Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-21 / 12. szám

I. Melléklet a „Zemplén*" 12. számához

Tamás a 48-iki élő honvédekre mondott ékes felköszöntőt. Hajnalig járta az áldomás-pohár, de már ezután csak a sziikebb hazának szólt a sok szép dikció. r. 1.

■*

Az újhelyi rk. főgimnáziumban szintén megünnepelték a nagy napot. Színhelyéül a nagyon is szűknek bizonyult rajzterem szolgált, melyből nemcsak az ifjúság egy része kiszorult, hanem a közönség sorából is számosán a folyosóról hallgatták az ünnep lefolyását, melyet az ifjúság zenekara a „Honvéd-induló“-val nyitott meg. Ezután Kovács Endre kr. tanár felolvasta Bauer Lénárd kr. tanár szépen és tartalmasán megirt alkalmi beszédét. A program többi részét Füzesséry Géza V. o. t., Farkas Dezső V.

o. t. és Ambrózy György I. o. t. szavalata, továbbá az ének- és zenekar szépen előadott és a díszes hölgy- és úri közönség részéről mindanyiszor megtapsolt darabjai töltötték be.

*

Király-Helmeczen is, mint az ország minden részében, már a kora hajnali órákban tarackok durrogása hirdette a nagy nap emlékét. Reggel 9 órakor a rk. templomban Somogyi Gerő premontrei főpap hálaadó istentiszteletet tartott, mely alatt a nép a Szózatot és Himnuszt énekelte ; sajnos azonban, hogy úgy itt, mint az esteli körmenet alkalmával, mely Lorántfiy Zsu- zsánna kivilágított várromjához vonult, csak kevesen jelentek meg. — Este a városi elöljáróság rendezett társas vacsorát, melyen mintegy 40-en vettek részt. Az első felköszöntőt a 94 éves Balázsházy József volt járásbiró a Bodrogköznek 1848-ban képviselője, mondotta, mint az akkori viszonyokkal ismerős, igen szépen fejtegetvén a nagy nap emlékét. Volt még több felköszöntő is, melyek mindegyike haza- és sza- badságszeretetre buzditott. r. 1.

*

Gálszécsről Írja levelezőnk: Március lóiké fölöttünk sem suhant el nyomtalanul s ha bár szerényen, de mi is megünnepeltük az emlékezetes nagy napot. És hogy ezt tehettük, azt ismét a polgári olvasókörnek, ennek a szerény de lelkes kis egyesületnek köszönhetjük, mely a maga elé tűzött feladathoz hiven a nálunk oly zilált társadalmi élet előmozdítása végett felolvasó estéket szokott rendezni és igy a hazafias érzés ápolását is nem csekély mértékben mozdítja elő. A nagyvendéglőnek szépen feldíszített táncterme alig volt képes befogadni a nagy számban megjelent hölgyeket és urakat. Az állami iskola gyermekkara Andrejkovits Pál igazg. tan. vezetése alatt elénekelte a Himnuszt, utána Elek Imre dr., az olv. kör elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket, Pethő János állami isk. tanító a márc. 15-ikének méltatását tartalmazó felolvasást tartott. Záradékul ismét a gyermekkar énekelte el az „Inzurgensek riadójá“-t. A díszes közönség úgy a felolvasókat, mint a kis dalosokat lelkesen megéljenezte és megtapsolta. Ezzel az ünnepség véget ért, de a közönség nagyobb része tovább is ott maradt s a fiatalság táncra perdült. r. 1.

*

Március 15-ikét a b.-szerdahelyi gk. iskolában a nap jelentőségéhez képest méltóan ünnepelték meg. Templomi istentisztelet után az iskolában tartottak emlékünnepet, d. u. pedig a közel lévő „Epres“-kertbe rándaltak ki az iskolásgyermekek. r. 1.

*

Varannóról Írja levelezőnk: A szabadság napját nálunk is szépen megünnepelték az intelligens közönség és a polgárság együttes részvétele mellett. Este ugyanis a „Magyar Korona“ vendéglő nagytermében gyűltünk össze. Daloskörünk a „Himnusz“-szál nyitotta meg az ünneplést. Utána Füzesséry György főszolgabíró ecsetelte a nagy nap jelentőségét hosszabb beszédben, ki mint 1848—-49-iki volt honvéd a szemtanú hűségével rajzolt« elénk a lefolyt eseményeket. Erre a daloskor a Szózatot énekelte el, mire asztalhoz ültünk valami 80-an, s a cigányzene hangjainál igen élénk hangulatban bankettez- tiink. Az asztal fölött Csőké József dr. ragyogó szavakkal s igazi magyar lelkesedéssel mondott tósztot a haza fölvirulására, szónoki igen hatásos fordulattal a jelen volt díszes hölgy közönséget éltetvén, majd Zseltvay Bogdán emlékezett meg a dicső napok köztünk lévő tanúiról (Füzesséry György Antalóczy Antal és Lédermann Adolfról) végül Füzesséry főszolgabíró poharat emelt társadalmunk egyetértésére, ismét később a daloskörre és annak fáradhatatlan vezetőjére Seliga Antalra; Guzeo Péter olasz nyelven, mint olaszföld szülötte, de ma már testben- lélekben igaz magyar, mondott tósztot a szabadságra s az olaszok és magyaroknak a Kossuth- kultuszban megalkotott barátságára. A vacsora étel- és italnemek tekintetében kifogástalan volt, mi is Glück vendéglősünknek válik dicséretére. Utána táncra perdült a fiatalság s meg se állott reggeli fél négyig. A táncoló hölgyközönség

díszes névsora im ez: Strompf Pálné, Smoczer Györgyné, Gaál Margit, Hajdú Ferike, Kéler Etelka, Guzeo Henriette, Sztankó-növérek, Val- kovszky Ilona, özv. Oroszy Miklósné, Sehwarcz Szidónia és Zseltvay Ida. r. 1.

*

A töke-terebesi kaszinó egyesület társas összejövetellel ünnepelte meg márc, 15-ét, a szabadság napját — Szaxun József gk. esperes-lelkész fenkölt szavakkal röviden ecsetelte e nagy nap jelentőségét. Fáid Andor dr. elszavalta Tóth Kálmán „Előre” című költeményét. A kaszinó tagjai, kik majdnem teljes számmal voltak jelen, hazafias dalokat énekeltek, miglen a „Szózat“ elhangzása után a társaság a késő éjjeli órákban szétoszlott. r. 1.

*

Az a.- és f.-bereczkii közs. iskolában is megünnepelték a márc.l 5-ikét. A növendékek kirándulást tettek Felső-Bereczki tanügyileg egyesült községbe. Megtekintették a bodrogközi szab. társulat főmérnöke engedehnével az épen akkor működését megkezdett szivattyútelepet. A szemle végén a Szózatot elénekelték. r. 1.

Hírek a nagyvilágból.

Erzsébet királyasszonyunk, arra az esetre, ha görög-török háború miatt le kell mondania korfui utazásáról, Cap-Martinból a király elutazása után Afrikába, éspedig Tuniszba megy s onnan Spanyolországon át Bia- ritzba utazik. Királyunk őfelségének a keleti válság nagyon megzavarta pihenőjét. A hozzá érkező táviratok következtében naponkint 6—8 óra hosszat is kell dolgoznia. — Legújabban hire jött, hogy őfelsége, pihenőjét megszakítva, Bécsbe érkezett.

Munkácsi Mihály, világhírű hazánkfia, egészségi állapota javulóban van. Nyugalma már visszatért.

A krétai háború minden percen kitöréssel fenyeget. A nagyhatalmak hadihajói már ostromzár alá fogták Kréta szigetet s minden görög hadi hajó, mely felszólításukra nem távozik és legott vissza nem megy Görögországba, az elfogatás, vagy a megsemmisítés veszedelmének teszi ki magát. A mi hadihajónknak a „Sebenico“-nak már golyóváltása is volt a reá támadt felkelőkkel, kiket gyorstüzelő ágyúink pár perc alatt visszaüztek és dereglyéjüket elsüly esztették. Az ostromzár kihirdetését minden pillanatban várják.

