Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-22 / 51. szám

I. Melléklet a „Zemplén" 51. számához.

Egyhangú megválasztatásodnak alkalmából, egyszersmind húsz évi alispáni működésednek elismeréséül, fogadd vármegyei törvény- hatóságunk bizottsági tagjainak szívélyes üdvöz- j letét és szerencsekivánatait. •

Húsz év egy nemzet életében is nyomokat hagy, az egyén életének pedig java részét fog- j lalja el.

A te tudással, szorgalommal, feddhetetlen becsületességgel teljesített húsz évi alispáni működésed is bizonyára nyomokat hágy vármegyénk közéletében s már eddig is biztositá számodra mindnyájunknak becsülését, őszinte tiszteletét, ragaszkodását s biztosíték nekünk arra nézve, hogy kiváló tehetségeidet jövőre is fokozott erélylyel, kitartással logod vármegyénk javára értékesíteni, mely igyekezetedben számíthatsz a törvényhatóság minden tagjának támogatására. (.Éljenzés.)

A jelek szerint a most lefolyó általános tisztujitás zárópontot képez törvényhatósági életünkben.

Az önkormányzásnak egyik legsarkalatosabb joga a tisztviselők szabad választása. Ez a jog még ina a miénk, s azzal úgy éltünk, hogy ez ős vármegye traditióhoz hiven ismét téged választottunk meg, tisztelt barátunk, ki már kora ifjúságodtól kezdve az alkotmányos szabadságnak, a józan szabadelvüségnek, fegyverrel, tettel és szóval bajnoka voltál, (Zajos éljenzés) ki már közéleti viselkedésedben is az emberszeretet, jószívűség, barátság férfiúi erényeiben tűntél ki s ezen tulajdonságaid által mint magán ember is mindenkinek igaz szere- tetét érdemelted ki. (Nagy éljenzés-)

Engedje a gondviselés, hogy az ismeretlen jövő, intézményeiben s embereiben, az alkotmány s közszabadsági jogok fentartásában s védelmében, ne maradjon a régi vármegyék megett; neked pedig, tisztelt barátunk, adjon Isten működésedhez erőt, egészséget, szerencsét.

Ismételve kérünk fogadd szívesen üdvözletünket s szerencsekivánatainkat s tarts meg minket barati jóindulatodban.

Az Isten tartson meg soká hazánk és vármegyénk javáras szeretteidnek boldogitására. (Szünetlen éljenzés.)

Ezután Dókus Gyula főjegyző a következő hatásos beszédet mondotta :

Szeretve tisztelt Alispánunk 1

Ma, midőn a vármegye közönsége, a'ispán- jául ötödik alkalommal megválasztva, egyhangú bizalmával megtisztelt; midőn 20 évi szolgálatod jutalmául üdvözlésével kitüntet: mi, szerető tiszttársaid, is eljöttünk és részt kérünk ünnepelésedből.

Általános divattá vált, hogy bizonyos számú szolgálati év után az alantasok feljebbvalóikat üdvözlik. Mi nem ennek a szokásnak hódo tunk, midőn Előtted, újból megválasztott alispánunk előtt, testületileg megjelentünk; nem, mert a mi érzelmeinket a lélek szülte és szabályozza, vezetőnk pedig egyedül a szív vo't. (Éljenzés.)

Szeretetünket és tiszteletünket, lankadatlan munkásságoddal, kitartó kötelességérzettel és szeretetteljes bánásmóddal, te már hivatalba lépésedkor megszerezted, nemes egyéni jeles tulajdonaiddal 20 éven át pedig csak öregbítetted. (Éljenzés.)

Erről a szeretetről és tiszteletről /öttünk mi tanúságot tenni.

A közpályán szolgálók nehéz munkáját az együttműködésre utaltak egyetértése, a kölcsönös bizalom és becsiilés ápolása teszik könnyebbé.

Te ezeknek az elveknek alkalmazását szemed elől nemcsak nem tévesztetted, hanem barátságod melegével igyekeztél tiszttársaid szolgálatát kellemessé tenni.

Ezt a nemes elbánást jöttünk mi neked megköszönni.

Jól tudjuk, hogy 20 évi munkád jutalmát te a közönség bizalmában, tiszttársaid szerete- tében feltalálod; s ha mégis, külsőségeket nem kedvelő nézetedet ösmerve, elhatároztuk, hogy ezt a csekély emléket neked felajánljuk : tettük ezt egyedül azért, hogy szeretetünknek és tiszteletünknek jelképileg is kifejezést adjunk.

Ez a kard, mely a személyes bátorság eszköze, symbolikus kifejezése annak, hogy te hazánknak akkor, midőn a nemzet fiait hívta, életed feláldozására készen, szolgalatára lenni siettél.

Ez a ruhadisz symbolikus kifejezése annak, hogy te nemzeti szokásaink fenntartásának és ápolásának mindég hű apostola voltál. Ez a két diszmü pedig együttesen symbolikus kifejezése annak, hogy valamint ez egyes darabok harmóniája szükséges nemzeti viseletűnk esztétikus egészéhez: úgy a tisztikar egyes tagjai az általam tolmácsolt érzelmekben egy harmónikás egészszé egyesülnek.

Fogadd tőlünk e csekélységet szívesen 1 . Viseld egészségben, használd megelégedéssel. (Éljenzés.) S ha tekintetedet ezekre az emléktárgyakra veted : jusson eszedbe, hogy akik ezt adtuk, önzetlenül tisztelőid és barátaid vagyunk,

És valamint most, úgy ezután is egyértelmüleg kívánjuk, hogy: hazánk, vármegyénk díszére, családod^boldogságára, a magyarok istene sokáig éltessen 1 (Általános, lelkes éljenzés.)

Matolai Etele alispán, kit az üdvözlő beszédek a könyezésig meghatottak, a nem várt kitüntetésnek ez ünnepies manifesztációját a következő beszéddel köszönte meg :

Mélyen tisztelt Uraim és szeretett Barátim 1

Csak egy két órával ezelőtt kegyeskedtek engem az alispáni székbe ismét egyhangúlag viszszaültetni; most 20 évet meghaladó eddigi tisztviselőségem alkalmából kegyeskednek nekem az elósmerés koszorúját nyújtani. Ez tehát a a múltra, amaz a jövőre szól. De e két tény nem elválasztja a múltat a jövőtől, sőt inkább összeköti egymással. Megválasztatásom a legközelebbi 6 évre szól, habár nagyon kevés a valószínűség arra, hogy azt ki is töltsem; mert ha az u. n. államosítás nem is változtatna rajta, koromnál fogva sem reményelhetem, hogy addig élek és képes leszek tiaztemet kellőleg ellátni.

Bocsánat e kitérésért. Azt mondám imént, hogy e mai ténykedésökkel a múltat a jövővel kapcsolatba hozták. A múltra szól az elösmerés és ebből fakad a bizalom, amelynél fogva megbízatásomat a jövőre nyertem : a múltra szóló elösmerésből vonom le a következtetést a jövőre, hogy eljárásomat, magamtartását a jövőben is ugyanazon elvek irányítsák, melyeket a múltban tartottam szem előtt.

A vármegyének — sajnos — ki van kezéből véve a politika, a törvényhozásba való befolyás. Nem tartám tehát feladatomnak e téren a kolompos szerepét, az indítványozást, az agi- tációt. De politikai meggyőződésemet és pártállásomat meg nem tagadtam soha — sem fel-, sem lefelé. (Általános éljenzés)

A törvény végrehajtásában mindenkor lelki ösmeretesen és gyenge erőmtől telhető gyorsasággal és pontossággal ügyekeztem eljárni.

Egyes fc'ek ügyében — ahol ellenfél nem volt — nem arra kerestem okot, miként utasíthassam el a kérelmet, de miként teljesíthessem azt. (Éljenzés.)

Ahol pedig két ellenfél állott szemben egymással, sohase mérlegeltem, van-é egyikének vagy mind a kettőnek szavazata a tisztujitáson, de saját belső jogérzetem szerént határoztam vagy Ítélkeztem. (Nagy éljenzés.)

Nem tudom, minden egyes esetben sike- rült-é ezen elveknek teljesen megfelelnem ; de akaratom az volt és az lesz a jövőben is. Ily szándékkal és feltétellel ajánlom fel szolgálatomat a jövő 6 évre is — vagy amennyit abból Isten kitöltenem enged; (Felkiáltások: Isten éltesse sokáig 1) és midőn e nagyszabású megtiszteltetésemért mélyen érzett hálámat és kö- szönetemet kérem szívesen fogadtatni: magamat további kegyeikbe ajánlom. (Szünetlen éljenzés. A közelében állók meleg kezszoritásokkal gratulálnak az alispánnak.)

Azután tiszttársaihoz fordulva, igy folytatta beszédét az alispán :

Kedves tiszttársaim 1 Szeretett Barátim !

Midőn 20 éves tisztviselőségem alkalmáéból a ti szereteteket és ragaszkodástokat irántam ily fényesen tanúsítjátok: ez nem azt teszi, hogy e megtiszteltetést valőban és tényleg meg is érdemeltem ; de teszi azt, hogy ti nálam a jó akaratot méltányoljátok. E 20 év alatt ti is a legnagyobb részben velem együtt szolgáltatok és tiszttársaim voltatok s igy azt tanúsítjátok, hogy sikerült veletek mindenkor jó viszonyban élnem és magamat igaz barátotok gyanánt ös- mertettem meg, (Lelkesült éljenzés. Éljen az alispán !) aki — ha néha egyik vagy másiknak mulasztását kénytelen is voltam helyreigazítani, soha sem okoztam egynek sem nagyobb kellemetlenséget, mint ami épen elkerülhetetlen volt. (Úgy van 1)

ígéretű is, hogy a jövőben is az leszek, a ki a múltban voltam és titeket is kérlek, hogy engem eddig tapasztalt barátságtokban megtartani szíveskedjetek.

Éljen a haza 1

Éljen Zemplén-vármegye 1

(Éljenzés — taps !)‘

Most Bajusz József bizottsági tag állott föl és Dókus Gyula főjegyzőhöz a következő éljen zésektől sűrűn megszakított beszédet intézte :

Méltóságos Főjegyző úr!

Hazánk és vármegyénk tisztelt fia!

Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottsága testületileg jelent meg Méltóságod előtt, hogy mai megválasztatása és 25 évet meghaladó vármegyei tisztviselői hu szolgálata ünneplése alkalmából főjegyzői díszes székében üdvözölje.

Szerencsésnek érzi magát vármegyénk közönsége, hogy ily remektollu főjegyzőt és köz- becsülésben részesülő tisztviselőt magáénak mondhat; de szerencsés Méltóságod is, aki vármegyéjének többször nyilvánított elösmerése és

ragaszkodása forrásából meríthet uj erőt eddig viselt hivatala továbbfolytatásához. (Igaz! úgy van I)

Midőn Méltóságod tisztviselői érdemeit méltatjuk és elfogulatlan szabad bírálatunknak itt nyilvánosan is kifejezést adunk, nem akarjuk érinteni Méltóságod más téren való működését, irányát, nézeteit, tevékenységet ez alkalommal, mert most előttünk csak a vármegyei tisztviselő 26 éves szolgálatának eltagadhatatlan és elévülhetetlen érdemei tündökölnek, amelyekre reá- mutatva — hirdetjük, hogy : »a magyár haza ezredéves fennállásának idejében Zemplén-vár- megye, a mai nap megtartott tisztujitásán, egy tisztakezű, hű és szorgalmas, a hivatali dicső elődökhöz méltó utódot választott meg főjegyzőéül, (Zajos éljenzés, közben felkiáltások: éljen a főjegyző) aki tudásával és hazafiui lelke lángsugaraival vármegyei sívár életünket felvillanyozta; aki — e nehéz időkben is — megtudta őrizni atyáink szellemét és tudott alkalmazkodni 3" beállott újabb hazai viszonyokhoz ; akinek ragyogó tolla nem a széthúzás és visszavonás, hanem az ösz- szetartás, imádott magyar hazánk megerősítése, a nemzeti kultúra és a magyarosítás terjesztésére irányult. (Zajos éljenzés-)

26 éves hü szolgálat, ennyi ügybuzgóság és szives fáradozás nincs ugyan kellőleg megjutalmazva azon tisztviselői állással, amelyet vármegyénk Méltóságodnak mai nap nyújthatott; de jutalma Méltóságodnak a hivatalos kötelesség pontos teljesítéséből eredő megnyugtató öntudat; jutalma az itt tapasztalt elösmerés és közlelkesedés, ami legnagyobb záloga és biztosítéka annak, hogy Zemplén-vármegye jövőben sem fog méltóságodtól elszakadni és ha »eljövend az idő teljessége,1 előmenetelében is támogatni fogja. (Lelkes éljenzés.)

Tartsa meg Méltóságod továbbra is vármegyei közönségünket eddig tanúsított jóindulatában és szeretetében; mi pedig kérjük a mindenható Istent, hogy vármegyénk szeretett főjegyzőjét sokáig éltesse! (Hosszantartó, lelkes éljenzés)

Az éljenzések csillapodtával most Horváth József tb. főjegyző állott föl és a következő beszéddel tolmácsolta a tiszttársak szeretetét, ragaszkodását.

Méltóságos főjegyző ur!

Melyen tisztelt Barátunk 1 Midőn vármegyénk első tisztviselőjével, szeretve tisztelt alispánunkkal egy alkalommal, mondhatni ugyanazon címeken ünnepel és üdvözöl a vármegye közönsége és tisztikara, azokután a lelkes és ékes szónoklatok után szabad legyen végig tekinteni a két élet folyamán és megvonni a párhuzamot: melyek azokon az egyező és melyek az eltérő vonások.

Az a koszorú, melyet az előtted tisztelt és üdvözölt férfiú közel egy félszázad viharos küzdelmeiben érdemelt ki, amiről ti is bizonyságot tettetek, a Te homlokodat nem diszitheti, mert Te csak születtél az elmúlt idők ama korszakában, midőn testé vált az ige : »Dulce et decorüm est pro patria mori.c

De ezen a vonalon tultekintve, érdemeitek már teljesen analog, egyik mint másik a köz- igazgatási közszolgálat nehéz feladatainak hű és lelkiismeretes betöltése, a társadalmi élét mezején kifejtett lelkes és áldozatkész tevékenység. Huszonötéves szolgálatod alkalmából tehát tiszttársaid nevében ugyanazt a koszorút, melyekkel titeket a vármegye közönsége jutalmazott, a tiszttársi barátság, tisztelet és szeretet szerény trifoliumával kiegészítve nyújtom át Neked én is. (Éljenzés.)

Melyen tisztelt Barátunk !

Nem szükséges a napi sajtóra hivatkoznom, melynek minden árnyalatai ismételten tükrözik vissza a közigazgatás rendszertelenségeiben a közigazgatási tisztviselő küzdelmes, mostoha és bizonytalan helyzetét, amint azt mélyen tisztelt főispánunk a mai nap folyamán bölcs tapasztalatai nyomán méltatni kegyeskedett, hogy bebizonyítsam, miszerint találóbban alig alkalmazható a ó-classicai hasonlat valahol, mint erre a pályára: ,Quem dii oderunt paedagogum fecerunt.* (Helyeslés)

Országos áramlatok indultak meg ez osztályból, de mi nem követeltük azt, bízva hogy az illetékes körök tudatával birnak annak, hogy ennek a kérdésnek orvoslása nem pusztán ezen osztálynak magánérdeke, de legfontosabb állami szükséglet.

Mi most sem panaszkodunk, de helyén valónak tartottam ezen hurókat itt, mondhatni szerény házi körünkben, érinteni, hogy annál inkább kiemeljem e pályán 25 évi szolgálatod érdemeit.

Mélyen tisztelt Barátunk !

A közel múltban arra igen illetékes forum, a vármegye közigatási bizottsága, méltatta és a közönség előtt is feltárta érdemeidet, melyeket a közpálya és humanitás terén szereztél ; talán Ízléstelenséget követnék el, ha azokat ismételve felsorolnám; elég azokra csak utalnom, midőn