Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-21 / 12. szám

Sátoralja-Ujhely, 1857. március 21. 12. (1904.) íJUUÜU ^ Huszonnyolcadik évfolyam­ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára IS kr. A nyilttérben minden garmond sor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN -VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA ns/nnsnuEisr ■v-A.sAieiisr.A-F. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Az egységes középiskola társadalmi szempontból. Az oly rég vajúdó kérdés csak nem akar a megoldás felé közeledni, pedig sok-sok vitális érdek fűződik hozzá társadalmunk minden ré­tegéből. A tudós profeszszorok nem bírják elkép­zelni a középiskolát latin nyelv nélkül, még alsóbb osztályaiban sem, mert azt mondják: az kapcsot képez az európai tudományos neve­lésben és tanításban, mi tehát nem szigetelhet­jük el magunkat, mint kis nemzet, ezen a téren. És ez az egyedüli argumentum, mely ki­válik. Ez a fő erőssége a holt nyelvnek, hogy mind a mai napig föntartják a középiskolában, sőt újabb időben még a reáliskolát is kezdik fenyegetni vele, mint olyant, mely kiválóan a modern nyelveket ápolja. Ez a fő-fő ok azonban elesik, ha tekintetbe veszszük, hogy az egységes iskola felsőbb osz­tályaiban megtalálná helyét a latin is, hogy azok, kik a latin nyelv tudását feltételező pá­lyákra készülnek, azt elsajátíthassák. Az a „kapocs“ tehát meg volna akkor is, s talán még meg is erősödnék, mert az a fiatalság, mely a latin felsőbb iskolákba lépne, tudná, hogy ez leendő pályájának föltétele, s komolyan látna hozzá, hogy azt elsajátítsa. Máma az nincs igy, mert mikor a fiatalság kissé érettebb észszel kezd gondolkodni, már leggyakrabban elszalasztottá az alkalmat, hogy a nyelv alapelemeit jól és maradandóan elsa­játítsa. így aztán megesik, hogy az érettségin könnyen megbuktatható a latin nyelv négy alsó osztályú tananyagából. Ha ellenben a nyelv alapelemeit az ötödik osztályban kezdené csak tanulni, gyorsabb tem­póban és alaposabban érne célt, mint ma. Az a féltett „kapocs“ tehát a társadalmi rétegek ama embereit sikeresebben kapcsolná össze a nyugat hasonló műveltségű világával, mint manapság, mikor a nyolc osztályt végzettek csak nagyon kicsi százaléka bírja a latint beszélő képességgel. Sok más okot is felhoznak a latin nyelv füntartása mellett, de ezek mind elesnek, ha a felsőbb osztályokban tüzetesebben tanítanák a nyelvet s igy az u. n. képzőhatása, valamint a nemzeti történelmünkben játszott szerepe miatt érzett fontossága is érvényre jut. De még egy nagy elsőbbséget is biztosítana ez ama szakpá­lyák részére s ez, hogy nagyobb számú fiatalság TÁRCA. Magyar nóta/) Zeng a nóta, sir a nóta, Az édes-bús magyar nóta . . . Benn a jókedv, benn a bánat, Ami fakadt, ami támadt Örömünkben, búnkban itten: Magyar földön, magyar szívben. Zeng a nóta . . . játszi, pajzán, Magyar lányok dalos ajkán. . . . S ahogy zendül, amint csendül, Köny csordul ki a szemembül. . . . — Hullj, csak hullj e drága földre Édes öröm édes könynye! Sír a nóta . . . szomorúan . . . S ami benne szomorú van: Szívem’ az is általjárja S megindul a könyem árja. . . . — Hullj, csak hullj a drága földre Fájó bánat fájó könynye! *) Mutató Lampérth Géza sajtó alatt levő „Első könyvem* cimü kötetéből. Megjelenik', husvétra. Megren­delhető szerzőnél (Budapest VIII. Szentkirályi u. 35) 1 ftórt. Szerk. jutna fel addig az osztályig, hol a szakpálya­választás bekövetkeznék, s a nagyobb szám minden körülmények közt több és jobb tehet­séget vetne arra a térre, melynek e nyelv bir­tokával kell tisztában állani. Ellenben ma, addig az időig, a latin nyelv már a felét kiűzi a gimnáziomból, s a másik felének egy része annyira kedvét veszti a sok sikertelen emlézésben, hogy nem érez magában tehetséget a tovább haladásra. Eddig tehát éppen a latin nyelv alaposabb elsajátítása szól az oly egységes középiskola mellett, melynek csak a felsőbb négy osztályában taníttatnék e nyelv. De nézzük a nagy művelt társadalom ér­dekeit, mely hova tovább jobban követeli ezt, mert a sokféle középiskola nagy terheket ró reá, épp úgy mint az egyesekre. Mondjuk, hogy a mai sokféle középiskola helyett mindenütt az egységes középiskola fog­lalna tért. Mily könnyebbségeket biztosítana ez az iskoláztató szülőknek, a növendékeknek és magá­nak az ügynek? Tudjuk, hogy most a gimnáziomok legal­sóbb osztályai annyira túl vannak zsúfolva nö­vendékekkel, hogy parallel-osztályokat kell nyitni és még akkor is tulszámuk kockáztatja a sikert, mert 60 növendék is egy osztályba sok, s nagyon élénk tanításnak kell annak len­nie, hogy mindannyinak lekösse a figyelmét. Es honnan van e túlszám ? Mert mindenki igyekszik inkább oly iskola