A pestis miatt Bombayból eddigelé több, mint 400,000 ember elmenekült. A félelmetes járvány még mindig terjedőben van.

Hírek az országból.

Az országgyűlés képviselőháza a

pénzügyministeri tárca költségvetésének tár- lását befejezte.

Magyarország az 1900 évi párisi nemzetközi kiállításon hivatalosan részt vesz. Erre a célra Dániel br. kereskedelemügyi ki r. minister 1,500,000 ftnyi hitelt kér az országgyűléstől.

Az uj podeszta Maylender Mihály dr. lett Fiúméban. Az uj polgármester megválasztását őfelsége már jóváhagyta.

Különfélék.

— A király adományai. Őfelsége, kabinet irodája utján s főispánunk Öméltóságához e héten 190 ftnyi kegyes adományt küldött, mely összegből Födeles János topolyókai lelkésznek 30 ft., Gorgó Bálint sámogyi lelkésznek és Roliály János voliczai tüzkárosultnak 25—25 ft., Dudinszky Tivadar dámóczi lelkésznek 20 ft., Demjanovics Gyula rudlyói, Petricskó Mihály valkói, Klecz András zubnai, Andraskó János palotai és Kaszley András klazáni tanítóknak 15—15 ft., végre özv. Simsa Sándornénak 15 ftnyi segedelem járul.

— Személyi hir. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Andrássy Tivadar gróf országos képviselőt elnökévé választotta.

— József napja. A vármegye és a város Józsefei: Dókus József, Seyfried József, Hla- vathy József, Horváth József, Staut József és a többi sok-sok József itt bent s ott kint, Uj- helyben és a járásokban, f. hó 19-én, vagyis a tavaszthozó József-napján aranyos élénkséget varázsoltak művelt társadalmunk különben meglehetősen fakó hangulatába. Egymást érte a sok-sok gratuláns, igaz szívből, magyaros őszinteséggel kívánva a legjobbakat. Különösen nagy számban jelentkeztek a névnapi tisztelgők Dókus József Öméltóságánál, ki a többi Józsefek közül, fején a 78-ik óv havával, úgy mutat, úgy

imponál, mint kimagasló havas a körülötte álló hegyek sorában, -—■ és aki közéletünkben még mindig, s adja az ég, hogy még nagyon sokáig is, fiatalos erővel vesz részt a közügyek megmunkálásában és előbbre vitelében! — Homonnáról Írják nekünk: A polgári és keresk. iskolai tanulók zenekara az intézetnek nemrégen kinevezett igazgatója, Kováts József tiszteletére, nevenapja előestéjén szerenádot adott. Ugyanakkor a tanárikar az igazgató vendége volt. Fel köszöntőket mondottak: Réz László, Rovder M., Leitner S. és Sehwarcz Mór, éltetvén a házigazda-igazgatót és szeretetreméltó nejét. — 19-én reggel, úgy a polg. és keresk., mint az áll. faipari szakiskola tanuló-ifjusága a tanárikarok jelenlétében tolmácsolta a tanulók tiszteletét és ragaszkodását az igazgató iránt, aki meghatva az ifjúság szeretetének e megnyilatkozásától meleg szavakban mondott köszönetét, buzdítván a tanulóságot hazafiságra és komoly igyekezetre. A tanulók szónoka az előbbi intézetben Krausz Bern. keresk. felső oszt. tanuló volt, a faipari szakiskolában Karakas Pál

IV. évfolyambeli tanuló.

— Itt a tavasz ! Három nap óta hivatalosan is, tényleg már vagy 10 nap óta, itt a tavasz. Lágy szellők szárnyán, kékellő ég sugarán megérkezett a „mosolygó hatalom.“ És épül, és szépül az erős isten csodamüve: a szép természet. Keble dagad, feszül. Mint a költő mondja. Közönségesen szólva: pár nap óta levetettük a téli gúnyát, abban hagytuk a szobafütést. A kőmivesek ingujban dolgoznak reggeltől napestig, ha, mint tegnapelőtt is történt, egy-egy hatalmas zápor ki nem zavarja őket a munkából. Egyszóval: kitavaszodott. Csak azután a korai öröm késő bánat ne legyen. Hogyis jövendölte a viharpróféta: májusban korcsolyázunk. Harapta volna el a nyelvét, mikor kimondotta.

|Bárczy István. Az adriai tenger partjának egyik kies üdülőhelye, Cerkvenica a múlt hét szerdáján, mint már lapunk múlt számában is jelentettük, megrendítő szerencsétlenség színhelye volt, melynek áldozata bárcziházi Bárczy István honvédelmi miniszteri tanácsos földink, ki idegbaját ment kigyógyitani a tenger mellé. A szerencsétlenül járt tanácsos Abbáziából tette át nem rég lakását Cerkvenicába. Mindennap vadászni járt egy másik fiatal fürdő vendéggel. így történt ez szerdán délben is. Kimentek a környékre, csak madársörétre töltve fegyverüket, mivel azon a vidéken nincsen semmiféle nagyobb vad. Bozótos, elhagyott vidéken jártak, a bóra ellen fölhányt kőrakások között, s Bárczy fölhúzott fegyverrel jókedvűen cserkészett a bokrok közt. Egyszerre, amint egyik kőhányásról a másikra ugrott át, egy kinyúló ág beleakadt puskája ravaszába. A fegyver eldördült s Bárczy följ aj dúlva rogyott össze, a sőrétek egész közelről egy csomóban hatoltak a mellébe a jobboldalon, úgy hogy mire társa odaért, már meghalt. A katasztrófát legelőször^ neje tudta meg, ki vele volt Cerkvenicában, hova csakhamar Bárczy Andor honvédelmi miniszteri segédtitkár, az elhunyt öcscse is megérkezett. A holttestet bebalzsamozták s úgy szállították Budapestre és impozáns részvét közt helyezték örök nyugalomra. Bárcziházi Bárczy István magyar királyi k önvédelmi miniszteri tanácsos, szolgálatonkivüli honvédszázados, a III. oszt. vaskorona-rend lovagja, Zemplén- vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, Zemplén-vármegyében mint vm. írnok kezdte meg pályáját. — A honvédelmi minisztériumba 1867-ben, a kiegyezés esztendejében nevezték ki segédfogalmazónak s ez időtől kezdve gyorsan haladt előre. Nagy része volt a m. kir. honvédség szervezésében s alig pár év múlva, harmine- hatéves korában jelent meg. „A m. kir. honvédelmi minisztérium 1873—1874-iki működéséről“ cimü munkája, mely úttörő volt a maga nemében. A honvédség körül szerzett érdemei elismeréséül a király szolgálaton kívüli honvédszázadosnak léptette elő és a harmadosztályú vas- korona-renddel tüntette ki. Bárczy Istvánt szorgalmas, pontos embernek ismerték hivatalában s bár rendkívül ideges volt, minden hozzáforduló panaszát türelmesen végighallgatta, s ha tőle telhetett, segített is rajta. A lázas munka rendkívül kimerítette s gyakran keresett üdülést szent-endrei nyaralójában, majd Kaltenleitgebénben, most pedig Abbáziában, innen ment Bárczy mintegy tiz nappal ezelőtt a változatosság kedvéért Cerkvenibába, hol baja már javulni kezdett. Halálát neje, három fia, kik közül a legidősebb tizennégyéves és vármegyénkben is kiterjedt rokonság gyászolja. Barancs község kiváló szülöttjének, vármegyénk jeles fiának áldás és béke emlékére!

— A f.-zempléni ev. ref, egyházmegye

tavaszi rendes közgyűlését f. hó 25-én tartja Uj helyben.

— Rehabilitált jegyző. Hlavathy Elek városi jegyzőt, akit az újhelyi főszolgabíró Grün-