Zemplén, 1895. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-08 / 49. szám

folyóiratunkat ésakirándulások alkalmával másnemű kedvezményekben is részesülnek. Abban a reményben, hogy az ez idő szerint leghazafiasabb célt örömmel kész támogatni, kér jük szives elhatározását ve ünk mielőbb közölni, hogy az ezeréves kiállításon bemutatandó tagsági tórzskönyvünkbe b. nevét már beigtathassuk. Kolozsvárt, 1895. dec. i-én. Hazafias üdvözlettel: Br. Feilitzseh Arthur, Radnóti Dezső, társelnök. főtitkár. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Nyilvános köszönet. Testületi elnök indítványára : az iskolaszék Weisz Mór dr. képesített rabbi urnák a Käszten- baum Márton-emlékünnep alkalmával megtartott szép és emelkedett hangú és zamatos magyarság­gal előadott szónoklata megtartásáért, melylyel az ünnepély fényét emelni és annak fontosságát oly ékesen tolmácsolni szives volt, őszinte hálás kö­szönetét kifejezni és erről nevezett rabbi urat ezen jegyzőkönv kivonata utján kiértesiteni elhatározza. Kelt a s.-a.-ujhelyi izr. anyahitközség iskola­székének 1S95. dec. 5-én tartott gyűléséből. Reichard dr. iskolaszéki elnök. Tanügy. Az első tanügyi kongresszus 1848-ban volt Magyarországon, a második, teljes 47 év múltával, a jövő évben készül lenni Budapesten. A II. országos és egyetemes tanügyi kon­gresszus Értesitő]e van előttünk. Abból, igazán mondjuk, tisztelő bámulattal olvassuk, hogy Geőcze Sarolta, a komáromi polg. leányiskolának jeles igazgatója, szükebb körű hazánknak, Zemplén- vármegyének szülöttje, ki a közmivel ödés terén kivívott sikereivel már eddig is nem csekély mér­tékben növelte szülővármegyéjének díszét, emelte hírét, a kongresszus múnkaprogramjaban nem ke­vesebb, mint 16 tétel ajánlásával fog résztvenni a kongresszus szakosztályaiban. Geőcze Sarolta igazgatónak, a kongresszus legmunkásabb tagjának, fogas kérdései, tantételei, melyeket ő fog előadni és a kifejlendő vitában védelmezni, a következők : 1. Megfelelnek e a tanügyi közlönyök mai alakjukban a tanítóság közszükségletének ? Mikép­pen lehetne bennük a módszertani közleményekre a lélektani és szociológiai megfigyelésekre több helyet szorítani ? 2. Nem lenne-e célszerű nálunk is az iskolai kézikönyvekhez, íőleg a fogalmazás tanításához, a tanitó számára módszertani segédkönyveket szer­keszteni, úgy, mint Francziaországban szokás ? 3. Mily egyöntetű eljárással lehetne a ta­nuló ifjúságot a tanítás minden fokán, tehát az óvótól az egyetemig, a kötelességérzetre s a val­lásosságra nevelni ? — Mennyiben van része a kötelességérzet s a vallásosság hiányának társa­dalmi életünk s a családi élet bomladozásában ? 4. Ha a családalapítást a mai viszonyok tény­leg megnehezítik, s ha a családi kötelékek lazu­lását tényleg sűrűbben tapasztaljuk: mennyiben lehet a bajt neveléssel enyhíteni ? 5. Mennyiben mozdíthatja elő a tanitó a szövetkezetek szervezésével a község jólétét ? 6. Mennyiben járul hozzá nevelésünk mai iránya a társadalmi bajok (a szocializmus, az ön­gyilkossági mania, a korrupció, a családi kötelékek meglazulása) fejlődéséhez ? S mily nevelői eljárás­sal lehetne e bajokat enyhíteni ? 7. Hogy oldhatnák meg a polgári és felsőbb leányiskolák a kézimunka tanfolyamok kérdését s hogy tehetnék feleslegessé a zug-kézimunka- iskolákat ? 8. Mikép lehetne a tanítók ügyeit az önse­gély, vagyis a szövetkezetek utján rendezni ? 9. Mily alakban foglalkozhatnak fokép a vármegyei tanítótestületek a szociális kérdésekkel, s mennyiben adhatnak irányt az egyes tanítók működésének ? 10. Elég-e a tanítóknak a tisztán pedagógiai képzettség? S ha nem elég, mi módon készítheti elő a képző a leendő tanitót a társadalmi téren való céltudatos munkásságra ? 11. Eléggé érvényesül-e a mai tanitónőkép- zésben a gyakorlati irány ? Az egyes szaktárgyak teoretikus ismertetése helyett nem volna-e cél­szerű az egész népiskolai, illetőleg polgári vagy felsőbb leányiskolái tananyag módszeres fedol- gozása ? 12. Megfelel-e a mi társadalmi és gazdasági viszonyainknak a felsőbb fokú (polgári és felsőbb) leányiskolák kettéválasztása ? 13. Szükséges-e a mi viszonyaink között a nők számára uj pályákat megnyitni, s ha igen, melyek azok ? 14. Ha a nyilvános vizsgálatok a leányis­kolákban jelenlegi szervezetük mellett nem fe­lelnek meg céljuknak, mihép lehetne azokat he­lyettesíteni ? 15. Hogy lehetne a hazinevelőnő képzés­nek kérdését sikeresen megoldani ? Nem e talán a felveendő jelöltek természetes hajlamának gon­dosabb kipuhatolásával ? vagy a nevelőnők es- tületté tömörülésével? 16. Nem lenne-e célszerű nálunk is a kisded­óvodák, a népiskolák s a felsőbbfoku leányiskolák nevelői eljárásának ellenőrzésére a f.rfitanfelügye- lőkon kívül női felügyelőket is alkalmaz ii, miként az a francia »Ecole materrelle'-ekben van ? * Ismételjük : bámulatos nagy készlete a tudás­nak az a szellemi szerzemény, mely e 16 kérdés keretében nemcsak formát, hanem előkelő színvo­nalon álló tartalmat is nyer. A tudós igazgatónak, Geőcze Sarolta őnagyságának, előre is gratulálunk ahhoz az elsőséghez, melyet szellemi portékájának gazdagságával a kongresszus munkasorozatában a maga számara biztosított 1 Közgazdaság. Tűnődések. Az emberi természetben rejlik, hogy aki valakit lát szaladni, — önkénytelenül tesz egy lépést, már csak annál a törvénynél fogva is, hogy »rokon cselekvés látása, hasonló elkövetésére indit<. Ebből az elvből kifolyólag ugyan ki venné rósz néven, ha az ezredéves nemzeti örömünnep szombatján szerte az egész hazában mindenütt tapasztalván a lázas mozgalmat, minden téren újat, szépet, nemeset, maradandót előállítani, a hazán, mint a nemzet házán támadt repedéseket elsimítani, a háza környékén a hiányokat pótolni — nemes versenyre kél apraja, nagyja, hogy várva várt vendégeink, a — müveit világ — kellemes meglepetéseknek, nem pedig megbotránkozások­nak legyenek kitéve--------- 1 s mi is egy eszmé­vel járulunk az alkotások légiójához. A magyar embernek ősi szokása, hogy ven­dégét szívesen lássa, mely alkalommal elenged­hetetlen kellék a családja bemutatásán kívül gaz­daságát, úgy istállóját, méhesét, kertjét is be­mutatni ; egyrészt azért, hogy önmagának is hizelegjen, másrészt főleg azért, hogy vendége szórakoztatásához ezzel is hozzájáruljon. De most, kérdem, hogy ugyan milyen lélek­kel mutatja be a magyar gazda (és néptanító) leg­nagyobb része iooo-ed éves kúriáját puszta udva­rával s még pusztább, parlagosabb kertjével. -- Ugyan hányada mondhatja büszkén : ezt nagyapám ültette, ezeket meg a Jancsi fiam születésekor ez­előtt 10 évvel én magam plántáltam ? Hogy hol s mennyien találtatnak ilyen büsz­kék, ilyen érdemes emberek, azt nagy környékün­kön az ujjainkon is elszámlálhatnók, de az egész honra vonatkoztatva — azt még a „Mezőgazda- sági Statisztikából* se tudhatjuk meg, mert csak a ,külső gazdaság«-gal foglalkozók lapján van arra nézve rovat, hogy gyümölcsfája van-é s mi­lyen fajta ? 1 így esik meg, hogy egy földesur lapján erre nézve az áll: 9 db. tarnóka ! S a szegény hazas- zsellér szép 2 körtefája s egy barackfaja meg a feledes homályában vész el. Ez tehat nem lehet sikerült műve az 1000-ed éves kiállításnak. Pedig hogy milyen szegény ho­nunk gyümölcsösökben s mily nélkülözhetetlen kel­lek a háztartásban, a gyümölcs azt a következő, mindenütt feltalálható példából láthatjuk, Enyhébb tél után, mint a multi is volt, az ősz következtén szekér, szekér után érkezik köz­ségünkbe, hozván a felvidék vackorját aszalt és aszalatian á lapotban ; s amidőn látjuk, hogy mily rohammal veszik körül az élvezhetetlen árut a lako­sok, hozván érte cserébe legszebb búzáját, melynél csak gyertyái tót arca pirosabb ez üzlet sikerülte felett érzett örömében ; önkényt elképzeljük ugyan milyen volna a jelenet, ha az alvidék hozná fel a nemesebb soóváriját, vagy aszalt császárkor - téjét? Hogy pedig nem hozza, az annak az elszo montó jele, hogy magának sincs. Hogy mi az élvezetre a gyümölcs s mi a boldog megelégedésre a gyümölcsös, arra csak azt hozom fel: A múltkor egy piacon fordultam meg, amikor is egy garasért szilvát vásárló nagy­ságos urat szóliték meg, hát kérem nincs odahaza szilvatermése ?! »Dehogy nincs, de nem lehetek nélküle addig se, mig haza megyek* Hát annak a szegény piaci suhancnak az éhkinját ki tudná tolmácsolni, aki e jelenetet szájtátva elbámulta, s hozzám szólva mondja: »ugyan mért nem jő már ki egyszer hozzám, hogy gyönyörködnék velem együtt az egykori alkotásában, tudja, mi azt ketten igen nagy örömmel alkottuk, de most az öröm látni a sok fiatal fácskát, mind megrakva szép gyümölcscsel, — az tudja leírhatatlan . . . Azok az anyagödrök mind eltűntek a hüs árnyé­kokban. így megvilágítva a gyümölcskérdést, kérd­heti a laikus, hogy hát mi annak az oka, hogy nincs gyümölcs s igy nincs termés, holott annyi a sok kereskedelmi kertészet, hol majdnem ingyen adják az oltványokat I ? Hát erre a feleletem az, hogy a szegény tudatlan népnek hozzáférhetetlen kincses bánya az ... Ezen a bajon óhajtok jelen cikkemben kifej­tett javaslatommal segitetii .. . Zemplén-vármegye nemcsak éghajlati, de víz­szintes tagozódásánál fogva is igen alKalmas gyü­mölcsösök felállítására. Voltak bölcs kormány­rendeletek, vármegyei szabályzatok, de mind ered­ménytelenül szolgálta a gvümölcsészetet. - Ezen okulni kell, mert látjuk, *hogy faiskolaterületnek minden község határában helyet kell foglalni, de azt is látjuk, hogy 9O°/0-ban más célra van az fordítva, mint amire rendeltetett. Ezt előidézte a tudatlanság s a nembánomság. Ha most a tudatlanságot egy szakértő (ügy • buzgó) kezébe s a nembánomságot egy központi hatalomba (V. aljegyző) összpontosítjuk : kijő, hogy egy centralizált faiskola az ezer éves mulasztást, mintegy varázsütésre helyre állítja s hiszem, hogy a nap is látván a sok boldog arcot a teméntelen, sok és szép gyümölcs láttára — ö is mosoly­góbban fog alá tekinteni. — (légköri csapadék termelés.) A terv ez : minden járás egy gyümölcsészeti kerületet képez (helyi felügyelő nélkül 1) Minden község bérbe adja a faiskola terüle­tét, s igy a begyült pénzt egy bizonyos °/0 köz­ségi pótlékkal (ha kell) kiegészítve egy központi faiskola céljaira átengedi. Ezeken a pénzeken, lehetőleg ott, hol alkal­mas s ügybuzgó szakértő van, megfelelő területet bérelnek, mely terület aztán a kor, a tudomány s éghajlati viszonyok kívánalmai szerint elláttatik s berendeztetik, melyből aztán kész oltványokat minden község kiosztás végett, időről-időre a hozzájárulás aránya szerint kap. Rendnek lenni kell 1 mely után a kívánt eredmény elvitázhatatlan.*) Lutsánszky F. László. *) Hogy mily közönyös a nép s mennyire vár vezető után, az velem esett meg, mikor évekkel ezelőtt Kazsu köz­ség képv. testületének ingyen felajánlottam 100 db 5 éves almafát kiültetésre; azzal lettem visszautasítva, hogy xmajd ha a főispán ur, mint szomszéd, Kelecsenyt beültetteti, úgy' Kazsu lesz a második ! 1 L. Vármegyei Hivatalos Rész. 1050/95. ein. sz. Zemplén-vármegye főispánjától. Elnöki körlevél. A törvényhatósági bizottság T. tagjait a folyó év deczember 2-án tartott évne- gyedes rendes közgyűléséből 22945.—-1895. szám alatt hozott határozat alapján a várme­gyei általános tisztujitás megejtése végett folyó évi deczember hó 16-án dél­előtt 9 órakor kezdetét veendő rendkívüli közgyűlésre szívesen meghivom. Ezen. Isözg'jr-ü.liés tárggyal: 1. A kijelölő választmányba 3 tagnak; 2. a választás alá eső vármegyei tisztikarnak megválasztása; 3. az igazoló, központi, a vármegyei nyugdíj, a községi és körjegyzők nyug­díjalapjára, a szegényalapra, a Bukovinszky József-féle alapítványra ügyelő, a várme­gyei gazdasági választmánynak, továbbá a törvényhatósági egészségügyi, a község- jegyzöi szigorló, a vármegyei szabályren­deleteket alkotó bizottságoknak megalakí­tása ; valamint fizetést nem élvező öt árvaszéki ülnöknek, a lóavató bizottságok elnökeinek és végül az 1876. VI. t.-cz. 4. §-a értelmében öt tagnak a közig, bizott­ságból való kilépése folytán megfelelő számú közigazgatási bizottsági tagnak választása. A választás alá eső vármegyei tiszti állásokra pályázni szándékozókat ezennel felhívom, hogy az 1883. évi I. t.-cz. kel­lékeinek megfelelően felszerelt pályázati kérvényeiket hozzám, mint a kijelölő vá­lasztmány elnökéhez, folyó hó 15. napjának délutáni 5 órájáig nyújtsák be. Végül tisztelettel értesítem a T. vár­megye közönségét arról, hogy az 1886. XXI. t.-cz. 83. §. értelmében ezen közgyű­lésben választási jogokat az 1896. évre érvényes névjegyzékbe fölvett bizottsági tagok fognak gyakorolni. Kelt S.-A.-Ujhelyben, 1895. évi de­cember 3-án. Hazafias üdvözlettel: Molnár István, főispán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom