Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-14 / 28. szám

gatója teszi közzé, Á vaskos füzetre terjedő értesítőnek nagyobb felét, i—82 lapot, az igazgatónak a dohány-xó\ irt kulturtörténelmi tanulmánya foglalja el. Célja volt, amint a tudós szerző előszavában mondja, többek között rámutatni arra a befolyásra, melyet a dohány a társadalmi élet átalakulásában gyakorolt s fölemlíteni azt a romboló munkát, melyet a korai dohányzás a tanulóifjúság testi és szellemi fejlődésének megakasztá- sával végez. Az igen gazdag forrástanulmánynyal és vonzóan irt értekezésnek a dohány magyarországi történetére vonatkozó részében (X fejezet 71 lap) zempléni vonatkozások is fordulnak elő, melyeket ide citálunk: »Zemplén-vármegyében a dohányzás elleni első tilalom 1676-ban, febr. 22-én, a Gálszé- csen tartott partikuláris vármegyei gyűlésen ho. zatott. E tilalom megszegői jog- és jószágvesztésre Ítéltettek... később hozott szigorú büntetések (melyeket a kor szellemében ma is okos dolog lenne alkalmazni Szerk.) a többek között, hogy 1751-ben mindazok, akik nyilvános helyeken, csűrök, istállók, széna- és szalmakazalok közelében, szalmával födött házak mellett dohányoztak : tizenkét botütésre Ítéltettek. — Az intézetben tanított 14 tanár, heten- kint összesen 244 órán át. A tanulók száma volt az év végén : 308, ebben 289. haladó. 19 ismétlő Jelesek, a VIII. osztályban: Barna Bertalan és Löwe Károly, — a VII. osztályban : Klein Lajos és Vrezicz Béla, — a VI. osztályban .• Friedmann Bernát, — az V. osztályban : Szögyéni Gábor, — a IV. osztályban: Elefánt Herman, Novák Béla és Zavatzky Antal, — a III. osztályban : Lakatos Dezső, Zboray Béla és Zöldi Nándor, — a II. osztályban : Barna Gábor, Feuermann Miklós és Pfeiffer Endre, -— az I. osztályban : Knopfler Bertalan és Magassy Jenő. — A jövő iskolai év szept. hó 4-én kezdődik.

A homonnai polgári és középkereskedelmi iskolának 1894/5. évi jelentését E. Jakab Géza igazgató adta ki. Az intézetben, a hitoktatókat nem számítva, 11 tanár tanított 192 növendéket, kik közül a kereskedelmi iskolának III. osztályába 15 között jeles volt Kórodi Simon, — a II. osztályban 25 közül Berkovics Ignác, — az I. osztályban 20 közül Krausz Bernát, úgy látszik, mert az értesítő nem mutatja, hogy mind a hárman izraeliták. — A jövő iskolai év szép. 5-én kezdődik. —

X.-Mihály város áll népiskolai intézeteinek értesítőjét az 1894/5. isk. évről Mathiász József igazgató adta ki. A kisdedóvóba járt 210, az elemi iskola hat osztályába 639, az ismétlő iskolába 165, az iparos iskolába 148. és igy összesen : 1102 növendék.

Köszönetnyilvánítás. A varannai államilag segített községi iskolának a folyó tanévet bezáró ünnepségén a magyar nyelvben jegjobb elöhala- dást tett növendékek közt szétosztott jutalmakra adakoztak: Hadik-Barkóczy Endre gróf Öméltósága 30 ftot, Vladár Emil két db. aranyat, Csőké József dr. 5 ftot, Gaal Sándor 1 ftot. Hazafias bőkezűségükért fogadják a tanügy nevében legforróbb köszönetünket. Varannó 3895. julius 10 A tantestület.

As.-a.-ujhelyi »stquo izr. hitközség* 4 osztályú leányiskolájának az V.—VI. osztálylyal leendő kiégészitését az iskolaszék elvben elhatározván, a terv megvalósítását a jelentkező leánygyermekek számától teszi függővé. Fölkéri tehát úgy a helybeli, mint a vidéki érdekelt szülőket ez utón is a az iskolaszék, hogy ha leányaikat az V. és VI. osztályokba beíratni óhajtják, szándékukat az iskolai hatósággal, éspedig Reichard Salamon dr. iskolaszéki elnökkel, mielőbb tudatni szíveskedjenek. Az évi tandíj maximuma 24 ft lesz.

Több, a tanügyi rovatba tartozó költemény, hely hiánya miatt, a Jövő számra maradt.

CSABNOK,

Fiumei levél.

Kedves szerkesztő barátom !

Szándékosan halogattam e levél megírását, nehogy levelem az első pillanat hatása alatt készüljön el. Hát az első pilllanat hatásán régen túl vagyok s végtelen örömömre szolgál ezen az úton is veled és kedves olvasóiddal a régi kellemes ööszeköttetést fenntarthatni. Megígértem, hogy fölkereslek levelemmel. Zempléni ember megtartja a szavát, — már bocsánat, de én erősen zempléninek tartom magamat, ámbátor itt-ott, ha nagyon csiholtatok, kiszikráztattátok belőlem annak idején — de rég volt — a bácskai virtust.

Bizony csak jómesszire .származtam el* tőletek. Az Óperenciásig vezetett a sorsom, de innen is végtelen szeretettel gondolok vissza reátok és szőkébb hazámra, Zemplén-országra.

Leírjam Fiúmét? . . . .leírhatnám nagy ten gerünket hegyhullámival, melyek dühödve törnek part felé, űzetve kóbor s küzdő vadszelektől; a permeteggé korbácsolt haboknak szörnyű haragját, a bús fellegek sebes futását, a villámokat, az árbocokra hulló mennykövek rémcsattanásait és a

jajveszéklő matróz szidalmát, melyet a feszitett kötélsorok közt élesen sivitó szél szaggatottan horda szét irány nélkül viz, ég és föld között nyargalózva . . .* nem írom le, ez nem volna derült kép s ijesztgetni sem akarok senkit. Jöjj velem szép csendesen végig a korzón. Onnan kisétálunk az Adamich-mólóra, a kikötőbe, e tarka-barka zajos hajósnép közé és szemléljük onnan a tengert, ezt a szemfárasztó végtelenséget, mely sohasem válik unalmassá és egyformaságában is tud változatos lenni. Járjuk be a partokat, bárkán vagy hajón még naplemente előtt, hogy visszajövet gyönyörködhessünk a napnyugvásnak mesésen szép, káprázatos szinpanorámájában.

Harminc perc alatt Voloscán vagyunk, onnan tiz perc alatt Abbáziában. S ha megelégeltük az abbaziai parti sziklákon való üldögélést s túlságos soknak tartjuk a jóból a park virágágyai felől jövő illatot: átmehetünk Cherso-szigetre, egy órányira innét. Nem kopár ám a vidék, csak úgy látszik innen, mintha az volna. Szép vidék és Cherso, hatezer lakossal biró város, kellemes üdülőhely. | A szél nem süvölt már. Messze száldogálnak s magasan a tenger sikoltozó madarai, csak az áradat locscsan nagyokat, mikor a rémség-nagy kövekre zúdul. Nagyon szép ám a tenger egyforma zúgása, borzalmas szép melódia I

Elhagytuk az öbölben maradt temérdek vitorlást. Kopasz hegyek meredeznek egyfelől, másfelől sugár jegenyefák, magas ciprusok láthatók a Monte-Maggiore magaslaton. Pihenjünk Abbáziában. A tenger napfényes és végtelen tükre e fényben miriád sziporkát, sokszínű csillámlást mutat- Kis, födeles csolnakokban »bennszülöttek« ülnek, eveznek a kékbe olvadó levegő-ég felé. Még most is ide hallatszik lágy, vontatott hangja annak az epedő éneklésű, megbabonázott olasz szépségnek, aki a csolnakban ül.

Szép, szép ez az Abbázia. Gyönyörű ez a csipkés hegysor, valóságos paradicsom ez a fenyves és ez a park, mely telides-teli délszaki növényekkel, rozmaringgal, tulipánnal. Az ember majd belekábul a rozmaring-illatba, a fodormenta-szagba.

A szép csipkés galagonya, a rózsaszín gyökönke, a Plaszin zsálya, a szekfű stb. a szemet kápráztatja. Gyerünk, mert le találsz lépni egyet s nagyon prózai az öt forint birság.

A nyílt verandára ülünk. A szellő elhozza ide a széthullott virágszirmokat a park virágágyai felől s mi — ihatunk egy pohár bort. Commando Signore? Isztriáit? Spalatóit ? Raguzait? Mert van itt minden, csak — »szamorodni* nincsen. A ti szamorodnitokat, ezt az átlátszó aranyat, ezt a csepp-folyóvá lett déli napsugarat, itt csak hírből ismerik. Igyuk hát ezt a sűrű fekete raguzait, de ne sokat, mert ettől megrészegül az ember fia, a szamorodnitól soha, csak fölmagasztosul 1 Higyjük, hogy van szamorodni — s már ez is elég élvezet. Ugy-e nem ízlik ez az olasz bor? Hja, aki ahhoz a napsugárból sajtolt, mézharmattal édesített, gyöngyvirággal illatosított másvilági italhoz van szokva, nehéz annak itt lenni 1

Hát menjünk tovább. Látod ezt a szemerce- bokrokkal övezett gyöngyvirágos, nefelejcses parkot ? Látod ezt a buja délszaki növényekkel dús helyet. Ez az a hely, melynek megtekintését el kellene tiltani; mert az ilyen szemlélődések szülik az ábrándozókat, az elégületleneket és szent igaz, hogy elégedetlenségünk egyenes arányban áll azoknak a dolgoknak a megismerésével, melyeket nélkülözni vagyunk kénytelenek.

