Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
nem érez-e magában rokonszenvet a játék iránt éppen úgy, mint a legnyomorultabb kunyhóban világra jött gyermek? Allithatja-e valaki, még’a legnagyobb pesszimista is, hogy okszerű játék miatt valaha csak egyetlenegy gyermek is elromlott volna erkölcsileg? Csudálatos dolog, hogy mindennek dacára, a mai kor nem fektet kellő súlyt a játékra, s különösebben annak jellemalakitó hatására, sőt a társadalomnak igen nagy része annyira szűkkeblű, hogy a gyermeket megrabolni szeretné naivitásától, megfosztani az ártatlanságát fentartó játéktól és erőnek erejével szellemi és unalmas foglalkozásba akarja beleölni az apróságnak ébredező akaratát. Nem úgy van-e ? Mutathat-e fel például S.-A.-Ujhely város, csak egyetlenegy intézményt is, melynek rendeltetése lenne a gyermekek játékait istápolni ? Még csak egy talpalattnyi helye sincs ennek a mi modern fejlődésben lévő városunknak, ahol a gyermek játszótársával kedvére, amúgy istenigazából, kifutkározhatna magát. A Diána-kert az egyetlen hely, hóvá gyermeknek is meg van engedve a belépés, s ime már a bejáratnál ki van függesztve az intőtábla : »A gyepen heverni tilos.«*) Feltéve, ha lenne is gyep vagy pázsit a fent megnevezett közkertben, akkor is nem okosabban cselekszik az a szüle, ha gyermekével be sem lép oda, ahol magát szalonsze- rüen kell viselnie ? Bizony, bizony sokat árt ez a város a jövő nemzedéknek, ha közönyösen megmarad régi álláspontján. Hiszen az apró gyermek testi és lelki edzéséről gondoskodni elébbvaló dolog, mint minden más »tessék-lássék« intézmény. Minek kell modern kövezet, villámos világítás, főgimnáziom**) s tudja az Isten mi még, ha nincs oly terünk, a hová e város zsenge nemzedéke játék céljából üdülni mehetne ? Pedig ez a város oly szerencsés helyen fekszik, hogy, csekély kis áldozat mellett, olyan játékteret lehetne létesíteni, amelyet tőlünk más városok méltán megirigyelhetnének. Ott van pl. a tornaterem megect találtató nagy térség. Azt kellene átalakítani általános játéktérré, befásitani, pázsitos térséggé átalakitani. Csak nehány forintba, no meg egy kis jóakaratba kerülne s kiterjedésénél, közelségénél és kedvező talajánál fogva nagyszerű játéktér lehetne belőle. Másik alkalmas játéktérül kínálkozik a volt Rács-féle major kertje, ahol a befásitás sem kerülne nagy költségbe, amennyiben már ott sok fa van. Jelenlegi tulajdonosától meg kellene venni azt a helyet, esetleg kisajátitani és játéktérré átalakitani. Higyék el a város atyái, hogy soha jövedelmezőbb és jobb vállalatba nem fektették a pénzt, mint ha igénytelen felszólalásomat becses figyelmükre méltatják és a teljesedés útjára jutni segítik. Fischer Ármin. A s.-a.-újhelyi róm. kát. fogimnáziomba, az 1895/6-ik tanévre, beiratkozott az I. osztályba: 68, a II.-ba : 60, a III.-ba : 49, a IV.-be: 43, az V.-be :44, a VI.-ba : 33, a VII.-be : 24 és a VlII.-ba : 18 s igy összesen beiratkozott : 339 rendes tanuló. Szaporodás az idén, a múlt tanév létszámához, a 319-hez mérten, 20 növendék. Több vidékről jött növendékeket, kik az I. osztályba akartak beiratkozni, vissza kellett utasítani, mert a törvényes létszám, úgyszólván a helybeli jelentkezők sorából, betelt. *) Tilos heverni azon, ami nincs ! Szerit. •*) Gondoljuk azért is, hogy ha már mindez megvan miért ne lehetne még sok más egyébb közjó is és pl. éppen »játéktér.« Szerit. 0SABU0K, Sárika emlékkönyvébe, Négy fal közül csak tegnap szálltál még ki, Mint fészkéből a félénk, kis madár, Nem sejtve mást : amit kicsiny világa A hűvös lomb óvó árnyába zár. A honnan jösz : az zárda. Enyh, a béke És imádság volt csöndes otthonod, És te, innen a bizalom honából »Ne higyj« e zord, e bus jelszót hozod. Te nem hiszesz, mondád — ezen világban, Hol minden álfény, álnok, csalfa, rósz ; Érdek csupán, ami most egy-két szivet A barátság külszínén összehoz ; Az érzelem nem kőszikla, amelyen Hiába zug a sors viharszele, Csak röpke szó, csak lobbanó lidércfény, A férfiajk játszik, mulat vele. Hát azt hiszed, az istenség kezéből Azért kapánk vigságot, örömet, Azért mosolyg a boldogság reád is, — Hogy részedet belőle ki ne vedd ? A szerelem, véled, e rózsatö, min Nem hervadó, örök virág fakad, És illatát, báját sok száznak nyújtja, — Neked csupán a töviséből ad ? Nem úgy, nem ! Mit ér a fészek, amelynek Kis madara, egy hü lakója nincs ? Mit ér a szív, amely üresen állong, S ami éltet: cseppnyi bizalma sincs? Üres fészek, — nincsen, mi a bereknek Vidámságot és szint, dalt, hangot ád : Olyan szívvel, amelyben bizalom nincs, A lélek sorvad, bántja mást, s magát. A szerelem nagy rejtély; ez egy tenger Hulláma ma csendes, szelíd, biztató, De ha kitör : fő, forr, tajtékzik és bömböl, Kavargó árja zord, irtóztató. S nem szállanái e csalékony habokra, Féltvén sajkád hogy darabokra hull, S inkább tovább is a part meredélyén Járkálsz egyedül, busán, botorul ? Nem úgy, nem 1 Oh vesd el ezt a jelszót. Térjen szivedbe a hit, bizalom. Fénylő nap ez, nemcsak magának fénylik, De annyi sok mást is körébe von. Fénylő nap ez, amelynek sugarától- Varázsütésre minden éltet s él, S a szív is, mig másét is erre készti, A szív is, mely hisz, — reméltet s remél. Uaná k József. Közgazdaság. »A felvidék nyomora.« — Ily cim alatt figyelemre méltó iránycikkely látott napvilágot a »Sárosmegyei Közlönyt ez évi augusztus 25-én megjelent számában Kuritnszky János aláírásával A cikkely éle azok ellen a lelketlen közvetítők ellen van irányozva, kik nem irtóznak megragadni a legtisztességtelenebb eszközöket sem, csak hogy az élet árát, saját zsebeik érdekében, mennél alacsonyabbra szoríthassák. Kuritnszky személyesen szerzett tapasztalatai alapján irta meg a cikkelyt, melyből lenyomatjuk a következő sorokat: Ha a termelő a számtalan elemi csapástól megmentett termését (piacunk nem lévén) mustrával kezében. ! eladásra kínálja, a lelketlen közvetítők oly nevetséges árt ígérnek, hogy az ember hamarjában azt sem tudja, boszankodjék-e, vagy gorombáskodjék? S még csak hagyján, kinek a sors többet juttatott s waggon-számra képes liferálni: ilyen amolyan árt mégis fog kapni. De a szegény, földhöz ragadt kisbirtokos (gabonapiac hiányában) egészen ki van szolgáltatva a közvetítők lelketlenségének, kik ringet képezve, a gabonát másképen meg nem veszik, hacsak potóm áron nem kaphatják. Hiaba hivatkozik a megszorult gazda újság-árakra, egykedvűen azt felelik: »Adja el az újságnak«. A közvetítő a ráutalt kis termelőről tudja, hogy nem azért hozta be gabonáját, hogy azt hazavigye. Ismeri népünk nyomorát, máról holnapra való tengödését. Tudja, hogy adóra, kamatra s sok egyébre pénz kell és hogy ezt csakis termése árán szerezheti meg, s gabonáját senkinek sem adhatja el, hacsak a ringes közvetítőnek. így mesterségesen lenyomja a- árakat, A közvetítők mindenről vannak informálva. A vidéken lakó egyes korcsmárosok valóságos ágensek, kik spekulátori tisztet végeznek.*) Ezektől az ágensektől egyes vidékek, falvak viszonyairól, szükségleteiről, gabona-készletéről, minőségéről, mennyiségéről teljesen tájékozva vannak a közvetítők. Ez nagyban hozzájárul az árak hanyatlásához. Ha elismerjük, amint tagadni nem lehet, hogy hazánk létíentartó eleme a föld : miért nem vadjuk ennek érdekeit ? Hisz ez a könnyelműség egyenlő azzal, mintha azokat a bázisokat nem védenők, melyektől hazánknak nemcsak fejlődése, nagysága, de létele is függ. Hogy baj van. Hogy nemcsak gazdasági válság előtt állunk, hanem benne is vagyunk, azt a legkompetensebb helyen is kezdik már belátni. Maga a földmivelésügyi minister az országos mező- gazdasági statisztika összeírására vonatkozó felhívásában, a többek között, ezeket mondja : »A tengerentúli nagy gabonatermesztő országok versenye s a termények árának rendkívüli hanyatlása Európaszerte, évről-évre nehezebbé teszi a mező- gazdaság helyzetét. Súlyosan érezzük mi is ezt a válságot s a kormány és a társadalom válvetett erőfeszítésre van szükség, hogy megállhassunk a mostani viszonyok között s megvethessük a mező- gazdaság újabb virágzásának alapját.« — Mi a magunk részéről még csak azt teszszük ezekhez a sorokhoz, hogy azokat a »lelketlen ágenseket« kisérjék, vagy kitértessék éber figyelemmel közigaz gatási hatóságaink s ha már ártalmatlanokká tenni nem tudnák: hivatalból jelentsék fel őket az adókivető bizottságoknak. Ezek a bizottságok jól fogják tudni majd, hogy mi az ő hazafias kötelességük azokkal a lelketlen, kufárszellemü »korcs- máros-ágens«-ekkel, szemben kik éhes pióca módjára *) Persze, nem ingyen, hanem jő fizetésért. Tessék ezeket a »spekulátorok«-at jól megspekulilnl állami adóval közbenjárói jövedelmeik után. szerit. beleharapnak a szegény földmivesembertestébehogy vérét irgalom nélkül kiszipolyozzák. Valóban nem csak a közigazgatás, de minden egyes ember, ki a szegény földmives nép boldogulásának érdekét a szivén hordja, hazafias missiót teljesít, ha a »spekulátorok« léprekeritésében közremunkál és ahhoz segitőkezet nyújt. Vármegyei Hivatalos Rész. 18027. sz- 7. Zemplén-v ár megye alispánjától, A 10 járási főszolgabíróhoz. Az igazoló választmány az 1896. évre érvényes legtöbb adót fizetők névfegyzákét összeállítván, nekem bemutatta; ezen névjegyzék az 1886. évi XXI. t. ez. 28. §-a értelmében a közig, irattárba mai naptól szeptember hó 15-ig közszemlére kitétetik. Miről tek. főszolgabíró urat azzal értesítem, hogy a kitétel határidejét szokott módon közhírré tévén, egyidejűleg azt is hirdesse meg, hogy úgy az igazoló választmány által kiadott határozatok, mint a névjegyzék ellen általában szeptember hó 15-ig az állandó bíráló bizottsághoz fellebezni lehet. S.-A.-Ujhely, 1895. szept. 2. Matol a! Etele, alispán. 16460. szám. T. Zemplén-v ár me gye alispánjától. A 10 járási főszolgabírónak. A nagyméltóságu földmivelésügyi m. kir. Ministerium f, évi 53918. számú intézvényét másolatban tudomás és alkalmazkodás czéljából kiadom. S.-A. Ujhely, 1895. augusztus 19. Matol a! Etele, alispán. Másolat. Földmivelésügyi mi. kir. minister 53918 — III/b. Valamennyi törvényhatóságnak, tudomásvétel és minél szélesebb körben leendő sürgős közhirrététel végett értesítem a törvényhatóságot, hogy az alsó ausztriai cs. kir. helytartóság az Alsó-Ausztria Baden kerületében fekvő Mödling város az osztrák belügyminister ur folyó évi 18370. sz. rendeletében közölt feltételek mellett szállítandó magyarországi és horvát-szlavon országi élő sertések számára kirakó helyül jelöltetett meg. Ennélfogva sertéseknek Magyarország és Horvát-Slavonországból Mödlingbe való szállítása 44706 és 45820. sz. a. kelt rendeletem értelmében szintén szabad. Megjegyzem azonban, hogy az ilyen sertések csupán Modling város te- j rületére szállíthatók, ellenben a városból való ki- ( vitelük tilos. — Budapesten, 1895. évi augusztus 1 hó. A minister meghagyásából Dubrevszky s. k. 1038/95. sz.-hoz. Zemplén-vármegye számvevőségétől. Felhívás versenytárgyalásra A t. vármegye területén szervezett 120 állami anyakönyvi hivatal, úgyszintén a 451 község bírái részére megkivántató összesen 571 db. hirdetőszekrényből a t. vármegye székhelyéről 513 db. vidékre, éspedig: Szerencsre 43 db, Tokajba 23, K.-Helmeczre 66, Gálszécsre 48, N.-Mihályba 55, Varannóra 56, Homonnára 90, Szinnára 59, és Sztopkóra73 db. lesz még ez évi szept. hó folyamán szállítandó. A f. évi szept. hó 15-ére készen lévő eme szekrények léc-vázak közé, egymástól gyékénynyel elválasztva, 10—10 dbonkint (a felmaradók kisebb rakásokban) lesznek csomagolandók, legkésőbb szept. hó 20-áig a s.-a.-újhelyi vasúti állomáshoz, kifuvarozandók és ott feladandók 107 darab cimtáblával együtt, amely cimtáblákból a szerencsi járás számára 77 db. a tokaji járás sz. 8 db. a bodrogközi j. sz. 16 db. a gálszécsi járás sz. 11 db. a nagy-mihályi járás sz. 11 db. a varannai j. sz. 10 db. a homonnai járás sz. 16. db. a szinnai járás sz. 10 db. végre a sztropkai járás sz. 8 db. hasonlóképpen gyékény, illetve léc-vázak közé csomagolandó. Az itt leirt csomagolásra és kifuvarozásra ezennel versenytárgyalást hirdetek, annak határidejét ez évi szept. hó 11 ének d. e. 10 órájára kitűzöm és a versenyben részt venni szándékozókat hivatalos helyiségembe ezennel meghívom. A versenytárgyalás szóbeli. A csomagolással és kifuvarozással megbízott vállalkozó a vállalati összegnek 20 (= húsz) °/0-át legott a t. vármegye főpénztárába befizetni köteles leend. A csomagolandó tárgyak köbmérete és súlya hivatalomban megtudható. S.-A.-Ujhely, 1895. aug. 31-én. Dongó Gy. Géza, 2—2 vármegyei főszámvevö. 1423. k. i. sz. A gálszécsi jár. főszolgabirájátót. Pályázati hirdetmény. Az évi 350 frt rendes fizetéssel és 26 frt lakbér pótlékkal javadalmazott gálszécsi segédjegyzői állásnak választás utján betöltésére határidőül az 1895. évi szeptember hó 16-ik napjának d. e. 9 órája Gálszécsre a városházához kitüzetik, —
