Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
Il-ik Melléklet a „Zemplén“ 38. számához jókat, tartsanak meg ezutánra is nagyrabecsiilt szives jóindulataikban, baráti szeretetökben. Kelt Apcz Szántón, 1895. szept. 10. Hertzog Oszkár, m. kir. állaravasuti állomási fflnök. CSABNOK, Veszendők... Veszendőbe indult minden, Fejein fölött ég a ház. Szegény fiú 1 s még megrónak, Annyit minek kiabálsz ? Mit is mondok ? Nem ott kün ég, Itt a nagy baj — ideben, Mintha tanyát ütött volna Száz boszorka szivemen. Száz boszorka ezerféle Fü-faból kotyvaszthat itt... Máskép bizony nem képzelném Szivem dobbanásait. Egyszer égekmásszor fázom, Most édes, — majd keserű Pergő könyem ... másik percben A bú mértföldre kerül. Különösen akkor érzem Nagyon furcsán magamat, Hogyha Te vagy közelembe... — Tudja kő, hogy mi miatt 1! Hanák József. Pozsonyból. ígéretemhez híven — és hogy munkatársi kötelességemnek innen a távolból is eleget tehessek — írom e nehány sort szeretett »Zemplén* - ünknek. Jól tudom azt, hogy a »Zemplén« művelt olvasó gárdája minden szépért és nemesért lelkesül. Leirom tehát (habár halvány vonásokkal konturában is) ezt a szép határszéli várost és remek környékét, melynek újból szerencsés lakója lehettem. Hogy is kezdjem ? Egyszerűen úgy, hogy a szives olvasókat invitálom : tegyenek egy sétát, vagy körutat velem a városba és bájos vidékére. A budapesti vonat megérkezett. Egy éles, átható fütty és berobogunk az ősi koronázó városba. Már a vonat megérkezése előtt egy jó negyedórával, midőn a város felett mintegy őrködő, Mária Terézia királynő lakta régi bástyavár köszönt bennünket a város útvesztőjéből kiemelkedve, a vasúti töltésről van alkalmunk gyönyörködni az alattunk elterülő, beláthatatlan végű, remek dombos szőlőterületen, melynek ép tökéi kitűnően gondozva busás szüret reményével kecsegtetnek. Hjah ! Itt nincs még fi'öxera I Ezt a szép földrészt még eddig megkímélte az a pusztító kis féreg, mely hazánk egykori Kánaánját si vataggá változtatta át... De hát bizalom a jö vőben! Lesz még szőlő, lágy kenyér a Tokaj- Hegyalján is ! A drága, arany nedűt ontó bérceken, halmokon nehány év múlva újból öiömtüzek fognak kigyulni s vig muzsikaszóval ünnepük meg majd a megváltást... Ily gondolatokba ringatózva szálljunk ki a kupéból a perronra s kanyarodjunk a város felé. Az első, ami bennünket kellemesen lep meg, a felette nagy tisztaság s a nagy rend. Locsoló kocsik harmatozzák mindenütt az utcák kiváló jó burkolatát. A tisztára söpört gyalogjárók többnyire aszfaltból valók. A széles Stefánia-út előtti Palugydy-pincénél állapodjunk meg egy kissé 1 E borfejedelemnek mesés szépségű és nagyságú pincéjét bejárva, a szép rendben elhelyezett 200 hektós hordók légióit megszemlélni (az egyik részét elfoglaló hordókon apostolok képmásai s alakjai domborodnak ki) és természetesen némelyikéből kóstolgatni — élvezet. (De azért Zsólyomka és Ungvár, legalább tartalmilag, nekem jobban imponál I) A nyílegyenességü Stefánia utón már egy-kettőt kivéve, Budapest akármelyik kőrútjába beleülő, szebbnél-szebb stilü paloták sora emelkedik. Egyikében (mellesleg legyen érintve, egy pozsonyi lakatosmester tulajdona) élte át mézes heteit a legmagyarabb főherceg délceg fia : József Ágost. A Grassalkovich-pa\oiihoz érünk, mely előtt fegyveres őr jelzi Frigyes főherceg honnlétét. Ez a városszerte rajongásig szeretett főherceg, ki nejével együtt a jótékonyság oltárán igen nagy összegeket áldoz évente, egész családjával már annyira megkedvelte Pozsonyt, hogy nem is akar egyhamar tőle megválni. A Mihdlykapu ódonszerü tornyos épületén át, a szintén még ósdi s a múlt század építészeti stíljét hirdető bizarr épületek alkotta Mihdlykapu-utcára jutunk, melynek egyik hatalmas nagy épületében (jelenleg a királyi tábla hivatalos helyisége) tartattak a 48 előtti hires országgyűlések. Meglepő a főtér remek rózsaparkjával s az ódonstilü tornyos városháza. melynek múzeoma nagyon érdemes a megtekintésre. (Ajánlom még a primási palota megtekintését is s a szép vármegyeházát ; imponáló antik épület amaz, ez modern kényelmes palota.) És semmi szin alatt sem szabad elmulasztanunk a meglehetős magas dombon épített koronázó dóm megtekintését, hol Szent István koronája tétetett igen sok magyar király fejére. Újabb időben renovált antik székesegyház ez, énekes, zenés miséi jelenleg igen vonzanak. Egy szűk, de fényes kirakatokkal telt utcán át (Halászkapu) érünk a város leggyönyörűbb terére : a szinház-térre. Modern nagy színház áll előttünk, előtte díszes parkocska, közepén a Ganymedes-szökökuttal. Fővárosias kinézésű a múzsák e temploma, nem tudom, melyik bécsi színház mintájára (talán a Wiener Volkstheateréra) van tervezve s minden idegenre megkapó széles erkélyektől díszes frontja. A színházzal átalellenben Hümmel hires zeneszerző mellszobra int felénk, e mögött pedig hosszan terül el a városi sétatér, melyet az árnyas fák alatt nyüzsgő ezer és ezer ember lep el, különösen most, az esti órákban, nagy sokaságu minden rendű nép j'ár itt föl s alá, mindenünnen zene szól, mert minden oldalát a sétatérnek modern Ízlésű kávéházak s azok kertjei környezik. Itt van a hires »Zöld-fa« szálló is, a „Nemzeti szálló«, »Magyar Király« szálló (ennek egyik kioszkja helyére kerül a Fadrusz-alkotta Mária Terézia lovas szobra fehér karrarai márványból; úgy remélik, hogy a milleniumra kész lesz.) Előtte elhaladva a hatalmas Duna kéklő tűkre csillog elő. Gyönyörű látvány 1 Élénk csobogással lejtenek tova a nap sugaraiban tündöklő habok. Ott személyszállító hajók vonulnak el, amott teherszállítók horgonyoznak. A túlsó oldalon két nagy uszóhaz : egyik katonai, másik civil. Az innenső oldalon pedig szebbnél-szebb, kényelmes kád- márványfürdök, gőzfürdők, ami tetszik. Nagy ívet kanyarit ott ba'ra a Dunán át Pozsony legújabb dísze: a nagyszerű Ferenc József vashid, melynek egyik része gyalog közlekedő, közepe kocsi- utnak szánt, harmadik része pedig a pozsony- szombathelyi vasút átjárója. Öt hatalmas pilléren nyugszik ez az ércszörnyeteg s különösen, midőn vonat robog rajta át, élvezet ott járni. Hogy zug és csörömpöl az a sok vas, hogy megrezeg ilyenkor az a vasalkotraány, E hid fejéhez vezető út, a város egyik legremekebb útja, a vasminister nevét viselő Baross út. Ennél szebb paloták már csak az Andrássy-utón pompáznak. Még nem kész teljesen, bár a kisajátítások (mert ezelőtt 4—5 évvel itt a város vége volt s igy rendezetlen is, de a szépítő bizottság ,legyen!« szavára bontani kellett) már keresztül vannak vezetve. A villámos vasút is elkészült már, mely nehány nap előtt kezdte meg működését. A hídfőtől balra eső Podmaniczky-liget (Malomligetnek hívták ezelőtt) elején készült indulóházából a város legforgalmasabb utcáin át a vasúti indulóházakhoz vezet, egyik elágazása pedig a sétatérén át az u. n. Zuckermandl-it\é tart, teljesen a Duna-pavt mentén. Kis csavargőzösre szállva, csakhamar átrepülünk a Dunán és a »Ligeti-ben vagyunk, Pozsonynak e nagyhírű, ősrégi parkjában, melynek gondozása már rég időktől fogva a város főfeladatát képezte. Sok idegen, külországi látható itt, csak csodálattal adózva a szép parknak, (öt városi főkertész s hány alattas közeg gondozása alatt áll ?) De merem is állítani, hogy szebb park kevés van a monarkiában ennél. 3—4 százados fák csoportjai köszöntenek lépten-nyomon, gyönyörű igen széles, porondos utak, szökőkutak, fantasztikus csoportozatokat feltüntető, a szivár- ványszineivel versenyező virágágyak stb., a műkertészet »non plus ultrá«-ja van itt. Láthatni itt a zöldlombsátor kö^jtt fehér, szürke, piros, kékesszinü lombcsoportozatot. Minden részén ez igen nagy kiterjedésű ligetnek előkelő nagy sokaság jár, nyüzsög, élvezni az üde lég balzsamát, az életet adó ózont. Innen akár a céllövö ház felé, akár az ó-ligetbe megyünk, akár a szép ,kék Duná«-hoz címzett mulató helyeket keressük fel, mindenütt szép, gondozott utak és árnyas lombsátrak fogadnak. Itt megemlítem még a Palugyay-féle renovált ligeti kávéházat és kertet, mely közvetetlenül a Duna parton épült, százados iáktól van körülvéve