Ha átmegyünk Chersora s időnk engedi, fölmegyünk a platóra, hol a cédrus, a szőlő, ciprus és aranykalász örökös napsugárban fürdik. Mintha csak a virágzó rózsaberkek fölött az édesen illatos levegő más volna. Itt talán soha el nem némul a fülemile dala s az ég is örökké kék, mosolygó. Hajónk lassan halad ezen a vidéken. Ez a sziklarejtő tenger itt csillogó zöld, amott kék. A ringó víztükör felett szertefutnak a barázdák s a szemhatáron hosszú tűzvonal látszik, a leáldozni készülő napnak visszaverődött fénye, egy megnyílt óriási felhőkárpit. Ott, ahol összeborul a felhő a tengerrel s a ködbe vész a tekintet, egy folyton nagyobbodó pont látszik; hajónk ez, mely majd visz- szavisz, ha Cherson kikötünk.

A »Quarnero« legszebb pontja a »Canale Farasina* s most ép itt vagyunk. Izenethozó buborékok szállnak fel a rejtelmes mélységből, a víz- leviathánoktól, A habok elcsendesülnek. A hajó- födélzeten a katonabanda rákezd egy csinnadrattára, a sziklafok pedig adogatja vissza a hangot. Már látszik a babérdús Véli Cern s csakhamar Cher- soban vagyunk.

Csak épen annyi időnk van, hogy megtekinthetjük ezt a nagy viharokat látott kikötővárost, ezt a kis Velencét, melynek évszázados palotái régi faragott kövekből állanak, telve műemlékekkel, a velenceiek dózsé sapkás faragványaival. No de ezekről máskor.

Siessünk vissza a beérkezett hajónkhoz. Éppen előttünk halad messze-útra kelő, dús teherrel megrakott egy óriáshajó végtelen síkján a tengernek, ringatja a víznek gyöngyöket rejtő mélysége, utasai pedig kendőiket lobogtatják felénk.

Késő est van, mire beérkezünk Fiúméba. Meglepően szép, mikor a világitó torony fénykörébe jutunk, Szinte sajnáljuk, hogy vége az útnak. A tengeri levegőtől megittasulva szállunk partra, erre a biztos talajra, mely (Isten tudja : az ember mégis csak szereti ezt a nyomorult életét) mégis csak bizonyosabb s egész más érzést kelt az emberben, mint a tenger. Az összes mólók villamos fényárban úsznak. A korzón hullámzik a tömeg, az Adamich-téren katonabanda üti veri a dobot, az osteriában berúgott matróz üti-veri egymást, bérkocsik, társzekerek, omnibuszok robognak az útcákon végig, a hajók gőzsípja belefütyül a káoszba, közben megérkezik a budapesti vonat s keresztül vágtat a városon rézsút átszelve a »Cor- sia Deák*-útcát, felgomolygó fekete füstöt hagyva maga után. Újra itthon vagyunk, térjünk pihenőre.

Úgy búcsúztam el, hogy: »A viszontlátásra 1« Azonképpen úgy fejezem be levelemet, hogy. »A viszontlátásra !«*)

Fiume. 1895. junius hó 29-én.

Üdvözöl barátod :

Rónai István.

*) Nagy őrömmel ismételjük : A viszontlátásra ! Sierk

Közgazdaság.

»The (wresltaiiM élríbizfosifti-fársaslij»- fjOiMlonhau. E társulat 46. évi jelentése, mely az 1894. évi december 31-én befejezett üzletévről szól és a részvényesek 1895. évi április

7-én tartott rendes közgyűlése elé terjesztetett, rendelkezésünkre állván, következő főpontjait közöljük. Az 1894 ik évben 9233 kötvény 78,736.000 korona tőkeösszegről lett kiállítva. A díjbevételek, levonva visszbiztositásért fizetett Összeget, korona 20.134,463-55 fillérre rúgtak, mely összegben a korona 3.246,473-48 fillért tevő első évi dijak ben foglaltatnak. A kamatszámla mérlege a lefolyt üzleti évben korona 5.185,194-58 fillért tett ki, és a társaság jövedelmét a díjbevételekkel együtt korona 25.319,668-13 fillérre emelte. A társaság az elmúlt évben korona 10.045,965-94 fillért oly követelések alapján, melyek életbiztosítási kötvényekből eredtek. Lejárt kiházasitási és vegyes biztosításokra korona 2.006,340-83 fillért vissz- vásárlásokra 1.331,648-02 fillért fizetett ki az elmúlt évben. A biztosítási és járadékalapok a lefolyt üzleti évben korona 6.974.567-50 fillérrel gyarapodtak. Az aktivék főösszege 1894. december 31-én korona 138.416,475-63 fillérre rúgtak. Tőkebefektetés : korona 738,543-02 fillér angol állami papírokban, korona 395,5 8125 indiai és gyarmati kormányok értékeiben, korona 25.897,993-23 fillér idegen államok értékpapírjaiban, kor. 6.203,650.94 fillér vasúti részvények, elsőbbségek és garantáltak, korona 56.068,96448 fillér vasúti és egyéb köl- csönykötvényekben, kor. 18.287,40614 fillér a társaság ingatlanaiban (ezek között vannak a társaság budapesti és bécsi házai,) kor. 6.590,66375 fillér jelzálogokban és korona 24.233,672-82 fillér különböző értékekben.

Cs. k. szab. Adriai biztoitó társulat. Folyó hó 12-én tartatott meg Triesztben ezen társulat rendes közgyűlése, melyben az 56-ik üzletévro (1894.) vonatkozó üzleti jelentés és zárszámadátok beterjesztettek. Ezekben következő jelentékenyebb adatok foglaltatnak: Eletosztály. Az említett évben elfogadott biztosítások 12.764,125 ft tőke és 22,869 ft évi járadék összegre rúgnak. A biztosítási állomány 1894. év végével kerek 76 millió forint tőke és 197,255 ft évi járadékösszeget tüntet ki. A díjbevétel 3.074,252 ftra rúgott. Halál- és életbiztosítások után 1.255,137 forint fizettetett ki és ezenkívül függő károk részére 244.917 ft helyeztetett tartalékba. A díjtartalék 1.444,558 fttal szaporodott és tesz 17-2 millió ftot. Az elemi biztosítási ágakban (tűz és (szállítmány) a díjbevétel 6.935.650 ftot tett, a vész- biztositások 2.293.693 ftot vettek igénybe és károkért a visszbiztositókat ülető részek levonása után 2.379,261 ft fizettetett ki. A hártartalók 490,593 ftot, a díjtartalék 4.746,587 forintot és a több évi biztosítások tárcája 23,343.117 ftot tesz. — Az 1884. december 31-iki árfolyam szerint a társaság értékpapírjai 396,702 ft értékemelést tüntetnek ki, mely összeg a létező áringadozási és tartalék gyarapítására fordittatott. Az eszközölt 48.571 ftot tevő leírások levonása után marad évi feleslegként 482,521 ftot, melyből 150.000 forint a disponibilis tartaléknak utaltatott át. Osztalékul, miként a múlt évben, rószvényenkint, 62 ft fizettetik ki. — A tartalékok 1.977.208 forinttal emelkedtek és meghaladják a 21 millió forintot, ebből esik díjtartalékra (tisztán* tudniillik a visszbiztositásokat illető részek levonása után) 17.849.656 ft, nyereségtartalékokra 2.491,592 ft és áringadozási tartalékra 723,988 ft.

Vármegyei Hivatalos Rész.

569, főisp. sz.|895. Zemplén-vármegye alispánjától.

Ft-lllívás vevsen yIárgyaIásra.

A t. vármegye területén fekvő községek közül 20 község számára kívántatik ugyanannyi, falra felfüggeszthető hirdető-szekrény. Egy-egy ilyen szekrénynek a magassága 80 cm., hosszúsága r4 mtr., mélysége 10 cm.

Továbbá 10 község számára kívántatik ugyanannyi db. és ugyanarra a célra szolgáló szekrény. Egy-egy ilyen szekrénynek a magassága 80 cm., hosszúsága 1 mtr., mélysége 10 cm.

Végre 441 község számára kívántatik ugyanannyi darab és szintén falra felfüggeszthető hirdető-szekrény, melyeknek mindegyike 40 cm. magas, 50 cm. hosszú és 10 cm. mély.

Mindezek a szekrények fenyőfából készülnek, zöldre festendők, felül 10 cm. magas deszka-lappal,