Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

aggodalmak legnagyobb része elenyészik. (Igaz Úgy van 1 Zajos éljenzés.) A polgári és egyházi kötelezettségek utjai ezentúl tehát nem egymás­sal szemben, hanem párhuzamosan fognak ha­ladni .... és nem ádáz ellenségekként; hanem, mint rokon eszmék, egymást támogatni fogják. (Helyeslés. Igaz ! Úgy van !) Hogy ez nem fog ÖL hiú önámitásnak bizonyulni, arra reményt nem- i’csak a mondottakból meritek ; meritek reményt erre a magyar papság nagy többségének épen a legutóbbi időben bebizonyult hazafiságából; (Élénk éljenzés); és megvallom, nemzeti büszke­séget éreztem akkor, midőn a katolikus főpapok pásztorlevelét elolvastam. Annak minden szavából kilátszik az a hó óhaj, megfelelni ugyan a dogma követelményének, de megóvni a magyar állam törvényeinek sérthetetlenségét és gondos­kodni arról, hogy a magyar társadalom fenye­getett nyugalma helyreálljon. Más nemzetekben, ahol a mieinkhez hasonló harcok zajlottak le, alig találni a hazafiságnak ily fényes példáját Ebben a pásztorlevélben mondhatni a nemzeti géniusz szárnyesattogását lehet hallani, ami meg kell, hogy nyugtassa azokat, akiknek szivében a legutóbbi idők egyes jelenségei azt az aggodalmat kel­tették, hogy Magyarország eddig érintetlen területein a »Kulturkampf« fogja játékait űzni. Mig a főpapoknak tanúsított bölcs mérséklete, pár­huzamosan az államhatalom tapintatosságával, ki fogja a nehéz küzdésből a magyar nemzetet ve­zetni, úgy bátran azt mondhatjuk, hogy törté­nelmünk második évezrede előnyös, sőt igazán — lehetne mondani — fényes körülmények között születik meg. De csakis igy. Nagy’fel­adatok várnak reánk a jövő évezred elején (Igaz 1 Úgy van 1), a nemzetiségi kérdésnek végleges meg­oldása, a gazdasági kiegyezés megújítása, a köz- igazgatás reformjának keresztülvitele. Mind oly kérdések, melyeknek sima lebonyolításától függ hosszú időre az irány, amelyben országunk ezentúl fejlődni fog. (Zajos helyeslés.) Sűrű helyesléssel találkozott és zajos élje- nektöl gyakran megszakított beszédét igy végezte : Eszméink kicserélése, megértetése a leg­jobb mód az ellentétek eltüntetésére. Ezért tehát azzal végzem szavaimat, hogy a minél gyakoribb viszontlátásra. (Hosszan tartó, szűnni nem akaró éljenzés.) A küldöttség tagjai ezután a kastély gyönyörű parkját és a park végén ékeskedő Andrássy-mau- zóleom külsejét tekintették meg, majd kellemes séta után a kastély szalonjában ebédre gyűltünk össze. A harmadik fogásnál felemelkedett Andrássy Tivadar gróf és felemlítve, hogy a jelenlevők, a kik között katolikus papokat, világiakat, reformá­tusokat, izraelitákat lát, hű tükrét képezik a magyar társadalomnak és az együttlét fényesen igazolja a köztük levő barátságot, a mely tükröt a múltban történtek némely helyütt elhomályosí­tották : kívánja, hogy minél hamarább köszöntsön be az egységes, egymást mindenben támogató és összetartó magyar társadalom hajnala. (Élénk él­jenzés.) A magyar nemzeti tradíciók egyik igazi képviselőjének, Molnár István főispánnak és ven­dégeinek egészségére ürítette poharát. — Görgey Gyula járásbiró Andrássy Tivadar grófot éltette. Perlsberg Ede tőke-terebesi rk. plébános, Zemplén­Wármegye főesperese, kegyes úrnőjét, a szegények és árvák valódi gyámolitóját Andrássy Tivadar grófné őexciáját éltette. — Dókus Gyula, vármegyei főjegyző cs. és kir. kamarás, tiltakozva az ellen, mintha Andrássy Tivadar grófot csak választó- kerülete vallhatná a magáénak, mert ő egyszer­smind Zemplén-vármegyének, sőt Magyarország­nak is egyik büszkesége, Andrássy Tivadar grófot éltette. — Molnár Béla dr., orsz. képviselő, szintén Andrássy Tivadar grófot, a ki országos gondjai között ráért a helyi bajokat is istápolni és azokon segíteni, köszöntötte fel. — Dókus Gyula, másod­szor is szólván, özv. Andrássy Gyula grófnét, sz. Kendeffy Katinka grófnő őexciáját, — Péter Mihály nagy-azari ref. lelkész, a más felekezeteken levő lel­készeket, — Sárkány Imre galszécsi ev. ref. lelkész a házigazdát éltette, — Kende Miksa dr. járás-orvos, Andrássy Tivadar grói egészsé­gére ürité poharát, kívánva, hogy családjához semmiféle orvos, mint ilyen, ne férhessen. A vendégek körülbelül három órakor, a leg­vidámabb hangulatban oszlottak széjjel. Egy jelenvolt. A vármegye gyűlésieméből. (Folyt, és vége.) A második napi, okt. hó i-én tartott köz­gyűlésről, lapunk jelen számának nagyon kimért térbeli viszonyai miatt, reterádánkat dióhéjba szo­rítjuk a következőkben: A trencséni átiratot, főispánunk Öméltósága indítványára, ki megjegyezte, hogy »aki idegen léttére a mi magyar dolgainkba és a mi nemzeti ügyeinkbe, legyen az egy Aglidrdi, vagy akárki más, beleavatkozik, megérdemli, hogy a legeré­lyesebben visszaútasittassék, — és hogy Bánffy ministerelnök hazafiúi és alkotmányos kötelességét teljesítette, midőn a pápai nunciust hatáskörének túllépésére figyelmeztette,« — mondom, a tren­cséni átiratot, minden nagyobb érzelmi emóciók nélkül »helyesléssel tudomásul* vette a közgyűlés. Az alispán felhatalmaztatott, hogy milléniomi országos bizottsággal egyetértőén a bandériom zászlóvivője részére szükséges személyi és lófersze- relést, valamint két varmegyei huszárnak felszere­lését megrendelhesse és a milléniomi kölcségekre megszavazott pótadóból befolyt alap terhére 1500 ft erejéig utalványozhasson, — minthogy pedig a társ­törvényhatóságoktól beérkezett válaszokból a vár­megyei bandériomoknak szervezése és az ezredéves nemzeti ünnepen leendő szereplése immár biztosí­tottnak vehető: májushóban tartott közgyűlésünknek idevonatkozó határozata alapján Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun-vármegye főispánja az iránt, hogy a várme­gyék megbízott képviselőit a részletek megbeszé­lése és a prográm megállapítása céljából alkalmas időben hivja össze — felkéretni határoztatott. A vármegye székházának és a főorvosi lakás nak villámos világításra történendő berendezése iránt eddig tett intézkedésekről szóló alispáni je­lentés helyesléssel tudomásul vétetvén, a 2421 ft 25 krra rúgó költségvetés jóváhagyatott. — A tör­vényhatósági távbeszélők felállítására irányuló in­tézkedések felsőbb jóváhagyásban nem részesültek. — Tudomásul vétetett, hogy a kitelepülő Szelepka község az újonnan építendő községet, Andrássy saját énjét, a költő segélyével, más helyzetekbe és viszonyokba viszi át, de soha sem tagadja meg önmagát. Szóval ő azt mutatta, hogy : én, ha a viszonyok ebbe vagy abba a helyzetbe sodorná­nak, eszerint viselkedném. Ezt vettem ki alakításából, különösen a III. felvonás ama jelenetében, mikor Athenais intri­káját kénytelen hallgatni és azután, mikor meg­leckézteti őt. A magába fojtott harag folytán a keble li- hegése oly természetes volt, hogy meglepett. Egy-egy pillantással, fejbiccentéssel vagy kéz­mozdulattal sokat tudott mondani. Ez alatt a jelenet alatt is az arc ideges rándulása, a keztyü ideges húzása és különösen a kéz gyakori ökölbe szo­rítása : mind hűen megmagyarázták a lélek belső vívódását. Pedig ily alkalommal szokott a chab- lon-szinész leginkább nevetséges lenni. És ő ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy a közönség frenetikus tapsviharral felelt. Éppen ez Miklósy-nak a legerősebb oldala. Illetve, mikor hallgat és a kezével, szemével, szóval, mikor gesztussal és mimikával beszél. A mimikái képzettsége, eltekintve egy­két helytől, melyre visszatérek, művészi nívón áll, majdnem tökéletes. Sohsem csap nevetséges túlzásba, egész egyszerű eszközökkel keresi a hatást. Ezt külö­nösen abban a jelenetben láttuk, midőn Derblay átnyújtja neki a névnapi ajándékot, melyet anyja hozott. Úgy lesi urától a gyöngédséget, mikor ez azt mondja: »Fogadja ezen névnapi ajándé­kot." És milyen keserű csalódással, kedvetlenül veszi át, midőn Derblay folytatja : »melyet édes anyja választott Önnek.* Ezt a hirtelen változást két szemjáték kisérte, mely szép volt, művészi és igaz. A legtökéletesebb volt, midőn anyja kérése folytán Derblay a nyakára teszi az ajándék-ék­szert. A félig lehunyt, kéjeseu rezgő szempillák és a testnek diskrét, alig észrevehető rándulásá­ból szinte éreztük, mennyire élvezi ezt a pillana­tot, midőn férje — ki eddig nem közeledett hozzá — most ujjait az ő nyakán nyugtatja. Szép volt, mintha a Lancret vagy Boucher asszony képei egyikéről szállott volna alá. Mielőtt befejezem cikkelyemet, visszatérek egy pár tévesen felfogott momentumra és egy pár kezdetleges fogyatkozásra. Első, a maszk. A kisasszony a második és következő felvonásokban nagy on erősen volt festve. Ez mindenesetre nem az ő hibája, csak gondat­lanság. Nem gondolta meg, hogy most nincs nagy színházban és a festés alaptónusának kissé hal ványabbnak kell lenni, amint ezt egy kisebb színház, igy az újhelyi is, megköveteli. Azután : a széken ül, midőn Athenais tud­tára adja, hogy az ő (Alhenais) vőlegénye nem más, mint az ő (Claire) volt vőlegénye : Bligny herceg. Ez a hir tőrdöfés Claire szivének, de Miklósy nem tudta jól megjátszani. Nagyon szín­padiasán emelkedik feljebb a széken és rósz moz­dulattal kap a ruhája fodrához. Ez a játéka ter- mészstellenes volt és csak azért említem fel, hogy máskor el ne rontsa ezzel szép összjátékát. Továbbá, mikor megáll az ablak előtt és kitekint a tóra. Keserűségében elgondolja milyen jó volna oda lenn a tó fenekén nyugodni és el­feledni mindent. Ezt a szép poétikus részt egé­szen elejtette. Azután ablakot nem szabadna ilyenkor becsapni, hanem rezignációval, lassan betenni. Hiszen Claire erős lélek, tűr és felveszi az élet harcát, melyet neki a jövő kínál. Ez az ablakbecsapás itt Ízléstelen, komikus és azt akarná elhitetni velünk, hogy a színésznő annyira bele­élte magát a szerepbe, hogy azt sem tudja, hol Dénes gróf iránt való hálás tiszteletének kifejezé­séül, Dénesfalvá nok szándékozik elnevezni, — a nemesszivü grófhoz pedig közgyűlésünk .hazafias üdvözlettel* köszönőiratot intézett, mely igy szól: Uéltoságos Gróf ur I Vármegyénk törvényhatósági közgyűlése, Szelepka község kitelepítése ügyének tárgyalása alkalmával, örömmel értesült és győződött meg Méltóságodnak e község válságos helyzetbe ju­tott köznépe iránt tanúsított emberbaráti szere- tetének bőkezű áldozatkészségéről és hazafias lelkesedéssel határozta el köszöneté és elismerése nyilvánítását. — A segélyre szorult nép hálája mellett tehát logaddja Méltóságod a vármegye közönségének üdvözletét és gazdagítsa jóté­konyságának ezeket a hervadhatatlan emlékeit a jövőben is hasonló nemes cselekedetekkel. Pűzy Károly, vármegyei pénztári ellenőrnek hat heti szabadsága november hó végéig meghosz- szabittatott, — Horváth István szinnai szolgabiró- nak pedig 6 heti szabadság adatott. A sókuti körjegyzőséghez tartozó községek utasittattak, hogy a jegyző számára természetben kiszolgáltatandó lakásról és irodahelyiségről hala­déktalanul gondoskodjanak. Szmolnik község nevének Zemplén-Szomolnokra kért átváltoztatása törvényhatóságilag jóváhagya­tott és a képv.-testület határozata a belügyi minis- terhez megerősítés céljából felterjesztetett. Csanád-vármegyének a népoktatás államosí­tása iránt az országgyűlés képviselőházához inté zett felirata hasonló szellemű felirattal pártoltatott. A számonkéröszéki ülésről felvett jegyző­könyv tudomásul vétetett, — a pénztárvizsgálati jegyzőkönyvek a belügy.ministerhezifeltcrjesztettek. A vármegye szervezési pótszabályrendeletét a belügyi minister jóváhagyta. — O.-Liszka, mint erkölcsi testület s a volt úrbéresek között vitássá vált vagyonjogi kérdések rendezésére vonatkozó törvényhatósági határozatot III. fokban a belügyi minister megerősítette. Hosszan tartó nagy vitára szolgáltatott al­kalmat több újhelyi háztulaldonosnak képzelt, vagy valóságos sérelemből eredő felfolyamodása, kik azt panaszolták, hogy ők a Kossuth-wtca sza­bályozása következtében jogtalan károsodást szen­vedtek. A vitában Schön Vilmos dr., bizottsági tag, úgyis, mint S.-A.-Ujhely szépészeti bizottságá­nak elnöke, továbbá Meczner Gyula és Bajusz József bizottsági tagok, úgyis mint a Koisulh-utca rendbeszedése alkalmával magánjogaikban kisebb- nagyobb rövidséget szenvedett háztulajdonosok ér­dekeinek szószólói, továbbá főispánunk Öméltósága, Dókus főjegyző, Mizsák István tiszti főügyész és Hor­váth József tb. főjegyző vettek részt felszólalásaikkal, az érdekellentéteket kiegyenlíteni és az összeüt­közéseket enyhíteni óhajtván, Öméltósága, Molnár főispán, a vita anyagát összegezvén, a »quid consilii« kérdésére vonatkozó megállapodásul ki­jelentette, hogy először: ami előlegesen nem történt, t. i. az utcarendezésnél érdekelt háztulajdonosok megkérdezése és meghallgátása, az most utólagosan eszközöltessék;*) másodszor: hogy azok a háztulaj­*) Ezt a jogi elvet Bajusz bátyánk, az Ő tősgyökeres, kuruc-magyar jogérzetével ügy stilizálta, hogy: #Fel kell akasztani az embert, de ki kell hallgatni.« Szerk. Folytatás az l-ső mellékleten. áll a feje. Pedig aki a színművészet történetével foglalkozik, tudja azt, hogy Salvinit, ki azt az elvet vallotta, hogy a színésznek bele kell élnie magát szerepébe, elhallgattatta Diderot-nak »Pa­radox sur le comédien« munkája. (Ez a munka Alexander Bernát dr. magyar fordításában nem sokára megjelenik.) Diderot itt számtalan argu­mentummal védelmezi azt a tételt, hogy a szí­nésznek nem szabad teljesen beleélni magát sze­repébe, illetve elragadtatnia a szerepben. Éppen az a fontos, hogy mikor egy-egy külső behatás éri, ne jöjjön zavarba, hanem tudjon önmagán uralkodni. Azért kedves Claire ne tessék máskor az ablakot annyira becsapni. Összevetve a controversiákat : legnagyobb dicséret illeti Miklósy kiasszonyt, hogy szakított ama megrögzött szokással, mely szerint nálunk egyes színészek világért sem játszanák a szerepet máskép, mint ahogy a »le créateur du role* azt megjátszotta. Láttam Clairet hires művésznőktől, de Miklóssy, ha azokhoz a művészi nívókhoz csak út­ban van is, utánozni senkit sem utánzott. Meg kell még dicsérnem Miklósyban, hogy kerülni igyekszik azt, hogy »star«-nak látszassák ; tudja, hogy harmónia kell a színpadon és nem tolakodik a színen előre, mikor nem őt illeti az első hely. Én akarom hinni, hogy Miklósynak ez nem force-szerepe, tud ö még ebben a szerepkörben több hurt is szépen megpendíteni. Ha el nem forgácsolja a tehetségét és azon a körön halad, melyre rátermett, reményiem, hogy szebb helyen találkozunk még vele és a vidéki vándorlás Kal- vária-utja után elérkezik arra az útra, mely a művészet rózsájával és a dicsőség babérjaival van behintve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom