Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

(Névváltoztatás,) Klimata Károly és Mihály tállyai lakosok vezetéknevének »Köves«-re kért átváltoztathatását a belügyminiszter megengedte. (Tanítói fizetések kiegészítése.) Az udvai rk., a k.-kövesdi ev. ref. és a k.-ráskai ev. ref. elemi iskolák tanítóinak, éspedig oly célból, hogy fize­tésük 400 ftra egészittesssék ki, 68 ftot, illetve 112 es 169 ftnyi évi állami segedelmet utalvá­nyozott a vall. és közokt. minister. (Szülők figyelmébe.) Két, jó családból való iskolás gyermeket teljes ellátás végett elfogad Lenkei Mihdlyné S.-A.-Ujhelyt Kossuth-utca 1601. sz. alatt. (Két, esetleg három) gimnáziomi ifjú teljes ellátást nyerhet egy tisztességes izr. családnál. Hol f megmondja a kiadóhivatal. Közgazdaság. Tanulmányút S.-Patakra. Főispánunk Öméltósága f. hó 6-án, mint an­nak idejében előre bejelentettük, a s. pataki állami kísérleti és mintaszőlötelepre, továbbá és szintén a Patak határban fekvő u. n. .halászhomoki sző- lőojtvány-telep«-re, nemkülönben a Ldezay László dr. nagybirt. pataki szőlötelepének megtekintésére kirándulást rendezett. Dacára a fölöttébb kedve­zőtlen időnek, hogy t. i. az előtte való napokon éjjel-nappal esett, s még a kirándulás reggelén is csepergett az eső, az ügy- és a tanulságos alkalom iránt melegen érdeklődő része a meghívott hegy­aljai közönségnek elég nagy számban gyűlt össze. Az újhelyi vasúti állomásnál ott voltak és a reggeli gyorsvonaton utaztak Patakra, Molnár István főispán, Dobokay Lajos miniszteri osztálytaná­csos, szőlészeti és borászati országos kormány- biztos, Molnár Béla dr. és Bernáth Béla országos képviselők, továbbá Barthos József, Becske Bálint, Dékus Gyula, Dongó Gy. Géza, Diószeghy János, Evva Ödön, Gaizler József br., Horváth József tb. főjegyző, Hönsch Dezső, Meczner Gyula, Miklósy István, Nemes Lajos, Staut József, Szentgyörgyi Vilmos, Schön Hugó dr., Vay Ernő gr. Ujhelybó'l; — Ullrich Vilmos Perbenyikről; — Gáthy József Csörgőről; — Szerdahelyi Vince N.-Köveseiről. Patakon csatlakoztak a társasághoz: Ballagi Géza dr., Bálint Dezső, Bogyay Zsigmond, Búza János, Brozorád Rezső, Dobozi Papp Ferenc, Fodor Jenő, Kapitány János, Kun Dániel, Kun Zoltán dr., Láczay László dr.. Lengyel Endre dr., Makláry P. Miklós, P. Nagy Gusztáv, Puza Sándor, ifj. Szabó Zsigmond stb. S.-Patakról; — Orovecz István, Zichy Rezsőné grófné szőlőíelügyelője Tállyáról; — Illésházy Endre, Szabó Alajos és Wetterschneider Miksa Mádról; — Zalay Andor L.-Bényéről; Rima-Szombathy Pál O.-Liszkáról; — Adriányi Kálmán és Nagy Barna Tolcsváról', — Kolozsy Ferenc Trauezonfdíváról; — Turján Gá­bor B.-Halászról és még mások is többen, kiknek neveit azonban nem sikerült följegyeznünk. A pataki állomásra berobogott gyorsvonatot nagy közönség, az önk. tűzoltóság zászló alatt várta és riadó éljenzéssel köszöntötte. Főispánunk Öméltóságát S.-Patak város nevében Dobozi Papp Ferenc, főbíró, csinos és igen meleghangú beszéddel üdvözölte, mire Öméltósága nyájas szavakkal vála­szolt, örömének adván kifejezést, hogy S.-Patak­nak ez idöszerint vezető szerep jutott osztályrészül a Tokaj-Hegyalja elpusztult szőlőinek rekonstru álásastekintetében. — A bemutatások után Öméltó­sága a tűzoltó diszszázad arcvonala előtt állott meg, ahol megint Bogyay Zsigmond főparancsnok üdvö­zölte hosszabb beszéddel Öméltóságát, kérvén, hogy mint a múltban tette, ezutánra is fogadja a pataki tűzoltóságot szerető gondjaiba. Öméltó­sága válaszában dicsérettel szólott a pataki tűz­oltóságnak nemes önérzetéről, mindig tanúsított lel­kes és önfeláldozó szolgálatkészségéröl, végül pedig abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy a derék tűzoltóság, hivatásos működése terén, a személy-^ és vagyonbiztosság érdekeinek kiszolgá­lásában, múltjához iparkodjék méltó maradni a jövőben is. > Kívánom, hogy a legjobb létben sokáig éljenek« végezte Öméltósága, mire raeg-megujuló erővel felharsant az éljenszó. Most úri magán fogatokra, melyeknek leg­nagyobb része Patakról került ki, szedődött föl a kiránduló társaság. Főispánunk, jobbján Dobokay Lajos kormánybiztossal, a Vass Imre szép négyesén, harmadiknak indult a hosszú kocsisorban. Meg nyitotta a menetet Dobozi főbíró, másodiknak ment Barthos főszolgabíró és úgy tovább az 50 vagy 60 főnyi társaság, összesen 23 fogaton. Az utcák, merre a Ldezay László dr. újonnan telepí­tett szőlőjébe induló menet útja vezetett, ünnepi díszben voltak. Egész házsorok fellobogózva, la­kóik, nagyja-apraja, ki az ablakban, ki a kapuban, tisztelettel köszöntötték az érkezőket. Jó negyed órába, vagy talán a nagy sár miatt, melyben a lovak térdig dagasztottak, többe is telhetett, mig a Pataktól északnyugati irányba eső Ldezay féle telepre, mely a Megyer-dü\őben van, megérkezett a társaság. A telep, ha szemmértékünk nem csal, vagy 15—20 holdas terület, pompás déli fekvéssel a hegyoldalon. Gazdája, ki szorgalom, kitartás, ál­dozatkészség s képesség tekintetében nagy darab földön ritkítja párját, 1891-ben vette a területet modern szőlőkultura alá, amikor öt katasztrális holdat portáliszba ojtott furminttal beépített. Ez az öt holdas tábla gyönyörűen mutat. Minden részletében ékesen illusztrálja, hogy a portálisz a nyirokban felségesen érzi magát. A termés, mely első szüretképpen kínálkozik az öt holdról gazdájának, szakértők becslése szerint, 40 —50 hordónyi lesz s megérhet 2000—2500 frtot. Teljesen kiépítve áll s már a jövő évben termést is hoz egy másik tábla, melynek területe négy hold Két kisebb tábla ültetése kiveszett. Venyigéjét tönkre tette a »drótféregc. (Ezt az ujmódi szőlőellenséget pár év előtt még nem tudták, ma már tudják kifogni) Tulajdonosának a fentebb említett 9 hold beépí­tése, ide számítva a kipusztult táblákat is, körül­belül 18 —20,000 forintjában van. Évi szürete meg fog érni, legkevesebb 4000 frtot, tehát be­fektetett tőkéje cc. 2O°/0-es kamatot hoz. A mádiak mondják, hogy náluk a Zichy-, a Borsay-, a Zimmer- mann-'és a Máriássy-féle uj szölőtelepek, hol szin­tén a zöldoltás és a fásoltás rendszerét követték, siker tekintetében a Ldezay-féle telepet talán még túlszárnyalják. Gratulálva az igen szép eredményhez és ki­tartást és sok szerencsét kívánva Ldezay dr.-nak, ismét kocsikra ültünk, hogy — a kedvezőtlen terepviszonyok miatt ez alkalommal mellőzve a s.-pataki állami kísérleti és minta-szőlőtelep meg­tekintését — ellátogassunk a »halászhomoki szőlő- ojtvány telep‘-re. Utunk Patakon keresztül és a Bodrogon át délkeleti irányban jó félóráig tartott, mig a te­lepre értünk. Ez a telep körül-belül 40 holdas terület, melynek talaja immunis homok. Ez idő szerint még csak 5—6 hold van betelepítve rajta, de már is készen áll 500,000 drb. ojtvány, mely gyönyö­rűen diszlik, 400,000 furmint-, kevés hárslevelű-, saszla- és muskatály-v:nyigével. Kosinszky Viktor, a tarczali vincellérképző iskolának páratlan szak­értelmű igazgatója, ki ezt a telepet is gondozza, reméli, hogy az 500000 ojtványnak, legkisebb számítással, 25—30%-je feltétlenül beválik, tehát a jövő tavaszszal innen körül-belül 125 —150,000 gyökeresitett nemes venyigeszál a magánosoknak kiadható lesz. A teljesen kész és feltétlenül beváló gyökeresitett ojtványoknak 1000-ét önköltségi ár­ban, vagyis 100 ftért adja majd ez a telep a szőlősgazdáknak. A telep maga még igen fiatal, mert csak most lesz két éves, de azért dús gazdagságát már is mutatják a számok. Ha teljesen be lesz telepítve, évente 3—4 millió gyökeresitett ojtványt termelhet, mely kontingensnek 25 —3O°/0-je cc. 1.000,000 db. feltétlenül hasznavehető ojtvány és igy évente, a leg­kisebb számítással, 10,000 forintot érő tőkeértéket helyez a Tokaj-Hegyalja közvagyonának iorgalmába, Úgy, amint a telep jelenleg áll, beleértve az oltómühelyt is, mely 2000 egynéhány száz fo- > rintjába került az államnak, eddig összesen 15,000 forintnyi kiadást igényelt. Látnivaló tehát, hogy az állam, midőn az ojtványoknak ezrét a magáno­soknak 100 írtért adja, rajtuk éppen nem nyerész­kedik, sőt közvetetlen önhaszonra egyáltalában számot sem tart és csakis a tokaj-hegyaljai szőlő- tulajdonosok érdekeinek legönzetlenebb kiszolgálá­sát tekinti feladatául. Iparkodjék tehát minden szőlősgazda, éspedig saját jól felfogott érdekében iparkodjék, ha csak te­heti, minél gyakrabban felkeresni a »halászhomoki telep«-et. Alkalom kínálkozik ott és pedig a leg­jobb alkalom, hogy a modern szölőkulturával s igy közvetve a szőlők újjáépítésének legcélszerűbb módozataival a legalaposabban megösmerkedhessék. Akár éjjel, akár nappal megy, mindig a legszí­vesebben fogadják ott a tanulnivágyó látogatót. A telep megtekintése után, d. e. 10 óra múlt, köszönvén a derék Kosinszky igazgatónak a tőle látottak- és halottakért, visszakocsiztunk Patakra, hol a városházánál gyülekeztünk össze, hogy a tapasztaltakat megbeszéljük. Ide már sokan eljöttek olyanok is, akik nem vettek részt a kirándulásban. A megbeszélés azon kezdődött, hogy Dobokay mi­nisten osztálytanácsost főispánunk Öméltósága az új hallgatóságnak bemutatta, —■ majd hosszabb iránybeszédet mondván, kiemelte Öméltósága, hogy Dobokay tanácsos volt az, ki a földmivelésügyi mi- nistériomban a Tokaj-Hegyalja rekonstruálásának érdekét lelkesen felkarolta (Zajos éljenzés) s egy­szersmind azt a lehető siker tudatában vezeti a célhoz. Kérte, hogy a minister előtt tolmácsolja részünkről a Tokaj-Hegyalja szőlősgazdáinak hálás köszönetét. Azután elmondotta Öméltósága, hogy egy időben, a devasztált szőlők helyreállítása ér­dekéből, részvénytársaság készült alakulni s őtet akarták a konzorcium élére megnyerni. Ő ennek a törekvésnek útját állotta, mert az az ő óhajtása, hogy az újonan telepitett szőlők ne konzorciumok kezébe jussanak, hanem lehetőképpen maradjanak a volt tulajdonosaikéi, ezek sorában a szegény em­bereké is. (Éljenzés) Föltétlenül szükséges azonban, hogy az állam-kormány jöjjön segítségére azoknak a szegény embereknek nemcsak vagyoni, de egyéni hitel nyújtásával is 1 (Helyeslés) Addig is, míg ez megtör­ténhetnék, szükséges, hogy az ojtványokat a lehető legolcsóbban adják a közönség legszegényebb ré­szének. Végezetül kérte Dobokay tanácsost, hogy az imént kifejezett kérelemnek legyen o is hathatós szószólója a minister előtt Ezekután : Dobokay László kormánybiztos előadta, hogy a kormányzati körökben meg van a legjobb akarat Tokaj-Hegyaljánk rekonstruálása iránt. A földmive- lésügyeknek ez idöszerint való ministere, Festetich Andor gf. őexeiája, prográmjába is fölvette a ki­pusztult szőlők újjáépittetését (éljenzés) s a legme­legebben karolta föl a dolgot. Ö maga, a szóló, csak szerény munkás ; Ígéreteket nem tehet, Egyet azonban a leghatározottabban kijelenthet, s ez az, hogy a szőlők felújítása útján az első biztos lépés megtörtént. Bontakozunk ki a homályból. Vannak ugyan még megoldatlan kérdések, de a folyton tartó kísérletezés már azokra való tekintettel is megadta a viszonylagosan legjobb feleletet. Kedves kötelességének fogja ösmerni, hogy őexeiájának, a ministernek, a ma látottakról és halottakról híven referáljon. A kitűzött és biztosan elérendő siker érdekében neki csak az a kérése, hogy a közönség teljes bizalommal és vállvetett munkássággal kö­vesse a felmutatott jó példákat az előttünk lévő működés terén. Végül a mai alkalom iránt tanú­sított élénk érdeklődést megköszönve, magát a jelenvoltaknak szives emlékébe ajánlotta. Erre Öméltósága kérdezte : nincs-e még va­lakinek valami kérni- vagy kérdenivalója ? — Mire Rima-Szombathy Pál olyan nemes venyige­példányokat mutatott be, melyek nem oltva, de szemezve vannak amerikai alanyokba s kétségte­lenül remek szép példányok. Kosinszky V. erre megjegyezte, hogy a szemzés módszere nem rósz, de, amint a kísérletek nyilvánvalóvá tették, arány­lag nem jár olyan jó eredménynyel, mint az oltás. A kettő úgy viszonylik egymáshoz, mint a JJ-hoz : a jobb. Végezetül Öméltósága, a főispán, rámutatva arra, hogy a halászhomoki szőlöojtványtelephez vivő ut, mint ma is tapasztaltuk, esős időben nehezen járható: fölhívta a járás fószolgabiráját és Patak város főbiráját a hozzájáróutnak mielőbb a lehető legjobb állapotba leendő helyeztetésére. Ezzel az értekezlet, a távozó főispán és kor­mánybiztos élénk megéljenzése közben, véget ért. Következett a villásreggeli Feldmesser Her­mán vendéglősnek erre az alkalomra már felteritett étkezőjében. Az ételek és a kiszolgálás roszaságát csakhamar feledtették velünk a pompás jó borok, melyek a tarczali vincellérképző, továbbá a Ldezay László és a Kun Dániel pincéiből kerültek az asz­talra a 88-iki szamorodni és a 90-iki fölséges asszu képében. Mi természetesebb, mint az, hogy rövid koccintgatás után megeredt a tósztoknak hosszu- liosszu árja. Az első pohárköszöntőt ifj. Szabó Zsigmond mondotta sürü éljenzés közt a vármegye »gond- viselésszerü férfiáért« szeretett főispánunkért, — mire Öméltósága hosszabb beszéddel válaszolt, mondván: hogy őneki a mai kirándulásra, úgy­nevezett felső megbízatása nem volt, hanem in­dította őf erre a szív tisztasága és vármegyéjének őszinte szeretete, egyszóval : a kötelezettségérzet, mely téteti vele azt, ami a vármegye javára szol­gál. De hiába való lenne az ö részéről minden buzgóság, ha a közönség bizodalma3 szívvel nem csatlakoznék őhozzá. Ha ezt a csatlakozást és együttmaradást elérte: akkor a legnagyobb siker s eredmény birtokába jutott; mert a főispán ma­gában véve csekély egy ember csupán, de hata­lommá izmosodik és az Acherontat helyéből ki­mozdító sulylyá válik, ha a vármegyének minden jó fia a háta mögött áll. (Zajos éljenzés). A jelen­lévő urakért s kedves csaiádjáik jóvoltáért emelte áldomáspoharát. — Puza Sándor gk. prépost- főesperes, a köztisztelet- és közszeretetben élő főispánt biztosítván arról, hogy S.-Patak részéről nem fog elmaradni soha a jóakaratu támogatás, Dobokay osztálytanácsosért ivott, kívánva neki »magyar hazánk javára és dicsőségére* hosszú es boldog életet, — Meezner Gyula a jelenlévő két országos képviselő egészségéért emelt poharat; mert úgymond, mi tokaj-hegyaljai szőlősgazdák a jókért, miket érdekünkben tettek s munkáltak, mind a kettőnek hálára vagyunk lekötelezve, — ifj. Szabó .Zsigmond, újra felszólalván, arra kérte főispánunk Öméltóságát, hogy S.-Pataknak a »Bodrog-parti Athén«-nek kulturális intézeteit is szerencséltesse majd becses látogatásával, — amire Öméltósága megjegyezte, hogy: »igen szívesen«, — Horváth József tb. főjegyző, igen ékes tósztban, a Pandora- szelencéjén kezdte, melyben a világra elömlött bajok után nem maradt más vigasztalóul az ember számára, mint a remény. Nemzeti kincs, de sőt több, mert az emberiség közkincse az, mit a szőlők el­pusztulásával mi tőlünk a s őrs elrabolt. A nagy pusztulás közt megmaradt a reménység. Azért a jeles szakemberért, ki a remény zászlaját kitűzte és akit a Tokaj-Hegyalja népe bizalommal követ, Kosinszky Viktor igazgatóért emeli taps és éljen­zések közt asszutól gyöngyöző poharát, — Dobokay Lajos, osztálytanácsos, Zemplén-vármegye jóvol táért, — Barthos főszolgabíró, a kerület képvise­lőjéért, Molnár Béla dr.-ért, — Molnár B. S.-Patak közönségéért ivott. — Kosinszky Viktor, igazgató, főispán Öméltóságának pohárköszöntőjére hivat­kozva, elmondta, hogy ő is egymagában igen cse­kélyke pont lenne és a Tokaj-Hegyalja iekonstru-

Next

/
Oldalképek
Tartalom