Zemplén, 1897. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-07 / 10. szám

bírónak, eredeti példánya a gazdasági egye­sület elnökségének megküldetni határoztatok. A szarvasmarha, sertés és juh tenyésztésről és apaállatok vizsgálatáról alkotott szabályren­delet a nmságu í'öldmivelésügyi ministeriumi intézvényének megfelőleg kipótoltatván 4 pél­dányban a vármegye pecsétjével ellátva, valamint a birtokhatár megjelöléséről alkotott szabály- rendelet 4 példánya a vármegye pecsétjével el­látva záradékolás végett a nmságu földmivelés- ügyi ministeriumhoz felterjesztetni határoztatok. Kmf't. Jegyzetté és kiadta: Dúkus Gyula, főjegyző. 508/23838. kgy. szám. Szabályrendelet a pásztorokról. 1. §. Közösen legeltetett állatok felügyele­tére pásztorokul csakis 24 évet betöltött, meg­bízható egyének fogadhatók fel. 2. §. Az 1. §. értelmében alkalmazott pász­torok az alábbiak szerint összeállított könyvecskét kapnak, mely egyúttal igazolási okmányul is szolgál. A könyvecske el ső lapján a következő szöveg foglaltatik. PÁSZTOR KÖNYV. ................................pásztor részére..................... ................................község elöljárósága ezennel igazolja, hogy a fentnevezett pásztor ................. közáligi, közbirtokossági, legelőtársaság tulajdo­nát képező, stb. legelőn közösen legeltetett •(szarvasmarva, ló, sertés, juh, csorda, nyáj, falka) légfűtésére felfogadtatott, s a szabályszerű fo­gadalmat az elöljáróság előtt letette. A legelő illetve határrész megjelölése, me­lyen 'az illető legeltetett. Szolgálatba lépésének ideje ....................... >(P. H.) ;;;;;;;;; (aláírás). A könyvecske többi számozott lapjain a jelen szabályrendeletnek a pásztorok szolgálati 1 elezettségére vonatkozó határozmányai fog- k álnak. A két üres lapos a felfogadó (község, bu mJíosság, legelőtársaság) által különösen meg­állapított szolgálati szabályok irányadók. Ezen könyvecskék a vármegye házi pénztárából da- í" ’önkint 50 fillérért kaphatók. 3.. §. A község tulajdonát képező közös le­gelőkön alkalmazott pásztorok a községi alkal­mazottak névjegyzékébe iktatandók. A közös legeltetésre használt egyébb te­rületeken alkalmazott pásztorok a községi elöl­járóságnak a szolgálatadó által bejelentendők s i* Elöljáróság által nyilvántartandók. 4. §. Minden a jelen szabályrendelet ha- tít^zmányai alá eső pásztor szolgálatba lépése eJtki a községi elöljáróság előtt a következő fo­gadalmat tartozik letenni. „Én N. N. községben alkalmazott pásztor (csikós, gulyás stb) ezennel ünnepélyesen fo­gadom, hogy a rám bízott nyájat, (csordát, gu­lyát stb.) hűségesen fogom őrizni, idegen, vagy tiltott területen nem legeltetek, a gondjaimra bizott állatokat tiltott területre bemenni szán­dékosan nem engedem, a nyájba gazdám tudta Ikiil állatot semmi szin alatt föl nem veszek, -Mndjaimra bizott állatok bármelyikén észlelt ,:4>etegedést azonnal jelentem s a beteg vagy ' tus állatot a többitől azonnal elkülönítem“. 5. §. 1. A pásztor köteles a felügyeletére bizott állatokat a vett utasítás szerint ki és be­hajtani, őrizni. 2. Tilos bottal, kővel és más ily tárgygyal, a marhákat megdobálni, egyáltalában bármi módon bántalmazni. 3. Ha valamely marha megbetegszik, kö­teles a pásztor erről azonnal, de legkésőbb 12 óra alatt, a megbetegülés észrevétele után a tulajdonost értesíteni. 4. Kötelesek a pásztorok megfelelő segéd- szolgaszemélyzetet tartani, amelyért teljes va­gyoni és személyi felelősséggel szavatolnak. 5. A pásztorok kötelesek arra felügyelni, hogy a legelőről a trágyát eine hordják, köte­lesek továbbá a trágyát a községi elöljáróság által megszabott módon a legelőn elteregetni. 6. A pásztorok a hatóság által kijelölendő helyen minden kártékony tövist és bogánycsot gyökeresen kiirtani tartoznak. 7. Legeltetési bárca nélkül marhát a csor­dába hajtani vagy befogadni tilos. 8. A pásztor úgy saját, valamint szolgáinak mulasztása vagy hibái által az őrizetére bizott marhában vagy a marha által okozott kárért felelős. 9. A folyató és megfolyatott tehén állapo­tát köteles a pásztor a tulajdonosnak haladék­talanul tudomására juttatni. 10. Méneket, egy éven felüli méncsikókat és egyévet meghaladott bika-borjukat a legelőn tartani szigorúan tilos. 11. Tilos idegeneket, vagy mészárosokat a legelőre bocsátani s általuk a marhákat a legelőn vizsgálni hagyni. Ezen határozmányokon kiviil minden köz­ségnek joga van a pásztorok szolgálatára nézve szabályrendeletileg, saját viszonyaihoz alkal­mazott intézkedéseket tenni. 6. §. A jelen szabályrendelet 5. §-a 5, 6, 7, 10, H. pontjának határozmányaiba ütköző cselekmények vagy mulasztások az 1894. évi XII. t.-c. 94. §-ának 1. pontja értelmében kihá­gást képeznek s kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők, illetőleg elzárandók. Kelt T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1895. évi dec. 2-án tartott közgyűlésében. } Jegyzetté és kiadta: ^ ' '* Dókus Gyula, s. k. főjegyző. 45795/VII—I. Jóváhagyom. Budapesten, 1890. okt. hó 1 -én. A minister helyett: Bedő, sk. államtitkár. (P. H.) 135/11. 97. sz. A sztropkói járás főszolgabirájától. A sztropkói sorozó-járás 1875. és 187G. évben született teljesen ismeretlen hadkötelesei: Dobri István, Burák Mihály (Nagy-Domása), Rudzelka Péter Pál, Szmorony János (Sandal), Hruska József (Petőfalva), Novotnyák József (Nagy-Brezsnyicze), Tupi István (Alsó-Vladicsa), Macsosko Hacsnik Péter (Puczák), Duda József, Weisz Izsák, Spira Mózes (Sztropkó), Bobák János (Sandal), Vachaly Péter (Sáros-Bukócz), Blicha János (Sztropkó-Bisztra), Buczila Bazil (Zemplén-Dricsna) és Smiedt Viktor (Kelese). Sztropkón, 1897. évi február 15-én. Bárczy Benedek, főszolgabíró. Nyilt-tér. E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget: a szeri. Nyílt viszonválasz a „Zemplén“ f. évi 8-ik számának „Nyilt-tér“ rovatában „Egy a hét közül” aláírással megje­lent „Nyílt válasz“-ra. A tér „nyílt“ volt, „nyílt“ a válasz, „nyílt“ abban a személyemre vonatkozó támadás, csak a támadó egyén maradt inkognitóban. S éppen ez okból anonym támadásra nem is taratanám magamat kötelezettnek reflektálni s ha mégis válaszolok: teszem ezt azért, hogy a nagy kö­zönséget a király-helmeczi hangversenyt ren­dező-bizottsággal szemben tanúsított eljárásom­ról tájékoztassam. — Tartozom ezzel a nagy közönségnek, tartozom önmagámnak. A dolog egyszerű s tárgyilagosan fogom azt elmondani. Király-Helmeczen egy hét tagból álló ren­dezőség hangversenyt rendezett egy létesítendő kisdedóvó alapjára. Mint a róm. kát. iskolaszék egyházi elnöke egyik rendező tag által megkerestettem az iránt, hogy a hangversenyre engedném át iskolánk két termét, ah készséggel kijelentettem előtte, hogy azokat szívesen átengedjük, kinyilatkoz­tattam egyúttal azt is, minthogy az iskolaépü­letének fentartása nagyobb anyagi áldozattal jár s a hitközség az építkezési költségekben még ma is adós; a termeket a jótékony céllal szemben is csekély összegért nem bocsáthatjuk rendelkezésre. Megbeszélvén az iskolaszék világi elnökével és a tagokkal a dolgot, azon megál­lapodás jött létre, hogy a termeket 40 ftért fog­juk átengedni. Indokolja ezen határozatunkat azon körülmény, hogy a termeket négy napon keresztül elfoglalja a rendezőség, ami tényleg meg is történt; — és a hangverseny után a termek rendbehozatala nagyobb költségbe kerül, amit az iskolaszék fedez. Az igaz, hogy. az iskola egyik — rongált padozattal biró — helyiségén közönséges mulat­ságok alkalmával egy estére 10—12 ftot fizetnek. Az iskolaszék ezen határozatát azután le­vélben tudomására hoztam az illető rendező­bizottsági tagnak, ki velem személyesen beszélt is s akkor oly kifejezésekkel élt lakásomon, melyekkel az illemhatárát kissé túllépte. íme ez volt a „crimen laesae maiestatis“ amely miatt a rendezőség hét tagja közül „egy“ ismeretlenül feljajdult s nem átallotta személye­met a nyilvánosság előtt megtámadni. Hogy mennyire volt erre jogosult, annak megbirálását a nagyközönségre bízom. Meg vagyok győződve arról, hogy akik eljárásomat tárgyilagos szem­pontból — részrehajlás nélkül — veszik bírálat alá a jótékony céllal szemben, az inhumanitás bélyegét reám nem fogják sütni, mert midőn az iskolatermeit a létesítendő kisdedóvó javára ren­dezett lianversenyre átengedtük — éspedig négy napra — talán egy kissé magasabbnak látszó bérért, ugyanakkor az lebegett szemünk előtt, hogy egy már meglevő jótékony intézet fentartása a humanitás szempontjából épp oly jogosult, vagy talán jogosulttabb, mint egy, még csak a levegőben levő eszmének célba vett meg­valósítása. Az „egy a hét közül“ cikkíró urnák a „nyílt válasz"-hun tett sértegetéseire csak az a megjegyzésem, hogy a humanitás oly magasz­tos fogalom, miszerint sokszor éppen az előtt „terra incognita“ az, aki legjobban hangoztatja s az anonym támadásból következtetve nem tu­dom elképzelni, hogy azzal a t. cikkíró tisztá­ban volna. Még csak azt hozom fel, hogy ezen nyílt viszonválaszom a rendező-bizottság általam tisz­telt többi tagjának nem — csakis „egy a hét közül“ t. cikkíró urnák — szól, kivel további polémiába semmi szin alatt nem fogok bocsát­kozni, már csak azért sem, mert „nyílt vá­lasz “-át úgy tüntette fel, hogy az a rendező­bizottsághoz intézett levelemre való felelet; holott én a rendező-bizottsággal nem — csakis an­nak egy tagjával — állottam levelezésben; tehát a cikkíró ur most említett kijelentésével takarosán elvetette a sulykot. Király-Helmeczen, 1897. évi március 5. Somogyi Gerő, király-helmeczi rk. plébános s iskolaszéki egyházi elnök. Heti tájékoztató. Vasárnap, márc. 7. Invocabit. Hétfőn márc. 8. 1st. János f Kedden, márc. 9. Franciska f Szerdán, márc. 10. 40 vért. Kánt. f Csütörtökön, márc. 11. Konstantin f Pénteken, márc. 12. Jéz. lándzs. f Szombaton, márc. 13. Nicefor pk. f. .A. szerkesztő póstáija. Zs. B. — Patak. Szép rendben, amint beérkeztek, majd ki is jönnek. Állandó hű érdeklődéséért köszönet. Sz. G. urnák — Tolcsva. Átküldöttiik a kiadóhi­vatalhoz, kellő ajánlással. Zs. B. — Varannó. Ha beérkezett: csakis tévedés­ből maradhatott ki. K. J. — Szeged. 3Xos üdv! W. M. — Mád. Becses közgazdasági cikkelye, köz­bejött okok miatt, kiszedve várja jövő számunkat. K. J. Közöíhetetlen. É. I. urnák — Szepes-Igló. Március lő. Nonum prematur in annum 1 Felelős szerkesztő: Dongó Gyárfás Géza, Kiadó-tulajdonos : Éfilert Gyula. 1827, 36—46—62—63—66—74 és 1875. évekből való saját termésű 150 butellia kitűnő asszu és szamorodni bor Nyeviczkey Józsefnél S.-A.-Ujhely. 159/97. végr. sz. „Á-rverési liird.@tmén.3r. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t. ez. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a s.-a.-ujhelyi klr. járásbíróság 1896. évi 11600 és u6o:/p. számú végzése következtében Dr. Kellner Soma és Dr. Rosenthal Sándor ügyvédek által képviselt s.-a.-ujhelyi népbank és Teitelbaum Leib helyb. lakos javáia Reicman Sándor helyb. lakos ellen 641 és 150 frt 80 kr. s jár. erejéig 1896. évi október hó 26-án fo­ganatosított kielégítési végrehajtás utján felül és lefoglalt és 2104 frtra becsült borok, üres hordók, fehér és ágynemüek és házi bútorokból álló ingóságok nyilvános árverésen el­adatnak. Mely árverésnek a s.-a.-ujhelyi kir. jbiróság 1626/p. 1897. sz. végzése folytán 64 t és 150 frt 80 kr. tőkekövetelés, ennek biróilag már megállapított költségek erejéig Helybeu alperes lakásán leendő eszközlésére 1897. évi márczius hó 22-ík napjának délelőtti 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881 évi LX. t.-cz. 107. és 108. tj-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígé­rőnek becsáron alul is el fognak adatni. Kelt B.-A.-Ujhelyben, 1897. évi márcz. hó 2. napján. Tomasorszky Lajos, kir. bir. végrehajtó. 76/vn, 1897. szám. Árverési hirdetmény. Alólirt bir. végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a gálszécsi kir. járás­bíróság 1896. évi 5255.. 5256., 5257. és 5283. polg. számú vég­zése következtében Dr. Kemény Dezső és Dr. Elek Imre ügyvédek által képviselt gálszécsi takarék és hitelpénztár és a központi takarékpénztár részvénytársaság (S.-A.-Ujhely) javára Fried Mór m.-izsépi lakos ellen 250 frt, 150 frt, 100 frt, ós 840 frt s jár. erejéig 1896. évi november hő 16-ára foganatosított biztosítási végrehajtás utján lefoglalt és 1105 frt 65 krra becsült szobabútorok, ezüst és aranynemüek, tehenek, bolti czikkek, életnemüek és kézi cséplőből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a gálszécsi kir. jbiróság 5577., 5578., 5579. és 5608/96. p. számú végzései folytán 250 frt, 150 frt, too frt és 625 frt tőkekövetelés, ezeknek különböző időktől járó 6% kamatai és eddig összesen 47 frt 15 kr., 40 frt 79 kr., 36 frt 43 kr. és 58 frt 17 krban biróilag már meg­állapított költségek erejéig a helyszínen Magyar-Izsépen leendő eszközlésére 1897. évi niárczins lló 28-ik napjának délutáni ’/23 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. törvényezikk 107. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is elfog­nak adatni. Kelt Gálszécsen. 189" évi mirczius hő 2-én. Tinilir Józseí* bir. végrehajtó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom