Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-28 / 13. szám
nem volt épület, legföllebb két, három lombos fa, melyeknek susogását isteni szózatnak tartották. Az ünnepségeken maga a fejedelem is résztvett, hogy megjelenésével a szertartások fényét és méltóságát emelje. 0 szabta meg az áldozatok napját, ő kapta az áldozatból az első falatot, az áldozati italból az első kortyot. Az áldozatok költségeihez mindenki tehetsége szerint hozzájárult. A szertartások intézője a táltos volt, ő mondta el az imádságot, melyet a nép utána mondott. Az áldozat bemutatása után megkezdődött az áldomás. Ennek lefolyása is igen ün- nepies volt. A pántlikákkal és koszorúkkal feldiszitett áldozatot adott jelre a mészárosok levágták. A beleit és vérét egy verembe eresztették és megkezdődött a hosszú ima, melynek végeztével a táltos átvette a fejedelem kezéből a merő kanalat, kenyeret és sót tett bele, az üstből egy darab húst, az állat nyelvéből szintén egy darabot, a kanalat ég felé tartotta és meghívta az összes istenségeket a lakodalomra és az egész tartalmat a tüzbo vetette. A szoros értelemben vett áldomás abban állott, hogy borral megtelt tömlőket egy kapuszárnyra helyezték, melléjük néhány dudást állítottak azután a kapuszárnyat fölemelték és bemutatták az isteneknek. Csak eme ceremóniák után fogtak az evés-iváshoz és mindenből az első és legjobb falat mint már említettem a fejedelmet illette.*) Kaufmann Armin. *) Barna P. mythologiai dolgozatai, valamint Borovszky t. „A honfoglalás története“ cimii müve után. Vármegyei Hivatalos Rész. T. Zemplén-vármegye türvényhatósgi bizottságának S.-A.-Ujhelyben 1897. február 23-án tartott közgyűléséből. 45/1175. szám. Olvastatott a nmságu m. kir. kereskedelmügyi ministernek 1896. évi dec. hó 25-én 78000. sz. a. a kisebb kőmives és ácsmunkálatok körének az ország egész területére nézve egyöntetű szabályozása céljából kiadott rendelete. Tudomás és miheztartás végett másolatban a 10 járási főszolgabírónak kiadatván, a vármegye hivatalos lapjában közzététetni rendeltetik. Kmf. Jegyzetté: Kiadta: Thuránszky László, Dókus Gyula. tb. főjegyző. főjegyző. Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. minister. 78000. sz. — Valamennyi törvényhatóságnak. Azon célból, hogy a kisebb kőmives- és ácsmunkálatok köre, melyek végzéséhez rendszerint csekélyebb képesítés is elégséges, az ország egész területére nézve egyöntetűen szabályoztassék s illetve hogy az ezen iparokkal foglalkozók részére a képesítésükkel összeegyeztethető nagyobb munkakör biztosítható legyen, az időközben szerzett tapasztalatok alapján szükségesnek találtam megszüntetni ama különbséget, mely eddigelé az 1891. évi aug. hó 15-én 42493. sz. a. kiadott rendelet 1 §-ának 1. és 2. pontja alapján a szóban levő munkálatok tekintetében az építési engedély alá nem eső munkálatok között fenállott s ehhez képest az idézett rendelet 1. §-ának 1. és 2. pontját az 1884. XVIII. t. c. 10. §-ában foglalt felhatalmazás alapján ezennel a következőképpen módosítom: 1) a kőműveseknél: kis- és nagy községekben az egyszerű szerkezetű földszintes lakóházak és hasonló épületek építése, továbbá bárhol oly javítások és tatarozások végzése, melyekhez a földszint magasságát meghaladó állványok szerkesztése és felállítása, vagy felfüggesztése nem szükséges ; 2) ácsoknál: kis- és nagy községekben az egyszerű szerkezetű földszintes lakóházaknál előforduló ácsmunkák, ezenkívül bárhol a javítások és tatarozások, valamint az uj munkák közül padlók, kerítések, kapuk, ajtó és ablak- félfák, sertés- és hasonló ólak készítése. Az idézett 42493/91. sz. rendelet többi intézkedései változatlanul érvényben maradnak. — Erről a thatóságot megfelelő további intézkedés nevezetesen kellő közhirrététel és alkalmazkodás végett értesítem. Budapest, 1896. dec. 25-én. A minister helyett: Vörös s. k. államtitkár. T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1897. évi február hó 23-án tartott közgyűléséből. 86/1844. szám. Olvastatott Budapest székes- főváros tanácsának folyó évi 3256. szám alatt kelt megkeresése Budapest székesfőváros vásár- csarnokainak megnyitása tárgyában. A megkeresés másolatban a 10 járási főszolgabírónak közhirrététel végett kiadatni és az érdeklődők, valamint a termelők tájékoztatása céljából a „Zemplén“ hivatalos lapba közzététetni határoztatott. Kelt mint fent. Jegyzetté: Kiadta: Dókus László, Dókus Gyula, IV. aljegyző. főjegyző. Másolat, 325/1897—VIII. Budapest székesfőváros Tanácsa. Tekintetes Alispáni liivatalnalnak. Budapest székesfőváros vásárcsarnokait 1897, évi február hó 16-án megnyitja. Ez intézménynyel a főváros nemcsak Budapest lakosságának lehetőleg állandóan jó és egészséges élelmi szerekkel való ellátását óhajtja biztosítani, hanem azzal egyszersmind az ország élelmiszer-kereskedelmét és az élelmicikkeknek a fővárostól távolabb fekvő vidékein is belterjesebb módon való mivelését előmozdítani és ezáltal a termelőknek részben uj, részben pedig bőségesebb kereseti forrást kíván nyitni. A tek. alispáni hivatal mint a vármegyei közigazgatás központja sokkalta jobban ismeri és tudja méltatni a vidéki termelők amaz érdekét, amely a vásárcsarnoki intézménynyel kappsolatos, éppen azért felmentve érezzük magunkat attól, hogy annak bővebb ismertetésébe vagy megokolásába bocsátkozzunk. Szükségesnek tartjuk azonban tisztelettel megemliteni, hogy éppen a vidéki termelők érdekében a központi vásárcsarnokban egyelőre két hatósági közvetítő működik u. m. 1. A magyargazdák vásárcsarnok ellátó szövetkezete. .2. Weitzenfeld Guszter, Weitzenfeld Károly és Bruszt Adolf tagokból álló közkereseti társaság, mely „Vámos és Bruszt“ cég alatt fog működni. Mind a két cég a főváros teljes bizalmát bírja s a tek. Alispáni hivatal e cégek bármelyikét és bízvást ajánlhatja a termelőknek. A hatósági közvetítők szigorú hatósági ellenőrzés alatt működnek és az általuk az élelmi szerek eladásának közvetítéséért szedhető dij maximuma 8°/o-ban állapíttatott meg, melyet az eladási árból levonhatnak. Ezen díjon kívül csakis a saját- jókból előlegezett, s arra szükségkép vagy hasznosan fordított készpénzkiadásokat vonathatják le az eladási árból. A hatósági közvetítők a hozzájárok beküldött vagy hozzájuk utalt küldeményeket nyilvános árverés utján vagy szabadkézből adhatják el s a hozzájuk érkező árukat lehető gyorsan értékesíteni és a beküldővel haladéktalanul elszámolni kötelesek. A beküldő, ha az elszámolási értesítőben nem nyugszik meg, a kézhez vételtől számított öt nap alatt a központi vásárcsarnok főfelügyelőjéhez panaszt tehet, mely vizsgálat tárgyát képezendi. A hatósági közvetítőnek igénybevétele egyébként nem kötelező, s a termelő az élelmi cikkeket a vásár- csarnokban