Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-28 / 13. szám
Sátoralja-Ujhely, 1897. március 28. 13. (1905.) Huszonnyolcadik évfolyam.ELŐFIZETÉS ÁRA: I Égész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre . 1 ,, 50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁHMEGYENEK HIVATALOS LAPJA megjelenik: auriztsroiEnsr s HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Abban a korban, midőn Magyarország a török és osztrák hatalom Erisz-alraája volt; midőn e kettős tusakodásban elgyengült nemzet az ország megmentésére, saját erejéből, még csak gondolni sem mert: természetszerűleg, vagy hagyományos átok verte összenemtartás miatt két politikai irány uralkodott Magyarországon. Az egyik párt azt tartotta hogy semmi sem fontosabb a pogány megtörésénél s erre nézve kész volt szövetkezni az osztrák hatalommal is. Ezt nevezték Magyarországon labanc-politikának. A másik párt, elég szomorú példára hivatkozva, még a po- gánynál is veszedelmesebbnek tartotta akkoriban az osztrákot, s hogy gyámsága alól felszabaduljon még a török szövetségtől se rettent vissza. Ez volt a kuruc- politika. Budavár felszabadítása, és a török kiűzése után következett események fényesen igazolták, hogy az utóbb emlitett pártnak volt igaza. Az ország területe az 1699-ben kötött karlovici békében biztosítva volt, de csakis az. Mert az a jog, alkotmány, vallástipró, de inkább álarcok mögé rejtőzködött fanatikus rendszer, mely ellen a nagy szabadságharcosok: Bethlen, Bocskay, Thököly Imre küzdöttek, — most Kollonics hírhedt mondásában „Magyarországot előbb koldussá, azután németté, végre katolikussá kell tenni.“ nyílt bevallást nyert. TARCA. Bánatos dal... Bánatos dal sir a csöndes pusztáról, Pásztorfiu szerelméről, bujáról; Messze haitik künn az éjben bus dala, Bus dalával, bánatával Boldogságát siratja. Sírva száll a dal egy csöndes halomra, Hajt’ a pásztor mély keservét elmondja; Siró szellő szárnyán jön a felelet: Síron túl is tied vagyok, Síron túl is szeretlek. íSzendröi-Holozsnyay (Qiril. Három szerelmes levél. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Irta: Aigner Ferenc. (Folyt, és vége.) A szoba egészen üres volt, de fényesen ki volt világítva. Zaránd meg volt lepetve, hogy nem vár rá senki. Hanem kibékült önmagával. — Nagyon siettem és megelőztem őket — gondold s leült az asztal mellé. Csak most vette észre, hogy az asztalon három szál gyertya Hogyne! A török kiűzve, a szemhatáron szabadsághős alakja nem mutatkozik. A jogokat biztositó törvények?! Az osztrák kormány csak most kezdte azt igazán papirosnak tekinteni. És valóban a Kollonics bíboros mondásában lefektetett cél teljes erővel kitüzetett. Vallás tekintetében a katolizás nagymértékben megindult. Az alkotmány felfüggesztésével elbirhatatlan adókat vetettek a nemzetre, parasztra. Az idegen zsoldos katonák raboltak, zsaroltak. A kurucok mondása, hogy elvész az ország, mihelyt német kezekbe kerül: kezdett beteljesülni. A nyomor, az elégiiletienség óriási. Ebben az időben tűnt fel a haza egén egy üstökös a szabadságra inkarnált Rákóczi család sarja, Zrínyi Ilona fia, II. Rákóczi Ferenc, 1676-ban, márc. 27-én születvén, a borsii várkastélyban, tehát születésének tegnap volt a 220-ik évfordulója. A gyermek s az ifjú még csak nem is sejti nagy misszióját, mely reá vár. Családja tragédiája szinte inti is attól. A német kormány pedig gondoskodik, hogy szabadságharcos ne váljék belőle. De II. Rákóczi Ferencben is beteljesült, hogy a gondviselés éppen a legnagyobb vész idején állít a nemzetek élére nagy, csodás embereket, az elnyomók megfélemlítésére, támogatva az elkeseredésében nagy nemzeti erőtől. Örök dicsőség letéteményesei lesznek. Igenis II Rákóczi Ferenc látva nemzete szenvedését felébred lelkében a hagyományos Rákóczi-szellem. Jog — alkotmány — nemzet, hazaszerető lelke tudatára éb red annak, hogy a nemzeti ügy történetében az-őseitől elejtett fonalat neki kell felvennie. égett és mindegyik gyertya mellett papiros van elhelyezve. Kíváncsian nyúlt a papiros után kezével és olvasni kezdett. Mi ez? Zaránd felugrott a székéről. Kérem az a mi Zarándot gumilabdaként a székről felpattantotta, ez a pár sor irás volt: „Uram! Három nappal ezelőtt lejárt nálam a lOOfrtos váltója és ön felém se jött. Kénytelen voltam „egy kékszemii nő“-vé változni, hogy önt ide csalogassam. Péter bácsi.“ De már az ilyen kék szemű nőt ne irigyeljük egymástól! Zaránd indulatosan ragadta kezébe a második iratot: „Uram! Várok és hiába várok önre. A váltó tiz nappal ezelőtt lejárt. Végre is kénytelen voltam a „kékszemü nő“-nek tréfáját elfogadni, tisztelője „A fekete szemű nő“ vagyis Hirsch féld. A költő koszorút kap, ha jól költ. A „pénzköltő“ váltót ad, ha ugyancsak jól „költ.“ Hanem azért csak mégis jobb „fűzfapoétának“ lenni, mint „pénzköltődnek, ha más adja a költeménybe az anyagot. Zaránd megátkozta e percben az összes női szemet. Furcsa biz ez! Jól van, átkozza meg a kék és fekete szemű nőket, de hagyjon békét a „macska szemű“ nőknek. Végtére az nem udvarias dolog, ha azoknak is bánatot okozzunk, akik bennünket nem bántanak. Megbocsáthatjuk Zarándnak azt az átkát. 0, most nagyon haragudott a nőkre. Igaz, hogy a hitelezők a hibások, nem a nők. No de Zarándot női levélkék csalogatták a találkára és igy van oka a nőkre haragudnia. És kibocsátja hires kiáltványát: Recru- descunt vulnera!! Kibontja zászlaját, az istenért, a hazáért felirattal. Nevének nimbuszára feltámad az elnyomott nemzeti erő. Harcosok teremnek. Az ég megreszket, a föld megdobban a csatazajra. A zsarnokság megfut a szent áradat előtt. II. Rákóczi Ferenc személye a szabadságharcra sokkal nagyobbszerü, mintsem gyarló toll jellemezhetné s ez éposz, a csaták jó és balsorsa, sokkal ismertebbek, mintsem leírni kellene. Elég annyi, hogy a nagy eszmék sorsa érte ezt is. A frán cia segítséggel vívott harc le veretett. Ne feszegessük miért, nyugodjunk meg, hogy a teljes szabadság ideje még nem érkezett meg. II. Rákóczi pedig, akit e tettre az önzetlen, megalkudni nem tudó hazaszeretet vezetett, a szatmári békét, mely még nem a szabadság biztosítéka: éppen megalkuvást nem tűrő leikénél fogva el nem fogadhatta. S mert a hazát nem látta szabadnak: lemondott arról, amit legjobban szeretett — a hazáról, hogy szabadsághoz hü embereivel Rodostóban végezze életét. II. Rákóczi Ferenc élete tehát a Megváltóké. Csodás fénynyel teljes, de a Golgotán végződik. De éppen azért tán jobb, hogy igy történt. Mert éppen e Golgotán nyerte neve a felmagasztalást, a glóriát, melynek fénye örök időkig beragyog mindenüvé, ahol magyar ember lakik. II. Rákóczi Ferenc neve ma már egy szent eszme foglalata. Perszoiiifikációja az önzetlen szabadságnak és hazaszeretetnek. S amint nő a kor a hazaszeretet érzésében, a jog, törvény, alkotmány tiszteletében: úgy nő e név nimbusza is. Hátra volt még a harmadik levél. Ha már kettőt elolvasott Zaránd, a harmadik levelet csak nem hagyja olvasatlanul. Előre sejtette a tartalmát: „Édes uram! Ön nagyon szereti Vénust, ón is az vagyok, mert aranyaim engemet azzá tesznek. Vénust szépségéért, engemet aranyaimért szeretnek. Ön is azért hódolt eddig nekem. Nyolc nap óta azonban hiába várom a csókját. Valóban szégyellem magamat, hogy ön annyira elfelejtett. Emlékezzék a 20 darab aranyomra! Vénus, vagyis a „Zrínyi kávéház főpincése.“ — Ördög és pokol ellenem esküdött! — Kiáltott fel Zaránd és összetópte azt a szerencsétlen iratot, amelyet az „aranyos Vénus“ intézett hozzá. De nem volt sok ideje haragudni, mert kopogott valaki az ajtón. — Szabad! Nem várakoztatott magára sokáig a jövevény. Belépett egy kis köpcös ember a szobába és mosolyogva hajtogatta magát: — En vagyok kérem a „kékszemü“ nő ! — mutatá be magát. — Ugyan ne mérgesítsen, adja ide azt a váltót, hogy írjam alá, —kiáltott Zaránd Péter bácsi felé és a váltót azután aláírta. Alig tette be az ajtót maga után Péter bácsi, ismét kopogott valaki. Zaránd nyugtalanul várta, hogy lei fog belépni hozzá. Belépett a második és harmadik hitelezője, t. i. a „fekete szemű“ és az „isteni Vénus.“ Volt pedig a „fekete szemű“ egy sovány, hórihorgas német ember, akinek savószinü szemF“ A Zemplén mai száma, tiz oldal.