s a legmodernebb berendezése folytán bármily világvárosba is beillenék. Hetenként háromszor katona zenekar játszik itt s az esténként ki- gyuló villámos lámpák fényével — mely a Dunában visszatükröződik — elbűvölő látványt nyújt. Nagyon elfáradna a szives olvasó, ha még Pozsony többi mulató és szórakoztató helyeihez is elvezetném. Csak megjegyzem még, hogy ászéi rózsa valamennyi irányában van kitűnő úttal rendelkező sétahely: ilyenek: a »Három bimbóhoz*, a »Hegyi liget« szerpentin-utjával, a .Szalmakunyhó«, a »Zerege-hegy« remek kilátásával, a .Vaskutacska« (egy minden oldalról fenyvesektől körülszegett völgy, tóval) stb. stb., szóval Pozsonynak kifogyhatatlan természeti szépségei vannak. A »Mélyut“ (kápolna s a lourdes-i szűz barlangjával) szintén nagyon látogatott hely. A Dupszky-lé\e mulató pedig, mely szőlőkertek között terül el, előkelő közönség gyülőhelye mindig. Szóval Pozsony oly környékkel bir, hogy alig lesz város, mely véle e tekintetben sikeresen mérkőzhetnék. Tömérdek sok gyára és kaszárnyája mellett Pozsony légiójával rendelkezik a tudományos, kulturális és humánus intézeteknek. Sok itt a nyugdíjas katonatiszt. Lépten-nyomon, városban, sétahelyeken találkozhatni a férfias magatartásu alakokkal, kik itt e bájos vidéken akarják éltük alkonyát leélni. Hjah! Ez a magyar Grdczl Még egyet említek meg befejezésem előtt a »Zemplén* szeretetre méltó olvasóinak s ez az: hogy Pozsony már nem olyan »Kraxelhuber város*, mint amilyennek a rósz nyelvek régóta mondják. Az utcákon igen igen sok helyen a kellemes csengésű magyar szó hangzik fel; persze határszéli volta, Bécshez való nagy közelsége fogja még soká poliglottá tenni. De azért nem lehet tagadni, hogy halad ezen a téren is 1 S különösen az uj kor szellemét mindenütt érvényesíti, halad, halad s én mondom, ki Debreczent és Szegedet jól ismerem és az utóbbit szeretem is, hogy le fogja győzni e versenytársait s Pozsony lesz Budapest után az első vidéki város. Schneider József. Vármegyei Hivatalos Rész. 235. ein. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától. Elnöki körlevél. A t. vármegye törvényhatósági bizottságának tagjait a folyó 1895. évi szept. hó 30 án délelőtti 10 órakor kezdetét veendő rendes közgyűlésre tisztelettel meghivom. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai: 1. Az állandó választmány jelentése a vármegye 1896. évi közigazgatási árva- és gyámhatósági kiadásairól összeállitott költség-előirányzatáról. 2. Az alispán időszaki jelentése a közigazgatás állapotáról. 3. A vallás- és közoktatásügyi miniszter intézvénye a milleniumra megrendelt képek tárgyában. 4. A Belügyminiszter intézvénye a vármegyei tisztviselők 1896—1901. évre leendő választása tárgyában. 5. A Belügyminiszter intézvénye a kivethető pótadók tárgyában. 6. Szabolcs vármegye átirata a Margitsziget megvétele tárgyában. 7. Trencsén-vármegye átirata báró Bánffy Dezső kormányelnök üdvözlése tárgyában. 8. Csanád-vármegye átirata a népok- 1 tatás államosítása tárgyában. 9. Békés-vármegye átirata az országgyűlési képviselő választásokról rendelkező törvény megváltoztatása tárgyában. 10. Abauj-Torna-vármegye átirata a nyugdijtörvény megváltoztatása tárgyában. 11. Az alispán jelentése a milleniumi bandérium zászlóvivője és 2 huszár felszerelése tárgyában. 12. A vármegye főjegyzőjének jelentése a milleniumi bandérium tárgyában. 13. Az alispán jelentése a vármegye épületeinek villanyvilágításra leendő berendezése iránt. 14. Tiszti főügyész jelentése Bodrog- Halász 2500 frt kölcsöne tárgyában. 15. Tiszti ügyész jelentése több község nyomásos gazdálkodása iránt hozott határozat tárgyában. 16. A szabályrendeleteket készítő bizottság jelentése az elkészíteni vagy átdolgozni rendelt vármegyei szabályrendeletek tárgyában. 17. Az ezredéves történeti felvonulás bizottságának kérvénye. 18. A közgyűlést megelőzőleg 48 órával közzéteendő részletes tárgysorozatba felvett vagy a közgyűlésig beérkezendő összes ügyek. 19. A községek zárszámadásainak és költségelőirányzatainak tárgyalása.