elárusítók bármelyikének is beküldheti. Ha pedig valaki a hatósági közvetítőket nem ismeri, a küldeményeket egész egyszerűen Központi vásárcsarnok — Budapest címezéssel is feladhatja. Az áru beszállítás a központi vásárcsarnokba vasúton, hajón és tengelyen (kocsin) történhetik. Aki az államvasutat veszi igénybe, az a szállítási díjból 10% kedvezményt kap. Az élelmi cikkek bármily mennyiségben beküldhetők. A székes főváros tanácsa teljes bizalommal fordul a tek. alispáni hivatalhoz, kérvén, hogy vásárcsarnoki intézményt különösen a termelő közönség körében megismestetni, annak köz- gazdasági jelentőségét terjeszteni, s ezáltal lehetővé tenni szíveskedjék, hogy az intézményhez fűzött ama remények, melyeket egyfelől a főváros lakossága, másfelől az ország termelő közönsége táplál, tényleg megvalósuljanak és a siker az ország közgazdasági viszonyaira jótékony legyen. A vásárcsarnoki szabályrendeletnek és a megnyitási hirdetménynek egy-egy példányát mellékelvén, a tek. Alispáni hivatalt tisztelettel értesítjük, hogy a vásárcsarnoki intézmény érdekében az összes községi jegyzőket, a szintén mellékelt körlevélben a főváros Tanácsa maga is megkereste és kérése arra irányul, hogy a tek. Alispáni hivatal a községi jegyzőket az ügy érdekében tekintélyének súlyával buzdítani kegyeskedjék. .Budapest, 1897. január 22-én. Polgármester helyett: Aláírás olvashatatlan, tanácsnok. 1091. sz. Zemplén-vármegye kir. tanfelügyelőjétől. A zemplén vármegyei t. Tanító urak szives figyelmébe. Tisztviselő-lak Pöstyén fürdőn ! Az alulírott fürdő igazgatóság egyik lakóházát rendkívüli mérsékelt áru Pensionátussá rendezte be, amely kisebb javadalmazásu hivatalnokok s tanítók befogadására szolgál. A lakház 17 két ágyra berendezett lakszobából és teljes étkező-helyiségekből áll. A szobák mindegyikében a személy- és naponkénti penzió-árak ki- függesztvék; a napi árak egy szobában két ágy igénybe vétele mellett 2 ft 10—3 ft egy szobában egy ágy igénybe vétele mellett személyen- kint 2 ft 70—4 ft 25 kr. között váltakoznak, beleértve lakást kiszolgálattal, reggeli (kávé, tea, csokoládé vagy cacao), ebéd (leves, lms körzettel, tészta vagy pecsenye), vacsora (egy sült), fürdő, I. oszt. kád- vagy medence-, esetleg egy iszap-tagfiirdő a fürdőházban. A penzión kívül a vendégnek felmerülhető költségei: italok (mérsékelt áron), gyógyítás és zenedij, mely a fürdőbiztosi irodában fizettetik. (II. osztály 7 ft, III. oszt. 4 ft 20 kr., IV. oszt. 1 ft 20 kr.) ; néptanítók felmentvék; fürdőruha (rendesen 1 pokróc, 1 lepedő, 1 fürdőing), melyet azon esetre, ha ezt a vendég magával nem hozza, a fürdőigazgatóság napi 15 kron állít rendelkezésre, orvosi gyógykezelés, mely több fürdőorvos laszives ígéretéből igen jutányos leend, kettős fürdők, melyek különös esetekben rendeltetnek, s melyeknél a második fürdő, a rendes díjszabás helyett 25% engedménynyel számittatik. Bejelentések a teljes cim megjelölése mellett a fürdőigazgatósághoz kéretnek, amely az előjegyzéseket foganatosítja. Közelebbi felvilágosítással készséggel szolgál a Pöstyén Fürdői Föbérlet (fürdő-igazgatóság). Nemes Lajos, kir. tanácsos, tanfelügyelő. Nyilt-tér. E rovat alatt közlőitekért nőm v.áilal felelősséget: a szerk. Néhány szavam Nagyságos és főtisztelendő Somogyi Gerő prem. rend: kanonok és kir.-helmeczi plébános úrhoz. Soha sem hittem volna, hogy a szenvedély, ha leveti titkos ártatlanságot mutató és másokat elkábitó színes sziromporát, oly tomboló és határt nem ismerő erővel törjön a társadalom müveit osztályában, mint meggyőződtem a „Zemplén“ 8-ik számában „egy a hét közül“ közölt cikkből s midőn főtisztelendőséged válaszát a 10-ik számba megjelenve elolvastam, a már háborgó önkénytelen indulatomra gyógyító balzsamkint hatotta át egy Egyházi férfiútól illető válasz, mely a maga száraz és csak is a tényálladékot tárja a nagyközönség elé s bizonyára nagy lelki küzdelmébe került csak azon kikerülhetetlen megjegyzése is, hogy a humanitás oly magas fogalom, mi bizonyára a „hét közül egy“ cikkírója előtt is ismeretlen. Helyesebben nem járhatott el főtisztelendőséged, mint az Ur! igaz szolgája szivébe véste s a közéletben mit tanít, betartja „ki téged kővel, te azt“ etc. És most szivem elszorul, ha visszagondolok a magyar nép régebbi társadalmi s műveltségi idejére! A magyar nép, a nagyurak, (mágnások) főbirtokosok, a tudomány által kimivelt s igy kiváló személyek és pláne a papok, bármely liitfelekezetü legyen, ideértve még a kevéssé müveit és iskolázott izraelita rabbinusokat is, (kiknek mai napság is hívei kezet csókolnak), irántok minden más ország népétől kiválólag a legmélyebb tisztelettel viseltetett, még egy nemzet van, ki ily tisztelettel viseltetik a papjai iránt, a szerb nép, kiknél maga a fejedelem is kezet csókol az ország főpapjának s ime a „hét közül egy“ cikkíró, ki soraiban beismeri, hogy „jövevény“, mint egy világgá hirdetett nagy magkereskedésből tavaszra vett dudva-mag hirtelen kinőtt ez egymást szerető és tisztelő Bodrogköz lakosai között s ugyancsak rohamosan fejlődött színes ugyan, de büzhödt illatú virága s az első tavaszi esőzéskor himporát lerakta egy igaz magyar érzésű, minden rendű, rangú és valláskülönbség nélkül szeretve és tisztelve köztünk élő, a hívek érdekét szivén viselő, tanács és vigasztalást osztó, Isten igaz szolgájára, fő- tisztelendőségedre, szennyes keze, a hason pennával s még feketébb tentával írva ezt „jó, keresztény szellemű, békés papnak nem rágalmazom.“ Hová fajult a bodrogközi társadalmi élet? ha a kancellár gróf Majláth Antal, az államférfin, a lángeszű báró Sennyey Pál sirjokból felkelnének, jaj szóval sietnének vissza, ők, kik a legszegényebb kóregető barát-frátereket is tisztelték, kik e sziget népét művelték, hová sü- lyedt? Szegény Bodrogköz, akad hátadon egy emberi szörny, ki még a papot sem tiszten, — szegény ismeretlen „egy a hét közül“ lélek, lásd pedig mily jó lelkű a pap, tűr mindent és méltatlankodásodért áhitatos imákat mond majd feletted s úgy ad át a múlandóságnak örök pihenőre. Az „egy a hét közül“ ismeretlen iró, hogy a kvalifikációnak magas fokán alig állhat és mesterségére nézve nem tudom miféle, e nézetemben megerősít az, hogy egy pár mágnás, tekintélyes nagybirtokosok, több rendbeli előkelőség, hivatalnok, vagy müveit osztályhoz tartozó személyek voltak jelen e kir.-helmeczi óvoda bálon, s midőn igy a magas tekintélyek leereszkedő nyájasságok s igazi embert szerető lelkülettel emelték a bál fényét, ime egy meggondolatlan elme hírlapi pellengére tereli a dolgot. — Szánandó egyéniség! még neve sincs, sem nemes érzete, hogy hibájáért, mit egy gondatlan percben elkövetett, a „Zemplénébe bocsánatot kérne s meg volna a reputációja.
