikerült Szilveszter-esti mulatság rendezése Lehóczky István mező-laborczi gyógyszerészt dicséri. r. I. (A kirá'yné hárfája) Oly gyakran s oly kegyelettel kevesen emlékeznek meg az ezredéves kiállításról, mint Ófelsége a királyné. Erre a felséges asszonyt is egy hárfa ösztönzi, mely az ezredéves kiállításon Sternberg hangszerpavillonjának megtekintése alkalmayal vonta magára a felséges asszony figyelmét, mikor az épen a »Klosterglocke«t a felséges asszony egyik legkedveseub darabját játszotta. Ha a görög felolvasó előadását a felséges asszony előtt befejezte, a szórakoztatás folytatásaként a hárfa szólai meg melódikus hangjával, melynek benyomása alatt a királyné mindig láthatóan meg van hatva. Őfelsége a királyné ezt a hangszert tekinti egyik legnagyobb kincsének, fó- kép, mert a hárfa bármilyen darabot eljátszik magatót oly hatásosan, mintha a legnagyobb hárfa- müvészt hallanók. Ez a hárfa hasonló szenzációt kelt, mint Sternberg Ármin és Testvére egy másik találmánya, a villámos zongora. (Hogy volt — nálunk?) Leleszről irja levelezőnk: Áz elmúlt 1896 ik év igen sok csapással sújtotta városunkat. Két ízben volt nagy tűz, ami a városnak mintegy hatodrészét pusztította el. Tavaszkor a lovak és szarvasmarháink közül antraksz betegségben sok elhullott. Szárnyas állataink jobbara mind kidög'öttek. A nyár folytán kiütött a marhák közt a ragadós száj- és köröm- betegség Ebben a bajban marháink leromlottak, el-ovanyod ak, a fejős tehenek a tejüket elvesztették, az ökrök képtelenekké váltak a mezei munkára, ugyannyira, hogy a szántást-vetést sem lehetett rajtuk bevégezni. És igy sok szegény ember földje bevetetlen maradt. De a legfőbb csapás volt a sertésvész. Az itt roppant kárt okozott. 900 db. sertésnél több döglött el; pedig az itteni lakosság ebből pénzéi, abból fizeti adójat és fedezte egyéb közterheit, házi szükségletét. Most nincs semmi jövedelme, képtelen fizetni az adót és mégis napi renden van az egzekúció. Nem csuda, hogy kivándorolnak Amerikába új hazat keresni. Népünk ahoz volt szokva, hogy a legszegényebbje is ölt sertést, hogy legyen zsírja, szalonnája és a terhes nyári munkák végzésekor legyen mit a tarisnyába tenni. Vajmi kevés lesz azok száma, akik hí csak egy db. sertést is ölhettek, hogy legalább a húsvéti sonka kikerüljön a szentelt kosárba. A múlt év, hogy befejezze a sok csapást, még egy borzasztó szerencsétlenséggel sújtott. Dec. 31-én a déli órákban egy veszett eb jött a varosba és egy férfit és négy gyereket összemart. A megmart egyének a járás foszolgabirájának intézkedése folytán masnap Budapestre a Hőgyes intézetbe felküldettek orvoslás végett. Miután pedig a veszett eb itt tob ebet is megmart, intézkedés tétetett, hogy a megmart ebek lelövessenek, a többiek pedig kötve tartassanak. De bizony, úgy tessek figyelembe venni, hogy ennek az intézkedésnek még ma sincs meg az eredménye, mert még mindig látni az utcakon koborló-ebeket. r. I. (A gálszécsi országos vásár,) az u. n »An- tal-vásar* f. hó 20-án és 21-én lesz. A hatóság megengedte, hogy a vásárra hizott sertéseket és teheneket is lehet felhajtani. (Jejyg\ ürü.) Balogh Irén Udváról és L. Bass- nár Pál Lyubiséről jegyesek. (Vizbefult) Madura András, mernyiki gazda, az uj évben szekerén elment Tót-Jesztrebre, hogy onnan megfogadott szolgáját behozza Mernyikre. Visszafelé jövet este 6 óra tájban reasötétedett, s amint a Tapoly fo yó grziójan athajcatott, elkapta az ár. Reggelre ott tálaltak a tót-jesztrebi határnál vizbefuiva a folyó jegén. A lovak a szekér egyrészé- vel szintén ott állottak, a szekérnek hátulsó két kereke lejebb szintén a vízben volt. r. I. (A Dárday Sándor-féle) 6 kötetes közigazgatási törvénytár olcson eladó : Cím a kiadóhivatalban tudható meg. (»Nemzeti szálloda.«) Budapest legkedveltebb, elsőrangú szállója a főváros közvetetlen központjában (Vaci-utca 22.) mérsékelt árak 1 írttól feljebb, huzamosabb idei tartózkodásnál árengedmény. — Kellemes családi tartózkodás hely ; a téli évadra Folytatás a il-ik mellékleten.
