Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
Sátoralja-Ujhely, 1895, szeptember 29. 3d. (1333). Huszonhatodik évfolyam, I ELŐFIZETÉS ÁEA: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Eézlratok nem adatnak vissza. Egy es szám ára 15 kr. A nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VARMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMZIOSHDIEatf TT-A-SAiaNLA.:?. HIBDETÉ3 DIJA hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után i tr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intőzendök. működésének kifejtésére. így, többek közt, a kereskedelmi tanulók iskolájának támogatása, a kereskedő segédek részére rendező szakképző tanfolyam és — amit tán legelső sorban kellett volna említenünk — közös szellemű »otthon* * I. létesítése : mind oly fontos kérdések, melyek nagyon érdeklik a kereskedőket. Jól esik a léleknek ideig- óráig lerázni a mindennapi nehéz munka fáradalmait s a lét küzdelmeiben kimerült lelket, a számokba merült szellemet felfri- siteni, szórakoztatni. E célból a kereskedők társulatának otthonában mindenütt szórakoztató előadásokat is szoktak tartani. Mindezeknél az okoknál fogva örömünkre szolgál, hogy a helybeli kereskedők is immár tettre buzdulnak és társulattá akarnak alakulni. Városunk kereskedői karában sok jeles és hivatásszerű buzgóság- gal biró féifiu van, kik az egyesület eszméjének sikeresitését bizonyára örömest fogják elóremozditani. S most álljon itt a létesítendő társulat ügyében városunk több előkelő kereskedője részéről kibocsátott felhívás. * * * Felhívás. S.A.-Ujhely kereskedői számra és intelligenciára nézve sokkal nagyobb tényezőt képeznek, sem hogy be nem látnuk azt, hogy van sok oly közös érdekük, melyeket figyelmen kívül többé nem lehet hagyni, ilyenek például: 1. a kereskedelmet S. A.-Ujhelyben, mint a vármegye székhelyén emelni és virágzóvá tenni, 2. a versenyzést a tisztesség korlátái közé szorítani s egyes kinövéseit megakadályozni, 3. a kereskedőknek egymás közt, vagy a főnők és az alkalmazott közt felmerülő súrlódásuknak békés utón való elintézése, 4. a keresk. alkalmazottak betegsegélyzésé- nek ügyét szervezni, 5. a társalkodásnak, mint nemesebb szórakozásnak kereskedők és segédek részére közös szellemi otthont (kereskedő-kört) teremteni ; esetleg a segédek részére időközönként szakképző tanfolyamot rendezni. (Keresk. miniszt. legújabb rendelete), 6. a kereskedő tanulóknál parlagon heverő szellemi tökét oktatás és nevelés által a kor és törvény kívánalmaihoz képest (Vall. és közokt. minister 24.784/1893. sz. rendelnte) gyümölcsözővé tenni, 7. a tanulók szolgálati viszonyait, szegőd- tetést, szabaditást egyöntetűen szabályozni. Mindezek oly szükségletek, melgek a közös érdek előmozdítása és megóvása céljából mielőbb elő kell teremteni s ez csakis egy »Kereskedelmi Társulat« megalakítása által lesz elérhetővé. Mindezen okoknál fogva, valamint a »Kassai Keresk. Kamara« egyenes felkérésére, mely ebbeli törekvésünket anyagi és szellemi utón kész támogatni, azon kéréssel fordulunk S.-A.-Ujhely város kereskedőihez, hogy csatlakozzanak minél nagyobb számmal hozzánk, hogy a »S.-a.-ujhelyi Kereskedelmi Társulat«-ot mielőbb létrehozhassuk. Mihelyest a jelentkezők elegendő számmal lesznek, alakuló gyűlést tartunk, ahol a már kész alapszabályokat elfogadásra elő fogjuk terjeszteni. Kérjük ezen „Felhívás* t sajátkezüleg aláírni és Schön Sándor keresk. kamarai taghoz juttatni. Az aláírás semmi anyagi kötelezettséget nem von maga után. S.-A.-Ujhely, 1895. szept. havában. Behyna Miklós, Hercz Armin, Kellner Ede, Kornfeld Mór, Kornstein Ignác cég, Landeszmann Miksa, Löwi Adolf, Schön Sándor, Zinner Adolf. Vármegyei ügyek. Állami anyakönyvek. A vármegye területén rendszeresített 120 állami anyakönyvvezetőhöz e hét folyamán már kiküldettek az állami anyakönyvek, mindenüvé 3—3 külön könyv, melyekben a születetteket, az elhaltakat és a házasulókat fogják az anyakönyvvezetők bejegyezni. Kiküldettek továbbá a vármegye székhelyéről az anyakönyvi hivatalok cimtáblái (zölddel körülszegett fehér alapon piros betűvel ráírva: Magyar királyi anya- könyvvezető s a hivatalos órák) és a hirdetöszek- rények is, melyek sötét zölddel vannak befestve s cimtáblájukon pirossal írva ez a felirat olvasható : Házasulok hirdetése. Ilyen hirdető szekrényekkel minden egyes község bírája is elláttatott, mert „Kereskedők Társulata“ Sátoralja-Ujhelyben. (Kn.) Jó ideje már, hogy széles e hazában nem foglalkoznak mással, mint a »tengődő iparos osztálylyal* s az »alacsony gabonaárak« miatt a gazdaközönséggel. A kereskedő osztály szóba sem jön, vagy pedig ritkán, habár helyzetük ma-holnap siralmasabb lesz bármelyikénél. Azt, hogy a kereskedelem a nemzet- gazdaságnak szintén egyik legfontosabb tényezője — hiszszük, hogy senki sem fogja tagadni. Azt is elfogja ismerni mindenki, hogy a magyar kereskedelmet az illetékes egyének kevés előnyben részesítik és hogy a hazai kereskedők jogos érdekei legkevésbbé sem istápoltatnak. Különösen nem istápolják a vidéki kereskedőket. így a vidéki kereskedők a versenynek is sokkal inkább ki vannak téve, mint a fővárosiak. A fővárosban, hogy valaki mint kereskedő helyt állhasson, bizonyos szakértelemmel kell bírnia. Nem igy van ez a vidéken. Itt gyakran tapasztalatlan, könyelmü emberek is kereskedőkké lesznek. Ezek aztán nem ismerve a kereskedelmi morált, mit sem adva a tisztességre, becsületességre, versenyre kelnek a szolid kereskedővel, ki a régi szokásokhoz híven, továbbra is becsülettel akarja kenyerét keresni. No de nem akarunk most a vidéki kereskedők bajaival részletesen foglalkozni, alkalmilag talán még visszatérünk erre; — itt ezúttal csak azt akarjuk konstatálni, hogy most már majdnem minden nagyobb vidéki városban a kereskedők egyesületté, társulattá alakultak, mely a tarthatatlan s mindinkább veszélyessé váló állapotok meg- szüntésére törekedik. De nemcsak a jelzett tarthatatlan állapotok, hanem más fontos dolgok is elég anyagot nyújtanak a kereskedő társulat TÁRCA. Zemplón-vármegyei kihalt főúri családok.*) — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Zombory Gedö. Vármegyénk múltja nagyjainak neveiben fényes betűkkel van felírva nemzetünk történetének lapjain. Alig van e vármegye földjén pont, ahonnan ne hangzanék: »oldd le a te saruidat; szent ez a hely!« Nagy eszmékért élt és elvérzett hősök és dicsők hamvaiból van az a föld, amelyen állasz. Hazáért, nemzetért küzdők vérpárájával van telve itt a lég, s a szellő szent elveket valósitni akart hősök szellemének lelkesedésre intő szavait suttogja füleidbe ! És ezen a fényes lapon kihalt, nagy hatalmú családok nevei sötétlenek. Hol vannak a trónok uraival versengő hatalmas olygarchák ? Hol váraik, kincseket rejtő termeikkel, a szolga-haddal, sereget képező csatlósaikkal, jobbágyaikkal ? Harcoltak hazájukért, tatár, török, német ellen. S ha az ellen vérétől átázott már a föld, mulatságból elszedték egymás várait, jobbágyait. Nincsenek sehol! Szerették a költészetet és tudományt, hegedősöket, mestereket, iródiákokat tartottak udvaraikban. Elhangzott a hegedősök harcra buzdító, a »troubadour«-ok szerelmet lehelő éneke, a bohóc, a magát *) Az okt. I-én megjelenő Adalékok Zemplén vármegye történetéhez c. havi folyóirat első füzetéből mutatvány. Szeri. bolondnak tettető okos, nem mondja ki többet a kemény igazságot. . . . Ah mennyien nincsenek ma! Hol vannak a Roszvddyak, akik nevüket a mai Rozvágy, akkor Roszvádtól vették. László-t 1258-ban ellenei azzal vádolták, hogy IV. Béla király távollétében, az elpusztított országban, a tatárokkal tartott. IV. Béla Zemplén várában tartott felette törvényszéket s ártatlansága kitűnvén, neki a mai Gérest és Roszvádat adta. Nagy urak voltak. A család 1458-ban halt ki. Nincs már ma egy sem a gersei Pethők-bői, akik mint a sztropkói vár és uradalom birtokosai vármegyénkben nagy szerepet játszottak. Többnyire mind a Habsburg ház hívei. Köztük a leghatalmasabb volt Zsigmond, zempléni főispán, akit I. Lipót király 1666-ban grófi ranggal ajándékozott meg. Nevét sem ismerjük ma a Gdlszéesy-eknek, akik Felső-Szécset bírták. Ennek a városnak 1376-ban Széesy Pál, zólyomi főispán, adta a Gdl- szées nevet s a család ettől kezdve a Gálszéesy nevet használta. Mekkora urak voltak ezek! Mikor Pál unokája, Miklós, 1449-ben a husziták kezébe került, s mint foglyot a Semseyek kiszabadították, két várat adott ajándékba, Giráltot és Máté-Vágást. S mégis mikor ez a család, mintegy 50 év múlva, kihalt s vagyonát Rdskay Balázs tárnokmester kapta, a várakon és földbirtokokon kívül örökölt aranyat és ezüstöt szekereken hordatta a ráskai várba. És mi lett ebből a hires Rdskay családból 1 ? Nem tudom, hogy büszkék legyünk-e reá, hogy az a hires Vid, Salamon király ádáz tanácsadója, aki mindig a 3 testvér-herceg ellen ingerelte a királyt és maga is a testvérek ellen harcolva esett el, ebből a Rdskay nemzetiségből való volt. Ez a kihalt ősrégi család már 1200-ban felvette a Rdskay nevet. Bírták nemcsak Zemplén felső részében a ráskai uradalmat, hanem övék volt vármegyénk alsó része, Abauj és Bars legerősebb várai. Korlátot nem ismerő kényurak, de jó hazafiak. György az utolsó Rdskay, mint zempléni főispán, a zempléni nemesekkel Mohácsnál körülveszi és oroszlán-bátorsággal védi és fedezi a szaladó királyt, mig ő és harcosai mind el nem vérzenek. Ennek a családnak őse Miezbdn volt, még az első Árpád-királyok alatt hazánkba beszármazott spanyol lovag. A bodrogközi gyönyörű sikság közepén még ma is látszanak a kövesdi vár festői romjai. 1283- ban Lordnd, a Ratold fia, a Lordntffiak őse, parancsolt e várban. Loránd 1285. körül fellázadt IV. László király ellen. A király Miczbánt és Finta nádort küldte ellene. A csatában Lóránt elesett és a kövesdi vár Miezbdn birtokába jutott. Itt már a történetet a szájhagyomány és a költészet folytatja. Egyszer, mikor Miezbdn a várur, távol voit, három gyermekes szegény asszony ment a vár úrnőjéhez alamizsnát kérni. A vár asszonya erkölcstelennek nevezte a nőt, aki egyszerre három gyermeket szült. A szegény asszony megbántódva, megátkozta a szívtelent, hogy 7 gyermeket szüljön. Nemsokára a vár úrnője csakugyan 7 gyermek anyja lett, akik közül egyet kiválasztott, 6-ot pedig odaadott egy bizalmasának, hogy veszítse el. Miezbdn ép utón találta a gyermekeket vivő aszszonyt s megtudván a történetet: megparancsolta az agg 9BF* -A Zemplén mai száma nyolc oldal-