felé, melyből több tér nyílik a pályaválasztásra. Ott van a reáliskola, itt a polgári intézet, egyik sem dicsekszik oly nagy sereg tanulóval, mint a gimnázium, hol pedig még a tandíj is roppant, az iskoláztatás is költséges. De miért van ez igy ? Bizonyára nem a latin nyelv varázsa, ha­nem a jövő biztosításáért. Ha tehát az iskolások száma egyenletesen osztódnék meg az egységes középiskolában, ez első sorban magának a tanügynek válnék hasz­nára. De hasznára válnék a kornak is, mert sok polgári iskola, mely ma a növendékek kis száma miatt alig érdemes a föntartásra, mint egységes középiskola elég népes lenne; a tanít­tatás nem járna olyan óriási megterheltetéssel, mint ma, midőn egyesek az iskoláztatás arány­talan költségeinek terhe alatt, sok esetben, tönkre mentek és ezt gyermekeik oly bizonytalan jövő­Küzd e nemzet ezer éve, — Beillenék a mesébe I — S küzdelmének bére, dija: — Azért vigad most is sírva — Kevés öröm, tenger bánat. . . . Ez ad szárnyat nótájának. Daloljátok, daloljátok Dalos ajkú magyar lányok! Ha inkább bús, szomorú is: Miénk az, ha gyász, ha bú is! Örökségünk, büszkeségünk, Szent a magyar nóta nékünk! Daloljátok, daloljátok, Zengjen, sírjon a nótátok! A vidáma — hadd vidítson, Szomorúja — hadd búsítson. Kedvünk tüze hadd lobogjon, Búbánatunk hadd zokogjon. . . . Hadd ázzék az arcunk könytül, Hullásától lelkünk könnyül, Alvó szivünk lángra gyulád — S a köny nyomán, melyet hullat Honfi öröm, honfi bánat: Szép hazánkra áldás támad! Lampérth Géza. jeért szenvedik, mert a rendszer úgy hozza magával. Ha minden mai középiskola helyett egy­séges középiskola állana rendelkezésre az azt igénybe venni akarók számára legtöbb szülő lakóhelyén, vagy ahol nagyon közel találná azt meg, mit ma messze földön kell keresnie; már pedig gondolható, hogy az az ifjú végzi el leg­alaposabban a középiskolát, ki nem kénytelen a szülők védő karjai alól és nevelő hatása mellől távozni idegenbe, hol pénzért ellátást ugyan vesz magának, de neveltetést nem vehet, mert abban a korban már csak a szülő édes szavára hajiunk legjobban, mig az idegen figyelmezte­tése, többnyire hatástalan marad reánk. Ettől a ponttól nem szívesen távozom, mert a nevelés szempontjából annyi a mellette szóló ok, hogy bátran mondhatjuk, miszerint nagyon hasznosan változnék meg társadalmi erkölcsünk, ha az ifjú, középiskolai tanulása alatt, a szülők szeme előtt lehetne. Hisz tudjuk mindnyájan, hogy ez az a kor, mikor a példa a legvonzóbb, s az intelem leginkább méltányol- tatik, ha az az őszintén szerető szülő ajkáról jő. Mindeme, az egységes középiskola megva­lósításához fűződő igazán fontos érdekeket elő­segíteni hazafias és emberi kötelességünk. Bárha mielőbb kedvezően oldatnék meg ez a kérdés! Zseltvay B. Vármegyei ügyek. V&sáráthelyozés. A kereskedelemügyi kir. minister megengedte, hogy az Ung-vármegye területéhez tartozó Szerednye községben a f. évi május hó 3-án, junius hó 14, julius 19, augusztus hó 30, szeptember hó 13 és november 8-ra eső országos kirakó és állatvásárok a folyó évben és kivételesen ápril hó 7-én, május 18, augusztus hó 3, augusztus hó 31, szeptember hó 21 és október hó 20-án; a május hó 31, junius hó 21 és julius hó 26-ra eső országos juhvásá- rok pedig május 25-én és julius hó 7-én tar­tassanak meg. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­tor alja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. márc. 13-tól márc. 20-áig) a) házasságot Három szerelmes levél. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Aigner Ferenc. Zaránd Gerő „költő“' volt, t. i. olyan „pénz­költő!“ No ez a költészet a legkönnyebb. Tessék csak kérem megpróbálni. Még azt sem kérdik, hogy a „pénzköltőik a hitelezők albumába küldenek-e időnként „váltókat.“ Minek is azt kutatni, hogy van-e valakinek „váltóláza“ ? Aztán szó ami szó, de „egy váltó, vagy több váltó“ csak azt mutatja, hogy a „költő úr“ jól tud költekezni! Zaránd Gerőnek pedig sok olyan „váltó­féle költeménye“ volt már kiállítva a „hitelezők albumába. “ Szóval kezdett sokat költeni a máséból. Valóban legjobb is a máséból költeni, csak lehessen. Zaránd Gerőnek pedig lehetett. Azonban térjünk be hozzá egy pillanatra és legyünk tanúi annak, hogy ő nemcsak „költő“ hanem a nők kegyeltje is. De hát szép ember-e az a Zaránd ? Őszin­tén mondjuk, hogy nem sokkal szebb az ördög­nél. Ez pedig elég egy férfiúnál. Hogyne, hisz közmondássá vált, hogy a férfiúnak csak egy fokkal kell szebbnek lennie az ördögnél. Különben azt a férfiút, a ki a legnagyobb ördög, nem színre, de lélekre nézve, a nők is a legjobban szeretik. _____Mit is csinál most a mi ördögünk ? A Zemplén mai száma tiz oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom